Megérkeztünk a májusi hónap 12 dalával! Ebben a rovatban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Általában csavarunk egyet a dolgon, mert egy zenészt, előadót vagy a zenéért odaadóan tevékenykedő arcot hívunk meg szerkesztőségünkbe, hogy segítsen minket a válogatásban. Ugyanakkor a májusi hónap annyira masszívra és erősre sikeredett, hogy mi, a három szerkesztő sem tudtuk, hogy melyik ujjunkat harapjuk le, hogy melyik nóta maradjon ki a válogatásból. Természetesen a kövi hónaptól visszatérünk az eredeti koncepcióhoz, ám ezúttal hármunktól kapjátok meg ezt az összeállítást, ami szokásosan változatos, eklektikus lett, mégis, ezúttal kicsit a harapósabb-bólogatósabb tételek szerelmeseinek kedveztünk jobban. De csak egy leheletnyivel. Kellemes elmerülést, zenehallgatást kívánunk!

Berka Együttes: Kövecses víz közepibe

Bár nem mindenki szereti, néha igenis szükség van a számvetésre. Igazán elismerésre méltó, hogy április végén már a 200. moldvai táncházát adta a Fonó Budai Zeneházban a Berka. Amikor ezt megláttam, rögtön ledöbbentem. Hát még akkor, amikor gyors fejszámolást és becslést követően rájöttem, én ebből legalább három tucaton ott is voltam!

Az említett 200. alkalom egyben új lemezük (ami népzenekartól szokatlan módon inkább egy EP), a Visszajő tavaszra névre keresztelt korong bemutatója is volt. Ez az album elő fog még nálunk kerülni később írásban; bőven van mit elemezni rajta, így most az album elejéről ragadom ki a nyitó tételt. A Kövecses víz közepibe egy igen érzékeny nyitány, tökéletes indító darab. A számban hallható népdal füzér viszonylag ismertebb moldvai nótákból áll, a különlegessége inkább ott leledzik, hogy ezeket az egyszerre szerelmes, mégis gyászos dalokat nem igazán kötötték még így össze. A viszonylag letisztult, énekközpontú indításra fokozatosan száll rá a moldvai táncdallam. Kiváló a fokozás, serkentő, pezsdítő, ahogy a szomorúságból a megtisztító táncra perdülésig jutunk.

A népzenei albumok általában úgy vannak felvéve (a legtöbbször amúgy jó minőségben), hogy főleg a magas fekvésű hangokra, hangszerekre (hegedű, cimbalom stb.) építenek, ezért külön kiemelendő, hogy ezúttal nagyon komoly mélyeket, feneket kaptak a nóták (ezt a Kövecses víz közepibenből is masszívan kihallani). Ez pedig a mai, „modern” hallgatóknak, füleknek is igen kedvező. (Berka Együttes FB) /eNVé/

Bohemian Betyars ft. Parno Graszt: A falu rossza

Én vagyok a falu rossza

Engem ugat minden kutya

Miért van igy az ördög tudja

Halljon a világ!

Szóljon meg aki lát!

Az utóbbi idők egyik legjobb Bohemian Betyars-dala érkezett meg A falu rossza képében. A Parno Graszttal való együttműködések mindig jól sülnek el, ez pedig most sem történt másképp. Kellemesen pörgős, táncolós nóta, mely a fícsöringnek köszönhetően is gazdagon van hangszerelve. A muzsika egy szépen fényképezett klippel lett megtámogatva, mely erősen sejteti, hogy lehet, hogy nem is az a falu rossza, mint akit először annak sejtünk. (Bohemian Betyars FB) (Parno Graszt FB) /mäyräkoira/

