Rovatunkban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért odaadóan tevékenykedő arcot hívunk meg szerkesztőségünkbe, hogy segítsen minket a válogatásban (3 dal ajánlásával).

Októberi cikkünk összeállítása során ezúttal ráadásul 2 zenészt is vendégül láttunk; a SONYA zenekarból Somló Pali (gitár) és Török Dániel ’TéDé’ (basszusgitár) mesél nektek 3 októberi kedvencükről. A SONYA egyébként egy király új dalt (Azt Remélem) is kiadott az elmúlt hetekben, november 29-én pedig a Trillion előtt lépnek majd fel. De mindezekről bővebben olvashattok cikkünk vége felé.

Kellemes zenehallgatást, olvasást, belemerülést kívánunk Nektek!

Mk.gee: Rockman

We can bite down in the world for the taking

The little ones that you’re making

Mk.Gee a mostani amerikai alternatív zenei szintér egyik legkiemelkedőbb, legkülönlegesebb jelensége. Teljesen elborult hangzásvilágát egy szalagos magnón keresztül effektezett gitárral és különleges énekhangjával hozza létre. Stílusilag körülbelül úgy tudnám körbeírni, hogy egy kis régi Genesis, Prince, ez a szám pedig nagyon is The Police hatásokkal van tele, mindez grungeos hangzásvilágban. A szó legpozitívabb értelmében next level pop muzsika. A Jimmy Kimmeles late night show debütálása után, épp első világkörüli, teljesen sold out turnéján láthattam nemrég a legendás new yorki Terminal 5-ban. Ez pedig itt a ROCKMAN, a frissen megjelent legújabb singleje. (Mk.gee FB) /Somló Pali – SONYA/

Doggos: ANYACSAVAR

Anya úgyse

Csak apa tudja

Apa volt ott

Apa gondja

„Egyszeregynél egyszerűbb” – igazából maga a trekk is olyan, amilyennek önnön „történetét” összefoglalja, és mégis azt érzem, hogy több fért ebbe bele, mint általában a hasonló felfogásban készülő közéleti reflexiókba. Nem tud annyira nyers és cinikus lenni, hogy ne legyen közben költői, ami nem tudom, mennyire szándékos, de ettől csak még inkább megsüvegelendő teljesítmény. Bár sosem próbáltam, de úgy képzelem, azért jó szatírát alkotni, mert a téma a művész helyett is komolyan veszi magát, miközben annyira abszurd, hogy egészen felszabadult elborultsággal formálható – most ezt érzem Hanzli Fanni művésznő klipben nyújtott, egészen lenyűgöző alakítása kapcsán. (Doggos FB) /tommy_dockworker/

Bordó Sárkány: Trubadúr

Szerencsére jónéhány régizenét játszó zenekarral büszkélkedhet a Kárpát-medence, melyek közül mindegyiknek megvan a maga profilja. Az azonban biztos, hogy egy, csak egy zenekar van talpon e vidéken, mely a jól táncolható, tempós nóták írása mellett némileg másfajta hangulatiságra, jelesül a líraiságra is kiemelt hangsúlyt fektet. A Trubadúr képében egy leginkább Disneyrajzfilm-betétdalként jellemezhető szerzemény született, az én ízlésemnek talán kissé túlságosan is lírai módon, ám mégis jó értelemben véve. A szerelmetes szavakat francia szelek dallamai fújják a hallgatóság fülébe, ahonnan nem is szabadulnak egyhamar. (Bordó Sárkány FB) /mäyräkoira/

Eagle Has Landed: Irezumi

Take off the chains,

get rid of the fear

I shout to myself in my head

when the air starts to melt

Egy korszak lezárul A Sasok életében. Állításuk szerint egy ideig a november 1-i koncertjük volt az utolsó, illetve ebben a formában, ezzel a tagsággal biztosan. Sajnos a koncerten nem tudtam ott lenni, így nem tudom, hogy a bulájon elhangzott-e egyéb plusz információ. Mindenesetre remélem, folytatják, hiszen ezt a fajta deathcore-t, ezt a fajta kemény talpalávalót, ilyen változatosan, elektronikus zenével ilyen szépen, simogatóan, mégis belezősen vegyítve senki nem csinálja széles e hazában.

Október utolsó napján jelent meg ez az új darabjuk, az IREZUMI, ami teljesen felforgatta az agyamat. Annál is inkább, mert a kőkemény muzsika mellé tartalmában egy amolyan overthinking – memento mori gondolatvilág társul (legalábbis szerintem), ami nagyon közel áll hozzám. És szerintem hozzátok is! (Eagle Has Landed FB) /eNVé/

New Fossils: Billie

A New Fossils az egyik legizgalmasabb single megjelenést hozta ki októberben, amelyben lendületes afrobeat és jazz elemek ötvöződnek. Ha a Billie szintjét tartják, a jövőre várt harmadik albumuk könnyen a következő év egyik legjobb magyar lemeze lehet. (New Fossils FB) /TéDé – SONYA/

Géem: Csillapító

fél a dáliám

a bőröndök között

ő se tudja még

hogy hová költözöm

majd hogyan öntözöm

Többször is költöztem az elmúlt években, legutóbb épp pár hete, a napokban pedig épp azon tűnődtem, hogy kéne nekem egy bőrönd, szóval elég sorsszerű pillanatban leltem rá a Csillapító motívumaira. De túllépve a sorstalálkozásokon, egyébként is jobbnál jobb képekkel van tele ez a nóta, a pillanatok, mint állóképek legalább annyira élénkek, legalább annyit adnak, mint az amúgy a mű lényegét adó örök mozgás. Utóbbit remekül követi le a muzsika, van valami folytonosság benne, mégis itt-ott meglep – a dáliához hasonlóan én sem tudhatom, mi is jön. (Géem FB) /tommy_dockworker/

Thy Catafalque: Piros kocsi, fekete éj

Új TC-dal! Évoé! A Piros kocsi, fekete éj megjelenése óta ugyan a teljes album is elérhető már, de ez ne zavartasson bennünket, a szóban forgó dal kapcsán érzett örömöm ugyanis régen nem volt ennyire önfeledt. Az utóbbi idők TC-megjelenései változó mértékben voltak képesek együtt rezegni velem, mely változó mértékű megítélést eredményezett. A Piros kocsi, fekete éj sem feltétlenül kínál új zenei megoldásokat, a dal megszokottan kátais, hangulatában viszont a Rengeteg és a Geometria lemezek világát idézve igen hamar a szívembe költözött. (Thy Catafalque FB) /mäyräkoira/

Tiansen: Talk

Monsters walking down the streets, and they will

Gonna start a fight, gonna follow you around

Gonna make you think this is only your fault

Többször szerepelt már hasábjainkon a Tiansen (itt az Emerald című albumukról írtunk × itt ők meséltek ugyanerről a korongról × itt meg énekesük, Radó Éden vendégeskedett nálunk, pont ebben a rovatban), így először azt terveztem, hogy ezúttal másnak adok helyet eben a cikkben, ám új művük, a Talk annyira bitang erős és magával ragadó lett, hogy egyszerűen nem lett volna önazonos a részemről, ha nem adok hírt róla.

Az mondhatni szinte már alap ars poeticájuk, hogy folyamatosan feszegetik és lebontják a határokat. Zenei szempontból ebbe a nótába is annyi változatosság, váltás és stílus lett belevegyítve, amennyit egy statikusabb metal együttes egy egész EP-re sem lenne képes összehozni. Érződik a rengeteg munka, fenomenális, ahogy fel lett építve, egy (újabb) katartikus trekk született. Meghökkentő Radó Éden agresszív vokálja, de nagyon jól társul ehhez a dalhoz, jók lettek az arányok is, nincs agyonkiabálva a szám.

No de most jön még csak a lényeg! A Talk a bántalmazások súlyosságára, minden formájának elutasítására hivatott felhívni a figyelmet. Soha nem szégyenkezhetett a brigád silány minőségű szövegekkel, de ez most különösen el lett találva. A dalszöveg kitér arra, hogy mennyire fontos beszélni a problémáinkról, még akkor sem szabad feladni ezt, amikor nem találunk meghallgatásra, amikor a körülöttünk levők felveszik a szemellenzőt. Elrejtve megjelenik itt az online, a fizikai, de a mentális abúzus is, az önsértés, a mások által létrejött sérüléseink, az, hogy az áldozatok sokszor önmagukat hibáztatják ezekben a nehéz helyzetekben, sőt, arra is kitérnek, hogy sokszor a külvilág sem áldozatnak látja az elszenvedőt, hanem bűnösnek. Szerencsére arról is mesél a történet, hogy mindez nem oké, és nem lehet, nem szabad ezeket a terheket egyedül cipelni. És a legfontosabb: Senki sincs egyedül a harcban!

Ez tényleg egy mestermű lett. (Tiansen FB) /eNVé/

The Answer Lies In The Black Void: Mists of Krakatoa

A múlt századokban igen sokat szenvedett csendes-óceáni Krakatoa-sziget atmoszféráját a The Answer Lies In The Black Void egyik fele, Jason Köhnen még az egyik korábbi zenekarával, a The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble-lel foglalta dalba, annak feldolgozását, vagy ha úgy tetszik remake-jét hallhatjuk most. Martina hangja mint mindig, most is kiválóan illeszkedik a sötét, világvégehangulatú atmoszférába, mely ezúttal még epikusabb, mint valaha. (TALITBV FB) /mäyräkoira/

Kristóf Norbert: The Sleeping Man

and I run

I run so far from here

I lay down

the cold ground knows what I fear

Iszonyúan szomorú tétel, az a fajta, amibe már bele sem tudom igazán élni magam, de mégis nagyon szoros kötődést érzek hozzá. Nem is tudom, hogy ez pusztán esztétikai alapú vonzalom, vagy más is áll a háttérben, amit majd csak a sokadik hallgatás után fedezek fel. No de utóbb majd szívesen nyilatkozom erről, annyi bizonyos, hogy ez számomra egy sokszorhallgatós anyag, hiába fog meg könnyen, a tartalom feldolgozása jóval hosszabb történetnek ígérkezik. (Kristóf Norbert FB) /tommy_dockworker/

Oranssi Pazuzu: Muuntautuja

Az Oranssi Pazuzu négy év után tér vissza új albummal, amelyben az avantgárd black metal nyomasztó sötétsége, valamint repetitív és kaotikus dallamvezetés dominál. A Muuntautuja címadó szám visszatérő lo-fi elemekkel hozza létre sajátos, elidegenítő hangulatát, amely intenzív és atmoszférikus élményt nyújt. (Oranssi Pazuzu FB)

Ezenkívül persze nekünk is fontos hónap volt az október, mivel megjelent az első magyar nyelvű dalunk, szerencsére klipet is készítettünk hozzá. Hallgassátok szeretettel és találkozzunk november 29-én, az Akváriumban, a Trillion társaságában! /TéDé – SONYA/

SONYA: Azt Remélem

Azt remélem én, miközben összecsiszolódunk, el ne kopjunk

Úgy kívánom azt, miközben elmerülünk egymásban, el ne vesszünk

Most magamhoz is ragadnám a szót, mivel első hallásra szerelem volt számomra az új SONYA dal (is). Nagyon puha és érdekesen új atmoszférát teremt ez a(z első) magyar nyelvű dalszöveg, ami egyébként a dobosuk, Szalay Dániel tollából származik. A nóta visszafogottabb, vákuumos első felére egy igazán telt, zúzós, szinte katartikus kiteljesedésként érkezik rá Korbucz Sonya és Somló Pali duettje. Külön öröm, hogy a jelentés bármilyen emberi kapcsolatra, bármilyen emberi helyzetre értelmezhető. S, bár benne van az egyéniségünk elvesztésétől való félelem, összességében mégis nagyon megnyugtató ez a trekk. Igazán olyan, mint a csapatra jellemző zenei szellemiség, amiről nekem mindig egy biztonságos, meghitt szoba jut az eszembe, ahol visszafogottság nélkül megélhetjük gondolatainkat, érzelmeinket. Ez az a felhőtlen szabadság, ami a klip „felnőtt játszóterében” is visszatükröződik.

Ahogy fentebb említtetett, a banda november 29-én lép fel az Akvárium KisHalljában (esemény link itt), ahol minden bizonnyal ezt a tételt is hallhatjuk. Jövőre pedig jön a nagylemez is, amit Angliában, Matt Terry producerrel vettek fel. Szóval van mit várni, az Azt Remélem pedig egy újabb ígéretes és gyönyörű előfutár. (SONYA FB) /eNVé/

Válogatásunk egyben is meghallgatható Spotify-on az alábbi playlisten: