Kiadás ideje: 2020.
Kiadó: Zajzajzaj
Cím: Ipszilon
Írók, alkotók: Haász János, Tóth Barbara, Bátori Gábor
Már mikor a hirdetést megláttam, fölkeltette az érdeklődésemet ez a kötet, de valahogy haboztam a megvásárlással. Majd a Facebookon a 30Y Közösség csoportban posztolták, hogy már csak 50 darab maradt. Ekkor elhatároztam, nem sajnálom a pénzt, megveszem. Nagyon jól tettem.
Idén húsz éves a 30Y zenekar, melynek apropójából a zenei körökben nagyon ismert és elismert Bátori Gábor ,,Jim” fotós, Haász János író, újságíró, Tóth Barbara menedzser megjelentettek egy kötetet, amihez Jim képeit használták fel, valamint a zenekar saját történeteit. Az eredmény az Ipszilon című kötet lett, ami nem egy átlagos, hétköznapi 20. évfordulós zenekari képeskönyv, amiben az elmúlt 20 év képeit meg sztorijait véletlenszerűen dobálták össze, hanem egy gondosan megszerkesztett, a végletekig kicsiszolt, gyönyörű, igényes kiadvány, amiben a zenekar személyes, őszinte történetei és gondolatai vannak összeszerkesztve a képekkel.
Jim képei 2017 és 2020 között készültek. Tóth Barbara szerint eleve Jim úgy került a zenekar mellé, hogy fotózzon és gyűjtögessen, aztán majd lesz, ami lesz. És ez lett. Jim egyébként több zenekarral is dolgozik. Az alapkoncepció az, hogy Jim csak úgy legyen a koncerteken. És a ,,csak úgy levés”-ből létrejöttek ezek az őszinte, de erős kompozíciók. Hitelesek és emberközeliek. Abszolút koncert-feeling van olvasás közben. A képek, a történetek, a gondolatok hatnak egymásra, kiegészítik egymást. Nem egy sima szöveg-illusztráció viszony van köztük, mert a képek épp annyira részei a megjelenésnek, a történetnek, mint a szöveg.
A szöveg nem elmeséli a zenekar történetét. Személyes élmények, gondolatok, érzések vannak leírva, amik kifejezik a zenekar gondolatiságát. Leírják, mi az az entitás, amit 30Y-nak hívunk, milyen feladatot tölt be a létezésben, mi a 30Y alkotóközösség kvintesszenciája. A szöveg egyes szám első személyben íródott, így olvasás közben úgy érezzük, nekünk beszél a zenekar, de egy emberként. Néha ki lehet silabizálni, melyik tag beszél, mert vagy a kontextusból derül, ki vagy – aki jobban ismeri a tagok gondolatiságát és milyenségét – maga deríti ki. Utóbbi főleg Beck Zoli esetében érezhető – minekutána ő a frontember, rajta keresztül ömlik a közönségre a zenekar világa. De a legtöbb esetben akárki mondhatná. Az olvasón múlik, kinek a szájába képzeli a mondatokat. Az egyes szám első személyű hang azért is fontos, mert sokkal személyesebbé teszi a mondanivalót. Csakúgy, mint a képek. Megismerhetjük, hogy a zenekar tagjaira milyen más előadók, illetve művészek hatottak, vagy hatnak. Személyes élménnyé válik számunkra, úgy érezzük egy kicsit ránk is hatással vannak azok, akik rájuk is.
Egy erőteljes korlenyomat ez a kiadvány. A történetekből tökéletesen kirajzolódik a kétezres évek zenei, alternatív, underground miliője. A képeken keresztül pedig a 2010-es évek zeneifesztivál-légköre. Ahogy fent is írtam, ez nem egy átlagos évfordulós könyv. Nem a zenekar történetét írja le. Azt gondolom, hogy ha egy zenekarról, zenekartörténeti kötet jelenik meg az vagy oka vagy okozata a zenekaron belüli válságnak. Annak a lenyomata, hogy a zenekar feloszlóban van, vagy már rég fel is oszlott. Hála Istennek, a ki az akit még megölelnél album egy új löketet adott a zenekarnak, egy új kezdetet képvisel, mely merőben más, mint az azt megelőző albumok.
Összességében tehát egy rendkívüli kötetet sikerült összehozni, amit, mint könyvtárgy is szívesen forgat az ember, a bibliofileknek, audiofileknek egyaránt a kedvére tesz. Bensőséges, őszinte, baráti hangulatú könyv ez, amire mindenki, akinek köze van a 30Y-hoz – úgy gondolom – büszke lehet.
Írta: Csabay-Tóth Bálint
Fotók: Tixa, Popshop
Elérhetőségek:
