Album: Minden rendben
Előadó: Blahalouisiana
Megjelenés ideje: 2019. szeptember 02.
Kiadó: Gold Records
Származás: Magyarország
Tracklist:
1. Minden rendben
2. Testemnek ha engedem
3. Nekem az nem elég
4. Let Them Slide Away
5. Innen szép a győzelem
6. Pont ilyen házra
7. Engem is szélből font
8. Nem vagyok egyedül
9. Sun in Francisco
10. Boldog itthon
Mindig is örömmel figyeltem a fiatal tagokból álló olyan bandákat, akik kompromisszumoktól mentesen, de mégis modernizálva, saját szájízükre formálva, újra a mainstream-be emelve tesznek magukévá közel sem mai zenei stílusokat. Valahogy így van ez a fehérvári Blahalouisiana-val is, akik az egykoron sokak által kedvelt, mégis ma már a fiatalabb generációk körében letűnőben, már-már eltűnőben levő beatzenébe, valamint kissé az oldschool rock ’n’ roll-ba oltották bele a mai pop, hazai alternatív és kis mértékben a pszichedelikus rock muzsikákat.
A tavaly szeptemberben megjelent Minden rendben már a harmadik nagylemezük és én valahogy úgy vagyok vele, hogy az összkép egyre jobb és jobb. Ha már említésre került a stílusuk; a korábbi albumaiknál mindig is úgy éreztem, hogy merőben más hangulatokat tükröznek a magyar és az angol nyelvű számaik. Míg előbbiek – szövegeikből és az ezek alkotta világból is eredően – sokkal jobban magukon viselik a magyar alternatív vonal – egyébként igen tetszetősen és különlegesen megvalósított – jegyeit, addig utóbbiak sokkal inkább képviselnek egyfajta nyugati, mégis könnyedebb atmoszférát. A Minden rendben esetében ezek a hangulatok talán sokkal jobban keverednek és összemosódnak, mint korábban, ami nagyon jót tesz a korongnak. Persze erre az is rásegít, hogy zeneileg is enyhén eklektikusabb lett az összkép; számos új zenei elem került bele a számokba, melyek korábban nem voltak vagy nem ennyire hangsúlyosan. Itt említhető példának a Pont ilyen házra, mely talán a korong legkönnyedebb, legfelhőtlenebb (vagy legalábbis ilyennek tűnő) nótája, mely a furcsa zongora hangzása végett az 70-es évek legkomolyabb diszkó slágereit idézi egyfajta modern, koncerten tombolós pop hangulatban.
Egyébként a változatosság nem csak zeneileg, de az atmoszférában és a mondanivalóban is nagyon visszatükröződik. Talán életművükből ezen az albumon a legmagasabbak és legalacsonyabbak az érzelmi hullámvasút hepéi és hupái. Jó példa erre a Nekem az nem elég számot és légkörét követő Let them Slide Away. Utóbbi nem csak az életünkben megjelenő fontos egyének (szerelmek?) megjelenésének és eltűnésének témakörét járja körbe, de az elengedésük miatt a velük kapcsolatos érzéseink és álmaink gyászáról is szól. Vagy persze az is lehet, hogy valami tök másról, ám az biztos, hogy Blahalouisiana szempontból az egyik legkülönlegesebb, legelrepülősebb szám, ráadásul a maga közel 6 percével egyben az egyik leghosszabb is. A végén visszatérő, gyengéd és lassú gitárpengetésre rászálló, szinte túlvilági énektémák lúdbőröztetőek. Mindezt a merengést pedig egyből feloldja a stílusosan következő Innen szép a győzelem. Ebből is látszik, hogy kiváló a zenei sorrendiség szerkesztettsége.
Amúgy a muzikális vonalat is érdemes külön említeni, még úgy is, hogy már a legelső számaiktól látszik, hogy milyen kiváló és képzett zenészekről van itt szó. Itt lehet kiemelni mondjuk a két videót is kapott Testemnek ha engedem eleji funky-s zongora-basszus-gitár kombót, a Sun in Francisco musical-szerű dallamait és megoldásait, az Engem is szélből font blues-os, enyhén soul-os minimalizmusát, érzéki gitárszólóját. Csak, hogy néhány erős momentumot említsünk. Meg, persze, ha már pont ezeket a dalokat hoztuk szóba, akkor ezt az egészet megfejelik azzal, hogy a többsíkú zeneiség mellé Petőfi Rádiós értelembe véve is könnyen befogadható köntösbe ágyazott, ám mégis, olykor igazán kemény és komoly, többrétegű, első, felszínes hallgatásra kevéssé érthető szövegekkel operálnak. Példa az említett Testemnek ha engedem, az Engem is szélből font, de ide jó az önvallomásos útkeresést felvázoló, az albumot záró billentyűs és madárcsicsergős outro-ban végződő Boldog itthon is. Mindezeket pedig óriási, karakteres és egyben tiszta hanggal koronázza meg Barbi, aki az éneket élőben nem album minőségben, hanem még annál is jobban tudja hozni. Szerintem sokan vagyunk, akik ma az egyik (ha nem a) legjobb énekesnőnek tartjuk itthon, biztosan nem alaptalanul.
Mit lehet még mondani ezek után…? Hallgassátok meg ti is és nyugodtan lehet vele próbálkozni olyanoknak is, akik teljesen más stílusokból érkeznek; biztosan fogtok benne olyat találni, ami megtetszik. Össze lehetne vetni más, itthon hasonlóan kedvelt zenekarokkal a pályájukat, de helyette inkább csak annyit mondok; nagyon felemelő és bizakodó érzést keltő, hogy az utóbbi néhány évben számos olyan bandát hallani a rádió(k)ban is, akik úgy tűzték ki lobogójukra a népszerű zenéjük közvetítését, hogy közben a zenei minőséget, az igazán igényes stílusokat, a tartalmas, elgondolkodtató, tényleges mondanivalóval ellátott szövegeket is közvetítik. És ebben a Blahalouisiana igazán élen jár.
Pontozás: 9/10
Írta: eNVé
Blahalouisiana elérhetőségek:
