A hónap 12 dala rovatunkban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért odaadóan tevékenykedő arcot hívunk meg szerkesztőségünkbe, hogy segítsen minket a válogatásban.
Ezúttal nagy örömünkre az egyik kedvenc (és egyébként szerintünk az egyik legminőségibb) hazai, underground zenei blogtól, a Mögöttől (Facebook oldal itt) jött át hozzánk vendégeskedni Földesi-Bene Andrea, vagy ahogyan talán többen ismeritek, Csipke. Annyira örültünk, hogy igent mondott felkérésünkre, hogy ezúttal nem 3, hanem 4 dal ajánlását is neki adtuk. Igazi finomságokat hozott Nektek.
Kellemes időtöltést kívánunk!
Kati Wintermans: Gone to Waste
Am I a woman in your eyes
Or would it take you by surprise
If I told you it is you who got me hooked
Régen sem volt minden jobb, de most úgy érzem, olyasvalamit kaptam, ami idáig fiatalemberi mivoltom okán, generációs máskorra születés miatt nem keresztezhette az én világomat, kortársként legalábbis, és nagyon boldog vagyok, hogy összejött. Történelmi hűségű, csak jobb szintipop elegyedik egy modern undergroundos melankólia megértő ölelésével – szívem szerint most ellennék ezzel egy darabig, sőt, igazából csak a refrén negyedik sorával is eltöltenék egy estét kettesben. Ha nem ömlengtem volna még eleget, egyébként egy káprázatos énekhang tartozik a történethez. (Kati Wintermans FB) /tommy_dockworker/
Escape My Shadows: Emlékezni Rád
Jó neked ez?
Miért hiszed ezt?
Megcsal, megtéveszt
Álmokat, vágyakat
A sír alá mélyeszt…
A veresegyházi suhancokat én tavaly csodáltam meg először, amikor az A38 Hajón adtak lehengerlő bemelegítést a Mudfield előtt. Már akkor is elismerően nyugtáztam, hogy lám, a rock/metal szcénában is itt van, létezik az a generáció, az a hozzáállás, ami a hazai pop-trap műfajban már 1-2 éve felforgatja, újraformálja a színteret. Hogy ez jó vagy rossz, abba ne menjünk bele, ugyanakkor vitathatatlanul jelen van. Az Escape-es srácok még csak első koncertjeiket adják, mégis, mintha nem a földszintről (vagy épp az alagsorból), hanem rögtön az első vagy a második emeletről indult volna el a karrierjük. Profi zenélés, profi ének, profi koreo. Persze ez visszaüt, hiszen hiányzik a kosz, olykor-olykor mesterkélt a színpadi jelenlét. De hát mindig van hova fejlődni.
Az Emlékezni Rád az első single, amit a debütáló nagylemezük (Minden szóval – 2022) után kapunk. Ugyan pár hang után egyből észrevehető, hogy kire hajaznak (vagy kire akarnak hasonlítani?), mégis, ez egy szemtelenül pofás modern metal sláger, ami ráadásul tankönyvi példa a hangulati építkezés terén. Hogy ez most pozitív vagy negatív? Azt mindenki döntse el, mindazonáltal nem hiába jött nemrég a friss hír, hogy ezt a nótát beválogatták a 2023-as A Dal műsorba. Megérdemelten. A pofás hangszeres teljesítmény mellett Monori Dominik dalszövegét és ténylegesen sajátos énekstílusát emelném ki. Üdítő ez a szívhez szóló, hörgés nélküli (!), musical-es stílus. (Escape My Shadows FB) /eNVé/
Havária: Utolsó Háború
A szellem elvész, csak egy szám maradsz.
Mindenkori favorit blackened hardcore párosom szolgáltatja a havi nyers zsigeradagod, sallangok nélkül, véresen, ahogy azt tőlük már megszokhattad. Azon, hogy módszeresen tesszük tönkre magunkat és körülöttünk mindent, nem igazán lehet mit szépíteni, az ehhez társuló, nyomasztó, tehetetlen frusztrációt pedig nem mindig szükségszerű elvont képekbe öltöztetni, kell, hogy néha csak úgy felszakadjon. Ösztönből. Ez a fajta őszinte, kilátástalan düh adja azt a páratlan dinamikát, ami mára már a Havária védjegyévé vált, és mozgatja az Utolsó Háború által festett zaklatott, sötét képet is, ami már sajnos nem puszta utópia, hanem a jelenünk. Nem árt erre néha egy jól irányzott gyomrossal emlékeztetni magunkat, a Haváriáé oda talál, ahol a legjobban fáj, mégis hálás leszel érte.
Ráadás gyanánt sokatmondó infómorzsák: A dal a soron következő Havária EP, a Megbánás bemutatkozó darabja, melynek borítóját Borbás Robi ’Grindesign’ tervezte, a három saját dal mellett egy Dawncore-feldolgozás is helyet kap majd a kislemezen, ami vinylen is kiadásra kerül a 9 Lies Records gondozásában, én már alig várom a teljes dühöngést. (Havária FB) /Csipke/
Bälbor: Ide nem jövök vissza
Ide nem jövök vissza
Innen sosem megyek el
Itt soha nem tudok elaludni
Itt soha nem ébredek fel
Tizennyolc éves koromat éltem újra némileg, ahogy elindítottam az új Bälbor-EP-t, először a lendületes-dallamos gitárszólamok kiváltotta lelkesedésnek köszönhettem ezt, a pop-rock a maga egyszerű, de nagyon is szerethető módján karolt fel. Aztán teljesen összeállt a kép: eljutottam az Ide nem jövök vissza speciális helyzetéig, két élet határára. Errefelé néha beesik egy-egy pillantás a hátrahagyottakra, már teljesen máshonnan érkezve megnézzük, hogy mik voltunk, mi maradt belőlünk – nem akarjuk folytatni többé, de van úgy, hogy jól esik teret engedni annak, amit hozzánk tett. (Bälbor FB) /tommy_dockworker/
Woodstock Barbie: Little More
Take me down to the ocean
Where the sun is shine and praise
Utálom az összehasonlítgatást, mégis néha (na jó… elég gyakran) belemegyek. Egyszerre dühít és büszkeséggel is eltölt, hogy Magyarországnak van egy olyan Blues Pills zenekara, ami jobb, mint az eredeti Blues Pills, mégis kevesen ismerik. A Little More a Woodstock Barbie soron következő EP-jének (Witch of the Dice) sorrendben második dala. Stoner blues rock, a legjobb fajtából! Egyszerű, szimpla, nincs túlbonyolítva, mégis színes-szagos. Bár a szövegben van némi drámai kapocs, felfogható egyszerű feel-good tételként is, ha úgy tetszik. Azt érzem, hogy Pádár Alexandráék egyszerűen nem tudnak rosszat csinálni. Remélem, bejön nekik a dolog, mert-, bár én naiv vagyok, azt érzem, sokkal többre hivatottak. Nézzétek meg őket március 23-án az Instant-Fogás Házban, hogy ezt bebizonyíthassák Nektek! (Woodstock Barbie FB) /eNVé/
Estenden: Olyan, mint eddig volt
Üres a ház, mégis suttognak a falak.
Egyre torzabbul élesedik a kép.
Meglehet, hogy nekem ennyi maradt,
De a semmi mellett ez is elég.
A hazai, kesernyés post hardcore színtér köszöni, él, lélegzik, és úgy fest, az utánpótlással sem lesz problémája, főleg, ha az ilyen szívós, mint az estenden. Ebben a műfajban sem feltétlenül hálás feladat azért alkotni. A nyíregyházi srácok 2019-ben alapították a zenekart, és két kislemez – Szívem fekete vermében (2020), BORU (2021) – után januárban jelentkeztek friss dallal, egy jól megkomponált klip kíséretében, remekül tükrözve a mondanivalót: a hétköznapok monotonitásában megbújó szorongást, az elhidegülés visszafojtott kiáltásait. Nem könnyű olvasmány, mégsem kihívás azonosulni vele. Nem állítanám, hogy az út, amin zeneileg járnak, már ki van taposva teljesen, most is meglelik a rejtett, sötétebb ösvényeket, ami „Csak pár lépés, de széllel szemben.” (estenden FB) /Csipke/
HERSELF: Ideoda
Csak sejtem, itt bent mélyen nem hagy már a gondolat,
Hogy máshol jársz. Ha rajtad múlna, eltűnnénk egy füst alatt
Ha egy dalnak elég úgy húsz másodperc, hogy lenyűgözzön, az értelemszerűen komoly fegyvertény, én most épp így vagyok a HERSELF friss EP-jének e ragyogó szereplőjével. Elég finnyás tudok lenni az érzelmeknek E/2-ben (is) hangsúlyos teret engedő dalszövegek között, ami persze elég nagy szegmens, sok nem kielégítő megoldással, itt viszont a megszólalás első pillanataiban tudtam, hogy ezt kerestem. Egyszerű kompozíciójú, de esztétikailag igazán minőségi klip teszi teljessé az önmagunkért kiállás módját kutató őrlődést. (HERSELF FB) /tommy_dockworker/
Meristem: Saviour
Free me from what's inside my head,
Just take the air from my lungs.
Free me from whats inside.
Just let me go.
Ebben a hónapban hírérték szempontjából valószínűleg mindent vitt, hogy a szeretett AWS-ünk új énekese Stefán Tamás lett (pontosabban, ahogy ők mondják: az új AWS énekese). Ettől függetlenül nem ajánlott elmenni a Meristem új dala (Saviour) mellett sem, ahol Tamás mellett Rockov Milán is fog egy mikrofont.
Őszinte leszek, bár viszonylag kevés instrumentális muzsikát hallgatok, de Barkóczi Bence csapatának eredeti koncepciója nekem mégis jobban bejött. A Dark Phase albumot agyonhallgattam, a 2020-as listámon is szerepelt. Pont emiatt szinte teljesen elúszott mellettem a tavalyi Necrosis EP, amin már fullos zenekari felállással, 2 énekessel csapatták a modern-progot. A mostani, új nóta viszont elkapott, nagyon. A Meristem úgy tudja tolni a szokatlan hangképleteket, a sűrűbb, hc-vel enyhén fűszerezett prog-rockot, prog-metalt, hogy közben fogyasztható, könnyen befogadható marad az összkép. Bár a Saviour témája nagyon is komoly és deep, viszont a dallamosság, a slágeresség az eddigieknél hangsúlyosabb. Bólogatós komolyság, énekelve mosh-olás, a fájdalom önmagunkból való kikiabálása. Ez a Saviour. (Meristem FB) /eNVé/
Azutmaga: Labyrinth
Az Azutmaga, számomra, amolyan igazi, „hű, bammeg” - felfedezésélmény, ami manapság, ebben az óriási zajban ritka kincs, nem is emlékszem, azelőtt mikor volt olyan utoljára, hogy koncert keretein belül sikerült szerelembe esni egy bandával. Úgy fest, néha azért hasznos tud lenni a krónikus időhiányom. A Veréb Patrik - gitár, Várszegi Martin – dob párosa alkotta felállás szélesebb körben tán furának tűnhet elsőre, de itt, a pincében a duó formáció egyáltalán nem idegen, sőt. Számomra mégis elképesztő, hogy két zenész instrumentális rétegezésben is tud valami olyat alkotni, ami pillanatok alatt képes beszippantani. Ez, a doomba áztatott, meditatív pszichedélia, ha rá tudod hangolni a lelked, működik, akkor is, ha egy fülledt teremben, vagy épp a nappalid magányában hallgatod. A választott, Labyrinth szingli a srácok első 2023-as megjelenése, de érdemes ráhallgatni a tavaly kihozott, Azutmaga kislemezre is. Erősen ajánlott mindazoknak, akik szívesen hagyják magukat elveszni a mélyre hangolt morajok útvesztőjében. Vigyázz, kész, merülés! (Azutmaga FB) /Csipke/
VIDAL: Ez az én napom
Mindig ugyanott ébredek fel
Csak más légy zümmög körbe reggel
VIDAL munkásságát még csak az imént, ezzel a dallal fedeztem fel magamnak, de a gondolatiság, a közérzet rendkívüli mértékben megtalált. Nincs szó nagy mélységekről, de az ilyen, kifejezetten a hétköznapok valóságát részletező ábrázolásokra mindig vevő vagyok, és jelen esetben olyan erős a muzsika hangulatisága, hogy az is bőven belefér, hogy mindez nem frappáns, nagyon betaláló megfogalmazványokkal érkezik, hanem az egyszerűségbe kapaszkodva. Végül is a napokat, a mi napjainkat – vagy valaki másét – is talán így lehet leginkább átvészelni. (VIDAL FB) /tommy_dockworker/
ZSÜD: live at Ruins of Observatory, Bicske, Hungary
Bár Testemen a jel és a mellkasomban is Acélszív dobok (bocsánat... szerintem sem vicces...), mégis, mára egyre több elektronikus muzsika dübörög a fülembe. Pár éve elsők között győzött meg Zsüd és az általa alkotott zenei világ. Az ImPro-ban is tanító producer hölgynek nem elég, hogy természetes, nagyszerű, puha hangja van, de az elektronikus-pop muzsikája is sajátos, egyszerre mainstream megközelítésű, mégis ötletes, könnyed és élvezetes atmoszférát teremt. Bár ezen tétele nem különálló dal, hanem egy 15 perces live session, viszont talán ez mutatja meg legjobban, hogy miért is bírom ezt a fajta zenét is. Ebben a videóban, hanganyagban benne van Zsüd zenéjének lényege. (ZSÜD FB) /eNVé/
Do you remember how does it feel not to live in a cube?
Do you remember not to be alive?
And the loop goes on and on...
And the loop goes...
Óriási örömünnep volt az underground legmélyebb szegleteiben, és remélem, valamivel felette is, hogy idén januárban végre napvilágot látott a szűkebb köreinkben hírhedt duó, a dUNA Nightrunner című lemeze. Ha címkékre vágysz: screamo, post rockos elrugaszkodások, matek fakultáció, noise, tudod „easy listening”. Ha engem kérdezel, paranormális eklektika, de végtelenül szerethető, ha beránt, ott ragaszt. Ugyan eltelt 7 év utolsó megjelenésük, a RAVATAL (EP) óta, ott folytatódik a történet, ahol az adás megszakadt, csepp sem veszik el a lendületből, még ha leplezetlen is marad, hogy bizony, időközben menthetetlenül felnőtt ez a „kajla gyerek”. A The Loop mégis számomra maga a rendetlenül felejtett káosz, titkolt szélsőségek végtelenített bújócskája, de puszta játéknál azért jóval komolyabb. Vagy komorabb? Mikor, hogy esik. Ördög hozott a fejemben! Ott úgyis jobb helye van, mint az MR2 Petőfi Rádióban. (dUNA FB) /Csipke/
Válogatásunk meghallgatható egyben is az alábbi Spotify Playlisten:
Mivel a platformon még nem elérhető néhány előadó legújabb, cikkünkben szereplő száma, így az adott előadó régebbi dalával, illetve a cikkünkben szereplő, más előadók trekkjeivel színesítettük a playlistet.
