Album: Sympathetic Magic
Előadó: Typhoon
Megjelenés ideje: 2021. 01. 22.
Kiadó: Roll Call Records
Származás: Amerikai Egyesült Államok
Bár a pandémia és a zeneipar kapcsolatában inkább arról beszélünk, hogy előbbi mennyire betett utóbbi helyzetének, az érem másik oldalán szerencsére a felborult világrendet alkotói magányba fordító szerzőkkel is foglalkozhatunk. Jó példa Kyle Morton, aki az otthoni száműzetésben egy egész korongnyi dalt hozott össze, majd népes zenekari kísérete is bekapcsolódott a folyamatba, és megszületett az ötödik Typhoon-lemez, a Sympathetic Magic.
Könnyed indie rock, egyszerre csendes és mégis nagyon vad elmélkedések – alapvetően az eddig is képviselt vonal, ugyanakkor visszafogottabbnak hat az anyag a zenekar korábbi műveihez viszonyítva, de épp ennek a fajta visszafogottságnak és az emellett is elképesztően intenzív érzelmi töltetnek az együttállása kölcsönöz nagyon erős karaktert a korongnak. Könnyebb befogadhatóság ide vagy oda, ismét egy felettébb súlyos anyaghoz van szerencsénk, szükségeltetik egy bizonyos állapot és helyzet a lemez világába való alámerüléshez.
Az album érdekes kettőssége, hogy egységét a dalok koncepciózus összefogása nélkül produkálja. A mentális tér, amelybe a nyitódarab Sine Qua Nonentity rántott, körülölelt a korong legvégéig, és egy tételnél sem éreztem, hogy kihúzna ebből a közegből, ugyanakkor nincs két olyan nóta, amelyekről azt lehetne állítani, hogy egy kaptafára készültek volna. A hangvétel, ez az egyszerre érzelemdús és filozofikus tűnődés közös alapul szolgál, ugyanakkor az egyes dalok szinte mind más és más lelkiállapotot, helyzetet, gondolatokat örökítenek meg. A nehezen megragadható, de annál érezhetőbb kohézió ellenére egy pillanatra sem válik monotonná vagy unalmassá a lemez. Hangszerelés terén a domináns akusztikus gitár változatos színezetet kap maga mellé, bár ezúttal jóval kevésbé nagyzenekari az összhatás, az anyag sokkal inkább idézi Morton szólóalbumát, mint a korábbi Typhoon-kiadványokat.
Bár nincsenek kifejezetten hosszú nóták a korongon (a legterjedelmesebbek sem érik el az öt percet), így is belefért egy-két váratlan megoldás, amelyek az adott darabnál egy többtételes műalkotás hatását keltik pár pillanat erejéig. Kiemelném itt az Empire Builder zárószakaszát, a Time, Time trombitabelépőjét és a We’re In It elburjánzását. De hogy ne menjek el szó nélkül az egyszálgitáros vonal érdemei mellett sem, az And So What If You Were Right a maga egyszerű köntösbe csomagolt mérhetetlen fájdalmával, egy már-már triviális helyzet sajátos megközelítésével a lemez egyik legerősebb produktuma.
Spontán születési körülményei dacára a Sympathetic Magic egy kiváló album lett. Bátran ajánlom bárkinek, aki késztetést érez egy sajátos transzállapotban való merengésre az emberi lélek komplexitásáról, egyszerre külső szemlélőként és mégis magában érezve minden egyes levetített pillanatot.
Pontozás: 9/10
Írta: tommy_dockworker
Elérhetőségek:
