Megérkeztünk az aktuális hónap 12 dala cikkünkkel! Ebben a rovatban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért odaadóan tevékenykedő arcot hívunk meg szerkesztőségünkbe, hogy segítsen minket a válogatásban.

Ezúttal Horváth Anett vendégeskedett nálunk, akit a csellós szimfonikus metal banda, a Leecher-, valamint a mostanában igazán figyelemre méltó módon feltörekvő folktronica duó, az Itinera éléről ismerhettek. Utóbbi csapattal éppen pár napja hozta el az idei, debreceni Fülesbagoly Tehetségkutatóról a legjobb énekesnek járó díjat. Innen is gratulálunk és a közös munkát is köszönjük!

No, de nem is szaporítjuk tovább a szót; kellemes belemerülést, zenehallgatást kívánunk!

Bársony Bálint és az MRP feat. Csík János: Balkán

Bársony Bálint Magyar Rhapsody Projektjét eddig még nem ismertem, de a ⅞-os lüktetésű, sodró lendületű balkáni téma, valamint a kiváló hangszeres játék hallatán azonnal azt mondtam, hogy megvan az első választásom. A dal közepén egy több száz éves magyar liturgikus imádság hallható, amivel tény, hogy könnyebb azonosulni, ha vallásos vagy, de ha nem vagy, a szövegvilág akkor is lebegős, földtől elemelkedett atmoszférát teremt két táncoltatós rész között. (MRP FB) /Anett/

soviet monday: DISSZIDÁLOK

Fél deci konyak,

Adidas kabát.

Egy külvárosi panellakásból szólnak ki a dalaim.

A soviet monday engem hajdanán a Kirill-lel nyert meg magának (amely azóta is az egyik állandó házibulitrekkem), Biró Milánék megjelenéseit ezután folyamatosan követtem, mi több, méltattam, de titkon búslakodtam kissé, ahogy a nóták idővel egyre távolodtak ettől a trú ugar-posztpunk vonaltól, mivelhogy én nagyon szerettem volna ebből még többet kapni, neadjisten egy nagylemeznyit. „Ha minden ilyen flottul menne” – nézhetnék most elégedetten a kamerába: a DISSZIDÁLOK egyszerre új fejezet és visszatérés a vasbetonba göngyölt, egyébként rendkívül szenvedélydús melankóliába. Szenvedélyből pedig most sincs hiány, elvégre, hiába kellene már elmenni innen, legalább négy dolog van, ami és aki nagyon is itt tart, vagy legalábbis nem tudnánk elviselni, ha nem írna nekünk. (soviet monday FB) /tommy_dockworker/

Raklap feat. Dé:Nash: Locsoló

Locsolni-e szabad-e?

Itt a tavasz, dagad a Raklap! A tavalyi Raklap-dokufilm végefőcímzenéjeként már napvilágot látott nóta egy némileg átdolgozott stúdióverzióban került most kiadásra egy Dé:Nash-fícsöringgel megtoldva, aki ezúttal mikrofon helyett tilinkót ragadott a kezébe. A felszabadult pálinka-, marihuána-, valamint nőfogyasztást versbe szedő Locsoló az eddigi dalrepertoár leginkább tomboláskompatilis darabja, melyről a leginkább a ritmusszekció tehet. Dé:Nash tilinkószólója sem töri meg a lendületet, éppen hogy színezi a dalt, mely a végére már-már Bohemian Betyars-ízúvé válik, természetesen a szolgai másolás bármiféle nyoma nélkül, hangulatban viszont abszolút elkapva a miskolci betyárok által képviselt életérzést és zeneiséget. (Raklap FB) (Dé:Nash FB) /mäyräkoira/

Gorg & Benzol: Általános Beszerzési Cikkek (ABC)

Bedőlt a KATÁ-s vállalkozásom, pedig 5 évre terveztem

Befizettem én minden fillért, Mészáros Lőrincbe fektettem

Én már a régebbi trekkjeit és a debütáló lemezét is csíptem ennek a triónak. Bejött ez az instrumentális(abb), önfeled, iszonyat igényes progresszív jazz, amit amolyan funkys, félvállról leszarós módon, óriási muzikalitással öltöztettek fel annyi és olyan stílusjegyekkel, amit nem szégyelltek. Bár senkit nem érdekel, természetesen azért elmesélem, hogy Gorgék megismerése is tökre random volt; az apósom mutatta nekem, aki teljesen véletlenül ragadt ott egyik éjszaka a Petőfi TV-n vetített koncertjük előtt.

Szóval nagyon megörültem, amikor elkezdtek érkezni a hírek a pofátlanul nagyszerű borítóval (ami kis túlzással olyan, mintha egy Paint-művész készítette volna) ellátott Downtown alsó című EP-ről. Aztán nem mondom, hogy nem kerekedett el a szemem, amikor megláttam a közel 20 perces, 4 tétellel bíró kislemez fícsöringjeit (Gege / 6363, Lil Frakk, Rhymenastic, nyhill, ochie). De rájöttem; akiket ennyire nem érdekelnek a felesleges stílushatárok, ugyan mér’ ne csinálhatnának egy hip-hop lemezt?

Óriási az EP mindegyik darabja, sokáig nem tudtam, hogy melyiket válasszam róla. Nagy esélyes volt a zenei szakma orra alá is nem kicsit odadörgölő Ez művészet tesám, én mégis a haragosabb, húzósabb, gyorsabb ABC-t választottam. Műveltségi hiányosságaim miatt nem tudok jobbat mondani (meg a vér sem válik vízzé), hogy a Subscribe-feelinget is behozó számkezdet fogott meg legelőször. A refrén még most is rohadtul idegesít, mégis, ez a bolt kirablás(ok) regéjét elmesélő 5 perces eposz a kedvencem. Akkora vakerálás megy benne, hogy a hallgató füle ketté áll. Az igazság az, hogy ezeknek a srácoknak „tripla Arénát” kéne megtöltenie. Szerintem. De, amúgy nem tudom, nem is értek hozzá… (Gorg & Benzol FB) /eNVé/

Azahriah: Tartarosz

Mer' inkább leszek egy szarházi helyett egy egyenes ember

És ezzel példát mutatok,

Közben baszott nagyot mulatok

Egyrészt, már jóval azelőtt, hogy nézegetni kezdtem az áprilisban kiadott dalokat, megfogadtam, hogy csakazértsem fogok a népszerűből választani. A mainstream megjelenésekről mindenki hall, mindenki ír, reklámpénz is van bőven. Ezért aztán feleslegesnek tartottam volna külön felhívni rájuk a figyelmet, mert valószínűleg ezek a szerzemények úgyis az összes listán helyet kapnak - nem úgy, mint a sokszor ugyanolyan minőségű underground darabok. Másrészt bevallom, személyes preferenciáim erősen Azahriah hangszíne ellen szólnak.

Na ezeket az akadályokat mind átütötte ez a fiú a Tartarosszal, mert ez a dal nem csak egyszerűen jó és érdekes – a nyilvánvaló inspirációt szépen beépítve –, hanem bátor is. A rajongói tábor véleményétől nem tartani, csak megírni egy dalt, mert most éppen ilyenhez volt kedv, akkor is tökösségre vall, ha van már bőven követő, akiből lehet veszíteni. Ez a fajta zenei szerteágazóság pedig követendő példa. Nekem, zenésznek legalábbis mindenképpen. (Azahriah FB) /Anett/

Hegedűs Józsi: Viharsarki emlék (A kezdet kezdete)

A nők Békéscsabán

Túl szőkék, túl öregek

Egyiküknek sem lett gyereke tőlünk

Ketten állunk Pesten, Tamás meg én

Erről a nótáról szerettem volna talán a legjobban áradozni e havi részünkben, de be kell valljam, igazán elemző méltatás nem fogalmazódott meg bennem, csak hogy egész egyszerűen mennyire szép ez az elbeszélés. Az, hogy elbeszélés, formailag is helytálló, hiszen prózai történetmesélés foglalja keretbe a művet, fáradt mondatok, sejtetve magukban azt, amiről a köztes szakaszban megerősítést is nyerünk, hogy minő szenvedély és odaadás volt egykor az, amit (és akit) aztán nem vihettünk magunkkal. Nem szeretném kihegyezni a hallgatói élményt a hangulat csehtamásosságára, már csak azért sem, mert ezt előszeretettel húzzák rá bármire ebben az országban, amit egy énekes egy akusztikus gitárral csinál, de azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy a szerkezet vagy épp az eldünnyögött (de milyen tökéletesen eldünnyögött) sorvégek kapcsán ne jutott volna eszembe. (Hegedűs Józsi FB) /tommy_dockworker/

Bohemian Betyars x Dubioza Kolektiv: Rush

Rush for money

 I just want no more

Az új Bohemian Betyars-lemezen csak kollaborációk lesznek, ebbe a koncepcióba illeszkedik a legutóbb közzétett dal, a Rush is. Némi turpisság azért van a dologban, hiszen nem a Dubioza Kolektivvel közösen írták a dalt, csupán a bosnyák brigád egyik frontembere, Almir Hasanbegović énekel Palágyi Máté mellett a dalban. Ez persze nem probléma, és habár a két zenekar hangzásvilága sok esetben igen közel áll egymáshoz, dubiozás zenei megoldásokra azért ne számítson senki. Éppen ezért a dal nem különlegesebb bármelyik másik Bohemian-nótánál, panasz viszont nem lehet rá, a trombitabetétek egészen emlékezetesre sikerültek. Az üzenet pedig, miszerint hajszoljuk a pénzt, és közben elfelejtünk élni, azt hiszem, hogy örökérvényű. (Bohemian Betyars FB) (Dubioza Kolektiv FB) /mäyräkoira/

Margaret Island: Vihar

Jönni fog a vihar, mi nem tágít,

De te ellentartasz - és ez számít

Egymás tükre vagyunk: tó és ég

A szemünkben vihar - nem múlt el még

Bár én úgy érzem, hogy albumról-albumra egyre jobb, sűrűbb, mélyebb lemezeket, egyre tartalmasabb és érzelemdúsabb pop muzsikát készít a Margaret Island, mégsem gondoltam volna, hogy ennyire el fog kapni az április közepén érkezett 5. korongjuk, a Minden levegővétellel újra megszületünk. Biztos vagyok benne, hogy ez a dalgyűjtemény még szerepelni fog egy jövőbeli cikkünkben, ezért inkább térjünk át a Viharra.

Alap, hogy népzenén (is) nevelkedett, néptáncos egyén lévén Lábas Vikiék folkos lüktetésű nótái hamar meg tudják találni a helyüket a szívemben. Itt is meg van ez a hangulat, bár szerintem a dalszöveg szóhasználatában jobban tetten érhető. Mesteri, ahogy kibontakozik a Vihar világa; a tapsolt ütemre rászáll az akusztikus gitár, ami egyfajta komor, szimfós-billentyűs-elektronikus támogatással nyílik- és teljesedik ki. Mégis, az egészben a legerősebb az érzékletesen prezentált jelentéstartalom, aminek azt hiszem, még mindig nem sikerült észrevennem minden rétegét. Ugyanis ez a dal nem merül ki az ágyban összegubódzott zokogásban. Benne van a se veled – se nélküled hangulat, de a (pár)kapcsolatok megtartó és felemelő ereje is, mely akkor a leginkább a túlélés alapköve, amikor a legsötétebb felhők gyülekeznek felettünk. S ugyanúgy felsejlhet hallgatás közben előttünk a gyász is, ahogyan az emlékek tovább élésének egyszerre csodás, mégis fájó mivolta. Az elmúlt egy-két hétben minden nap meghallgattam a Vihart, legalább egyszer. Kövessétek a példámat! (Margaret Island FB) /eNVé/

The Idoru: Sewn Shut

The bird of freedom, lies with broken wings in the prison of our mind

Több olyan dolgot is felmutat ez a jól összerakott dal, amelyek egyből felkeltették a figyelmem, mert személy szerint kedvelem az ilyesmit – a triolás lüktetésű verzék, a kiváló, rekedtes lead vokál, a dallamos kísérő gitárriffek, a ritmusváltások –, de ami azonnal kilóra megvett, az a refrén. A húzós énekdallam és a jól bólogatható ritmus miatt jó néhányszor headbangeltem a gépem előtt ülve. Azért meg külön pacsi, hogy a dal végére még sunyiban belecsempésztek egy kellemes szeletelést is. És bár a dalszöveg témáját kicsit sokszor átbeszéltnek tartom, az üzenete nagyon is aktuális. Talán, ha nem lennének ezek a problémáink még mindig, akkor nem is kellene róluk ennyit írni. (The Idoru FB) /Anett/

Sorbonne Sexual: Boldogok

a közérzetembe fulladok,

dekkek, szívek és lomok

király vagyok a szemétdombomon

így lesz kedves hely

így lesznek boldogok, nélkülem

Totális és egyoldalú kitaszítottság-érzet, amíg rá nem jöttem, hogy épp ez a lényeg, csodálkoztam is, hogy mennyivel egyszerűbb frázisok dominálnak, mint azt megszokhattuk Karádi Gergőéktől. Éppen ezért a szöveg egyébként többszöri hallgatást érdemel, hogy az elsőre mindent leuraló nem kellesz már senkinek / milyen boldogok nélkülem ismétlődő panaszok közötti szűkös tér milyen finomságokkal lett kitöltve. A hallgatás mindenképpen a bizarr, ugyanakkor látványos, összességében igen szórakoztató temetéses klippel együtt ajánlatos. (Sorbonne Sexual FB) /tommy_dockworker/

Elefánt: Van harag

Április végén érkezett az új Elefánt-lemezről a Van harag, mely legalább annyira slágeres és dallamos, mint amennyire húzós és súlyos. Hasonló megoldásaik korábban is voltak, éppen ezért nem is feltétlenül tartom az Elefántot tipikus alterzenekarnak. A Van harag szövege is ezt tükrözi, az alterrock-bandákra jellemző lírai igényesség mellett a refrén már-már meghökkentően konkrét és szókimondó, ez a kettősség pedig nagy erény. A dal másik ütőere Szendrői Csaba éneke, emberünk ugyanis a hazai alter-színtér(?) legkülönlegesebb hangjával bír, mely szintén megmutatkozik a jelen dalban. (Elefánt FB) /mäyräkoira/

Sear Bliss: The Upper World

Higher and higher

to a world above

the opposite of earthly laws

ÚR-IS-TEN! Ha 6 év után csak ezt a hatalmas, rohadt epikus mesterművet kapnánk meg a szombathelyi atmoszférikus black metal császároktól, már akkor elégedettek lehetnénk. De szerencsére június legvégén érkezik a 9. nagylemez is, a Heavenly Down. A(z én olvasatomban a) transzcendens keresésével foglalkozó szöveg is megér egy misét, engem mégis a baromi jó, arányos, szép hangzás és a 6 percen át tartó témaváltások fogtak meg. A drámai fúvósokat külön kiemelném. Amikor ilyen blekk muzsikát hallgathatok, iszonyatosan büszke vagyok, hogy a honfitársuk lehetek. Várós a korong! (Sear Bliss FB) /eNVé/

Válogatásunk dalai meghallgathatóak egyben is az alábbi Spotify Playlisten:

Mivel a platformon még nem elérhető néhány előadó cikkünkben szereplő száma, így adott esetben a banda egy régebbi nótájával színesítettük a playlistet.