Ebben a rovatban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új számot az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenész, szerző, énekes, vagy előadó lesz segítségünkre a válogatásban.
Ezúttal Kövecses Evelint hívtuk meg, aki többek között tevékeny tagja a hazai underground metal közösségnek, zenei cikkeket is szokott írni, ráadásul még a metalcore-deathcore egyveleget csapató Nest of Plagues gitárosaként is ismerős lehet Nektek.
Kellemes olvasgatást és zenehallgatást kívánunk!
1. Needless: The Cosmic Cauldron
I am eternal
I see the backbone of the dark
I will grasp this moment
At last I am Voidian
A Needlesst még 2017 környékén ismertem meg, amikor a Stalkers of Athanasia című dalukhoz kidobtak egy baromi látványos klipet. Azóta követem őket, de inkább a koncertjeikre járok el rendszeresen, itthon nem jellemző, hogy hallgatom a zenéjüket. Számítottam rá, hogy az új albumukkal valami nagy dobásra készülnek, mert egy dán kiadóhoz is sikerült leszerződniük – és ez a felvetésem be is igazolódott számomra, amikor meghallgattam a lemez első single-jét, a The Cosmic Cauldront. A dal alapvetően egy fiktív jövőt vázol fel, ahol az emberiség maroknyi túlélője megkapja a látás ajándékát, amelynek köszönhetően megszületik a lemez antihőse és egyben a zenekar hatodik tagja, a Voidian. A lemez egy sci-fi konceptalbum lesz, ami nagyjából első blikkre lejön és mind zeneileg, mind szövegileg és látványvilágban is hozza a melodic death/thrash műfajtól elvárt elemeket és minőséget, és beránt ebbe a kozmikus világba. Az első gondolatom a lemez borítóját megpillantva a Rings of Saturn volt, és mint kiderült, ez az asszociáció sem véletlen, mert Mark Cooper tervezte, aki a Rings of Saturnnal is dolgozik. (Needless FB) /Evi/
2. Einstand: Szerelmes dal
Mer nekik annyira fáj
Majd’ rájuk szakad az ég
De nélkülem a világ nem tudja még
Sajátos módját választotta az Einstand annak, hogyan ne legyen sikkes egy állítólag szerelmes szám: ne a szerelmesekről szóljon! A trió új single-jében maga a műfaj személyesül meg; nem egy lángoló szívű illető vall kínjairól vagy boldogságáról, helyette a szerelmes dal az, aki elmondja, hogy mennyire nehéz az ő helyzete – mindig újabb és újabb elmondásra váró üzenetek, egy véget nem érő életpálya, hiszen mindig akad majd egy újabb nyomorult, akitől közvetíteni kell valamit. Elég kimerítő lehet. (Einstand FB) /tommy_dockworker/
3. Sorbonne Sexual: Csodára
én is mindig várok
tán csodát találok
kiskanálnyi ködben
cigarettázom
A hazai alterszcéna egyik tehetséges feltörekvő zenekaráról beszélünk, a Csodára pedig a közelgő, Húszas évek címet viselő új nagylemez hírnöke. A dal a férfi-nő viszonyok bizonyos rétegeit boncolgatja, mindezt pedig egy elég húzós zenei keretben teszi. A korábbi anyagoknál némi 30y-ra hajazó ízt véltem felfedezni a srácok zenéjében, a Csodára viszont egy olyan dal lett, amiben nagyon is van dög, húzós-fogós nóta ez, melyben a saját hang megtalálásának eredményét láthatjuk. (Sorbonne Sexual FB) /mäyräkoira/
4. LIVE LIFE HARD: Még várj
Nyitva a szem, tátva a száj,
De túl nagy a félhomály,
Távolodik a nyár.
Emlékszem, talán 2017 eleje lehetett, amikor első interjúmat csináltam Vörös Attilával. Már akkor lelkesen említette, hogy szeretne egy rap-metal projektet, ami persze kicsit átalakult, eltelt néhány év, a puzzle darabkák pedig pont 2020-ra álltak össze… Szóval bármennyire is annak tűnik, 100 nap – 100 riff kihívás alatti otthonlét ide vagy oda, a LIVE LIFE HARD nem egy Covid-projekt. Úgy gondolom, megérte rászánni az időt a megfelelő arcok összeválogatására, mert egy nagyon ütős brigád jött össze. Partos Bence kiváló énekes, tisztán legalább annyira jól énekel, mint haragosan, az MC-s vakerálást is nagyon komolyan tolja. Szövegei pedig nincsenek túlbonyolítva; egyszerű a szóhasználat mégis rétegzett a mondanivaló. Mindenkinek ismerős lehet a Még várjban megénekelt, belülről feszítő, kettős érzés is. Hogy mi értelme ennek az egész létezésnek? Remélem, tényleg az, ami a refrénben van és remélem, nem távolodunk el tőle túlságosan. Várom, hogy jöjjön egy EP, de lehetőleg egy nagylemez… (LIVE LIFE HARD FB) /eNVé/
5. Boru: Kyth Wylang Felleyn
Nem tudtam egy dalt kiemelni a Boru új nagylemezéről, úgyhogy írnék inkább átfogóan az egész, fél órás anyagról. Engem már az első, Inertia című nagylemezükkel is berántottak ebbe a nyomasztóan sötét atmoszférába, amit teremtenek a zenéjükkel, így kíváncsi voltam, hová „fajulhat” még ez a dolog. Hát ismét megtörtént, megint bekerültem ebbe a mocskos világba, amitől végig úgy érzem magam, mintha egy horrorfilm főszereplője lennék, aki menekül a főgonosz elől, de soha nem találhatja meg a kiutat, mert az nem létezik. Nyomasztó és letargikus, de egyszerre izgalmas anyag lett ez is, az meg külön kiemelendő, hogy mindent házon belül készítenek a srácok a felvételektől kezdve a vizuális megjelenésig. (BORU FB) /Evi/
6. Atomic: Devil Race
Az 1983-ban(!) alakult miskolci thrash metalos Atomic ugyan nem tartozik a kedvenceim közé a hazai thrash-színtéren belül sem, azt viszont nagyon tisztelem bennük, hogy alázattal tekintenek a zenélésre, a 2016-os újjáalakulásuk óta minden egyes alkalommal, amikor szembejönnek velem, csupa őszinte pillanatot látok. Ez az őszinteség a közelgő új korong Devil Race című dalában pedig a zenét és a klip képi világát tekintve egyaránt fellelhető. Bonyolult megoldások nincsenek, amit kapunk, az viszont szívből jön. (Atomic FB) /mäyräkoira/
7. Captain Average: In The Post-Future
and if you love when you’re told
to do things you don’t wanna do, and you love plans falling through
then I’m sure you’re in the right place at the right time
Mit csináljon az ember, ha már egy rakás zenei projektben érintett? Természetesen indítson egy újabbat! Sallai László ezúttal a Captain Average fedőnevű akció debütáló anyagával jelentkezik, az In The Post-Future pedig erőteljes belépőre sikeredett. A klip romba dőlést megörökítő képsorai és a dal nyers indítása megszólaltatják bennünk a vészjelző szirénát, hogy amint kellően apokaliptikusnak érezzük a helyzetet, felcsendüljön a váratlanul zeneibb refrén, és feldolgozzuk, hogy ez az egész „csak” az, amiben élünk és ahova tartunk – a megalkuvókat nem éri majd csalódás, elvégre szignózták, hogy ilyen legyen a világ. (Captain Average FB) /tommy_dockworker/
8. Sungazers: Nosztalgiaország
transznem, gender-kurzus, az összefüggést ne keresd, nem fontos
kinek kell ami fontos? az arcodról csorogjon a mocskos 50-fokos
lé( )böjt(léből) üres templomban kel fel korán,
a szemfedőm felett kezelő feri és orbán.
Nem ismertem eddig a Sungazers mögött álló Géczi Gergő munkásságát, a Nosztalgiaország ’új’ klipjét is csak úgy feldobta valamelyik túlbuzgó algoritmus. De nem bántam meg. Azért írom, hogy ’új’, mert ez a szám egyszer már kijött kb. 2 éve, kicsit más szöveggel és más videóval (ide kattintsatok érte). Egyébként külön poén átbogarászni a változásokat a szövegben, a mondanivalóban, no de az összefüggésekre való ráeszmélés is élmény. Állítólag a Sungazers muzsikája poszt-progresszív, akármit is jelentsen ez, én sem tudnék még megközelítőleg sem konkrét stílust megnevezni, de nem is ez a fontos. A lényeg ezúttal a mondanivaló, ami sokkal inkább figyelemfelkeltő, elgondolkodtató, mint megmondó. Van itt social media kritika, klímaszorongás, alkoholizmus, pártokat, ideákat kiszolgáló híroldalak, Orbánozás. Ja, meg egy kis Feri is. És mindent Gergő csinált; zenét, videót, szövegelést. Többször hallgatós, többször megnézős. (Sungazers FB) /eNVé/
9. Redrum: UGYANAZT
Most megtörtént a csoda, aki elbambult, ostoba
Te is saját sírod ásod vagy a sors lesz a mostoha
vagy a körülmények, körös-körül nézek
látom, amit látok mégis ugyanazt érzem
A Redrum már 2010 óta tolja Szolnokon, csak eddig Redrum Sindicate néven futottak és tagcseréjük is volt egy pár. Most az új felállással hozták ki az UGYANAZT című dalt, amivel nagyjából ugyanazt a rap-metal vonalat követik, amit eddig is megszokhattunk tőlük. Szövegelős verzék, dallamos és fülbemászó refrének, de mindez megtámogatva egy kemény metal hangszereléssel, amitől engem azonnal elkap a szolnoki underground életérzés. (Redrum FB) /Evi/
10. Platon Karataev: Vízből van
dervistáncot jár a Hold
a végtelen belémhatolt
dervistáncot jár a Nap
árnyékom belémharap
A hamarosan érkező új Platon Karataev nagylemez második előfutára a Vízből van című dal, melyet egy Vecsei H. Miklós főszereplésével készült klippel is megtámogattak. A zenei vonal maradt a régi, az indie alapokból építkező hangfolyam ismét katarzisban csúcsosodik ki, melyhez az ékes magyar nyelven megszólaló költői igényességű szöveg is hozzátesz. A minőségre most sem lehet panasz, úgy hiszem, hogy a négyes valami egészen más szférából származót ragad meg a zenéjében. (Platon Karataev FB) /mäyräkoira/
11. Magidom: Színarany
Jó így felsőfokon
Felettem nincs plafon
Utánam a vízözön
Röviddel a Van az a pénz után egy újabb odaszólós tétellel rukkolt elő a Magidom, a Színarany keretében olyasvalaki nyilatkozatát hallhatjuk, akinek épp nagyon bejött az élet, ennek megfelelően igen vidám hangulatú muzsika festi alá mindezt. Rövidesen aztán kiderül, hogy emberünk elég jóban van a közbeszerzésekkel, és úgy állnak a dolgok, hogy nincs is különösebb oka fékezni a remek üzleti folyamatokat, elvégre mitől lehetne félnivalója? A valósággal való bárminemű egyezés természetesen a véletlen műve. (Magidom FB) /tommy_dockworker/
12. Nest of Plagues: Struggle
I've built myself inside these
four walls and made myself a maze.
I thought I was stuck between the cracks,
but I was saved, this is not a game.
Nem hiába csak Spotify-t tettem be fentre, ugyanis a YouTube korhatárossá tette a Nest of Plagues legújabb klipjét. Elvégre, ugye, senki nem látott még az Alföldön vedelő, esetleg hányó rokkerokat, sérülést vagy csupasz férfi seggeket… Mondjuk az a papucsban pogozós, tarkót a földre koppintós jelenet igen ütős alakítás lett. Minden esetre, ha elég idősek vagytok hozzá, és ezt tudja is a TeCső, akkor ide kattintva megleshetitek, ha meg nem, és nem is akartok igazolványokat mutogatni a Nagy Testvérnek, akkor a metal.hu oldalán korhatár nélkül megtekinthetitek ezt a nagyszerű videót. Bármennyire is komikus a klip, a nóta rendesen bólogatós zúzda, dallamai fülbe másznak, a szöveg és a mondanivaló pedig igenis komoly. Nesték a magyar andergrandnak címezték a számot, és ez az odaadó és a legtöbb esetben befogadó közösség meg is érdemli ezt. A Lowland Fest pedig ezt az üzenetet gyönyörűen megtámogató ’díszlet’. (Nest of Plagues FB) /eNVé/
