Rovatunkban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért odaadóan tevékenykedő arcot hívunk meg szerkesztőségünkbe, hogy segítsen minket a válogatásban (3 dal ajánlásával).

Most ugyan néhány hónapnyi pihenőre küldjük ezt a cikksorozatunkat, ám előtte még hadd adjunk Nektek egy igen erős összeállítást! A decemberi dalok kiválogatásában ráadásul nem más volt a segítségünk, mint Timári Lotti, akit a NANANA éléről ismerhettek. Nagy öröm számunkra, hogy vállalta felkérésünket, mert imádjuk a csapatot (nem hiába írtunk már róluk itt, no meg itt, valamint itt, meg még itt is). A NANANA legközelebb február 16-án az A38-on lép majd fel (további infók itt).

Nem is szaporítjuk tovább a karaktereket; kellemes belemerülést kívánunk Nektek!

biankahaidu: Prophecies

Valahogy megsimogat ez a dal. Mély és tiszta. Az énekes hangja és a cselló mély zengése olyan, mintha itt, mellettem rezegne, és vele együtt rezegtetné a bőrömet. Van egy sajátos világa, ami magával ragad, a főének köré fonódó vokálok pedig egyszerűen csodásak. Különösen a második versszak tetszik, ahol ez a kép jelenik meg:

Which boat gets first to the glade?

My boat’s fast till rudder break

You hear the sound you pity me

And wonder how I still got here

Amikor küzdelmesebb az élet, valami hasonlóan élem meg a nehézségeket én is, eléggé eltalált ez a csónak metafora. Hajótöröttnek lenni, megadni magad, feladni, megpihenni a mélységben, elfogadni, aztán erőt venni, mások által felkarolva lenni.

Ajánlom esős napokra, ködös sétákhoz, amikor egy kis melegségre, léleksimogatásra, és egy kis eltávolodásra van szükséged a valóságtól.

Egyébként a biankahaidu velünk együtt került be az NKA idei támogatottjai közé, szóval remélem, hogy 2025-ben még sok hasonlóan szép dalt készítenek nekünk. (biankahaidu FB) /Lotti/

Bohemian Betyars ft. La Caravane Passe: La bohème

hervadó csókok bolondok aranyán

mulató csórók, ez a bohém karavén

Nagyon úgy fest, hogy az új kedvenc Bohemian Betyars dalomat köszönthetem a La bohème személyében. Kellemesen középtempós dal született a La Caravane Passe aktív közreműködésével, mely ha ismereteim helyesek, az utolsó szerzemény az utóbbi idők kollaborációs nótáinak sorozatában. A dal afféle ars poeticának is tekinthető, hiszen a bohém szó eredeti jelentése, azaz a Bohémia vidéke felől érkező zenész vándorcigány életmód kerül megidézésre. A francia nyelven való dalolás nagyon illik a miskolci brigád muzsikájához, egészen érthetetlen, hogy miért húzták eddig, főleg hogy ha minden igaz, legalább Kakasnak van is kötődése a frankofón régióhoz. A La bohème-et számomra egyértelműen a trombita viszi a hátán, de a hegedű szerepe sem megkerülhető, mindez ráadásul olyan kohézióban van a többi hangszerrel, amit az elmúlt néhány Bohemian-dalban nem éreztem ennyire erősnek.

Az utóbbi években már-már megszokottá vált, hogy amennyiben egy hazai zenekar animációs videoklipben gondolkodik, akkor egyből Gróf Balázshoz fordul, ami – nem elvitatva a művészúr érdemeit – egyoldalúságba és unalomba csapott át. Éppen ezért is hat frissítő erővel a betyárokkal korábban is együttműködő Salvatore Giuliano által rendezett, magyar animátorok keze munkáját dicsérő vizuális remekmű, melynek képi világa a görbe éjszakák és a kocsmakultúrában való alámerülés általam eddig látott legtökéletesebb illusztrálása. Egy szó mint száz, ez most nagyon betalált. (Bohemian Betyars FB) /mäyräkoira/

Gyilkos: Our Mortality Echoes

 your recent days feel like

a season ender

I've been feelin like this

ever since I remember

5 komoly év után kaptuk meg a Gyilkos új trekkjeit egy 4 dalos EP képében. Minőségnyújtás tétnélküliséggel és fesztelenséggel karöltve; ebből csak jó sülhet ki. Mindegyik friss számra érdemes rákapni, én csak azért választottam a kvázi címadót, mert nekem a sludge-os témák kevésbé-, ám ezek a bolond HC-s, thrashes dolgok viszont annál inkább bejönnek. Az Our Mortality Echoes kétségkívül a legpofásabb (vagy legpofátlanabb, ha úgy tetszik) zárótétel, amit egy ideje hallottam. Nagyon bejön a dal morcos pőresége és kellemetlensége, amik tök jól alátámasztják azt a reménytelen elmúlás és értelmetlenség érzést, amit a szöveg közvetít. Ettől a nótától nem lettem boldog, na, de azért rányomtam párszor a repeat gombra. (Gyilkos FB) /eNVé/

Nite Chimp: Morning Routine

Left a feeling on my pillow

Looking down from the below

Néhány másodpercig egy felettébb kellemes, slágeres dallamrock-produktumban érezhetjük magunkat, de utána sem bánjuk, hogy át lettünk verve. Igazából meg nem is, lényegében ekkor érkezünk meg oda, ahova a cím predesztinál minket, de még ekkor is bizonytalan, hogy most táncolni kéne, vagy a fejünket verni a falba. Nem tartom kizártnak, hogy a Morning Routine visszatérő szereplője legyen saját hétköznap reggeleimnek. (Nite Chimp Bandcamp) /tommy_dockworker/

The Charlestones: Hold The Beat Of Your Heart

Give out, don′t give in,

Don′t stand aside or let gravity win

See the world and watch out,

Hold the beat of your heart

Ezt a dalt először hallgatva valahogy azonnal más bpm-et kezdett verni a szívem. Az refrén a Kisoroszi Szigetcsúcsra repített, ahol a hosszú hétvégés, nyári tűnődős, ölelkezős, őrültködős, tűz körül örömtáncolós képeket hozta elő bennem. Tök jó dal, simán be lehet pörögni tőle annyira, hogy elkezdje loopolni az ember. (The Charlestones FB) /Lotti/

Archaic: Be Quick Or Be Dead

Metalzenei közegből érkezvén alapvetően mindig kisebbségben voltam a kultikus Iron Maiden iránti teljes érdektelenségemmel. Nem találtam a zenében a dögöt, és se Di’Anno, sem pedig Dickinson hangját nem szerettem.  Ez az érdektelenség a Be Quick Or Be Dead című slágerre is érvényes, úgyhogy egészen megörültem, hogy az Archaic számomra is élvezhető formába öntötte a legendás nótát. Feldolgozásról lévén szó, a dal megszerkesztettségét nem lenne szerencsés értékelni, a hangszerelés viszont – a thrashmetalosítás nagy művelete – kitűnően sikerült. Mindenkinek kellemes bólogatást kívánok a nótához. (Archaic FB) /mäyräkoira/

Palya Bea: Anya, mondd még a csodát

Tudod angyalkám

Amit elképzelsz

Az egy szép napon úgy lehet

Ezt játsszák

Minden ünnepkor

A Jézuska s az emberek

Az elmúlt években karácsony előtt, díszítés közben mazochista módon mindig csitíthatatlan vágyat éreztem az új, modern, magyar ünnepi dalok felkutatása iránt. Ugyan az év végéhez közeledve még nálam is kitolódik a giccsesség határa, ám néhány perces kutakodás után természetesen még így is öklendezve, felháborodva, káromkodva és a fát szinte felrúgva szoktam visszatérni a megszokott, tradicionális népdalokhoz, vagy épp az előző századelő amerikai és angolszász nótáihoz. (Üdítő kivétel Bagossyék tavalyi, Ünnep című albuma, ajánlom az érdeklődőknek.)

Mindezek miatt örömtelien konstatáltam, hogy Palya Bea 2024 utolsó heteiben néhány naponta kiadott egy-egy ünnepi ihletettségű nótát, melyek együtt a Fénydalok. Mindezek közül az Anya, mondd még a csodát facsarta meg legjobban a szívemet. Bea zenéjében a küldetésszerű innovatív tradíció mellett mindig azt szerettem a legjobban, hogy olyan témákról tud mesélni, amikről mások nem képesek, vagy ha mégis olyanhoz nyúl, amiről már többen énekeltek, úgy közelíti meg azt, ahogyan csakis ő tudja. Ezúttal a karácsonyi csoda szertefoszlásának és újjáépülésének lehetünk a fültanúi egy anyuka és gyermeke párbeszédén keresztül. Csodálatos rétegekkel bír ez a dal! Megjelenik a gyermeki ártatlanság, a gyermeki lélek apró sérülése, de az is, ahogyan fejlődhet az öröm és a csoda a lelkünkben. Sőt, még amolyan társadalomkritika is kiolvasható (lásd fenti idézet).

Ehhez a nótához örömmel és nyitott lélekkel fogok visszatérni a következő években is. (Palya Bea FB) /eNVé/

KÓDA: Visszatalál

Gyönge vállam

Nagykabátban

Hirtelen jött

Tél a nyárra

Azt hiszem, nem tudnám mihez hasonlítani jelen mű hangvételét, holott semmilyen értelemben sincs szó forradalmiságról, mégis azt érzem, hogy amit a Visszatalál mesélni hivatott, azt sosem hallottam még így elmondva. Rendkívül szívbemarkoló, közben a legkevésbé sem csöpögős, egyszerűen és tisztán szólal meg, és nem hagy ezzel semmi hiányérzetet. Bár könnyen beilleszthető a maga szubkultúrájába, hajlok arra, hogy egy-egy pillanatban bárki a sajátjának tudná érezni. (KÓDA FB) /tommy_dockworker/

Angel Olsen: Farfisa Song

Go roam, go roam

Come home, take away

All the thoughts you know

Remember, go slow

Önreflexió, vágyakozás, veszteség, emlékek, az idő múlása, nosztalgia, értelemkeresés. Angel Olsennek sok melankolikus számát szeretem, de ez valahogy a decemberi, év végi elengedésnek, újratervezésnek talán a legtalálóbb trackje. (Angel Olsen FB) /Lotti/

bongor: hipománia

hidd csak most jönnek a legjobb részek ever

haver a világ a lábaink előtt hevör

Bevallom, nem voltam sosem bongor-fan, a szövegeiben a tagadhatatlanul sok szellemesség mellett sokkal több mindent éreztem indokolatlannak és tartalomtalannak, jelen dal viszont elgondolkodtatott, hogy talán érdemes lenne még egy esélyt adnom ennek a vajdasági falfirkásznak. A bipolaritás allegóriájának beemelésével operáló szerzeményben a közéleti düh levezetését egy igazán megindító önreflexív traumafeldolgozás követi, ez a dichotómia pedig a szövegen túl a zenében és a vizuális világban is olyan szépen jelenik meg, hogy a dalt öröm nézi és hallgatni. (bongor FB) /mäyräkoira/

Ék: TÉL

A madarak helyét a fagy veszi át az ágakon

Csak a varjak károgják a nevemet

A February és a Whatever it Takes albumok, ha meglennének mondjuk kazettán, a szalagjaik már réges-rég elszakadtak volna. Ugyanakkor töredelmesen bevallom, a harmadik Ék nagylemez, az Out Of The Cave nem talált meg engem, és én sem találtam meg benne magamat. Többször próbálkoztam a dalokkal, kihallottam, hogy rendesen jók, ám bármennyire is szoktam magaménak érezni a sötétebb témákat, valahogyan nem tetsző és kellemetlen hangulatot élesztettek fel bennem azok a tételek. Úgy tűnik, közös utunkban újra hullámtetőre értünk, ugyanis az előbbivel szemben az azóta érkezett szinglik, a Téridő, és a zsír új TÉL nagyon is beköltöztek a szívem mélyére. Utóbbi nagyon szépen adja át a legsötétebb és leghidegebb évszak végének hangulatát. Számomra egyfajta ősi, vallások felett álló megtisztulást is tükröz, ami szerintem a szuper klipben is tetten érhető. Tapinthatóan megéneklésre kerül az új esély reménye. Szintén tetszetős, hogy fülbemászósága ellenére is anti-sláger ez a szám, hiszen az utolsó 1/3-ában elhal az ének, és billentyűs szólóra épülve elborult instrumentális jammelésben teljesedik ki. Talán a Steal és a Mountains II tetszett utoljára ennyire. (ék FB) /eNVé/

Körút: Megáll az idő

Modern hangok párosulnak klasszikus emelkedettséggel ebben a filmklipben, ez már önmagában is rendkívüli élmény. Bár nincs értelme ilyen analízisnek, de az az igazság, hogy kizárólag a zenére fókuszálva talán egészen más képek sejlenének fel előttem, ahogy a filmkockák sem erre az aláfestésre asszociáltatnának; még szerencse, hogy az enyémnél sokkal bátrabb fantázia áll az alkotás mögött, mert nagyon működik! (Körút FB) /tommy_dockworker/

Válogatásunk egyben is meghallgatható Spotify-on az alábbi playlisten*:

 *Mivel a platformon még nem elérhető néhány általunk ajánlott szám, így ilyen esetben a listánkon szereplő előadók egyéb dalaival színesítettük a playlistet.