Legyen szó zenekarról vagy egyszemélyes projektről, az elmúlt 1-2 évben úgy megszaporodtak a hazai pop-punk produkciók, mint a krumplibogarak. Én ennek egyébként örülök, főleg, hogy nem kell nagyítóval keresni a modern, előre mutató megmozdulásokat, pedig tudniillik, ebben a zsánerben eléggé nehéz kilépni a műfaji korlátok és hagyományok fogságából. Épp ezért üdítő hallgatni a 2022-ben útnak indult csapat, a +4 Zenekar idén februárban megjelent debütáló nagylemezét (Apróbetűs részek), mely egy igazán nagyszerű és emberi hallgatnivaló. Úgyhogy jól ki is kérdeztük róla a csapat gitárosát, Szalagyi Áront, aki a korongon túl többek között az eddig megtett útjukról, megélt élményeikről, jövőbeli terveikről és egyéb aktualitásokról is mesélt nekünk.
Bár már lelhető fel a csapatról néhány infó, interjú, cikk az éterben, azért mesélnél kicsit nekünk is magatokról? Kik vagytok, honnan jöttetek és hogyan állt össze a +4 mostani legénysége?
Igazából hárman már korábban is együtt zenéltünk. A dobosunkkal, Pardi Fecóval általános iskolás osztálytársak voltunk, és már a legelső, Szuszpenzor nevű bandánkban együtt zenéltünk, majd a SheepSkin-ben már Hekkel Bence, vagyis Heky énekelt. A +4 előtt viszont öt évig nem muzsikáltunk, csak 2022-ben éledt fel újra mindenkiben az érzés, hogy folytatni kéne. El is kezdtük lerakni a +4 alapjait, majd több jelölt után Idul Ricsi személyében a puzzle utolsó eleme is a helyére került 2023 tavaszán.
Nem szeretek klisés kérdéseket feltenni (persze mindig sikerül), de ezúttal muszáj megkérdeznem; értem én, hogy négyen vagytok, de honnan jött a nevetek? Miből indultatok ki, voltak esetleg más ötletek is, amiket végül elvetettetek?
Sok, általunk is sokra tartott poppunk csapat választott olyan nevet, amiben valami szám van, akár mondhatjuk a nagy kedvencünket, a Blink 182-t vagy Sum41-et, sőt a +44-t. A +4 jól hangzott, egyrészt jelzi, hogy négyen vagyunk, de a fontosabb jelentése szerintem inkább az, hogy például az UNO kártyajátékban ezzel a kártyával tolhatunk ki a riválisokkal.
Idén februárban jelent meg a nyolc számos bemutatkozó albumotok, melynek felvételeiről készítettetek egy komolyabb werkdokumentumfilmet is. Azért most induló, pop-punk csapatként igen komoly élmény lehetett a lemezt a Grenma Studioban, Botlik Mátyásnál felvenni. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Tavaly nyáron határoztuk el, hogy kell egy jó hangzóanyag, mert különben nem lehet fejlődni, előre haladni. Több stúdiót is feltérképeztünk, de Matyi hozzáállása és szakmai tudása ütőkártya volt, egy adu-ász, maradva a kártyás hasonlatoknál. Ilyen profi stúdióban még nem dolgoztunk, így egyszerre voltunk egy kisiskolás és egy amatőr zenész szintjén. Ámultunk, bámultunk, de aztán odatettük magunkat, hogy minél jobban összeálljon a végeredmény. Matyinak remek meglátásai, észrevételei, javaslatai voltak a témák kapcsán. Remek tapasztalat volt ez mindannyiunknak, alig várjuk a következőt.
Az Apróbetűs részek egy igen pofás anyag lett! Melyik nóta született meg a legkönnyebben, a leghamarabb? És melyiket kellett pihentetni, melyik adta magát nehezen?
Köszönjük szépen! Így visszaemlékezve talán az Én/Neked született meg a leggördülékenyebben. Ellenpélda talán a Hamis kép, amely már szerepelt angolul is a SheepSkin első kislemezén. Viszont valamirét hiányzott belőle a kraft, nem éreztük olyan erősnek, mint a többi dalt, de aztán kipofásítottuk. A Hadd váljak köddé is régi dal, már a Szuszpenzorral is játszottuk, de persze átesett egy ráncfelvarráson a szöveg és a dallam terén is. Érdekes látni és megélni, hogy sok-sok éves dalok is eljutottak végül a megszületésig.
Volt olyan cikk rólatok, amiben ennek pont az ellenkezőjét olvastam, én mégis úgy gondolom, az teszi különlegesség a +4 Zenekart, hogy az ismerős stílusjegyekhez nem a megszokott szövegek, szóhasználatok társulnak. Ti hogy érzitek ezt? Törekedtek arra, hogy ilyen téren valami kevésbé szokványosat csináljatok, vagy csak alkottok, ahogyan ösztönösen jön?
Törekszünk, hogy a stílus alapköveit megtartva, de annak részleteiben egyediek legyünk. Rengeteg hasonló banda van, muszáj, hogy bele tedd az egyéniségedet, valamit, amitől lesz a bandádnak saját eszenciája, DNS-e, még ha a stílus bizony valamennyire köti is a kezedet. Viszont mi ezt nem erőltetjük, hanem valahogyan így jön ki belőlünk.
Mely dal, dalok a kedvenceid, kedvenceitek a lemezről? Van olyan, ami akár egy vicces- vagy egy számotokra fontos story-t idéz fel benned?
Az Én/Neked mindünk kedvence. Én egyénileg a Te vagyot és az Otthont mondanám. Azok a jópofa sztorik, amikor egy dal a végleges formájában teljesen eltér az alap koncepciótól, de ez a dolog szépsége is. Amikor Heky először megmutatta a Világkép című ötletét, akkor az egy akusztikusan előadott nóta volt, na, erre én kitaláltam rá egy totálisan eltérő koncepciót, de tetszett neki és végül annak mentén raktuk össze próbán a srácokkal a dalt. Miből lesz a cserebogár, ugye?
Bár itthon elég sok banda csapatta és csapatja még ma is ezt a stílust magyar nyelven, mégis, sok hallgató úgy gondolkodik, hogy a pop-punk igazi nyelve az angol. Neked mi a véleményetek erről? Mennyire merült fel nálatok ez a kérdés?
Nem volt kérdés, hogy magyarul fogunk előadni. Itt élünk, itt tud kialakulni a közönségünk magja, illetve az érzelmeket is sokkal jobban tudjuk anyanyelven prezentálni. Viszont kaptunk olyan pozitív kritikát, hogy pár dalt angolul is ki kéne adnunk. Meglátjuk, hogy lesz-e rá igény, de mi a magyar zenekedvelőket akarjuk elsősorban megszólítani. Nyilván, nyelvtanilag, ritmikailag sokszor egyszerűbb lenne angolul zenélni, főleg ebben a stílusban. Apropó, a prozódiában is nagyon sokat segített nekünk Matyi a stúdiózás során, felnyitotta a szemünket sok szempontból a hangsúlyok, tagolások terén.
Biztosan számos külföldi, „superhero” punk-rock együttes hatott rátok, ezért inkább azt kérdezem, kikre néztek fel itthon? Van a stílusban olyan régebbi, vagy akár új, feltörekvő formáció, akiket szívesen ajánlanátok? És műfajtól függetlenül kikre érdemes odafigyelni szerintetek itthon?
A külföldi bandákat nehéz lenne felsorolni, de persze a stílus legnagyobbjait rongyosra hallgattuk: Blink 182, Sum41, Offspring, csak hogy hármat említsünk. Az Alvin és a mókusok, a Fish!, a Road, és persze a the Grenma mind olyan csapat itthonról, amelyet hallgattunk, vagy hallgatunk a mai napig. Persze nem csak a stílusbeli zenekarok azok, amelyek inspirálnak minket és szerintem ez adja a +4 egyik erejét, hogy a tagoknál ugyanúgy megszólal mondjuk egy Eletric Callboy, vagy egy Lamb of God, mint egy AWS, egy Ghost, egy Depeche Mode, vagy egy komolyzenei tétel, akár mai modern popzene.
Koncerteztetek már a lemez megjelenése előtt is és, ha jól tudom, most is kilátásban van egy bulitok. Van kiemelkedő koncertes anekdotátok, humoros, megható vagy épp cikis színpadi élményetek?
Koncertekben visszafogottak vagyunk, ugyanis készítjük az új dalokat és, bizony be kell vallani, a szabadságokkal is sakkoznunk kell, ha esetleg koncertezésre kerül a sor. Április 13-án, szombaton (azaz holnap) épp lesz egy hangoskodásunk Pestszentimrén, utána viszont nincs koncert a naptárban. Tavaly decemberben volt egy mikulás témára épülő koncertünk, korábban meg egy igazi amcsi partit csináltunk. Ilyenkor mi is beöltözünk, szeretünk hülyéskedni, ez a védjegyünk. A decemberi bulin mind mikulásruhában játszottunk, amit soha többé nem vállalok be, mert a szakálltól nem láttam a gitárt és a szólókba bizony bele-bele hibáztam, nagyon idegesítő volt, ezt nem kalkuláltam bele a jelmezes marhulásba. Idén valami más style lesz decemberben, az biztos.
Mik a terveitek az előttünk álló évre nézve?
Ahogy említettem, koncertek terén egyelőre nagyon visszafogottak vagyunk. Szeretnénk egy másfél órás repertoárt összerakni csak saját dalokból, most tartunk úgy 40-45 percnél. Emellett idén mindenképpen fogunk klipet forgatni, illetve ha nagylemezzel nem is, de kislemezzel mindenképpen számolunk 2024-ben. Vagy 100 fesztivált felhajtottam az elmúlt hetekben, de nagyon nehéz így saját szakálból szervezni, bízom benne, hogy egy-két kisebb-nagyobb fesztiválfellépés összejön a nyárra.
Hogyan és hol tudnád elképzelni a +4-et mondjuk 5 év múlva? Mivel lennél elégedett?
Háromnegyed arányban autodidakta módon tanultunk zenélni. Amatőrök vagyunk, de azt valljuk, hogy amit ki tudunk ebből a projektből hozni, azt szeretnénk megvalósítani. Országos turnékkal, fesztiválfellépésekkel, 3-4 lemezzel, 5-10 klippel azt gondolom, hogy jól állnánk, de én speciel sosem vagyok elégedett, mert már azt nézem, hogy mivel lehetne előrukkolni, milyen új lehetőségeket tudunk felhajtani. Közhelyes, de sose szabad megelégedni azzal az állapottal, amiben vagy, hanem törekedni kell a fejlődésre, a frissesség megtartására.
Végezetül pedig küldj egy kedvenc idézetet az Apróbetűs részek valamelyik dalából az olvasóinknak!
A Világképben társadalomkritikát fogalmazunk meg, ennek a dalnak az utolsó sorai az egyik személyes kedvenceim:
A legvégén, majd mikor minden kötél szakad,
már most kérlek rá ember, hogy definiáld magad,
Hogy mit hagysz magad mögött, hogyan emlékeznek rád,
Tenni is kéne valamit, nem csak jártatni a szád!
Kérdezett: eNVé
Fotók: Zenekari archívum
A +4 Zenekar elérhetőségei:
