Album: Keresem
Előadó: Meg Egy Cukorka
Megjelenés ideje: 2021. 10. 25.
Származás: Magyarország
2021 októberében, három évvel a Jöhet bármi után jelentette meg második nagylemezét a szövegcentrikus pop-art-rockban utazó Meg Egy Cukorka. A Keresem címre keresztelt korong szinte teljes egészében akusztikus gitáralapra épül, amely, bár nem újdonság arrafelé, azért élesen eltérő zenei karaktert eredményez az elődalbumhoz viszonyítva. Ennek észlelését követően azzal szembesülhetünk, hogy az atmoszférát így is abszolút sikerült átmenteniük Hárs Barnáéknak, miként a szövegek sem okoznak csalódást, ezúttal is meg kell emelnem kalapom eme jellegzetes, közérthető líraiság előtt.
Az egykor a palackposta kihívásban feltűnő, címadó Keresem nagyon is rászolgál a tracklist első helyére. A dallam az első refrén végére már garantáltan megragad az emberben, míg a kissé fellengzős indítást követően egyre velősebbé váló sorok tökéletes vezéralakjává teszik a tételt annak az önfeltáró kutatómunkának, amelyre aztán ilyen-olyan módon a későbbi nóták is épülnek. Hogy ez az építkezés mennyire heterogén, azt rögtön a sorban következő, végtelenül keserű Elhagyom jelzi, az önpusztítás általi megkönnyebbülésbe vetett hittel: „százféle méreg lesz bennem, amelyik nem öl meg, azért fizetni sem szabad!”
Megint csak más az Amiből majd gazdagok leszünk melankóliája, immár teret nyer a személyi kötődés, amely a Te vagy aki beágyaz keretében bontakozik ki igazán. Az önnön destruktivitásunktól féltett kapcsolat megéneklése pont olyan esetlen, amilyen nehéz az ilyesmit megfogalmazni valaki felé, okosan mellőzi a nagy szavakat, talán a legőszintébb pontja az albumnak. Az igazi befelé fordulós, filozofikus borongást sem kell hiányolnunk sokáig, erről a Nem tudom gondoskodik, a dal előrehaladtával igen erőssé váló erőtlenség-ábrázolással. Zongoraalapjával is frissítően hat, hogy aztán a végén visszatérő gitár a Képzelt szobánkban (vagy akárhol) esetében már ismét domináljon, és a lemez legjobb dalát fesse alá – életképek és gondolatok mosódnak össze, elszántság és bizonytalanság, Mihályi Dávid basszusgitáros tollából.
mindig, mikor a buszon fejtem a világot
ablaka képzelt szobánk
ahol csak a por a gond
meg a szétdobált szennyes ruhák
A Faszkivan címet viselő ópusz akkora adag öniróniával lett nyakonöntve, hogy egyéb összetevői ki se látszanak, érdekes, ahogy ez a totális kudarckép a leglazább pillanatait eredményezi az anyagnak. A felpörgetett tempót lovagolja meg a szárnyalós Hardy-techno is, végre megérkezik a cukorka motívuma, és egy színes-lendületes-slágeres energiabomba alakul ki, a végén akkora zuhanással, hogy azt Felix Baumgartner is megirigyelné. A mélyben földet érve a Csak így fojtogató közege vár ránk az önmagunktól való menekülés vágyával, a Száguldani papírdíszleteknek nosztalgiázós könyörgése is csatlakozik a balladai vonalhoz. Végül a hangzásában és szövegében is a régebbi Cukorka-dalokat idéző Ilyenkor mi a szart kell csinálni?! kellemetlen dilemmája engeszteli ki azokat, akik hiányolták az elektromos gitárt.
Igen bőséges, de cseppet sem giccses lélekfestés, emberien nyers, ugyanakkor nagyon is érzéki megszólalások alkotják ezt a tizenegy dalt. Mindennapi megnyilvánulások, kisugárzások, illetve a közben belül szaporodó, ki nem mondott vagy épp kimondhatatlan érzések és gondolatok együttélésének mesteri ábrázolása lett a Keresem. A Meg Egy Cukorka hatalmas kincs a hazai pop-/rockzenében, immár két remek nagylemezzel.
Pontozás: 9/10
Írta: tommy_dockworker
Meg Egy Cukorka elérhetőségek:
