Rovatunkban minden hónapból ajánlunk 12 figyelemre méltó új dalt. Október utolsó, fáradtan pislogó napjaira végre eljutottunk odáig, hogy learassuk, feldolgozzuk a szeptemberi termést is. A 9. havi felhozatalból ezúttal szerkesztőségi triónk válogatott Nektek. Kellemes zenehallgatást, belemerülést, olvasgatást kívánunk alábbi összeállításunkhoz:

Counter Clockwise: Rémébrenlét

A kékes fény árkokat vág a retinámon,

az idegpályáim a semmit továbbítják.

Ez rémébrenlét, nem holmi rémálom:

a rémképek valósak és kristálytáiszták.

Augusztus utolsó napjaiban jelent meg az Atlasz Ismét Vállat Vont klipje, mely a csapat 2022-es, iszonyatosan vérprofi albumának (Szó Szegik, Vagy Bennszakad) korszakát hivatott lezárni. Ezt a megjelenést szinte villámcsapásként követte szeptember elején a Lámpák EP. Kicsit csalok, hiszen igazából most az egész 14 perces lemez meghallgatását ajánlom. A 4 db nótát egy amolyan nagyszerű, imázsfilmes, egyben végigjátszós videó kíséri, melynek vágását és színelését a Counter Clockwise basszusgitárosa, Barczi András végezte, a fényképezésben pedig Nagy Viktor (Mihaszna Film, Téveszme) volt a segítségére. Egyébként szerintem ez az egyszerű videó sokkal jobban tükrözi a banda szellemiségét, mint mondjuk az Atlasz… klipje.

Mivel ennek a rovatnak ez a lényege, ezért vért izzadva, de kiemelek egy dalt az EP-ről; ez pedig nem más, mint a sorrendben a második, a Rémébrenlét. Amellett, hogy ismét egy baromi fogós, szimplán csodás (skate-)punk nóta született, még a szöveg is fájóan el van találva. Persze ez nem meglepő, Hohmann Bálintéknak mindig sikerül úgy fogalmazniuk, hogy szokatlan, megcsavart legyen a dalszöveg, mégis egyenes és könnyen érthető legyen az. Húsba vágó, ahogyan ezúttal is ráismerhetünk arra, hogy mennyire részesei vagyunk mi is a social media és a mindenféle „okos” eszközök által egyre jobban elbutított társadalom visszafejlődésének.

Egyébként az EP egyik nótája sem nyújt sok reményt a boldogságra, mégis baromi felszabadító módon lüktetnek ezek a dalok. Ha nem hiszitek, járjatok utána november 15-én a Barba Negrában! (Counter Clockwise FB) /eNVé/

BORU: Cosmic Blood

A lélek olyan mélységeibe ásott a BORU kollektívája, ahonnan valami nagyon ősi és nyers szubsztancia bugyog föl. A szurokszerűen hömpölygő Self-Dealer eddig a kvartett legjobbja, a korábbi lemezeken megszokott sajátosan sötét atmoszféra ezúttal újabb hatványra helyeződik, mégpedig olyan új zenei megoldásoknak köszönhetően, mint a magasabb gitárhangok bátrabb használata a dallamvilágban, vagy az emberi hangban rejlő lehetőségek változatosabb kiaknázása. Szakrális élmény, mint mindig, és éppen ezért nagyon nehéz az albumról kedvenc dalt választani, a Self-Dealer ugyanis leginkább önnön egységében értelmezhető, mégis, tetőpontként talán a fagyos Cosmic Blood című dalt nevezném meg. (BORU FB) /mäyräkoira/

Anton Vezuv: End of Story (Cellar Light Demos)

Adott egy önmagában is nagyon intim, bensőséges korong, ez az intimitás húz most kétszer olyan erővel közel magához, hogy az Anton Vezuv az eredeti demókból is kirakta a tízéves Into The Sea korongot. Számomra – kissé beszűkült mivoltom okán talán, de hát mit tegyek – a legfelvillanyozóbb zenei élmény mindössze annyiból áll, hogy jön egy ember, leül és elkezd játszani, lehetőleg mindezt félhomályban, vagy csak úgy, hogy elhiggyem, hogy épp félhomályban ül valahol – hát tulajdonképpen pontosan ezt az érzést adja át a Cellar Light Demos. Nem túlzás, hogy bármelyik dal szerepelhetne itt a füzérből, de ha lehet még fokozni azt, amit megtalálni vélek ezen a lemezen, azt hiszem, az End of Story képes rá. (Anton Vezuv FB) /tommy_dockworker/

The Anahit: w.i.t.c.h.

Ez a repetitív dallamokkal és magyar népzenei motívumokkal is megtámogatott dal eredetileg a The Anahit márciusban megjelent EP-jén (witches&rebels) látott napvilágot, ám most kapott egy különleges, erdőben zenélős, éneklős, táncolós, és nem mellesleg jelelős videót. A w.i.t.c.h. a kívülállás, a másság, a megszokottól eltérő gondolkodás dala. A formáció énekese, Rita szerint mindezekért a tulajdonságaiért néhány száz évvel ezelőtt akár boszorkányégetés elszenvedője is lehetett volna. Ez a videó képi világában, a sminkekben is visszatükröződik. A mondanivalóval úgy gondolom, sokan tudnak azonosulni. Annál is inkább, mert már jó ideje jelnyelvi tolmácsokkal dolgozik együtt a csapat színpadon és azon kívül is. Ebben a Session In The Woods videóban is Horváth Zsófi jelel, akivel már többször szerepelt együtt a duó. Így a w.i.t.c.h. igazából nem is a másság jelképe, sokkal inkább a különböző-, mégis összetartozó és összetartó emberek dala. (The Anahit FB) /eNVé/

The Answer Lies In The Black Void: White Dove

Ezúttal egy mezőségi népdalhoz nyúlt hozzá Horváth Martina és Jason Köhnen duója. A White Dove voltaképpen az ominózus népdal egy részlete csupán, a különlegesség-faktort pedig az adja, hogy Martina hangja saját magának fonákjaként zeng. A Niburtán és Thy Catafalque-on nevelkedett veterán Martina-rajongók számára is garantáltan új élmény lesz az ismerős hangot ezúttal nem éteri magasságokból, hanem egyenesen a túlvilágról szólni. Így még nem hallottuk Martinát népdalt énekelni, annyi szent. Ez persze nem jelent más éneklési stílust, a ludas a torz hangzás, mely igen jól rezonál a szöveg sirató voltára is. (TALITBV FB) /mäyräkoira/

Pátkai Rozina: Impromptu

Nevezhetjük tévedésnek vagy csalásnak is éppenséggel, hogy Pátkai Rozina három évvel ezelőtti lemezének e remek tételéhez készült klipjét listánkba válogattam, tudniillik akárhogy is nézzük, még augusztus végén látott napvilágot a videódokumentum. Mentségemre szóljon, hogy a szóban forgó napokban szerkesztőségünk önkéntesen kivonulva a civilizációból, épp a Badacsonyban lógatta a lábát, melynek következtében az újdonságokat csak hasonló késéssel szemlézhettem, mint amit a Napfény InterCity produkál tízből nyolc esetben egy jobb napján. Ha nem sikerült kimentenem magam havi dalajánlónk szabályainak ily illetlen felrúgásáért, remélem, a megidézett mű azért enyhíti vétkem, elvégre szeptemberben sem volt rosszabb rátalálni, és így október végén is pontosan ennyire ajánlhatom a megtekintését – épp oly jól esik újfent előkeríteni, mint magát a dalt, és mint magát Pilinszkyt. (Pátkai Rozina FB) /tommy_dockworker/

