Rovatunkban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért odaadóan tevékenykedő arcot hívunk meg szerkesztőségünkbe, hogy segítsen minket a válogatásban (3 dal ajánlásával).
Augusztusi cikkünk összeállításában Dudás Ivett volt a segítségünkre. Őt olyan csapatok énekeseként ismerhetitek, mint a Thy Catafalque vagy a Tales of Evening. Igazi öröm volt számunkra, hogy elvállalta felkérésünket, hiszen annak ellenére, hogy nagy kihívásnak élte meg a feladatot, kifejezetten önreflektív és részletes ismertetőkkel színesítette összeállításunkat.
Kellemes zenehallgatást, olvasást, belemerülést kívánunk Nektek a szokottnál is undergroundabbra sikerült cikkünkhöz!
Witchthrone: Infernal Portal
Köszönöm a meghívást, valamint egyben a kihívást is. Nem tartom magam aktuálisnak a hazai zenék tekintetében, emellett olykor elég nehezen keresek és fogadok be újat.
Az augusztusi megjelenéseket kutatva bukkantam rá (nagy szerencsémre) a Witchthrone zenekarra. Hallottam már róluk, de valahogy mégis elkerülték eddig a figyelmemet. Debütáló lemezük 2022-ből való, viszont az Infernal Portal c. dalhoz augusztus elején jelent meg a klipes verzió. Már az első pár másodperc a lelkembe mart az atmoszférájával és súlyos hangzásával egyaránt, az énekről nem is beszélve. Úgy éreztem, megérkeztem. Az első sorokkal máris megszólítva érezhetjük magunkat:
Let us welcome
These wretched souls
Let there be darkness
Our forever home
Alapvetően pozitívan gondolkodom, de mellette eléggé depresszív is tudok lenni. Mélyen érzek, végletekben, ahol nincs köztes állapot. Előfordulnak olyan pillanatok, ahol egy soha el nem múlónak hitt sötétségben találom magam. Tudom, hogy múlandó, de amikor épp benne van az ember, akkor eléggé végeláthatatlannak tűnő tud lenni. Mi más segítene át a nehezebb időszakokban, mint a zene?
Az Infernal Portal klipje egyszerű, de épp emiatt nagyszerű, nincs túlgondolva, őszinte, kreatív megoldásokkal, mellette jól tükrözi a dal sötét és egyben misztikus hangulatát. Ha szereted a black metalt, akkor ezt a darabot nagyon erősen ajánlom a figyelmedbe. (Witchthrone FB) /Ivett/
DOPAMINZ: Moha nő a szarból a pesti betonon
Moha nő a szarból az egész országban
Kurva szar az élet, de megpróbáltam,
De nem keresek majd eleget, nem érhetem el az eget,
Nem tudom, hogy mi vár rááááááám!
Rövid visszakeresést követően döbbentem rá, hogy a DOPAMINZ már 2020 legeleje óta létezik. Há’ mér’ nem ismertem én eztet a brigádot eddig?!?!4!!! Aktuális nótájuk csupán már a címe miatt kiérdemelte volna helyét augusztus legcsodálatosabb 12 dala között. De nem elégedtek meg ennyivel, hiszen egy iszonyat hangulatos korkép bemutatót is sikerült összehozniuk. A low-budget szövegvideó egyszerűen mesteri, a punk-antialter-f@sztudjamilyen muzsikának pedig olyan húzása van, mint egy kanyarban kilinccsel előre haladó forma-1-es járgánynak. Igazság szerint nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak a felvázolt, alkoholmámoros, infantilis nihilen, mégis, valahogy szabadságérzettel leszek teli hallgatás közben. Úgy érzem, hogy le tudnék győzni bárkit. Akárkit. De, ha esetleg téged mégsem, akkor meg:
Moha nő a szarból mindenhol
Moha nő a kurva anyádból!
(DOPAMINZ FB) /eNVé/
Káltes Ekwa: Folyamistennő
szeméből lézersugár
tör elő, mint gyilkos ár
ez ő, a Folyamistennő
Egyik új kedvenc zenekarunk, a Káltes Ekwa augusztus elsején új dallal jelentkezett (végre!), mely kicsit később egy sokkal kevésbé izgalmas klipet is kapott. Az általam meglehetősen kreatív módon pszichedelikus szintipopnak aposztrofált formáció a korábbiakban megszokott (már ha meg lehet ezt szokni) vonalon maradva ismét egy számtalan asszociációt előhívó, eklektikus szövegű nótát tett le arra bizonyos asztalra. A Folyamistennőben a pogány dicshimnusz egyesül a jó értelemben vett Petőfirádió-kompatibilitással, ráadásul kellemesen táncolhatóra is sikeredett a Kiss Flóra éteri hangját a kreatív szintis megoldásokkal ismét tökéletesen elegyítő dal. (Káltes Ekwa FB) /mäyräkoira/
.kalibrál: borostyán
reped a fal, pereg a vakolat
én mindig csak egy kis kertet akartam
hol a gyökered, hol a gyökered?
ásóm nincs, biztos sosem lehetek
A .kalibrál a honi posztpank szcéna egyik legfontosabb idei tényezője, a brigáddal vér szerinti kapcsolatban álló Soviet Monday le sem tagadhatná őket. Hozzátenném, a jelen sorok tárgyát képező formáció még inkább elmerülve, merengőbben műveli a szomorkodást, és ez nagyon jól esik. A borostyán meg a legfontosabb idei megjelenés számomra azóta, hogy az urak év elején kidobták a széthúz az ég EP-t. Egyeseknek talán nem sokat ad vizuálisan a videó nélkül, borítóképpel debütáltatott single-ök műfaja, jelen anyagot viszont nekik is feltétlenül ajánlom szemmel való megtekintésre is, a vibe-okat tökéletesen felerősítő, elképesztően vagány fotográfia „mögé” bújik a nagy mű. (.kalibrál FB) /tommy_dockworker/
Watch My Dying: Fedetlen lépés
A megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő Watch My Dying a magyar extrém metal színtér egyik meghatározó alakja, nálam egyébként az első magyar metál csapat, ami betalált anno. Rég nem vártam már így nagylemezt, mint az Egyenes Kerülőt, tulajdonképpen az év egyik legfontosabb hazai megjelenéséről van szó.
Már az elsőként megjelentetett dal (Napköszörű) hallatán megnyugodhattunk és tudhattuk, hogy megérte várni, amit a másodikként érkező Fedetlen lépés is csak megerősíteni tudott. Ez utóbbihoz is készült klip, a forgatásra a Rockmaratonon került sor, a közönség, ismerősök és barátok által összeverbuvált társasággal, ami az élményt már eleve személyessé teszi. Számomra személy szerint a forgatás napjának összes többi átélt kalandját, emlékét is megeleveníti, újra meg tudom élni az akkori érzéseket.
Szövegelemzésben nem vagyok túl erős, nekem alapból az elsődleges szempont az az érzés, amit egy adott dal kivált belőlem. A következő sorokon viszont fennakadtam:
Nincsen még vége
Ezt választottam
Távolabb érek
Minden mozdulattal
Nincsen még vége
Többel tartoztam
Kaptam eleget
Nem viszem magammal
A saját értelmezésemben arról a fajta megnyugvásról szól, arról az állapotról, amikor eleged van mindenből, ezért kénytelen vagy megállni pár pillanatra, hogy összegezd, levond a tanulságot, hogy elengedd az amúgy felesleges terhet, ami után már szintet lépve haladhatsz tovább.
Összességében 100%-os WMD-t kaptunk, az eddig megjelentek alapján egy jóval letisztultabb hangzásvilággal, ami kifejezetten jól áll nekik. Érezni a beleölt energiát, illetve azt is, hogy maradandót szerettek volna alkotni, ami szerintem az egész nagylemezről elmondható. Ha még nem hallottad volna, akkor eme hiányosság pótlása kötelező! Azonnali jelleggel! (WMD FB) /Ivett/
Haikura: Flare
But now don't look down
You can choose to live stubbornly
Once you dare to truly spread your arms
You realize that the world's within a reach
Figyelemfelkeltő lett ez az első trekk, ráadásul egy tisztességes, pofás klipet is kapott. A megboldogult The Tumor Called Marla banda éléről ismert Kovács Barbi mellé Gubicza István, Varga László (gitárok) és Gubicza Péter (dobok) csatlakozott. A Haikura olyan erős debütáló tételt adott nekünk, amilyen minőségű indulást ritkán tapasztalhatunk. A pop-metal, post-hardcore vonalon mozgó formáció esetében elkerülhetetlen a Tiansen-hez való hasonlítás; nemcsak a stílus és a hangzás, hanem a megmosolyogtató, távol-keleti névválasztás is közel helyezi a Haikurát Radó Éden csapatához. Ettől függetlenül a Flare-ben elő-előtűnik az egyedi hang; én úgy gondolom, bennük van a képesség és a lehetőség, hogy ezt a jövőben sikerüljön kikristályosítaniuk. Hogy némi kritikával is éljek még; a szöveg elgondolkodtató, ám kicsit túlfogalmazottnak érzem, ráadásul kétszer-háromszor is meg kellett hallgatnom a nótát, mire rájöttem, hova bújt el a refrén. Ám összességében soha rosszabb első számot! (Haikura FB) /eNVé/
Thy Catafalque: A gyönyörű álmok ezután jönnek
Hajnal. Eljön a hajnal.
Rég tetszett már ennyire Thy Catafalque-dal. Az új lemez első előfutára könnyed és játékos, hangulatban számomra egy az egyben a Rengeteg slágeresebb dalaira hajaz, habár Kátai Tamás elmondása szerint az új anyag valahol a Róka hasa rádió és a Naiv közé helyezhető el leginkább. A Dudás Gábor és Kreiter Helga hangjával életre kelő szöveg éppúgy azt a sajátos, kátaisan őszi hangulatot árasztja magából, mint a gitár és a szinti kombója. Talán épp ez az, ami a Rengeteget juttatja eszembe, hisz legutóbb annál a lemeznél éreztem ezt az atmoszférát ennyire erősen. Várjuk a lemezt. (TC FB) /mäyräkoira/
PHRENIA: You Are Your Own Worst Enemy
Counting backward
From death to birth we're all the same,
Controlled by all our demons
We carry to the grave.
Rá kellett ébrednem, hogy méltatlanul elhanyagoltam a modern metal és rokonai látogatását az utóbbi időben, tékozló létemből a PHRENIA térített vissza az igaz élet útjára, méghozzá a hónap legmenőbb nóta-klip párosításával. Sodró, fülbemászó trekk lett a You Are Your Own Worst Enemy, habár nem tudom, illő-e ilyen barátságos minősítésekkel illetnem. Közben a képernyőn MTV, teleshop, auratisztítás, meg minden bűnös élvezet, ami a kis képládába belefér. (PHRENIA FB) /tommy_dockworker/
DARKMESS – SELF-ISOLATIONISM
Sajnos eddig nem szenteltem túl nagy figyelmet a hazai megjelenésekre, de azt mondják, sosem késő elkezdeni, és azt hiszem, elérkezett az a pont, hogy ez a jövőben másképp legyen. Hogy őszinte legyek, aggódtam, hogy vajon sikerül-e olyan dalokat találni, melyek az én szájízemnek is megfelelnek. Meglepettségemre igazából az esett a legnagyobb nehezemre, hogy csak hármat emelhettem ki a sok jó közül. De ez tulajdonképpen jót jelent, és nagy örömmel is tölt el, hogy ennyi tehetséggel, színvonalas produkcióval vagyunk megáldva.
A DARKMESS is a tökéletes példája annak, hogy rohadtul érdemes nyitott fülekkel, szemekkel járni. A SELF-ISOLATIONISM már az első hallgatásra beékelődött az agyamba, de ez nem is lehetett volna másképp, hisz olyan erő van benne, hogy nem lehet csak úgy elmenni mellette.
A mondanivalót annál szebben és pontosabban nem is tudnám megfogalmazni, mint, ahogy a zenekar maga nyilatkozta:
Témája az önkéntes elszigetelődés, amit időről időre választhat az ember, mint a teljes kontrollmegtartás illúziójának megteremtésére szolgáló eszköz. A vége persze mindig ugyanaz, akkora falakat építünk, hogy még a levegő is elfogy körülöttünk, és valójában csak elsorvadt magányos árnyéka leszünk önmagunknak.
Ezt a fajta feszültséget, súlyt egyébként már az első másodpercekben az arcodba vágják, és mindvégig fenn is tartják. Az érzést a progresszív ütemek és nem végső sorban az erőteljes és változatos énektémák csak tovább fokozzák. Számomra ez nemcsak zenei élmény, utazás, hanem egyfajta pszichológiai elmerülés is egyben.
A nagylemez szeptember 25-én érkezik, úgyhogy szerencsére már nem kell olyan sokat várni. (DARKMESS FB) /Ivett/
Nymph: silent garden
Szoktam csipázni a karcos, koszos hangzást, ha értelme van, ha nemcsak hanyagságból, leszaromságból van alkalmazva, hanem tényleg hozzájárul az atmoszférához. No, a Nymph a második dalával (is) komoly, darkos, borongós, mégis ismerős módon megszokott borút húz bele az agyunkba. Persze nem haragudnék meg, ha a felvétel leheletnyivel maibb, tisztább lenne, de el kell ismernem, nagyon jól megtámogatja a hangulatot. A NuSkull cikkében láttam a Nymph és a SONYA közötti párhuzam említését, ám azt gondolom, ez tényleg csak iránymutatás. Nem lehet besorolni őket és a zenéjüket, és ez így van jól. A silent gardenben kényelmetlen és kíméletlen módon hozakodnak elő a feldolgozatlan gondolatok, hétköznapi elakadások és szorongások zenévé formálásával. És ebből a borzalmas-csodálatosságból jöhet még, bőven! (Nymph insta) /eNVé/
Giliszta: Kezdheted elölről
Tele van a fejem,
babrálok valamit
Tele van a fejem,
robban a dinamit
Nem adja könnyen magát a Giliszta zenekar, van itt ugyanis prog rock, alter, némi punk és egy csipet funk is. A Kezdheted elölről, mely a júniusban megjelent Felrobbant című lemezről származik, szintén nem egy könnyű tétel, az említett műfajok mindegyike fellelhető ilyen-olyan arányban, az egyveleg ráadásul háromszor-négyszer hosszabb, mint egy átlagos Crippled Fox-album (SI-ben ez nagyjából nyolc percet jelent). Az ADHD mindennapi megtapasztalását megidéző dal augusztusban kapott klipet, mely már önmagában is igényli, hogy e listán helyet adjunk a nótának. A „zenészek zenélnek” klipformátumot jól ismerjük, a szóban forgó dalé is ilyen, a csavar viszont abban rejlik, hogy a dal a felére lassítva került eljátszásra, a felvételen ennek a normál tempóra való visszagyorsított változatát látjuk. A dal tehát zeneileg és vizuálisan is olyan, amitől garantáltan tele lesz a fejünk – persze jó értelemben. (Giliszta FB) /mäyräkoira/
AZT: Fenyvesi spár
Azt mondták, tulajdonképpen nem az én hibám
Augusztusban nem volt kedvük betanítani már
De azért basszák meg
Félig gyermeki, ugyanakkor egészen bátran szennyes pankolás búcsúztatja a nyarat, egyúttal elgyászol minden olyan napot, amit az ember feleslegesen fordított a császárzsemle kódjának megtanulására. Külön említést érdemel a minimaxos póló, no meg az egymásba dugott gitárok – a Kovbojok óta tudjuk, hogy Balaton-parti klipet csak ezzel a technikai megoldással illik csinálni. Számomra, mint azon polgári réteg tagjának, amely már dolgozott boltban, ahol véletlenül sem azt kellett csinálnia, amire felvették, afféle mozgalmi értéket is képvisel a mű. (AZT FB) /tommy_dockworker/
Válogatásunk egyben is meghallgatható az alábbi Spotify Playlisten:
