A hónap 12 dala rovatunkban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért odaadóan tevékenykedő arcot hívunk meg szerkesztőségünkbe, hogy segítsen minket a válogatásban.
Ezúttal Tóth Gábor vendégeskedett a szerkesztőségünkben, aki több téren is aktív alakja a hazai undergroundnak. Naagarum néven folyamatosan alkot, komponál, olykor-olykor az Ópiumbarlang oldalán veti „papírra” a gondolatait, ráadásul két különböző tematikájú kiadóján keresztül (NGC Prod, Kajdum’s Tower) időt és energiát nem kímélve, fáradhatatlanul támogatja a hazai föld alatti zenei szcénát. Nagaarum a lenti válogatásunkhoz 3 dallal járult hozzá, ezúttal is köszönjük neki!
Kellemes időtöltést és alámerülést kívánunk!
ITINERA
Az Itinera nemrégiben tűnt föl a hazai zenei paletta láthatárán, jómagam a Coltaine és a kariti budapesti koncertje kapcsán hallottam a nevüket először. A népi dallamokat elektronikus zenei köntösben megvalósító, női énekkel operáló duó február elsején jelentkezett egy öt dalos debütáló videóval, mely az első hangzóanyaguk. Az viszont, hogy ezek a magyar és latin nyelvű, illetve instrumentális dalok egy kislemezt vagy valami más egyebet formálnak-e, nem derül ki a furcsamód cím nélküli anyagról. Az öt dal között némileg gyengébb (Pirkadat) és erősebb (Aterrima) tételeket is találhat a folktronicára éhes fül, és noha a műfajban létezik hozzám közelebb álló produkció (Sajba) főleg a hangszerelést tekintve, az Itinera eddig megjelent dalai ígéretes jövőről árulkodnak. Soha rosszabb debütlemezt! (Itinera FB) /mäyräkoira/
PLASTICOCEAN: Szabad
Úgy fáj, ahogy szétszakít a sok érdektelen a zűrzavarban,
fáj, hogy nincs erőnk és félelem bújtat önmagunkba.
Szólj, ha az ingoványban meggyalázva eltévednénk,
szólj, ha olyat kérnék, amit józan ésszel sosem tennénk.
99,9%-ban én vagyok az ügyeletes modern-metal, metalcore-fan a MusicTunnel-nél, ezért elméletileg a PLASTICOCEAN muzsikájának be kellett volna találnia nálam, eddig mégsem volt így. Valahogy nem kaptak el a dalok, nem feküdt a hangzás, illetőleg Pap Gergő ’Geo’ hangszínét sem sorolnám a kedvenceim közé. Ugyanakkor pár hete, a USEME sajnálatos búcsúkoncertje előtt láthattam, hogy hogyan szántják fel a színpadot, milyen vehemenciával dolgoznak a porondon. Ez előtt pedig leveszem a kalapom és meghajtom a fejem. Ezt követően új trekkjük, a Szabad már sokkal jobban megfogott. Én személy szerint azt gondolom, hogy a PLASTICOCEAN zenei stílusának nem annyira áll jól ez a természetes(ebbnek ható) keverés, ez a koszosabb, tompább hangzás, mégis, aki vevő az átlagnál egy-két fokkal komolyabb hangvételű, mai, modern, magyar metalra, annak a Szabad szinte tuti, hogy be fog jönni. (Balkezesként pedig külön pacsit küldök azért, hogy végre láthattam egy olyan csapatot, ahol többségben vannak a balkezes bárdisták!) (PLASTICOCEAN FB) /eNVé/
capsule boy: FUNERAL CIRCULAR
Sebő nem titkoltan az egyik kedvenc hazai alkotóm, elsődlegesen a Cz.K. Sebő-szólóprojekt miatt (a How could I show you the beauty of a life in vain talán a legjobb lemez, amit az utóbbi években hallottam), de ezzel a lendülettel minden tevékenységét aktívan kezdtem követni. Capsule boy-koncertre ezidáig nem sikerült eljutnom, de erősen bakancslistás pont, nagyon érdekelne a jelenléti atmoszférája a történetnek. Már csak azért is, mert ezzel a megjelenéssel szembesülhettem először egy határozott capsule boy-karakterrel, jobban mondva olyan vonásokkal, amelyek miatt ez egy egészen új dolog lett számomra. (capsule boy FB) /tommy_dockworker/
FATTYÚ: Mikor anyánk [Puszta]
A bitófán is csak addig nehéz lógni,
míg az ember hozzá nem szokik
körülöttünk elpusztult már a mező
miért tűri ezt a teremtő!?
Avius sokat harcolt ezért a lemezért, ami kiadónknál az NGC Prodnál jelent meg végül, és úgy érzem megérte, mivel valami olyan született, ami hazai szinten hiánycikk. Egyfajta dark ambient - black metal és egy csipet dungeon synth lenne ez az anyag. A vendégénekesekkel készült lemezről azért ezt a tételt választottam, mert a Varsás Gábor által elénekelt szöveg velőkig hatoló felhangot ad neki. Gábor egy kicsit elégedetlenségét fejezte ki nemrég, mert néhol hamis, de ez a halál leheletét közvetítő pár sor tökéletes énekkel sokkal kevésbé lenne drámai. Sosem titkoltam, hogy nem a tökéletes dolgok a kedvenceim, hiszen az élet sem az. Isten sem teremtett egyeneseket. (Fattyú FB) /Nagaarum/
Raklap: Még egy kört
Kertben kinn ülni, cigit tekerni az ebéd
Még egy kört
A sepsiszentgyörgyi alter brigád szia mama című nótája valósággal letarolta az internetes zenemegosztó oldalakat a megjelenése idején, azaz nagyjából fél éve. Azóta több daluk is napvilágot látott, melyek közül a Marslakók emelkedett ki leginkább. A Még egy kört sajnos elmarad a várt szinttől, a lassú, ám nem túl izgalmas zenei témákat tipikus alterrockos szöveg kíséri, mely lehet, hogy egyesek számára éppen e tipikusság okán lesz szerethető. Nekem viszont ez most kevés volt. (Raklap FB) /mäyräkoira/
Pletyka: Kiscica, Kiskutya
A hétköznapok problémáiból kinővő gondolatfolyamok elhessegetése a cica- illetve kutyalét vágyott könnyedségének elirigylésével. Mindez a Szégyen Kazetták nevével fémjelezve, ami garancia arra, hogy a produktum eredeti és hallgatásra érdemes. A Pletykáról ez pláne elmondható, álomszerű zenei betétek keverednek ugyanis andalító női énekkel. Nem könnyű hallgatni, ám az élmény maradandó, annyi szent. (Szégyen Kazetták BC) /mäyräkoira/
Szalai Anna és Dorozsmai Gergő: Viszlát cica
Hátul a farzseb tekintetet vonzó,
Vonatablakból még látszik a korzó
Igen, itt is cicákról van szó, mint az előbb. Csak kicsit másképp. Eredetileg nem szerepelt volna Szalai Anna és Dorozsmai Gergő új száma az ehavi cikkünkben. Ennek egyszerű oka van; imádjuk őket, így többször írtunk már róluk, viszont A hónap 12 dalával szeretünk teret adni új, feltörekvő formációknak, nagyrészt olyanoknak, akikről még nem volt szó korábban nálunk. Ám a Viszlát cica annyira fülbemászó, annyira beköltözött az agyamba, hogy magamat köptem volna szembe, ha lehagytam volna erről a listánkról. Persze a szám alapvetően amolyan intelligensebb szakítós nóta, ám ez ne taszítson vissza senkit, nagyon kellemes hallgatni való, s a szöveg tetszés szerint értelmezhető. A klip pedig megmutatja, hogyan kell elköszönni, hogyan kell elköltözni, hogyan kell random sétálgatni Budapesten, hogyan lehet jó imázs videót csinálni ötletesen szeretett fővárosunknak, s hogyan kell valakit jól otthagyni egy rét közepén. Ennyi az egész. (Szalai Anna FB) /eNVé/
MACHINA COELI: Re-integration Of Sophia [Gnosis]
Ez a dal megint csak a kiadónk egyik anyaga, ami 2009-ben íródott, de most jelentettük meg egy általunk kifejlesztett formátumban. Igazság szerint egyetlen oka van annak, hogy a listáról két tétel is a saját nálunk megjelent anyagok egyike. Amióta csinálom a dolgot, szinte nem is jut el hozzám más, mint azok, amiket kiadunk. Ez is ilyen. Az olasz Coatl M. Evil egy énekes - szintetizátoros arc, aki dolgozott már együtt többek között Csihar Attilával, ez az anyag meg fizikai verzióban megvan Mortiisnak is. Szöveg nincs, a dungeon synth ritkán mesél szavakkal. A Gnosis egyiptomi koncepciója, egy gnosztikus evangélium feldolgozása talán fura témaválasztás egy old-school dungeon synth anyaghoz, mindenesetre engem levett a lábamról. (Machina Coeli Bandcamp) /Nagaarum/
Helo Zep!: Tört/énet
A Mutass valami ujjat nagylemez óta erős irányváltást ejtettek meg Zsolti Rottennék, és bár rendre megtekintettem a friss megjelenéseket, nem mozgattak meg, különösen a korábbi remek punk-rock anyagok árnyékában maradt el a lelkesedésem. Na de félre az „addig még jók voltak”-attitűddel, igazából csak kíváncsi vagyok, visszatér-e még az említett vonal a gödöllői team életművében. A Tört/énet szerintem határozottan korrekt lett, egyébként a közelmúltbeli single-ök sorába illeszkedik, egy mérsékelten balladás pop-rock nótáról értekezhetünk. (Helo Zep! FB) /tommy_dockworker/
Tindia: Csilladri
A Tindia nevű formáció eddig egy EP-t (Senki társa – 2019) és egy nagylemezt (Tindia (Csudát csináljon belőle!) – 2021) tudtat maga mögött, legújabb single-jük, a Csilladri pedig nemrég debütált a Recorder-en. Amint utóbbit meghallottam, rögtön belevetettem magamat régebbi tételeikbe is. A 5 hölgy mellett egy dobos úriember is tagja a csapatnak, zenéjükkel meg úgy modernizálják enyhén a moldvai népzenét, hogy ahhoz közben végtelenül hűségesek, odaadók maradnak. Ez a zene hozzám szól, meg azokhoz a csodálatos emlékekhez, amikor a Tatros mentén a Szeretig, majd onnan tovább autózhattam Klézséig, Pusztináig. Több alkalommal, úttalan-utakon, s ezeken a tájakon én is magamba szívhattam azokat a csodálatos, mégis szívszorító emlékeket, érzéseket, amiket a Tindia dalai is tükröznek. No, de nincs ok a szomorúságra, mert a Csilladri zenei szempontból egy vidámabb hangvételű tétel. Külön kiemelném magát a videót, ami nem áll be az unalmas imázs klipek sorába, hiszen ezzel az egyszerű, éjjeli, tűz körüli zenéléssel, énekléssel a képi anyagnak plusz ízt adva nagyszerűen közvetítik a moldvai csángó élet puritánságát is. (Tindia FB) /eNVé/
GOWA: Kesumat [Sindikat Egrek Merah]
Erről a kiadványról az ég világon semmit nem tudok. Egyik kedvenc szórakozásom mostanában munka közben a Bandcamp "new arrivals" rovatát böngészni. Ami azt jelenti, hogy direkt nem az ajánlás szerint megyek, hanem a legújabb cuccokat listázom le, így nincs az, hogy csak a legjobban kelendő szarokat tolja a rendszer az arcomba. A legizgalmasabb dolgok így jutnak el hozzám. Ez a valami nem is tudom, hogyan stilizálható. Ambientnek túl mozgalmas, valami noir szerűség inkább. Nekem a Kaptár filmek jutottak róla eszembe - már a Kesumat dalról. Ez is szöveg nélküli, elnézést érte. Mostanában sok instrumentális dolgot hallgatok, Varsás éneke a FATTYÚ dalban meg kitesz három dalnyi énekkel együtt járó élményt számomra. (Orange Cliff Records FB) /Nagaarum/
cserihanna: Fordulok kettőt
Jó lenne átaludni valamit, ami számtalan módon képes megtestesülni és megkeseríteni tartósabban is egy időszakot – személyesen is erősen megérintett a Fordulok kettőt, különben meg egy rendkívül igényesen megalkotott dalként méltatnám. Van egy klasszikus szabályosságérzet és finomság a lüktetésben és a szövegben, miközben a modern underground bátorsága és őszintesége is éppúgy teret kap. Keserű szépsége az álmatlan éjszakáknak, hogy ilyenek születhetnek belőle, vagy hogy ilyen sorokba kapaszkodva próbálhatjuk átvészelni. (cserihanna FB) /tommy_dockworker/
Válogatásunk legtöbb dala meghallgatható egyben is az alábbi Spotify Playlisten:
Mivel a platformon még nem elérhető néhány előadó cikkünkben szereplő száma, így az adott előadó régebbi dalával, illetve a cikkünkben szereplő, más előadók trekkjeivel színesítettük a playlistet.