+4 zenekar: Te vagy

Egy ijesztő érzés fogott el, valami olyan, amit előtte még nem éreztem

Eddig olyan voltam, mint a bádogember, fémes és szívtelen

Már tisztán látom, miért érdemes tovább küzdenem

Köszönöm hogy ezt a csodát még megmutattad nekem

Te vagy az egyetlen, kiért mindent félredobnék

Te vagy a szignál, amit még az üveghegyen is fognék

Idén év elején elég sokat mesélt nekünk ez a brigád (itt olvashatjátok), így most az ismertetésükbe nem is mennék bele. Első klipjükben a 2024. februárjában megszületett, debütáló korongjuk (Apróbetűs részek) utolsó előtti tételét hallhatjuk. Dalszöveg szempontjából a Te vagy saját véleményem szerint kissé túlfogalmazott, és inkább cuki és aranyos, mint komolyan vehető. Ugyanakkor ez a negédes, vidám, szerelmes kinyilatkoztatás olyan jól passzol ehhez a boldogan lüktető pop-punk slágerhez, hogy az már pofátlanság. A klip pedig amennyire egyszerű, annyira király, mert tök jól bemutatja, hogy mennyire bolond is ez a csapat! Szóval összességében nagyon bejövős, és, bár van előttük még fejlődési lehetőség, azért az sokat elmond, hogy míg ezt az ajánlót írtam, legalább háromszor lepörgött a nóta. S töredelmesen bevallom, teli szájjal mosolyogva ráztam rá a fejemet. És a seggemet… (+4 FB) /eNVé/

IGOR: Hydra (feat. Ördögné Borika)

 És végre befutott az első IGOR nagylemez, aminek éppen ideje volt a 28 éve történt alapítás és 3 kislemez után. A nemes egyszerűséggel IGOR címet viselő lemezt leginkább az ebben a kontextusban kicsit sem elcsépelt nagybetűs SÚLY szóval tudnám jellemezni, a nyolc dal közül viszont számomra kiemelkedik a Hydra című szerzemény, melyben a sludge és a black metal szerelme magasabb fokon izzik a többi dalhoz képest, de a hardcore punk is itt dominál leginkább, ezzel pedig a Hydra egy nagyon kedves, kellemesen pogózható nótává válik.(IGOR FB) /mäyräkoira/

letiltott_: amit a szél susog

A frissen elindult letiltott_-ban olyan arcok bukkantak fel, akiket más munkásságuk nyomán kifejezetten kedveltem, úgyhogy kicsit előre elkönyveltem magamban, hogy ez jó lesz, amikor megláttam a premiert. Aztán tényleg jó lett; az emlékekben való bennragadás témája talán kissé klisés, a muzsika viszont a maga populáris könnyedsége mellett sem az, pont annyira bizserget meg, amennyire szeretném tőle. Mellé egy Dixit-kártyára hajazva a hónap legmenőbb single-borítója – uraim, ez egy remek kezdés! (letiltott_ FB) /tommy_dockworker/

Beerzebub: Propaganda

Most vagy soha! Nesze 6 milliárd!

Rákosi Philip a kurva anyád!

A BEERZEBUB ezúttal is mindenkit elküld a jó kurv@’nyjába! Egyébként jogosan, és szívemnek kedves módon. No, és azt se felejtsük el, hogy ilyen stílusban, ilyen szövegekkel és ilyen ars poeticával országunkban teljesen egyedi módon csapatják azt, amit csinálnak. A Szavak Erejét nagyon kajáltam, komáltam (itt olvasható, mennyire), a mostani EP (Önkéntes Sorstalanság) is legalább annyira tetszik. Oltári a pofás videóklippel és Knapp Oszival (Rivers Ablaze, Grizzly, Fragda stb.) megtámogatott Rezsim, a számos zenei váltással és fülbemászó refrénnel színesített NERnia, ám engem mégis a Propaganda fogott meg a legjobban. Talán nem is kell magyarázni, hogy milyen kiművelt, vérlázító és undorító módon működik a regnáló kormány propagandája. A dal persze nem hivatott a mechanizmusok mélyére ásni, ugyanakkor minden aktuális elemére kitér. Egyszerre dühítő, szemfelnyitó, feloldozó, mégis ökölrázós ez a tétel. A végére meg még csak annyit, hogy:

Üzenem a népnek! Ragadj kaszát!

