2024 legjobb koncertjei I.

By: ENVÉ 2025. jan 25.

Az ég világon senki sem kérte vagy kérdezte, de mi nem szeretünk megfelelni az „elvárásoknak”, így természetesen a következő napokban, hetekben végre mi is megosztjuk veletek mindenféle tavalyi listánkat, kedvenceinket, ilyesmiket. Kezdjük a legjobb tavalyi koncertekkel, szigorúan szubjektíven, sajátosan. Jöjjön is az első rész eNVé tollából:

Mozgalmas 12 hónapon vagyunk túl. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz kiválasztani 10 db kedvenc 2024-es élő eseményemet… Valószínűsítem, ha holnap felkelnék, és leülnék írni, teljesen más lista születne. Ez természetes, hiszen nemcsak az adott koncerten érzett, akkori aktuális hangulatunk-, de a jelenben tapasztalt érzéseink is rányomják a bélyegüket egy-egy esemény megítélésére. No, ám kicsit sírtam, kicsit mosolyogtam, kicsit véreset verejtékeztem, de íme; ezek voltak (szerintem) a legjobb gigek tavaly:

10. Áron András // Akvárium Klub (2024.01.05.)

Bár én is a metal, az Apey & the Pea / LAZARVS, valamint a Trillion felől érkezem, összességében mégis Andris szólólemezei szólnak a leginkább hozzám. Számos koncertjén voltam már, a szívemhez közeli muzsika és bensőségesség miatt nehéz is közülük kiemelni egyet. A tavaly év eleji lemezbemutatónak mégis különleges helye van a szívemben. Ez pedig amiatt van, mert a mai trendekre magasról téve egy röpke 3 órás koncertnek lehettünk szem- és fültanúi. A mostani 1, 1 és negyed, nagyon max 1,5 órás szettekbe már ritkán fér bele az, hogy legyen íve a koncertnek, hogy legyen tere és ideje a felpörgött- vagy épp a leült hangulatoknak. Itt mindez jelen volt, Andris sokat mesélt, még többet cserélt gitárt, a The Moment lemezt is jól bemutatta, és még a The Black Circle Orchestra is porondra lépett. Ez egy emlékezetes, életművet összefoglaló koncert volt.

9. Somos Péter szerzői-előadói est // V54, Székesfehérvár (2024.03.16.)

Nem hagyhattam ki a listából Somos Peti barátunk (őt a blogon tommy_dockworker néven ismerhetitek) márciusi, ünnepi koncertjét. Elszármazott hősünk az „őshazába”, Fehérvárra tért vissza egy közel teltházas estre. Meglepő volt, hogy egyetlen nagylemeze ellenére bő 1,5 órás játékidőt kaptunk, melybe a Derűlátnivalók dalain túl angol és magyar nyelvű feldolgozás blokk is elfért. Intim, ám egyúttal a maga módján kitárulkozós est volt ez, bemutatva egy-, remélem nagy jövő előtt álló singer-songwriter eddigi útját. Az meg különösen hidegrázós volt, hogy a visszatapsolást követően a Téveszme Keserédes című számának átiratát kaphattuk meg bónusznak.

8. Téveszme 20., Petofi 10., Counter Clockwise stb. // Dürer Kert (2024.02.10.)

Ha már az imént szóba jött a Téveszme, természetesn itt a helye a tavalyi év (((egyik))) legjelentősebb hazai underground punk-hc találkozójának is. A Téveszme 20. szülinapján túl a NuSkull is itt ünnepelte 20 éves fennállását. A nívós fotelbári beszélgetések mellett a kisterem felhozatala is kecsegtető volt, ám a mi esténket szinte teljesen elvitte a Nagyterem lineup-ja. Könnyfakasztó volt a Petofi 10. szülinapját megünnepelni úgy, hogy nemcsak a számokban, hanem a színpadra lépő énekesek, zenészek személyében is megjelent a múltidézés, összegzés. A Counter Clockwise-t én ekkor láttam először, eddig is nagy szerelmeim voltak, de ezen az estén végérvényesen beléjük estem. Mosolyogva ugráltam végig az összes nótájukat. A Téveszme pedig teljesen elvitte a prímet és megkoronázta ezt az ünnepélyt. Csak ők képesek rá, hogy így összetereljék ezt a fajta közönséget. Remélem még jó ideig hallgathatjuk a fasza muzsikájukat és az utolérhetetlenül király szövegeiket.

7. APOCALYPTICA Plays Metallica // Barba Negra (2024.11.25.)

Tudtam, hogy tetszeni fog ez, de azt nem sejtettem, hogy ennyire. Voltam néhány koncertjén már a finn úriembereknek, mindegyiken elismerően bólogattam. De azért, na! Bármennyire is hallgattam mondjuk a Cell-0 vagy anno az Inquisition Symphony és Cult albumokat, az eredetileg ’96-ban megjelent Metallica albumjuk folyik leginkább az ereimben. Repesett a szívem, amikor kiderült, hogy utóbbiból 28 év után jön a vol. 2, ráadásul Metallica programmal fognak turnézni. Lehengerlő volt a budapesti előadásuk, földöntúlian gyorsan képesek játszani a csellóikon, s bármennyire is volt megalkotva rendesen a show, bőven benne volt a természetesség, személyesség is. Grátisz; ezen az estén hallottam a valaha volt legjobb csepeli Barba Negrás hangosítást.

6. ROAD 20 Nagykoncert // Budapest Aréna (2024.12.28.)

Már a tavaszi, ’Negrás szülinapi ünnepélyért is oda voltam, ráadásul ekkor a best of, torzított gitáros műsor előtt újra kaphattunk egy tökélyre fejlesztett akusztikus blokkot is. Örülök, hogy utóbbit egy teljes hangzóanyag formájában is megörökítették. S áttérve a szóban forgó arénás koncertre; nehezen találok rá szavakat… Emlékezetes és csodálatos volt, tömény ROAD-életmű, 2 órában, mindenféle spéci momentummal megspékelve. Az együttes háttérembereivel, a Road Crew-val kiegészülve előadott Élj a mánaktól egészen A jó reménység fokáig, amit egy pergődob együttes segítségével játszottak el. Igazi örömünnep volt ez az est, megkoronázása a ’24-es évnek. Azon persze lehet vitázni, hogy kinek tetszik és kinek nem a csapat muzsikája, az viszont elvitathatatlan, hogy számos kortársukkal szemben ezek a mátraaljai hősök nem topognak egy helyben, mernek és tudnak megújulni, újat mutatni. Ezzel az Aréna koncerttel pedig oda kerültek, ahol helyük van.

5. SISI, Hundred Sins, Gently Da Spittah’ // Budapest Park (2024.07.25.)

Itt őszintén megvallom; egy kezemen meg tudom számolni, hány hip-hop bulin voltam (eddig) életemben. Ez az est viszont nagyon jól esett! Gentlyt ez előtt nem ismertem, de új követőre talált bennem. Van még hova fejlődnie, ugyanakkor igazán kiművelt zeneiséggel bír, nagyon megkapó az a tradicionálisabb rap vonal, amit képvisel. Drukkolok! A két főszereplő egy nagyon tetszetősen összepakolt forgószínpad segítségével váltogatták a szetteket. Hundred Sins munkásságát, jelenségét elismerem, tisztelem őt, mint producert. Különleges volt ez a keverős, hegedűs, szólógitáros felállás, és azt is elhiszem, hogy valakinek nagyon bejön ez a zeneileg parttalan eklektika. Engem viszont többször kidobott magából a buli, nem mindig értettem, mit szeretne mondani. Azért őszintén jó volt hallgatni, és főhajtásom a vendégsereglet előtt. SISI viszont teljesen elvarázsolt! Az élő zenés felállás nagyon jót tett a számoknak, baromi erősek voltak így, szuper volt Lil Frakkot is látni, az pedig igazi elszállás volt, amikor Hundreddel közösen zárták a bulit. Azt gondolom, hogy SISI érájának és szcénájának legviccesebb, legbarátságosabb, legközvetlenebb és egyben legszuggesztívebb frontembere.

4. Besh o droM 25 éves jubileum, Kale Lulugyi // Dürer Kert (2024.04.12.)

Talán a legfelhőtlenebb bulim ez volt tavaly. Nem volt teltház a Dürer Nagyteremben, cserébe pont kellemes mennyiségű tömeg alakult ki a jó kis mosholásokhoz. A partyt a Parno Graszt munkásságából vállaltan táplálkozó Kale Lulugyi indította. Kiváló bemelegítés volt, őszinte és hibátlan, hagyományokhoz hű cigányzene, egy szerethető családi brigádtól előadva. A Besh o droM az a csapat, akikből szerintem az egész mai poszt-folk-punk-akármilyen „mozgalom” táplálkozik, hozzám is nagyon közel áll az a megközelítés, amit művelnek, így különösen örömteli volt ez az együtt ünneplés. Minőségi, eklektikus, önfeledt éjszaka volt. Azt meg álmomban sem gondoltam volna, hogy ezen az estén lesz a 2024. évem legnagyobb pogója.

3. QJÚB: A kocka kibontása // Erzsébetligeti Színház (2024.01.21.),
QJÚB: Ázott hajában hét halott bogár ragyog // Nemzeti Színház (2024.11.30.)

A tavalyi évemet a QJÚB keretezte. A (főleg) Pilinszky életét és életművét feldolgozó műsoruk az egyik első ’24-es koncertem (koncertszínházam) volt, míg a Radnóti és Gyarmati Fanni szerelmét, és Mik’ életútját bemutató előadásuk az egyik utolsó élőzenés eseményem volt tavaly. Nehezen tudom ezeket az élményeket szétválasztani, így lett megosztott ennek a listának a harmadik helye. A kocka kibontását feldolgozó album volt az egyik, amit a legtöbbet hallgattam az elmúlt hónapokban. Magával ragadó volt, ahogy a versekből, írásokból, gondolatokból összeálló érzések nem történetté, sokkal inkább érzelmi- és gondolatfolyammá álltak össze. A hét halott bogár az előzőnél valamivel monumentálisabb, lineárisabb, mégis lelkünket felhasító és bebugyoláló performansz. Az egyik nehezebb, mint a másik, s bár elhiszem, hogy vannak olyanok, akiknek nem ez a világa, ám ezt a sötét, mégis sokrétű hangulatiságot nagyon jól támogatja a főleg rockzenei, poszt-rockos hangzás. Formáló. Meghatározó. Nagyon mélyre vittek, mégis nagyon felszabadultam.

2. The Devil’s Trade – 10 év // Három Holló (2024.11.16.)

Ha már az előbb, a QJÚB esetében szóba került a mélység és a felszabadultság érzés, akkor muszáj megosztanom; Makó Dávid novemberi koncertje volt a legkatartikusabb a számomra. „Szégyenteljes”, hogy úgy alakult, több, mint 4 év telt el a legutóbbi találkozásunk óta (utoljára a régi Dürer kertszínpadán láttam a TDT-t, amikor az Iron Peak lemez jelent meg), ám annál felemelőbb volt ez az előadás. Előtte pár nappal beszélgettünk egy hosszabbat Dáviddal (itt olvasható az interjú), ahol említette az „igazán súlyos, drámai előadásokat”. No, hát valóban így éltem meg ezt az estét. Napokig, sőt hetekig magammal vittem a Dávid által közvetített gondolatokat, érzéseket, és persze a zenéjét. Áradozhatnék arról, hogy mennyire király hangja van ennek a csávónak, és mennyire szuggesztív előadó, de ennél jobban nem fogok. Egy ilyen tökéletes koncert után tényleg csak azt kívánom magamnak, hogy hamarabb lássam színpadon, mint legutóbb, neki pedig azt, hogy az elmúlt, nehezebb időszak után egy kiérdemelten felfelé tartó pályaszakasz következzék.

1. AURORA // Gasometer, Bécs (2024.09.20.)

Így, a harmadik X-em elején nem gondoltam, hogy fogok tudni még előadóért és zenéjéért így rajongani. Bár képtelenségnek tartom, hogy összeszámoljam, hány koncerten voltam eddig életemben, ám rejtélyes módon úgy alakult, ez volt az első olyan alkalom, amikor direkt a koncert, az előadó kedvéért utaztam külföldre. (A történethez adalék, hogy AURORA mostani turnéja csak a Szigetet érintette, a lelki békém érdekében pedig jobbnak láttam Bécsig utazni, minthogy kimenjek a Hajógyárira.) Nem volt tökéletes az előadás, a hangosítás is hagyott kívánni valót maga után, ugyanakkor szinte euforikus érzés volt végre élőben hallani az olyan dalokat, mint például a The Seed, a Heathens, a legtöbbek által ismert Runaway, vagy az új albumról a The Blade és a The Dark Dresses Lightly. Örömmel konstatálom, hogy a mai, modern, innovatívabb pop zenékben talán egyre több a mélység, az edukáció, a gondolat. Én azt gondolom, hogy Aurora Aksnes és számos műfajból táplálkozó zenéje ennek a zászlóshajója. Az, hogy erről élőben is végérvényesen meg lettem győzve, a lista első helyére repítette ezt az élményteli estet.