2016-ban alakultak, első számuk 2019 decemberében jelent meg. A budapesti DEFLECT nagyszerű vegyítője a punk, a metal és a pop zene elemeinek. Ugyan még csak három számuk jelent meg, azok épp eléggé kecsegtetőek ahhoz, hogy a jelenlegi Apokalipszis elvonultával már a hazai nagy bandák előzenekaraként láthassuk őket. Legalábbis ezt érdemelnék. Na de az összes többit mesélje el a frontemberük, énekesük, Csorba Dániel. Alul meg kattintgassatok szépen a linkekre! Persze, csak ha kedvetek tartja...
A DEFLECT ugyan a közönség számára egy igazán friss formációnak számít, ám a te személyes zenei utazásod már jó ideje elkezdődött. Vissza tudsz emlékezni, hogy mikor is talált be először nálad a keményebb muzsika?
Ha jól emlékszem valamikor gimnázium legelején kezdődött, talán 5. vagy 6. osztályban. Mint általában mindenkihez, hozzám is a klasszik nagy bandák jutottak el először. Az abszolút megvilágosodást nekem a Guns N’ Roses Appetite és az Iron Maiden Powerslave albuma hozta. Onnantól meg nem volt megállás, hallgattam mindent, ami elém került.
És a zenekari próbálkozások is már egy jó ideje elindultak. Ott volt például a dallamos punk vonalon mozgó Sun Oneself. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?
Bármennyire is nem volt hosszú életű az a zenekar és nagyon fiatal is voltam még akkor, egy nagyon fontos része az életemnek, a zenei pályafutásomnak, ugyanis a Sun Oneself volt az első igazi bandám. Velük álltam először színpadra, itt íródtak az első saját szerzeményeim és szövegeim (amiket egyébként mai fejjel visszaolvasva, elképesztő mód meg tudok mosolyogni), és nem utolsó sorban ebben az időben, egy szinte véletlennek köszönhettem, hogy belekezdtem az éneklésbe is.
A Sun Oneself 2016-ban oszlott fel, szintén erre az évre datáljátok a DEFLECT megalakulását is. Mivel telt el az elmúlt bő három év, amíg eljutottatok az alakulástól a Nyitott szemmel számotok megjelenéséig?
Miután vége lett az SOS-nek egyértelmű volt, hogy nem akarom abbahagyni a zenélést és a zenekarozást, ezért úgy döntöttem, hogy belekezdek egy teljesen új projektbe, új emberekkel, új inspirációkkal. Egész egyszerűen nagyon sok ideig nem találtam azokat a személyeket, akikkel igazán megvalósíthatom, amit elképzeltem 2016 nyarán. Viszonylag sokan meg is fordultak a DEFLECTben és, ha jól emlékszem, nagyjából 2018 végére 2019 elejére lettünk 100%-osan meg, azóta töretlen a munka.
Kérlek mutasd be nekünk és az olvasóknak röviden a Deflect tagjait!
Az egyetlen tag, aki a kezdetek óta velem van, Krajnyák Bence dobosunk. Amikor anno egy fesztiválon megismerkedtünk, annyira megtaláltuk a közös hangot, hogy egyértelmű volt számomra, hogy Bencét meg fogom keresni egy esetleges új projektnél. Gyakorlatilag rajta keresztül került be basszer frontra Rózsa Adrián, akivel egyébként régebben zenéltek is együtt, így a ritmus szekció jó alapokra került. Illetve úgy emlékszem, rajtuk keresztül kerültek be Lippai Ádám és Jáborcsik Márk gitárosok is, akik szintén játszottak anno egy zenekarban ez előtt. Úgyhogy az összhanggal sosem volt baj.
Ugyan mindhárom eddig kikerült dalotokban benne van egyfajta sajátos, pop-punkos, metalos íz, ám ettől függetlenül zeneileg és a mondanivalót tekintve is merőben eltérőek egymástól. Ugyanígy a hozzájuk készült videók is. Direkt koncepció volt nálatok, hogy ilyen formában is megmutassátok a banda útkeresését?
Amikor még az első próbákon elkezdtük csinálni a számokat, nagyon éltem a modern pop-punk korszakomat, ami viszonylag nekem későn ütött be és gyakorlatilag ahogy változott, viszonylag gyorsan abban az időben a zenei ízlésem, úgy változtak a DEFLECT témák is. Így lehet az, hogy merőben különbözik a 3 bemutatkozó számunk. Egyébként mostanra érzem azt, mivel így több félét is kipróbáltunk, hogy teljesen beérett a dolog és megvan az a saját hang, amiben mi pontosan mozogni szeretnénk. Viszont erről most még korai beszélni. Szóval pont ezekért a dolgokért nem kislemezben vagy EP-ben gondolkoztunk, hanem single-ökben, amiket próbáltunk többféle módon is megközelíteni. Ugyanakkor grafikailag az artwork-ök vizuáljai kaptak egy egységet végül. Szövegben sem volt konkrét koncepció, egész egyszerűen azt írtam le, amik abban az időben foglalkoztattak. Ez egyébként ma sincsen másképp.
Ahogy említetted, a dalaitokhoz különböző, mutatós grafikák is készültek, amit szintén te készítettél, hiszen egyébként is grafikusként végeztél, civilben pedig ezt is dolgozod. Mennyire volt kihívás számodra képbe foglalni a dalaitokat?
Mivel saját érzéseimről szólnak, ezért borzasztó egyszerű volt megfogni és rajzba vinni a témákat. Nyilván az nehezíti a dolgomat, hogy mindig a saját maga részére készült munkákkal a legkritikusabb az ember, de valahogyan ez teljesen zökkenőmentesen ment. Nekem egyébként nagy álmom és hosszútávú tervem, hogy minél több zenekarnak készíthessek pólómintákat, borítókat és bármi mást, ezzel együtt pedig minél több emberhez eljusson a munkám. Tehát ez nekem tök jó gyakorlás is, hogy halmozzam az ötleteket és minél többet fejlődjek e téren is.
A hangfelvételeknél és a háttérmunkáknál az AWS több tagja is együtt dolgozott veletek. Honnan ez az ismeretség, ez az együttműködés?
Ha jól emlékszem a dobosunkon, Bencén keresztül jutottunk el Kökényes Danihoz, aki a felvételeket csinálta és a produceri munkákat is végezte. Ő hozta be Brucker Bencét és Siklósi Örsöt. Míg Bence a mastert, keverést csinálta, Örs rengeteget segített nekem a szövegek véglegesítésében. Tehát abszolút óriási hálával tartozunk nekik és, ha rajtunk múlik, biztos, hogy nem most dolgoztunk velük utoljára.
Ahogy azt már érintettük, dalaitok mondanivalója is eléggé szerteágazó. Tudnál néhány mondatot külön-külön mondani róluk?
Ahogy említettem, mindig azokat az érzéseket, gondolatokat vetem papírra, amik egy-egy adott helyzetben foglalkoztatnak. A Nyitott szemmel egy szakítás egy bizonyos fázisát dolgozza fel, amikor már kezded pozitívan látni a dolgokat és sok minden olyan dologra rájössz, amik alapján nem is olyan rossz, hogy vége lett annak. A Fantomtánc több szálat is magában hordoz, de két főbb üzenete van. Az egyik az, hogy sose a múlt határozza meg az életünket, bármennyire is összecsaptak felettünk a hullámok. Próbáljunk a jelenben élni, és úgy felfogni a negatív dolgokat is, hogy azokból mi csak építkezhetünk. A másik pedig az, a szövegben használt filmes hasonlatnál maradva, hogy saját életünket ne annak statisztájaként, hanem főszereplőjeként és rendezőjeként éljük meg. Vagy legalábbis törekedjünk erre. Végül #alegszebbnapok, amiről egyébként a videó alatt is hosszabban kifejtettük annak tartalmát, a jelenlegi helyzettel összekapcsolva, a legkedvesebb gyerekkori emlékekről szól, amikor még semmi sem számított, csak az, hogy merjünk nagyokat álmodni. Tehát összességében mind három dalról elmondható, hogy próbál pozitív üzenetet közvetíteni a maga nemében.
Mennyire vagytok bizakodóak; szerintetek már idén nyáron is gyűjthetjük a szép emlékeket, miközben szól a fülünkben a Legszebb napok?
Ez sajnos egy olyan kérdés, amit senki sem tud jelenleg. Én egyébként abszolút bizakodó vagyok és próbálok pozitívabb maradni ebben a helyzetben is. Hogyha nem is az elejétől, remélem a nyár második felétől már kintebb tudunk mozdulni és akár egy-két késői fesztivált is meg tudunk csípni. De mindenképp fontos az, hogy ahol tudjuk, segítsük a másikat, hogy együtt lábaljunk ki mihamarabb ebből a helyzetből.
Sajnálatos, hogy az aktuális helyzet miatt a még bejelentetlen debütáló bulitokat sem tudjátok megtartani. Mivel nem jó beszélni arról, hogy „mi lett volna, ha…” ezért inkább azt kérdezem; próbáltok már előre tervezni? Vannak esetleg képlékeny tervek az első koncertjeiteket tekintve?
Bár koncert ügyileg még mi sem tudunk pontosat, az biztos, hogy mihelyt meglesz rá a lehetőségünk, szeretnénk minél hamarabb bemutatkozni élőben is, mert nagyon rég erre készülünk. Egyébként próbáljuk zenekari szinten is pozitívan felfogni ezt az időszakot. Rengeteg tervünk van a jövőre, íródnak a számok, koncepciók, úgyhogy tele vagyunk ötletekkel, amik csak arra várnak, hogy megvalósítsuk őket.
A Deflect első, három számos fejezete lezárult. Mikor hallgathatjuk meg a következő fejezet részeit is?
Pontosat erről sem tudok még mondani, illetve még nagyon nem is szeretnék, de az biztos, hogy nagyobb dolgok is vannak készülőben, amik a kellő időben napfényt fognak látni. Addig is nagyon hálásak vagyunk az eddigi visszajelzésekért, és reméljük, hogy minél többekhez eljutnak az eddig megjelent számaink. Azt pedig főleg csak remélni tudjuk, hogy minél hamarabb találkozunk élőben is!
Kérdezett: eNVé
A DEFLECT elérhetőségei:
