Thy Catafalque - Vadak (2021)

By: mäyräkoira 2021. jún 29.

Album: Vadak

Előadó: Thy Catafalque

Megjelenés ideje: 2021. 06. 25.

Kiadó: Season Of Mist

Származás: Magyarország

Mindig nehéz szavakba önteni azt, amit Kátai munkáinak kapcsán érzek, és ezzel talán nem vagyok egyedül. A Thy Catafalque-ot 2013 környékén ismertem meg az akkor még a sorban utolsónak számító Rengeteg lemezzel, és első hallásra szerelem volt. A slágeres Rengeteg után négy évvel kaptunk egy komor, rideg albumot a Sgùrr képében, melynek hangulata inkább a korai lemezekével rokon. A Sgùrrt követő Meta és Geometria már visszavett az említett komorságból, az atmoszféra és a hangszerelés jóval kiegyensúlyozottabbra sikerült, a legutóbbi, tavaly megjelent Naiv című korongról viszont nem mondható el mindez. Félreértés ne essék, a Naivot egy nagyon is kiváló és izgalmas lemeznek tartom, viszont a korábbiaknál jóval eklektikusabbra sikeredett, és a vendégzenészgárda is igen nagy méretűre növekedett. Ennek eredményeképpen a Naivból – számomra legalábbis – hiányzott az a balansz, ami az elődeiben változó mértékben ugyan, de megvolt. A könnyedség, a kísérletezgetés és az eklektikusság egyszerűen nem hagytak helyet több olyan elemnek sem, amik miatt imádom a Thy Catafalque zenéjét. Kicsit a Rotting Christhoz vagy a Septicfleshhez tudnám ezt hasonlítani, akiknél az utóbbi jó pár lemezről – hiába tartom nagy részüket zseniálisnak – hiányoznak a dallamos, hidegrázós gitárbetétek, mivel a helyüket átvették a szimfonikusokkal vagy népi hangszerekkel játszott dallamok. A Naivnál ugyanezt éreztem: a súly, és a gitárok kihangsúlyozott szerepe szorult háttérbe, hogy megszülethessen az általam a legszerteágazóbbnak tartott Thy Catafalque-lemez.

Mindezt csupán azért írtam le, mert a Vadak nagyon más, mint az elődje, és természetesen jó értelemben. Bevallom, kissé tartottam tőle, hogy Kátai Tamás hiperproduktivitása a minőség rovására fog menni, de végül nem kellett csalódnom. A nagyjából háromnegyedórás, könnyed kis Naiv után ezúttal egy 62 perces, jóval összetettebb lemez érkezett, melynek megszületését könnyen lehet, hogy éppen a Naiv indokolta, akárcsak annak idején a Sgùrr és a Rengeteg esetében. Persze nem mondom, és nem is tudom, hogy Tamás részéről ez egy tudatos lépés volt-e, mindenesetre úgy képzelem, hogy azok az energiák, amelyek a Naiv dalaivá alakultak át, abban a formájukban megszűntek, helyüket pedig szükségszerűen is másfajta energiák vették át, amelyek csak arra vágytak, hogy a kreatív elme dalokat gyúrjon belőlük. Ez pedig meg is történt, íme a Vadak!

Hogyha a Thy Catafalque egy állat lenne, akkor biztosan egy szarvas képét öltené magára. A hazai erdők királya több helyütt is megjelenik a zenekar életművében, gondoljunk csak a Sgùrr Eilde Mòr című dalra, vagy a Meta lemezborítójára, de úgy hiszem, bőven lenne még honnan szemeznünk. Ezek a motivikus ismétlődések afféle intertextuális hálót szőnek a művek között, ennek a hálónak a legújabb része pedig a Szarvas címet viselő dal, mely az új lemezt nyitja. A nyitónótában főleg az általam egyébként nem kimondottan kedvelt Reason zenekar énekesének, Dudás Gábornak a vokáltémái hallhatóak, és már első hallgatás után is azt gondoltam, hogy Gábor torka volt a tökéletes választás ehhez a dalhoz, a véleményem pedig azóta sem változott meg.

A számomra kedves vendégszereplők sorát Andrei Oltean folytatja, akinek a neve többek között az E-an-na nevű román folk metalos zenekarból csenghet ismerősen. Dudajátékával kellemes balkáni dallamokat csempész a Köszöntsd a hajnalt című dalba, mely hangulata és Horváth Martina éneke miatt is az Ének a búzamezőkről névre hallgató tételt juttatta eszembe két lemezzel ezelőttről. A Vadakon egyébként több, már-már a Thy Catafalque védjegyének számító motívum is visszaköszön, ilyen például a szocializmus-béli tanulási segédanyagként szolgáló kazettákból felhasznált szövegek újrahasznosítása is, mely a Tamás alkotásaiban rendre visszatérő nosztalgikus vonalat hivatott erősíteni, és amellyel személy szerint én is maximálisan tudok azonosulni.