Felső Tízezer: Ugyanolyan nap

Én egy sitcomban akarok élni

De ez csak egy nyomasztó Tarr Béla-film

Kár, hogy a kiragadott idézetben szerepel a "nyomasztó" szó, így már nem mondhatom el, hogy ez mennyire egy ilyen dal. Szóval ehelyett: fáradt, kiábrándult, kiégett, tele ilyen emberekkel (ha már ezt véletlenül így sikerült leírnom, azt is megemlíteném, hogy atmoszférájában számomra felettébb egybevág a két évvel ezelőtti Az ilyen emberek, mint énnel, bár az Ugyanolyan napot valahogy sokkal súlyosabbnak élem meg). Akik végül úgyis csak annyit tudnak tenni, hogy hazamennek - ma is, tegnap is, holnap is. (Felső Tízezer FB) /tommy_dockworker/

NANANA: Disappear

Sometimes I still cry out

Sometimes I still cry out loud

When I hear that song from that night,

when they disappeared,

when they forever disappeared

A NANANA-t és az új trekkjüket legszívesebben csak ajnároznám, de nem akarok túl szubjektív lenni (tök mindegy, úgysem szokott sikerülni…), meg túl klisés sem (…) ezért nem írom le azt, hogy az eddigi legjobb számuk a Disappear (vagy mégis?).

Kicsit komolyabbra fordítva a szót; igazán jót tesz a nóta atmoszférájának, hogy a kicsit space-hangulatú belépőhöz néhány másodperc után sötét, komor gitármenetek társulnak, amik később sem tolakodnak, mégis kicsit karcosabb, rockosabb módon teljesednek ki. Mindezek alá komoly és fegyelmezett basszus és dob alap kúszik be. Szerintem jól áll a csapatnak ez a-, már-már post-rockos hangulat; jó irány ez!

Lotti ezúttal is hatalmasat alkot; nincs túlénekelve a nóta, ráadásul túlírva, túlmagyarázva sincs a szöveg. Igaz, ez eddig sem volt jellemző rájuk. Mivel nincsenek konkrétumok, sok mindent bele lehet látni a szövegbe. Bennem az a fajta gyász jelent meg, amit a sötétben, az ágyunkban fekve akkor érzünk, amikor órákig azon gondolkodunk, hogy „mi lett volna, ha?”. No meg az a furcsa lelkiismeret-furdalás is előkúszhat, amit akkor szokás érezni, amikor valami random dologról (pl. egy dalról) eszünkbe jutnak a mellőlünk rég eltűnt szeretteink, akikkel többet kellett volna foglalkoznunk, de most már ezt nem tehetjük meg, ezen nem javíthatunk.

Ám 100%, hogy benned mást fog előhozni a Disappear, és ez így szép, ez így van jól. (NANANA FB) /eNVé/

Selofan: Lucille

Lucille you 're an electrical wire

Lucille my only true desire

Lucille i'm burning in your fire

Lucille we can't get any higher

than this

Szoktam rá ügyelni, hogy lehetőleg csak hazai dalokat válogassak be a havi szemlénkbe, a Selofan új dalát azonban nem bírtam kihagyni, bármennyire is szerettem volna ragaszkodni a koncepcióhoz. Hogy pontos legyek, maga a dal az áprilisban megjelent új lemezről való, az előző havi klipes megjelenés azonban egészen új élményt ad, melynek oka a klip zsenialitásában keresendő. A képi világában Bergman-filmeket idéző alkotás atmoszférája szubatomikus szinten rezonál a görög darkwave/post-punk duó muzsikájával, mely a szerelem grufti-gótikus dimenzióját idézi meg a Selofantól megszokott minőségben. (Selofan FB) /mäyräkoira/

Juhász Marci: Harminchárom

megszülettem

'kilencvenegy telén

ötven centivel

jöttem én szegény

Juhász Marci kicsit slágeresen, kicsit balladásan, de egészen biztosan juhászmarcisan ad számot a számokról (elnézést). Ahogy saját életét is népmeseinek aposztrofálja, úgy történetmesélésének stílusa is az, ezzel együtt a muzsika abszolút modern hangulatot áraszt. Hozzáteszem, ez az együttállás nem feltélenül újdonság Marci zenéjében, de valahogy itt számomra még sokkal jobban jelen van egy "kortárs popzenei" érzet. Sok jelentősége ennek egyébiránt nincs, a figyelmet végül úgysem ez vonja magára, ahhoz túl jó az ének, hogy teret hagyjon ilyenfajta elmélkedésnek - különösen a katartikus, majd teljesen megbékélő zárószakaszt emelném ki. (Juhász Marci FB) /tommy_dockworker/

Divent.: Másvilág

Elmesélném miről szólnak a titkok, amiket magammal viszek

Ha benned még szól egy régi dallam, hagyd, hogy halljam

Hogy én is megtaláljam egy másik életben

Na, a Divent.-re tényleg érdemes odafigyelni! Ugyan láttam már párszor a nevüket, az én életembe mégis a Másvilággal érkezett meg a muzsikájuk. Persze utólagosan megvizsgáltam az eddig megjelent nótákat (azokért is jár a vastaps), de nekem így is a sorban az 5. daluk a kedvencem. A korábbiakhoz képest a Másvilág kicsit levegősebb-lebegősebb, és ez a kicsit furcsa, ködös hangulat nagyon király módon támasztja alá a mondanivalót. Ami – az én olvasatomban – leginkább a szeretteink kereséséről és az emlékeinkbe való kapaszkodásról szól. Arról, hogy hogyan lehet kapcsolatot teremteni akkor, amikor fizikailag már nem találkozhatunk egymással. Ettől nem kell megijedni, nincs itt felszínes spiritualizmus, sem okkultizmus, sem bigott vallásosság. Ez az egész Másvilág-keresés nagyon egyszerű, emberközeli módon jön át a dalból.

Azért azt is megemlítem, hogy van hova fejlődniük még a fiataloknak. Jók a hangszeres arányok, nekem a felvétel mégis kicsit furán szól (nem rosszul!), néha olyan érzésem is van, mintha az éneksávok kiugranának a dalból. A hatásaik is egyértelműen tetten érhetők. A szöveg szóhasználatában és a dal hangulatában is felfedezhető például némi AWS-áthallás, de szerencsére ez nem bántó. Inkább tiszteletadásról van itt szó. Először azt gondoltam, némivel több hörimörit elbírt volna még a dal, de sokadik hallgatásra teljesen okés, hogy hangulati kiteljesedés gyanánt kapjuk meg az üvöltözést a track vége felé.

Mindezeket a szőrszálhasogatásokat csak azért írom, mert közben nagy potenciált látok a fiatalokban, s látni vélem azt is, hogy hova tartanak, ami viszont egy igazán sajátos, egyedi zenei arculat. Szurkolok nekik! (Divent. FB) /eNVé/

Watch My Dying: Napköszörű

majd akkor álmodom jobbat helyettetek

Új WMD-lemez érkezik Egyenes kerülő címmel szeptemberben, a Napköszörű pedig már ennek előfutára. A No Total Films-es srácok által készített klippel megtámogatott nóta egészen eklektikusra sikeredett. A Veres Gábortól már megszokott szürreális szövegvilág ezúttal egy olyan dalhoz társul, amely számomra az első WMD-album, a Klausztrofónia dalait idézi. Industrial-hatások, groove, death és még ki tudja, miféle metal került bele az urak üstjébe, a black metalos károgós részről nem is beszélve. Van tehát itt minden, mi szem-szájnak ingere. Ez a sok minden pedig természetesen a legnagyobb összhangban van egymással, elvégre tudja a szakács, hogy mi is az az umami. (WMD FB) /mäyräkoira/

Planéta: Felhőképek

 Vázából rakéta,

Öngyújtóm elveszed.

Beleszívsz, elmossa…

Egyszer majd felkelek.

Erős nosztalgia kapott el ettől a nótától, noha a helyzet az, hogy csupán most bukkantam rá a Planétára. A múlt szellemeinek felbukkanása így sajnos nem életem hozzájuk fűződő történetszálának köszönhető, hanem annak, hogy a Felhőképek számomra egy tökéletesen olyan altermuzsika, amilyenek miatt elkezdtem tinédzseréveimben behatóbban ismerkedni a műfajjal. Alighanem most is hasonló motiváció lenne rajtam úrrá, ha zenei újdonságot jelentene, persze ehelyett immár egy nagyon kedves régi ismerősként üdvözlöm, de nincs okom bánkódni emiatt, mert valahogy elkerültek egy ideje a hasonló művek, és állíthatom, nagyon hiányoztak. (Planéta FB) /tommy_dockworker/

Cinder of Cosmos: Silent Gods

Hú! Hát az hagyján, hogy a klipet is iPhone-al forgatták, de, hogy mellé még ennyire tuskó muzsika is társul?! A Silent Gods a Cinder of Cosmos második szinglije, amiben állítólag arról regélnek, hogy az emberiséget egy felsőbbrendű (földönkívüli) civilizáció teremtette, s kényszerítette a földi életre, az emberek pedig miközben keresik a létezés értelmét és a válaszokat a teremtésre, elpusztítják magukat és környezetüket is. Vidám téma, nem? Minden esetre én annyira megkajáltam ezt a régisulis és modern death metal, deathcore egyveleget (galactic hybrid death, állítólag), hogy én tőlem arról is énekelhetnének, hogy az emberiség támadja meg és pusztítja el teremtőjét, az állítólagos távoli, felsőbbrendű társadalmat. No mindegy is. Ha olyan masszív, sűrű, progos muzsikát keresel, amitől először zúg a fejed, mégis hamar megnyugszol és chillbe kerülsz, akkor én ezt ajánlom! De az is lehet, hogy szét akarsz majd rúgni valamit. Majd kiderül. (Cinder of Cosmos FB) /eNVé/

IGOR ft. Csihar Attila: My Plague

A hazai metal-underground ismert arcaiból álló IGOR elviekben idén megjeleníti első nagylemezét, aminek éppen itt az ideje, elvégre nem ma alakultak ők sem. A My Plague erről a lemezről való, ráadásul mindenki kedvenc blekmetál-torka, Csihar Attila őfelsége is kiabál egy kicsit a dalban. A My Plague a korábbi dalokhoz képest érezhetően kevesebb sludge-, ám annál több black-esszenciát tartalmaz, mely kicsit idegenné is teszi azt az atmoszférát, amelyet a dal megteremt. Mármint IGOR-viszonylatban. A My Plague ennek ellenére nem egy rossz nóta, de én több igorosabb riffet vártam volna, melyet a lemezen remélhetőleg meg is kapnak éhes füleim. (IGOR FB) /mäyräkoira/

Volkova: Bolondot kiált

Sziréna szólal meg a fejében

Nem mehet minden úgy, ahogy régen

Nem igazán büszkélkedhetek mély jártassággal Volkova különböző projektjeinek stílusirányzataiban, egy ideje már mégis aktívan követem a megjelenéseit, ez a rendszeresség pedig nem ok nélkül alakult ki. A Bolondot kiált egy lehelletfinoman összerakott, hangzásában nagyon könnyed, szövegében viszont igazán lélekig érő műalkotás lett. Személy szerint kissé meglepetten, disszonánsan élem meg, hogy végül elkanyarodik a feloldódásig, a létezésben partra vetettségből az álmok szövéséig, de ez már abszolút legyen az én problémám. (Volkova FB) /tommy_dockworker/

Válogatásunk egyben is meghallgatható Spotify-on az alábbi playlisten:*

*Mivel a platformon még nem elérhető néhány előadó legújabb, általunk ajánlott száma, így ezekben az esetekben más, a cikkünkben szereplő előadók trekkjeivel színesítettük a playlistet.