Album: Monument
Előadó: Molchat Doma
Megjelenés ideje: 2020.11.13.
Kiadó: Sacred Bones Records
Származás: Fehéroroszország
Tracklist:
1. Утонуть (Utonuty)
2. Обречен (Obrecsen)
3. Дискотека (Diszkoteka)
4. Не смешно (Nye szmesna)
5. Ответа нет (Otveta nyet)
6. Звёзды (Zvjozdi)
7. Удалил твой номер (Udalij tvoj nomer)
8. Ленинградский блюз (Lenyingradszkij bljuz)
9. Любить и выполнять (Ljubity i vipolnyaty)
A kelet-európai posztszocialista melankólia leghívebb képviselője a jelenlegi zenei színtéren kétségkívül a Molchat Doma. A belorusz triót szokás a ’80-as évek különféle poszt-punk formációihoz hasonlítani, ettől én azonban eltekintenék, hiszen a fiúk zenéje önmagában is igen izgalmas. 2017-ben történt alakulásuk óta ráadásul karrierjük egyenesen ível felfelé, melynek legutóbbi lenyomata a tavaly novemberben megjelent Monument című harmadik nagylemez. Az új anyag ezúttal új kiadót is jelentett a Molchat Doma életében, hiszen a Monumentet már az amerikai Sacred Bones Records jegyzi az első két lemezt kiadó német Detriti Records helyett.
Mindenekelőtt említést érdemel a lemez borítója. Már az Etazhin is egy valós építményt, a szlovákiai Hotel Panoramát láthattuk, ezt a hagyományt pedig a Koreai Munkapárt alapításának 50. évfordulójára készített észak-koreai emlékművel vitte tovább a zenekar, mely „molchatdomásított” formában díszeleg a Monument borítóján. A kelet-európai, illetve posztkommunista hangulat nem meglepő módon tehát már a külsőségekben is körbelengi a lemezt, melynek kilenc dala maga a tömény Molchat Doma-esszencia.
Az első, S krysh nashikh domov című lemezzel felvezetett nehéz, búskomor hangulat a 2018-as Etazhi korongon teljesedett ki igazán, mellyel a zenekar igen magasra tette a lécet mind a rajongók, mind pedig saját maga számára is, így nagy kérdés volt, hogy sikerül-e megugrani. Erre a sokadik hallgatás után sem tudok még saját magam számára sem kielégítő választ adni, ugyanis az Etazhi rendkívüli módon a szívemhez nőtt, ám nem hagyhatom figyelmen kívül a Monument zsenialitását sem.
A helyzet ugyanis az, hogy az Egor Skutko, Roman Komogorcev, valamint Pavel Kozlov alkotta hármas egészen zseniális dalszerző képességekkel rendelkezik. Az albumot minden eddiginél változatosabb szintijáték jellemzi, ami egyébként a gitárnál némileg nagyobb szerepet is kap. Az Удалил твой номер (Udalil tvoj nomer) vagy a – szerintem az album egyik ütőerének számító – Дискотека (Diszkoteka) című dalokban egészen pozitív, mondhatni vidám csengésű szintidallamokkal operálnak a srácok, ám ezzel kitűnő kontrasztban vannak egyrészt a ritmusszekció súlyt adó hangszerei, másrészt pedig Egor egyedi hangja. Az orosz nyelvű szövegek minden eddiginél tisztábban szólalnak meg, habár őszintén szólva kissé hiányoltam az előző lemez koszosabb hangzásvilágát.
Noha a Molchat Doma zenéjében a melankolikus atmoszféra az egyik fő jellemző, és a Monumenten is ez a fő irány, néha azért történnek kikacsintgatások. Leginkább például a már említett Дискотекa-ra gondolok, ami hangulatában kevésbé, inkább csak zeneiségében hordozza magán alkotóinak védjegyeit. Személyes kedvencem az Ответа нет (Otveta nyet), ebben tetőzik ugyanis a már sokszor említett búskomor atmoszféra a korábban single-ként is kiadott Звёзды (Zvjozdi) című dallal egyetemben. Utóbbit eleinte kissé erőtlennek tartottam, ám a hallgatások során kellőképpen beérett. Kiváló szerzemény még a Ленинградский блюз (Lenyingradszkij bljuz) is, melyet Roman gitárjátéka tesz különlegessé.
Általában nem szempont, azonban muszáj szót ejtenem a dalok sorrendjéről is. Ha nagyon szigorúan tekintenék a Monumentre, akkor szinti-, illetve gitárközpontú nótákra tudnám felosztani, hiszen a dalokon belül a hangszerek közti egyensúly nem feltétlenül valósul meg. Ez azonban az album szempontjából nem baj, hiszen a számsorrend miatt sem a szintiből, sem pedig a gitárból nem csömörlik meg a hallgatóság.
Összességében kijelenthető, hogy a Monument méltó folytatása elődjeinek, a trió legjobb dalszerzői képességeinek lenyomata, mely ezúttal egy némileg szélesebb spektrumban szól a rajongókhoz. A lemez tehát mindenképpen ajánlott a sötétebb hangulatú szintipop, valamint a new wave és a poszt-punk kedvelőinek, a Molchat Doma garantáltan nem fog csalódást okozni.
Amennyiben emlékezetem nem csal, a pandémiás helyzet miatti koncerttilalom előtt ők voltak az egyik utolsó nemzetközi zenekar, akik nálunk játszottak. Nem bánnám, hogyha a tilalom feloldása után ezúttal viszont az elsők lennének.
Pontozás: 8/10
Írta: mäyräkoira
Elérhetőségek:
