„Az embernek mindig van mit tanulnia, tartson bárhol is az életében”

„Az embernek mindig van mit tanulnia, tartson bárhol is az életében” – Tiansen interjú

By: ENVÉ 2023. máj 09.

A Tiansen üde színfolt a hazai keményzenei palettán. Úgy keverik a pop, rock, swancore, alternatív, progresszív- és modern metal elemeket, hogy egyszerre sűrű, tartalmas, mégis befogadható a muzsikájuk, az igényességet, a zenei alázatot és kiműveltséget pedig mindig szem előtt tartják.

A Radó Éden (ének), Süli Tomi (dobok), Mihalik Dávid (gitár), Bártfai Zsolt (gitár), Lakatos Miki (basszusgitár) alkotta csapat 2018 utolsó napjaiban adta ki első lemezét (Our Weakness), pár hónappal később a (régi) Dürerben tartottak lemezbemutatót, majd pedig folyamatosan koncerteztek fesztiválokon, klubokban. Viszont 2020-ban megtorpant és a feje tetejére fordult a világ, az élet, ezt senkinek nem kell bemutatnunk... Minden bizonnyal többek között ez is az oka, hogy a banda második albumára (EMERALD) közel 4,5 évet kellett várni.

Ám május 2-án végre megkaphattuk ezt az igen komolyra sikerült anyagot, így volt miről beszélgetnünk a csapattal. Múlt, jelen, jövő, az új korong, koncertek s még sok minden szóba került. Alább az interjúnk:

Engedjétek meg, hogy néhány kérdés erejéig visszautazzunk a múltba! Első albumotok az Our Weakness 2018 utolsó napjaiban érkezett. Akkoriban szinte nem volt olyan lemezkritika, ami ne említette, fejtegette volna ezt a témát. Miért ennyire az év végére tettétek a megjelenést? El akartátok kerülni az általában december elejére időzített évösszesítő listákat?

Zsolti: Az az év arról szólt, hogy mindennap a lemezzel foglalkoztunk. Nem volt tudatos, hogy az év utolsó előtti napján jelentetjük meg az Our Weakness-t. De közeledett a karácsony is és úgy gondoltuk, hogy a nagy ünnepi hajtás miatt inkább év végére időzítjük a debütálást.

A 2019-es év elég sűrű volt számotokra koncert-fronton. Hogy érzitek így utólag, hogy fogadta a közönség a debütáló lemez dalait? Esetleg fel tudtok idézni néhány számotokra kedves fellépést ebből az időszakból?

Tomi: 2019-ben volt pár nagyon király tavaszi állomásunk. Pesten megmérettettük magunkat a Wacken Metal Battle-n és jártuk az Öröm a Zene tehetségkutatókat is, ahonnan szép eredményeket és jó lehetőségeket nyertünk. Volt szerencsénk nyáron is bejárni pár fesztivált, ezeket is nagyon élveztük. Ősszel pedig az AWS zenekarral indultunk turnézni, ami egészen 2020 tavaszáig tartott. Tudjuk, hogy amit játszunk, az egy rétegzene, viszont azt láttuk, hogy a koncerteken az emberek teljesen felpörögtek, szerették az energiákat, amit a színpadon láthattak. Illetve emellett sok üzenetet kaptunk rajongóktól, hogy mennyi erőt adott nekik az Our Weakness.

2020-ban mindenkit lesokkolt a vírusjárvány. Titeket személyesen, illetőleg zenekari szempontból hogyan érintett ez az új, szokatlan helyzet?

Tomi: Nem volt egyszerű a helyzet. Gyakorlatilag a pörgős turnézásból a bezártságba átkerülni nekünk sem volt egyszerű és nem is sejtettük, hogy mikor lesz vége. Leginkább online tervezgettük a jövőt. A dalírást is próbálgattuk, viszont sokkal jobban szerettük a próbateremben összeülve megírni az új dalokat. A koncertek nagyon hiányoztak nekünk és éreztük, hogy az egész járvány időszak hatással volt az előre lépésekben is. De megyünk tovább és építjük a zenekart, ahogy tudjuk.

Több helyen említettétek, hogy bár utólag úgy látjátok, megérte, ám eredetileg nem szerettetek volna ennyit várni az EMERALD megjelenésével. Mi miatt alakult ez mégis így? Csak az említett Covid hatása, vagy másra is visszavezethető?

Tomi: A Covid is közrejátszott abban, hogy most jelentettük meg az EMERALD-ot, viszont az is, hogy nem tudtunk sokat próbálni ebben az időszakban, az egyéb lehetőségekről pedig sokszor a betegség miatt kellett lemondanunk.

Azért az eltelt évek alatt, kaptunk tőletek néhány csodás single-t. Ezek közül a Trace Your Lines szerepel az új albumon, viszont a Dive és a The Last Letter nem. Nem illettek bele a koncepcióba vagy más az oka?

Éden: A Dive és a The Last Letter egy más időszakot képviselnek számunkra. Úgy éreztük, hogy azok a dalok hangszerelésükben és hangulatukban sem illenek az új lemez dalai közé. Illetve a Covid alatt sokat fejlődtünk, mert minden időt, amit lehetett, gyakorlással töltöttünk.

Az új dalok közül a zene szempontjából melyik szám állt össze a legkönnyebben és melyikkel szenvedtetek esetleg?

Zsolti: A legkönnyebb szerintünk zeneileg az Emeralds of Happiness volt. Ahhoz sokat tettem hozzá, kész részekkel is előálltam, de a végleges formáját, ahogy minden dal, ez is a próbateremben kapta. Talán az Awkward silence-en agyaltunk a legtöbbet.

Volt olyan szöveg, amit esetleg a témája miatt volt megterhelő megírni? Melyik szövegre vagytok a legbüszkébbek és melyik érint meg titeket a legjobban?

Éden: Számomra az It matters című dalt volt a legmegterhelőbb megírni. Kicsit személyesebb, olyan emberről szól, akit pár éve elvesztettem. Éreztem, hogy több időt kellett volna együtt töltenünk. Rá kellett ébrednem; legyünk minél többet azokkal, akik még velünk vannak. Amellett, hogy megterhelő volt, egyfajta feloldozást is éreztem a dal feléneklésénél. Ugyanez volt az Ajtók mögött című dalunknál is, bár az a dal másról szól, sokkal dühösebb…

Ha már felhoztad az Ajtók mögöttet; ezúttal több tételnél is dolgoztatok külsős szövegíróval, ráadásul ez a szám is megszületett, mely az első magyar nyelvű dalotok. Miért éreztétek szükségesnek a külsős segítséget?

Éden: Az ötlet az én fejemből pattant ki. Egyrészt nyitott vagyok a közös munkára, legyen szó akár külsős személyről is. Két éve megismertem egy csodás embert, akinek nagyon megtetszett a dalszövegíráshoz való hozzáállása és az ötletei is. Ő Erky-Nagy Kata, akivel rövidesen szerintem sokan együtt akarnak majd dolgozni. Én úgy gondolom, hogy az embernek mindig van mit tanulnia és hova fejlődnie, tartson bárhol is az életében. Én ezzel a közös munkával is sokat tanultam.

Igazán különleges tétel lett az említett Ajtók mögött. Mesélnétek kicsit a megalkotásáról? Egyébként mi a véleményetek arról, hogy az elmúlt években csomó hazai banda angolról magyarra váltott? Én amúgy úgy gondolom, hogy bár angol szövegekkel nehezebb érvényesülni, mégis jónéhány magyar bandának jobban áll. Szerintem ilyen például a Tiansen is.

Éden: Pár évvel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy meglépjük azt, hogy születik egy magyar nyelvű dalunk. Régen eléggé távol állt tőlem a gondolat, egyáltalán az, hogy én magyarul énekeljek. Ez valószínűleg azért is volt, mert szinte csak külföldi zenekarokat hallgatok, ráadásul 6-7 éves koromig nem is beszéltem magyarul. De egyik pillanatról a másikra felébredt bennem az az érzés, hogy kíváncsi lennék, hogyan szólalnánk meg magyarul. És megcsináltuk. Nagyon sok pozitív üzenetet olvasunk ezzel a dallal kapcsolatban, ami nagyon jól esik nekünk. A magyar nyelvű éneklésnek nagyon erős kultusza van itthon. Természetes, hogy közelebb áll a magyar emberek szívéhez, a zenekarok pedig szeretnének közelebb kerülni a hallgatókhoz. Mi ilyen szempontból egy nehezebb utat választottunk, de ez azért is van, mert szeretnénk egyszer majd külföldre is terjeszkedni.

Az első albumhoz hasonlóan ezúttal is van egy intro és egy átvezető is a lemezen. Sok zenehallgató nem szereti az ilyesmit, s csak töltelékként gondol rájuk. Ti miként vélekedtek erről? És miért pont Inhale és Exhale? Légzésgyakorlatra akarjátok sarkallni a hallgatókat?

Éden: Én mindig is nagyon szerettem az átvezetőket, mert azok adják meg a lemez alap hangulatát. De szerintem mindenki másképpen áll hozzá. Van, aki a kreativitását vagy az elborult ötleteit teszi bele egy-egy átvezetőbe mert például egy dalba már nem férnének bele. De én sosem gondoltam ezeket tölteléknek. Az Inhale azért van, hogy ráhangolódjon a hallgató a lemezre, az Exhale-nél pedig eléri a teljes felszabadultság érzését. Egyébként néhányan a zenekarban szoktunk meditálni és ez az életérzés is közel áll hozzánk.

Számos dalt kiemelhetnénk még, de a zárótételre, a már korábban említett Awkward silence-re mindenképp ki szeretnék térni. Ebben Tari Bálint (As Karma Brings, Eagle Has Landed) vendégeskedik. Talán ez az eddigi legváltozatosabb, legőrültebb trekketek. Hogyan született meg? Miért pont Bálintot hívtátok vendégnek?

Dávid: Ahogy említettük korábban, az Awkward silence-n agyaltunk a legtöbbet. Tudtuk, hogy ez lesz az utolsó dal, úgyhogy azt mondtuk, ebbe mindent is belepakoltunk, hogy méltó záró tétele legyen a lemeznek. Így került a képbe Bálint is, aki nagyon jó barátunk már évezredek óta, és nagyon imádjuk a sokszínű scream technikáit. Nagyon jó volt vele a közös munka és egyből lehozta azt, amit elképzeltünk.

Az EMERALD, a smaragd több szinten is megjelenik, akár a számokat, akár a színvilágot, akár a vizuált tekintve. Egy korábbi interjútokban említettétek, hogy a dalok leginkább a világunkat toxikusan érintő problémákról, mentális, fizikai mérgezésről szólnak. Ezt az egész halmazt méltán tükrözi a külcsín. Ki készítette a borítót? Mi volt a koncepció és mit szerettetek volna kifejezni ezzel a szoborszerű, nejlonnal betakart, halotti arccal?

Éden: Az artwork-öt Vajda Gyula készítette, aki egy zseniális grafikus és nagyon szeretünk vele dolgozni, mert mindig remek ötletek pattannak ki a fejéből. Mi általában elmondjuk az album témáját és ilyenkor megadjuk a teljes alkotói szabadságot a grafikusnak. Az arc alapvetően bárkit ábrázolhat, akit csak szeretnénk. A nejlonos textúra természetesen a korlátozottságot, a levegőtlenséget és a toxikus dolgokból való nehéz kilépést, kiszakadást is jelképezi.

Bár viszonylag kevés idő telt el a megjelenés óta, de összességében eddig milyen visszajelzések érkeztek a rajongóitoktól?

Tomi: Mindenki nagyon pozitívan fogadta a lemezt. Hamarosan majd élőben is meglátjuk milyen fogadtatás éri a dalokat (mosolyog).

Május 13-án a budapesti Instant-Fogas Komplexumban mutatjátok be az EMERALD-ot. Az összes új dal el fog hangzani? Mit árulhattok még el nekünk és az olvasóknak előre erről a koncertről?

Zsolti: Igen, május 13-án az új album összes dala el fog hangzani, de az első lemezről is játszunk majd számokat, plusz új vizuális elemekkel is készülünk a koncertre.

Júliusban a dorogi Kacsában is felléptek, és aki szemfüles volt, megláthatta, hogy az idei Fekete Zajon, de a Művészetek Völgyén is ott lesztek. Esetleg elárulhattok még nekünk valamit a nyári fesztiválszezonról vagy az őszi koncertekről?

Éden: Csak annyit mondok, hogy a lemezbemutató után minden koncertdátumot nyilvánosságra fogunk hozni (mosolyog).

Végezetül; kérlek, küldjetek egy számotokra fontos szövegrészletet az új album valamelyik dalából az olvasóinknak!