Legutóbbi beszélgetésünkkor, 2021. decemberében (link itt) is már az első albumáról és az azzal kapcsolatos terveiről mesélt. Deák Ákos – aki egy személyben a Szellem maga – azóta időről-időre rendíthetetlenül jelentkezett az új tételekkel. Ennek köszönhető, hogy ma már végre a teljes első nagylemezét meghallgathatjátok! Mielőtt rákapnátok a cikk végében található stream linkre, érdemes elolvasni interjúnkat, mert számos érdekesség és háttérsztori kiderül belőle a legújabb, egyben legönazonosabb hazai pop-punk, punk-rock korongról és alkotójáról. Hajrá!

Amikor legutóbb interjút adtál a MusicTunnel-nek, akkor azt tervezted, 2022-ben jelenteted meg első nagylemezedet. Szerintem bőven elnézhető ez a plusz egy év, de mi miatt volt ez a kis csúszás? Mivel telt ez az éved?

Szerintem már akkor is említettem, hogy előfordulhat egy év csúszás, ez végül be is jött. A dalok nagy része egyébként kész volt már tavaly, sőt, olyan is van, ami már 2021-ben fel volt véve, masterelve. Egyszerűen annyi történt, hogy idén év elején jutott időm arra, hogy felvegyem a maradékot. Aztán még meg kellett tervezni, hogy mikor legyen a premier, azaz mikor lesz annyi időm, hogy foglalkozzak a kommunikációval, videókkal, social posztokkal stb. Egyedül nem olyan egyszerű ez.

Azt elhiszem. Az album alkotása közben továbbra sem változtak a számírási szokásaid? Továbbra is a szövegekből bontakoznak ki a dalok?

Igen, az alkotási folyamat maradt a régi. Ha eszembe jut valamiről egy jó sor, akkor azt azonnal jegyzem fel a telefonomban, és időnként visszatérek hozzá, hogy tovább boncoljam. Aztán, ha már van egy értelmezhető versszak, vagy refrén, akkor fogom a gitárt és keresek egy akkordmenetet, ami illik rá.

Hogyan fogant meg a fejedben a gondolat arról, hogy a nótákat az albumpremier előtt hétről-hétre hallgathatóvá tedd a nagyérdemű számára? Szerintem ez egyébként egy ötletes és amolyan hibrid megoldás. Nemrég a Blind Myself is hasonlót csinált.

Konkrétan pont tőlük jött az ötlet. Láttam, ők hogyan vezetik fel az albumot, és arra gondoltam, hogy ha van ma valaki Magyarországon, aki tudja, hogyan érdemes ezt csinálni, akkor az Tóth Gerő lesz, aki a Blind Myself mellett elsősorban a Supermanagement élén tevékenykedik. Szóval megtetszett az ötlet, de nyilván azért ők ezt sokkal profibb módon lehozták, én meg zéró költségvetéssel csak szerkesztettem pár videót, meg képet. De más indokom is volt erre a felvezetésre; nem akartam, hogy eltűnjenek a dalok a digitális zajban, amikor egyben jön ki a lemez. Így legalább minden héten egy-egy dal volt a fókuszban, amit be lehetett mutatni az embereknek alaposabban.

Ez is mutatja, hogy mára mennyire átalakult a zenehallgatás, szinte mindenki single-ökben és playlistekben gondolkodik. Hallgatóként és előadóként is. Te a kislemezeket követően mégis kiadsz egy nagyot. Miért érezted ennek szükségességét? Fontos, hogy ez keretet adjon ennek a korszakodnak?

Azért időnként szinte mindenki kihoz egy nagylemezt. Ha más nem, egyben felrakja rá a korábbi EP-ket, single-öket. Sosem írtam még egyedül teljes lemezt, ahol minden hangot én találtam ki. Kíváncsi voltam, meg tudom-e csinálni, és hogy sül el. Az LP terjedelem pedig abból a szempontból nagyon kényelmes, hogy tudtam kalandozni különböző stílusokban és témákban, amik érdekelnek. Ha az ember mindig csak kislemezt ad ki, akkor az általa legjobbnak vélt dalok fognak csak megjelenni, ami nem üti meg a „szintet” az egyszerűen nem fér el rajta. Egy nagylemezen viszont jut hely mindennek, amit nem feltétlen hoznék ki más formátumon. Ilyen például az Egyedül Clean verzió, amit szinte félve tettem fel erre a lemezre, mert nagyon elüt minden korábbi Szellem anyagtól. Mégis az egyik legtöbb reakció, és pozitív visszajelzés érkezett rá.

Financiális szempontból biztosan nem érné meg, de gondolkodtál esetleg fizikai kiadáson? Egyáltalán ma mennyire releváns ez még? Inkább úgy kérdezem; neked mennyire releváns?

Semennyire. (nevet) Nem hiszem, hogy az én szintemen lenne értelme. A mai zenehallgatási szokások annyiban kedveznek egy névtelen előadónak, hogy az algoritmus felajánlhatja sok embernek egy-egy dalod, és talán akkor belehallgat a többibe is, esetleg elkezd követni. De a fizikai kiadás szerintem csak a nagy zenekaroknak éri meg. Nem szeretnék pár száz eladatlan Szellem lemezt kerülgetni otthon évekig, amíg el nem osztogatom.

Nagyon érdekesnek tartom a borítót, főleg a lemez címével összepárosítva. Miért pont ezt a Hydra-szerű fejet láthatjuk? És leveszi vagy épp felrakja azt a maszkot? Ki készítette és számodra mit jelent ez az alkotás?

Régi barátom és egykori zenész kollégám, Harsányi Róbert készítette a borítót. Beszéltünk annak idején róla, hogy csinálok egy nagylemezt, ő meg mondta, hogy szívesen készítene hozzá grafikát, van pár ötlete. Megkérdezte; tudom-e már, hogy mi lesz a címe? Én pont akkor dolgoztam a Képek dalon, amiben van egy sor, ami miatt rávágtam, hogy szerintem Volt benne szép is lesz a lemez címe. Robinak valamiért nagyon megtetszett, azonnal leszögezte, hogy ezen nehogy változtassak, és egyből elkezdett a Hydrán, vagy ahogy én hívom, Kígyófej Kisasszonyon dolgozni. Szerintem egyébként épp leveszi a maszkot, és megmutatja, hogy van benne szép is, de azóta nem mentünk bele Robival, hogy ő mit akart kifejezni vele. Nekem pedig első látásra találat volt, illik a lemez hangulatához.

Ez a cím nagyon Szellemes. Benne van az élni akarás, de a számaidra oly’ jellemző keserédesség is.

Valószínűleg a keserédessége miatt tetszett meg nekem is. És mivel Robi kikötötte, hogy ne változtassak rajta, ezért ez is maradt. De viccet félretéve, utána már nem gondolkoztam másik címen. Nem akartam, hogy egy dalcím legyen a lemezcím is, és ez a sor szerintem jól tükrözni a lemez sokszínűségét.

Amikor az interjú előtt diskuráltunk, említetted, annyira nem szeretnéd külön elemezni a számokat, hogy megmaradhasson a szabad értelmezhetőség lehetősége. Ettől függetlenül azért pár dalra muszáj kitérnünk. Ott van például az egyik kedvencem, az egyik legjobban odaszólós, a Véleményvezér. Ennyire eleged lett az influenszerekből? Volt egy konkrét szitu, amiből ez a szám kiindult?

Nem rajongok az influenszer marketingért, szerintem teljesen hiteltelen. Persze elfogadom, hogy üzletileg eredményes lehet ismert emberekkel, celebekkel népszerűsíteni dolgokat. Azon viszont ki tudok akadni, amikor random, no-name emberek hirdetik magukat fürdőruhás képekkel. Ők azért reklámoznak, hogy egyszer majd mások reklámozzanak velük? A cél, hogy végül ők is megélhetési influenszerek legyenek? Tényleg valakinek ennyi a célja az életben? Ennyire jó lehet élő reklámtáblának lenni?

Mind a zene, mind a szöveg szempontjából szerintem a(z egyik) legkiemelkedőbb a szintén odaszúrós Utolsó epizód. Úgy tűnik, te sem látsz sok kiutat ebből a körülöttünk levő globális környezeti, társadalmi, értékrendi válságból. Mi a véleményed, egyszerű halandókként van még értelme úszni az árral szemben és tenni valamit, bármit is az egész ellen?

Szerintem értelmes, gondolkodó emberként mindenkinek kötelessége lenne megtenni legalább a minimális lépéseket a fenntarthatóság irányába. Nem akarok álszent lenni, én sem vagyok a legelszántabb klíma aktivista, de a magam szintjén igyekszem figyelni a környezetemre. A társadalmi, értékrendi válság viszont már keményebb diónak látszik, nem vagyok optimista az emberi természet alakulásával kapcsolatban. Ez és a klímakatasztrófa árnyéka elég sötét jövőképet fest.

Ha már szóba jött az árral szemben attitűd... Azt vettem észre, hogy néhány számod mondanivalója rendre összecseng. Mintha más irányokból, de hasonlókról szólnának. Ide jó példa a Képek, a Jó helyen, az Ide ez kevés vagy akár a Menni kell. Javíts ki, ha tévedek, de nekem olyan, mintha önmagad és mások szórakoztatása mellett azért terápiás jellege is lenne ennek az albumnak.

Én nem hívnám terápiának, de lehet, egy mentálhigiénés szakember igen. Valószínűleg az alap alkotói habitusomra ez a keserédes önirónia jellemző, ami egyszer a humor oldaláról közelíti meg az élet dolgait, máskor meg egy sötétebb nézőpontból. Annyiban talán mégis lehet terápiának nevezni, hogy, amikor a zenével foglalkozok, akkor teljesen ki tudok kapcsolni és kiszakadok a hétköznapokból. Alkotás közben érem el a Csíkszentmihályi-féle “flow” állapotot.

Melyik szám készült el a leghamarabb és melyik a legnehezebben?

Leghamarabb a Menni kell készült el, ugyanis ezt egy korábbi zenekaromnak szántam úgy hat-hét évvel ezelőtt. A többiek akkor visszadobták, mert nem tetszett nekik eléggé, és így évekre a fiókban maradt, de mindenképp meg akartam csinálni egyszer. Például erre is jó egy nagylemez, hogy ilyenkor elő lehet venni ilyen számokat. Amikor letisztult az album felépítése, akkor csak kivettem a fiókból, kicsit áthangszereltem, és már ment is a felvétel.

A legnehezebb szülés az a Képek volt. Nem emlékszem pontosan mennyit, de rengeteg különböző verziót csináltam belőle, és volt olyan pillanat, amikor úgy voltam vele, hogy hagyom a fenébe. A sors furcsa fintora, hogy ez az a dal, amit mióta megjelent single-ként, folyamatosan játszik a Petőfi Rádió. Igaz, valószínűleg csak éjjeliőrök hallgatják, mert az éjszakai sávban megy általában, de ettől függetlenül nagyon büszke vagyok rá.

Régóta készülsz rá, hogy kint legyen a teljes album, rengeteg energiát tettél, nemcsak az alkotásba, hanem az azt követő promócióba is. Most, hogy végre kint van, milyen érzések kavarognak benne?

Hatalmas öröm és megkönnyebbülés, hogy végre megjelent. Rengeteg munkám van benne, főleg az utolsó 2 hónap volt nagyon intenzív. Őszintén szólva el is fáradtam kicsit a végére. A folyamatos tartalomgyártás, és promó nagyon sok energiát elvitt. Azt szeretném, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson, ezért nem sajnáltam a munkát beletenni, de egyedül végig csinálni kemény volt.

Mivel lennél elégedett? Szerinted meddig juthat a Volt benne szép is? S te meddig juthatsz vele?

Már azzal is elégedett vagyok, hogy megcsináltam, de komolyan. Büszke vagyok mindegyik dalra, és örülök, hogy végre kint van. Nincs számszerűsített, vagy pontokba szedett listám, hogy meddig juthat, vagy mit szeretnék elérni vele, eddig tartott a tervem. Remélem sokan hallanak majd róla, és sokaknak tetszik, akár csak egy-egy dal. Szerintem sikerült a maga módján elég eredeti lemezt csinálni a pop-punk / punk-rock műfajon belül.

Sokan kérdezték, kérték már tőled kommentekben, de még most se látod sok esélyét élő koncertnek? Akár egy egyszeri, megismételhetetlen lemezbemutatónak?

Egyelőre nincs tervben, hogy színpadra kerül a Szellem projekt, és a jövőben sem látok rá sok esélyt. Egyszer valahol talán egy szál gitárral előadom majd a dalokat, ha úgy adódik, de jelenleg nem ez a prioritás. Bevallom, azért pár pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy egy lemezbemutató jó lenne, jó lett volna…

Gondolom most pihensz egy kicsit. Vagy már születnek az új trekkek? Hova tart tovább a Szellem?

Mos a pihenés és a feltöltődés a terv. Ahogy mondtam, elég sokat kivett belőlem ez a lemez. Kell idő, hogy kicsit leülepedjen. Új dalon régóta nem dolgoztam, csak szövegeket írok. Azt szeretném, ha következő anyagnál nem lenne olyan nagy időbeli különbség a dalok születése között. Ha már lesz sok szövegem, akkor egy időszakban tervezek megírni sok dalt. Egységesebb hangulatú lemez lehetne így. Aztán majd kiderül, hogy ebből mi valósul meg.

Köszönöm szépen az interjút! A végére pedig küldj kérlek egy Szellem-idézetet az olvasóknak!

Köszönöm szépen a lehetőséget az interjúra, és az olvasóknak is, hogy megtiszteltek a figyelmükkel! Idézet terén maradok a Képek dalból származó soroknál, amiből végül a lemezcím is született:

Az ablakon át nézzük, hogyan rohannak el az évek,

Volt benne szép is, volt benne élet.

Szellem első nagylemezét itt hallgathatjátok meg egyben:

Kérdezett: eNVé

Fotók: Benke Róbert, Berkesi Ágota Mirjam

Lemezborító: Harsányi Róbert

Szellem elérhetőségek:

Linktree – Facebook – YouTube – Instagram – Spotify – Stream