 (Beerzebub FB) /eNVé/

VHK: Belső tűzzel az életedért

Aladdin lámpádat dörzsöld meg!

Hogy tetszhalott álcádat levethesd!

Hatalmas kedvencem a VHK, mellyel nemhogy az országban, de a kontinensen, vagy akár a tengerentúlon sem lennék egyedül. A korai évek improvizációs koncertjei legalább olyan erőteljes és energiafelszabadító, ám már tudatosan megírt-megkonstruált dalokat tartalmazó, mára már klasszikussá vált lemezekké evolválódtak, aztán ilyen-olyan okok miatt beleállt a földbe a zenekar. Az újjáalakulás óta rengeteg csodás dolog történt a VHK nevével fémjelezve, és ha a veterán rajongók szerint a mai felállásban már nincs is benne az az energiatöbblet, mint a korai lemezek felállásában, én a legutóbbi, 2019-es Életzuhatag című nagylemezt sem vetem meg.  Azóta nem kaptunk új dalt kedvenc halottkémeinktől, a Belső tűzzel az életedért öt év óta tehát az első új nóta. A helyzet pedig az, hogy kívánalmaimat igen magasan sikerült alulmúlnia. Pont az hiányzik belőle, amit a zene, a szöveg és a klip is nagyon akaratosan kíván kifelé mutatni: az energia, avagy a velő. A szöveg (lásd a fenti idézetet) is hagy némi kívánnivalót maga után, de a zene is azt az érzést kelti, minthogyha egy bármilyen másik VHK-dal félperces átvezető szakasza lenne két verze között. A Mihaszna Filmnek pedig vannak jó munkái, ezen a klipen is látszik, hogy volt vele meló, de a számítógépes effektezés bántó túlcsordulása éppenhogy ellentétes a VHK mögött rejlő filozófiával, mely a valósat-velőset élteti. Ha a régi VHK a klasszikus Star Wars-trilógia, akkor ez a dal a klippel együtt az előzménytrilógiával állítható párhuzamba. Praktikus effektek helyett egy nagy adag műanyag díszeleg a tányéromon, melyen próbálok elrágódni, de nem nagyon sikerül lenyomnom a torkomon, a zenével pedig ugyanez a helyzet. (VHK FB) /mäyräkoira/

Bigfoot Preston: Glorybound

Sokáig gondoltam úgy, hogy akár az autentikus country–bluegrass szcénát, akár ennek a kiházasításait rock- és popműfajokkal hiába áhítja az ember e kies hazában, az utóbbi években szerencsére bizonyosságot kaptam arról, hogy pusztán én végeztem felületes kutatómunkát. A Bigfoot Prestonként alkotó Gábor András munkásságához sem volt szerencsém mostanáig, viszont igazán örülök, hogy a felfedezés a Glorybound képében történt meg, a trekkről ugyanis nem tudok szebbet mondani, mint hogy rendesen jókedvre derített. Nincs túlbonyolítva a történet sem akkordok, sem a klip tekintetében, de nem is volna illő, fülbemászó dallam és a kötelező autós és kocsmai jelenetek, itt pontosan erre van szükség. (Bigfoot Preston FB) /tommy_dockworker/

Válogatásunk egyben is meghallgatható Spotify-on az alábbi playlisten*:

*Mivel a platformon még nem elérhető néhány általunk ajánlott szám, így ezekben az esetekben az adott előadók régebbi dalaival színesítettük a playlistet.