Az utóbbi Thy Catafalque-albumokon egyáltalán nem voltak kiemelkedően hosszú dalok, emlékeim szerint a legutóbbi ilyen a húsz percet is meghaladó Malmok járnak volt 2016-ból. Ezért is örültem, hogy az új lemezen két tíz percnél is hosszabb tétel található. A Móló egy meglehetősen változatos dal lett, első felében a Watch My Dyingból ismert Veres Gábor ragadja magához a mikrofont, hangja pedig az elektronikus zenei megoldásokkal teletűzdelt death metalos alappal keveredve néhol akár egy WMD-albumról lemaradt szerzeményt is idézhetne. Ez a gondolat azonban a Móló felénél elillan, a súlyos fémzenei tétel ugyanis mindenféle szemrebbenés nélkül változik át egy szintis-sampleres dallá. A váltás akár zavaró is lehetne, de egyáltalán nem az, noha aki ismeri Tamás munkásságát, az minden bizonnyal hozzá van szokva az egyedi és olykor meghökkentő zenei megoldásokhoz. A másik eposzi hosszúságú tétel a lemez címét adó Vadak (Az átváltozás rítusai), különleges zenei megoldásokban pedig itt sincsen hiány. A dalban andalító szaxofondallamok lépnek frigyre sebes hegedűfolyamokkal, ráadásul mindezt különféle effektekkel színesíti Tamás amellett, hogy a dal metalosabb részében még saját hangja is felcsendül némileg torzított formában, melyet Martina tiszta éneke ellensúlyoz. Mindez pedig a 12 perces alkotás vége felé elérkező katarzis bekövetkezését szolgálja.

Tamás az utóbbi időben szereti újragondolni a korábbi alkotásait, ennek eredménye volt a Zápor EP, a márciusban megjelent Erdgeist 2021 című dal, és ennek a sornak az újabb eleme a Vadakat záró Zúzmara is, mely eredetileg Tamás Erika Szobája című szólólemezén volt ugyancsak a záró tétel. Az eredetiben Tamás beszél, az új – egyébként sokkal élettel telibben megszólaló – verzióban pedig (nagy meglepetésünkre) Horváth Martina hangján szólal meg Tamás éteri dalszövege. Ellenére annak, hogy Martinát napjaink legszebb hangú hazai énekesnőjének tartom, kissé féltem tőle, hogy megcsömörlök a hangjától, elvégre a Vadak már a harmadik Thy Catafalque-lemez, amin ő énekel. Ez minden bizonnyal így is történt volna, hogyha túl nagy szerepet kap, de szerencsére a férfiénekesek nagyon jól ellensúlyozzák Martinát, akiből így a jövőben is képes leszek elfogyasztani a kedvemre való mennyiséget.

A Vadak tehát összességében egy újabb remekmű, mely számomra kellemes meglepetés volt főleg a benne lévő súly, és a gitárok szerepének újbóli kihangsúlyozása miatt. (A kiváló szólókért külön hála!) A balansz, amit a Naivból hiányoltam, itt újra visszatért, a különféle zenei hatások a súlyos death metalos részekkel tökéletes egyensúlyban vannak. Az albumon a súlyosabb, nehezebben emészthető tételek mellett bőven helyet kaptak a középhosszú, „tipikusabb” TC-dalok, de a rendkívül szerethetőre sikeredett Kiscsikó (Irénke dala) képében a játékosabb, pajkos vonal is képviselteti magát, sőt, még egy jazzes szerzemény is helyet kapott a Vadakon. Külön öröm, hogy Martina mellett más női hangok is felbukkanak a lemezen, és Tamás is használja a sajátját, melyet ekkora mértékben legutoljára talán csak a Sgùrrön hallhattunk.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Kátai Tamás neve az utóbbi években kultikus helyet foglalt el magának a nemzetközi underground színtéren belül. Ezen azonban nem is kell csodálkozni, hiszen ha valaki ilyen szintű termékenység mellett is ilyen minőségű lemezeket tud lerakni az asztalra, mint ő, ráadásul mindezt egy aktívan közreműködő nemzetközi vendégzenészgárda irányítása mellett, az bőven megérdemli, hogy a nevét a minőség szinonimájaként használják.

Nem hittem volna, hogy valaha ilyen sorokkal fogok zárni egy Thy Catafalque-kritikát, de szerencsére most mégis megtehetem: Tamás maga többször is elmondta, hogy Thy Catafalque-koncert sosem lesz, ám ha mások az ő dalait játszanák, abba beleegyezne. A helyzet pedig úgy áll, hogy a már megszokott mátrai helyszínen megrendezésre kerülő Fekete Zaj Fesztiválon egy 30(!) fős zenei társulat fog a nagyérdeműnek Thy Catafalque-dalokat játszani. A Mezolit névre hallgató projekt a fesztivál negyedik napján, augusztus 21-én fog fellépni, úgyhogy aki szeretne e zenetörténelmi pillanat részesévé válni, az mindenképpen tegye tiszteletét a rendezvényen!