Album: 2020
Előadó: Bon Jovi
Megjelenés ideje: 2020. 10. 02.
Kiadó: Island Records
Származás: Amerikai Egyesült Államok
Tracklist:
1. Limitless
2. Do What You Can
3. American Reckoning
4. Beautiful Drug
5. Story Of Love
6. Let It Rain
7. Lower The Flag
8. Blood In The Water
9. Brothers In Arms
10. Unbroken
Októberben látott napvilágot a Bon Jovi tizenötödik stúdióalbuma. A New Jersey-i együttes korábbi lemezei esetében néhol remek érzékkel választotta ki a címadó szerephez kellően hatásos elnevezésű, ezzel együtt az album képviseletéhez is elég erős nótákat (példaként említhetjük a legutóbbi This House Is Not For Sale-t vagy épp a Have A Nice Dayt), a mostani gyűjtemény viszont a másik csoportba került, és a The Circle-höz vagy a Crush-hoz hasonlóan botegyszerű nevet kapott a keresztségben: 2020. A lemez bemutatása a koronavírus-járvány miatt mintegy fél évvel tolódott a tervekhez képest, ez pedig két új dalt eredményezett a korongon, amelyekkel a címbéli évszám új értelmet nyer, immár a megjelenés időpontja mellett tartalmi vonatkozása is van ennek a bizonyos 2020-nak. Ebből már sejthető, hogy erősen kifelé fordul az új album. Sokan kárhoztatják a zenekart az ezredforduló környékétől észlelhető stílusbeli változás miatt és tartják úgy, hogy nagyjából az 1995-ös These Days volt az utolsó ”igazi” lemez – nos a helyzet az, hogy bárhová is tegyük az azóta megjelent korongokat, a 2020 talán minden eddiginél kevésbé tipikus Bon Jovi-album. A rendezvénytilalom ellenére sem maradtak teljesen bemutatókoncert nélkül a rajongók, az együttes On A Night Like This elnevezéssel próbatermi jellegű felvételt készített, amelyen az új dalok mellett azok megszületésének történetei is elhangzanak.
Stílusa, az albumon elfoglalt pozíciója és klipje alapján egyértelmű, hogy az együttes az albumot nyitó Limitless-t szánja zászlóshajónak, könnyed (pop-)rockslágeres jellegével a dal képviseli a már megszokott vonalat – ezalatt a zenekar huszonegyedik századi hangzásvilágát értem, a nyolcvanas-kilencvenes évek aranykorát idéző darabok már nem nagyon születnek arrafelé. Összességében ez a nóta nagyjából azt adja, amire leginkább számíthattunk az elmúlt évtizedből kiindulva, annál többet viszont nem igazán. Az „újkori” dalokat is befogadó rajongók között még valamelyest kedvelt is lehet, viszont nem hiszem, hogy a távolabb állókat meghódítaná, nem érzem benne azt a pluszt, amit egy lemezzel korábban a This House Is Not For Sale vagy a Roller Coaster esetében. És mivel nagyjából ugyanezt tudnám elmondani róla, álljon itt a korong negyedik helyét elfoglaló Beautiful Drug neve is – nem véletlen a hasonlóság a Limitless-szel, ez az a két dal, amelyet Jon Bon Jovi nem egyedül írt meg, mindkét esetben Billy Falcon és John Shanks voltak a frontember segítségére.
A tracklist második és harmadik helyén díszeleg két, az eredeti lemeztervezeten nem szereplő, a pandémia beköszöntét követően született tétel, melyek az albumpremier elhalasztásával még időben láttak napvilágot ahhoz, hogy felkerüljenek a végleges verzióra. Előbbi darab a Do What You Can névre hallgat, és a járvány kiváltotta világképet hivatott megörökíteni. Maga a zene egy kellemes countrys vonalat képvisel, a szöveg ugyanakkor a rímeken kívül nem sok művészi elemet tartalmaz. Ez a borzasztóan nyers képrögzítés különösen fájó annak tükrében, hogy ugyanezen az albumon JBJ megmutatja, hogy még mindig képes súlyos társadalmi problémára nagyszerű szöveget felépíteni. A Do What You Can története egy közösségi felhívással indult, amikor is az énekes az első versszak és a refrén prezentálásával arra kérte rajongóit, hogy második strófa gyanánt írják meg neki az ő történetüket erről az időszakról – ezek a szövegrészletek a Do What You Can – Our Story videósorozat formájában megtekinthetők az együttes YouTube-csatornáján. A dalból született egy még countrysabb hangszerelésű duett is azzal a Jennifer Nettlesszel, akivel annak idején a Who Says You Can’t Go Home Grammy-díjas verzióját is készítette a zenekar.
A másik, 2020 tavaszi keltezésű dal a lemezen az akusztikus American Reckoning, amely a George Floyd-ügyre reflektál. A témából adódóan itt már nincs helye a Bon Jovi-dalokra jellemző pozitív felfogásnak, a komolyba átcsapó hangvétel pedig két súlyos, ezzel együtt kiváló tételben teljesedik ki a Lower The Flag és a Blood In The Water képében. Előbbi a 2019-es daytoni lövöldözés napján született, mindössze egy nappal az El Paso-i mészárlást követően. Számos további, hasonló tragédia is említésre kerül a közelmúltból egy prózai felsorolás keretében, és a lista sajnos korántsem teljes. Megemlékezés és halvány fohász ez a dal:
Maybe we start to die on the day that we’re born, but we deserve to live life in between
A Blood In The Water zeneileg magasan az album legkiemelkedőbb alkotása, hozzá kell tenni, hogy rendkívüli mértékben emlékeztet az együttes 1992-es, Dry County című mesterművére. Hogy önplagizálás vagy sem, mindenki döntse el maga. Szövegét eredetileg a bevándorlás témaköre ihlette, ugyanakkor ennél többet is beleláthatunk a kiszolgáltatottságot lefestő képekbe. Szintén közélet inspirálta nóta a Brothers In Arms, amely viszont lekanyarodik az iménti balladai vonalról és tempójában feljebb kapcsolva fejezi ki elégedetlenségét. Az előző lemez hangzásvilágát idéző Let It Rain pedig könnyedségében is egészen nagyszerűre sikerült, igazán megérdemelt volna egy klipet.
A Bon Jovi legfőbb erősségének nyugodt szívvel tekinthetjük a lírai vonalat – e téren alighanem a legszűkebb elitbe tartozik az együttes –, ugyanakkor az ügyeletes darab, a Story Of Love csalódást keltően súlytalan alkotás. A végül csak bónusz trackként helyet kapó Shine sokkal jobb választás lett volna ezen irány képviseletére. Az albumot a róla legkorábban bemutatott tétel, a To Be Of Service című filmhez készült Unbroken zárja, megkoronázva ezt a nagyon nem szokványos Bon Jovi-korongot a maga még ezen dalok között is legkevésbé szokványos mivoltával. Kissé monoton darab, nekem valahogy mégis tetszett.
Leszögezném, hogy nem tartozom azok közé, akik kizárólag a múlt századi Bon Jovi-albumokban látják az együttes nagyszerűségét, és nem fájlalom, hogy már nem olyan jellegű dalokat kapunk tőlük, mint a Lay Your Hands On Me vagy a You Give Love A Bad Name. Éppúgy létjogosultságát látom az életműben a What About Now és a This House Is Not For Sale korongoknak, mint a Slippery When Wetnek vagy a New Jersey-nek. Mindezek ellenére úgy érzem, a 2020 a zenekar leggyengébb produktumai közé sorolható. Az utóbbi tizenöt-húsz évben kiadott albumok, bár bővelkedtek felszínesebb tölteléknótákban, rendre olyan színvonalas húzótételekkel rukkoltak elő, amelyek elvitték a hátukon a lemezeket. Ezúttal nincs ilyen érzésem, a vezérdaraboknak szánt(nak tűnő) Limitless és Beautiful Drug egyszerűen nem elég erősek ehhez a szerephez, a Do What You Can sokkal értékelhetőbb volt közösségi projektként, mint tényezőként az albumon, az Unbroken pedig – noha szerintem filmzenének remek és én még önálló dalként is kedvelem – nem igazán illik a tracklistbe. Nem tett jót a korongnak, hogy az amerikai választások előtt jelent meg, és itt nem Jon Bon Jovi nyílt állásfoglalásával van a baj, inkább azzal, hogy ez egyedül a Blood In The Water esetében párosul komolyabb művészi értékkel. Ezek után remélem, ha lesz még Bon Jovi-album, az inkább egy belső vonalra épül majd, vagy úgy reflektál a külvilágra, ahogy a mostaninál dicsőbb elődanyagok tették.
Pontozás: 5/10
Írta: tommy_dockworker
Elérhetőségek:
