"A sötét, barátságtalan zenéknek igenis lehet gyógyító hatása..." - Knapp Oszkár (Grizzly, Wrong Side) interjú

By: ENVÉ 2020. máj 14.

Knapp Oszkár már régóta ismert és elismert szereplője a hazai underground metal-nak. Korábban az Insane frontembere volt, jó ideje pedig már a Grizzly és a Wrong Side énekese is. Alábbi interjúnkban mindkét bandájáról mesélt, valamint többek között szóba került a hazai metal sajtó és szerepe, az alkohol látványos, tömegnövelő ereje, meg természetesen a koronavírus és a miatta kialakuló (mentális) helyzetek, viselkedések is.

Olvasni ér alább:

Rögtön csapjunk is bele a fekete levesbe; a járványhelyzet miatt jó néhány hónapig nem lehet koncerteket tartani. Utolsó bulidat a Grizzlyvel toltad le a Szimpla Kertben február végén. Hogy emlékszel vissza erre a banzájra, méltó módon sikerült ehhez a szomorú aktualitáshoz?

Ami azt illeti egy zseniálisan jól sikerült buli volt, amit szerencsére a Szimplások rögzítettek is, és már kint is van YouTube-on, szóval aki esetleg lemaradt, az is csekkolhatja. Egyszerre jó is ez, meg nem is, a koncert után full tele voltam tettvággyal és pozitív energiával, ugyanis ez lett volna a nyitó koncertje egy mini-turnénak, amit már nagyon rég vártunk, lévén, hogy a zenekar eddigi történetében ritkán dugtuk ki az orrunkat Budapestről. Décsy Eszti is rengeteget dolgozott rajta és mi is pörögtünk már ezerrel. Erre mikor végre útra kelnénk, beüt a koronavírus... Szóval, nem kicsit bosszantó, hogy az egészet tolni kellett, ráadásul még az sem teljesen biztos, hogy meddig. Természetesen amint biztonságos és lehetséges, igyekszünk mindent bepótolni, de az azért elég frusztráló, hogy tulajdonképpen két hónapja egy cliffhanger-ben lebegünk…

2008-ban alakult a banda. Anno kiadtatok két EP-t, rendszeresen koncerteztetek. Volt olyan fellépés, amit akár egy anekdota miatt ki tudnál emelni? Volt olyan külföldi banda, ami előtt különösen nagy élmény volt fellépni?

Talán az egyik legsúlyosabb élményem az Elder/Cough/Oaken buli volt, ahol a Cough egyik gityósával keresztbe kínáltuk egymást a nálunk lévő -khm- dolgokból a backstage-ben, aztán kimentünk megnézni az Elder-t, és bár őszintén, fogalmam nincs, mit is fogyasztottam pontosan, de akkorát flesseltünk az egész koncert alatt, amit azért ritkán tapasztaltam korábban. Nyilván hozzátett, hogy a zenekar is zseniálisan játszott (mint mindig), de az egész eszméletlen nagy királyság volt. De tök büszkék voltunk akkor például, amikor megtudtuk, hogy a Kvelertak management-je választott ki minket a hajós bulira. De úgy általánosságban nem túlzok, ha azt mondom, kurvár@ szerencsés ember vagyok, hogy ennyi általam is nagyra becsült és imádott banda előtt sikerült megmutatni a pofázmányunkat. És igyekszem ilyenkor mindig megemlíteni, hogy mennyire mérhetetlenül hálásak vagyunk Binder "Cudipurci" Gazsinak, hisz ezeknek a buliknak a zömét neki köszönhetjük.

11 évvel a megalakulásotok után jelent csak meg első nagylemezetek, az Ursus Arctos, ami egy igazán komoly és harapós anyag lett és elég jó kritikákat is kapott. Meg vagytok elégedve a fogadtatásával?

Mindig elmondjuk, mert így is van, hogy nekünk ez nem volt egy könnyű szülés. Itt nem arra kell gondolni, hogy nem volt ötlet, vagy nehezen írtuk volna meg a dalokat, inkább arra, hogy Arián is és én is rettenet nehéz magánéleti dolgokat éltünk meg akkoriban, az ebből fakadó sötétség és keserűség pedig átitatja ezt a lemezt. Az Ursus Arctos egy sebesült, dühös, kíméletlen kreatúra. Úgyhogy én speciel kifejezetten örülök, hogy ennyire pozitív a fogadtatás, és remélem, hogy esetleg másnak is segíthet hasonlóan szar élethelyzetekben. Persze, ha valaki szimplán csak szeret rá headbangelni, az is ugyanannyira boldoggá tesz, nem kell feltétlenül túlfilozofálni sem. Viszont a magam részéről tutira elmondhatom, hogy a sötétebb, barátságtalanabb zenéknek ilyen lelkiállapotban igenis lehet gyógyító hatása.

Szemét kérdés, de ki tudnál emelni róla egy-két személyes kedvencet, számodra fontos tételt?

Valóban nem könnyű ebben az esetben választani... A Stone Circles talán az egyik nagy favorit, nagyon szemét módon manipulál benne egy két apróság. És tulajdonképpen onnan kezd a lemez igazán elkomorodni. De a Guts of the Whale kezdőriffjét is meglehetősen kedvelem például.

Tavaly év végén lemezbemutatót is tartottatok, koncerteztetek néhány vidéki városban is, most indult volna be igazán az ügy. Mit tud kezdeni ezzel a járványhelyzettel egy hozzátok hasonló underground banda?

Hát igen, ahelyett, hogy végre bepattanhattunk volna a turnébuszba, sajnos ugyanazt, toljuk, mint mindenki más, várunk... Ariánnak nem éppen könnyű az utazgatás Nyíregyházáról, szóval próbálni is csak az A38-as közönség nélküli live recording előtt tudtunk. Közben Eszti azon van, hogy mindenképp pótolva legyenek a betervezett bulik, próbálunk némi online kontentet is gyártani, persze azért figyelve arra, hogy ne fussunk át a Nirvana coverek irányába se…

Talán a Wrong Side-dal az elmúlt évben kevésbé voltatok előtérben, de ott is most kezdtetek (volna) aktivizálódni. Esetleg új anyagról, új számokról tudsz beszámolni nekünk?

Igen, leszámítva a Road-al közös turnét, valóban újra eltűntünk picit, de idén nyárra már fixálva volt például a Rockmaraton, valamint készülőben volt egy csokornyi új dal is, amik természetesen nem lettek elfelejtve, csak a korlátozások végett sajnos kissé meg kellett torpannunk. A fél zenekar dunaújvárosi, valamint van, aki nagyszülőkkel lakik, szóval a biztonság kedvéért mellőznünk kell a próbákat is, de már mindenkinek hetek óta a seggében van a zabszem, szóval az tuti, hogy, ha egyszer végre kiszabadulunk, akkor ontjuk majd a friss cuccost.

2017-ben jelent meg az Érdektelen Istenek, turnéra is mentetek vele 2018-ban az említett Road társaságában. Te hogy érzed, mennyire nehéz egy nálatok jelentősen mainstream-ebb metal zenekar lojális közönségét megszólítani?

Tök jó, hogy ezt végre interjúban is elmondhatom: hihetetlenül pozitív csalódás volt az a turné! Mondom ezt úgy, hogy régebben a Wrong Side-al és az Insane-el is mentünk nem egyszer hasonló turnékra, és bár tény, hogy nagy nemtetszés, esetleg kifújolás, vagy ilyesmi modortalanság talán sosem volt, de azért játszottunk pár tíz emberkének is néhányszor. Én személy szerint sosem veszem amúgy a lelkemre az ilyesmit, bár nyilván jól sem esik. Viszont ez a turné kivételesen zseniális élmény volt. Lényegében minden állomáson az volt a forgatókönyv, hogy elkezdtük a koncertet a szokásos lézengőknek, és már a harmadik dalnál nyakig volt a terem. Hatalmas adag szeretetet kaptunk mindenhol, full nyitott volt a közönség ránk is, sőt! Rengeteg srácot láttam énekelni a szövegeket is, ami - nyilván nem vagyok hülye azért - a magyar nyelvre váltásnak is köszönhető, de rendesen lúdbőrözős érzés volt szinte minden állomáson kiszúrni egy-egy ilyen jelenetet. Szóval ezúton is köszönjük mindenkinek, tényleg rengeteg energiát adott az a pár hét.

Apropó magyar nyelv, biztosan jó néhányan megkérdezték már, de miért döntöttetek a váltás mellett? Ezt egyfajta tendenciának érzem itthon, egyre több hazai banda tér át angolról magyar szövegekre.

Az egész abszolút kísérleti jelleggel indult, Dugó (Tóth László - dob) többször is feldobta az ötletet, hogy csak egy dalra próbáljam meg, hátha működik a dolog (amúgy fun fact: az Érdektelen Istenek lemez első pár dalának volt még angol verziója is). Aztán egy alaposan beitalozott este után hazafele hallgatgattam fülesben az egyik dalkezdeményt, és megszületett a Cselszövő szövege, amit még azon melegében meg is írtam, ahogy hazaértem. Jómagam rendkívül finnyás vagyok a magyar dalszövegekre, aki ismer, az tudja, hogy nagyon kevés bandát tudok tolerálni, szóval nem kevés parám volt azzal, hogy mi van, ha ilyen full nevetséges, buta kliséhalmaz lesz az egész, vagy túl alterkodó, művészkedő, satöbbi. Viszont másnap felkelve józan fejjel elolvastam és nem éreztem totális katasztrófának a dolgot, úgy döntöttem elküldöm a skacoknak is, akik tökre odavoltak érte. Aztán még elküldtem rengeteg olyan énekes meg zenész cimborámnak, akinek adok a véleményére, és egész meglepődve konstatáltam, hogy mindenki hevesen bíztat. Aztán már íródott a Tör is, onnan meg nem volt megállás, full elkapott a gépszíj. Persze nyilván biztos vagyok benne, hogy sokaknak eleve fura engem magyarul énekelni hallani, de ez tök érthető, lévén, hogy tízen-akárhány éven keresztül csak angolul toltam. Ennek ellenére egy próbát szerintem mindenképp megér belefülelni.

Rengeteg nagyszerű hazai underground zenekar van, szintén nagyszerű számokkal, kiadványokkal, mégis valahogy elvesznek az éterben és ez talán, részben a zenei magazinok, online portálok sara is. Neked erről mi a véleményed?

Az biztos, hogy mostanában, pont, amikor már a háziállatainknak is van insta profilja, meglepően kevés online, underground magazin, vagy például YouTube csatorna van itthon, ami akár hazai, akár külföldi underground metal / hc bandákkal vagy - csúnya szóval - a színtérrel foglalkozna. Elég keserves például, hogy a kettőnégy óta egy normális metal tematikájú YouTube csatorna nem született vagy működik (és hát ugye a kettőnégy is inkább fun volt mint, úgymond "komoly" műsor - de azért létezett, informált, meg elég sokan nézték is). Lehet, hogy csak én nem vagyok képben, de gyanítom, hogy az algoritmus már réges-rég ajánlotta volna, ha létezne ilyesmi. Írott formában azért talán annyira nem nagy a baj, akad felület, meg pár lelkes cikkíró (direkt nem újságírót mondtam), meg facebook-on is van azért aktív community, de tény, hogy indokolatlanul mellőzve van az underground, miközben bel- és külföldön is elképesztően zseniális bandák bukkannak fel szinte hetente. Abba már nem is mennék bele, hogy sokszor ennek tetejébe még elég komoly összefeszüléseket is lehet látni, még ebben az amúgy is apró közösségben is, amit meg aztán pláne nem kéne. De azért nem gondolom, hogy minden veszve van, én már csak ilyen naiv, reménykedő típus vagyok (nevet).

Tudsz nekünk ajánlani olyan underground bandákat, akikre mostanában szerinted érdemes odafigyelni?

Szerencsére van jó pár. Az Aebsence-t például mindig felhozom, mint egy méltatlanul hanyagolt, de zseniális zenekart, de nagyon fincsi például amit az Ék csinál, vagy mondjuk a Baron Mantis, ami akkora svunggal bír, hogy a fal adja a másikat. Hogy kicsit haza is beszéljek, aki még nem csekkolta a Woodstock Barbie-t, az mindenképp tegyen egy próbát, Püré hangjával egész más, de szintén igen hatásos vegyületet alkot Arián gitározása. Ha meg súlytásról van szó, ott az egyre faszább Stubborn, szerintem messze az egyik legütősebb koncertbanda itthon vagy éppenséggel ott van a relatíve friss Eagle Has Landed (tőlük pl. egy nagylemezre nagyon kíváncsi lennék). Post-rockban az újabbak közül nagyon megragadt a Törzs. Na, attól kisimul minden idegszál. Tuti, hogy amúgy egy csomót kihagytam, de ezeket teljes szívből tudom ajánlani.

Valamiért úgy gondolom, hogy a mostani, otthonlevős időszakban nálad is születnek a dalok, dalszövegek, témák és, ahogy téged ismerlek, nem fogunk ezúttal sem vidám szövegeket, hangulatokat kapni. Mennyire tudja rányomni a témáidra a bélyegét ez a bizonytalan helyzet?

Furcsa nekem ez kicsit, mivel mostanra már eléggé egymagam maradtam egy ideje, korona ide vagy oda, érdekes megélni ezt teljes mértékben család nélkül. Ennek ellenére szerencsére van pár olyan igazán jó barátom, akik ezt az űrt egész jól betöltik, szóval huzamosabb időre nem szoktam befordulni. Egyébként nyugodt szívvel merem tanácsolni amúgy, ha valaki nagyon szarul, vagy egyedül érezné magát. Ha csak telefonon is vagy írásban, de kommunikáljon, beszélgessen, nem szabad elszakadni a külvilágtól. Most amúgy is van ideje mindenkinek dumálni, ha meg bent tartod, felemészt. De amúgy visszatérve, igen, a téma most eléggé tálcán kínálja magát, könnyen lehet ebből a furcsa, bizonytalan, magányos, kicsit paranoid alaphangulatból meríteni. Alakulgat is most valami egészen új dolog, de, mivel még annyira zigóta állapotban van, hogy neve sincs, nagyon nem mennék bele, de egy dolog biztos: hangos lesz és kurv@ dühös.

Hogy kell elképzelni téged, amikor dalokon ötletelsz? Egyből felveszed, feljegyzed, ami eszedbe jut vagy bizonyos időszakokban tudatosan ülsz le írni?

Sokszor már próbán, telefonba jegyzetelek le egy-egy sort, miközben hallgatom az új dalokat, témákat, de van, hogy már a komplett megírt dalhoz írom meg itthon a szöveget. Szövegre dal még nem készült soha, igazából nekem ez mindig úgy feküdt, hogy maga a zenei alap adott egy érzést, egy vibe-ot, amit meglovagoltam és úgymond magamévá tettem.

Te mivel tudod elütni a zenélés, koncertezés hiánya miatt felszabadult idődet?

Az évek alatt felhalmoztam jó pár kiolvasatlan könyvet és ki nem játszott játékot, közülük szemezgetek sokszor. Újra néztem pár régebbi kedvenc filmemet, meg pótoltam pár sorozatot is. A rajzlapot is újra elő-előveszem. Meg rengeteg zenét hallgatok még. De persze hazudnék, ha nem lenne olyan, hogy egész nap csak zombulok és top 10-es listákat bámulok a YouTube-on. Az esetek 80%-ában tulajdonképpen elvagyok, mint a befőtt. A maradék időben viszont a karomat adnám egy jó koncertért, akár egy sörözésért egy nagyobb brigáddal, vagy bármilyen programért, amit nem egyedül kell csinálni. Gyanítom, ezzel többé-kevésbé mindenki így van most.

Ha jól tudom, és remélem nem vagyok túl indiszkrét, de edzésbe is kezdtél és elkezdted csökkenteni a rock ’n’ roll életmód eredményeit. Mi volt az, ami miatt így döntöttél? Mit csinálsz és mire figyelsz oda leginkább?

Vicces, hogy semmi nagy kataklizma, fordulópont vagy újévi fogadalom nem játszott szerepet abban, hogy ez a folyamat elkezdődött, egyszerűen magamtól kicsit máshogy kezdtem kajálni. Elhagytam például a kenyeret, meg a péksüteményeket (simán csak nem kívántam), és igyekszem minél kevesebb cukrot magamba dönteni (ez alól sajna még kivétel az energiaital, shame). Egyszerűen nem estek jól. Érdekes módon azóta például kevesebb pizzát is eszem, mert rühellem azt a püffedt, kajakómás érzést utána. Most sem mondanám, hogy bármilyen szigorúbb dogmát magamra erőltetnék, viszont szerencsére fokozatosan összébb is ment az amúgy feneketlen gyomrom, szóval kevesebbet is eszem. Szerintem, ami még nagyon fontos, hogy lényegében alig iszom alkoholt, ami ugye hizlal, mint állat, ha tetszik, ha nem, pláne a tömény. Nem lettem absztinens vagy ilyesmi, szóval azért, ha úgy alakul, néha megiszom a magamét, de nagyon ritkán van kedvem már ahhoz a kontrollvesztett állapothoz. Elszórakoztatom én magam anélkül is, maradjunk annyiban…

Ha tovább eltart ez a sz@r szituáció, mint szeretnénk, akkor mivel tervezed a koncertezés, muzsikálás helyett levezetni a kreatív energiáidat?

Az tuti, hogy fogok még rajzolni, szoktam írogatni is, bár azt leginkább magamnak. Biztos vagyok benne, hogy lesz azért zenélés is bőven, ha más nem, dalszerzés, ötletelés, ilyesmi, szerencsére azért ezek mind megoldhatóak relatíve könnyen. De azért én nagyon remélem, hogy nem nyúlik túl sokáig. Rajtam nem fog múlni, én itthon vagyok, szeretek itthon lenni. Mellesleg nem bírom ki, hogy ne mondjam, csak úgy mellékesen; kurv@ bosszantó, hogy az emberek zöme mennyire nem tud viselkedni. Csak kennytheone-t tudom idézni: "Az otthonunk nem börtön".

És a végére; mi Knapp Oszkár (egyik) kedvenc szövegrészlete önmagától?

"Szemvakító, Szent Képmutatás, amitől sorvad az agy; és te se szereted azt, amivé váltál."