Album: White Dragon
Előadó: Ankor
Megjelenés ideje: 2019. április 26.
Kiadó: Rock Estatal Records
Származási hely: Spanyolország
Tracklist:
1. Holy Wolf
2. Ghosts
3. Hill Valley
4. New Kingdom
5. Walking Dead
6. Fences
7. Gravity
8. Sail
9. Automatic
10. Nebula
Számos metal fanatikus találkozott már a katalán alternatív metal bandával, az Ankor-ral, még akkor is, ha a nevüket nem sikerült megjegyezni. Ezen egyébként nem csodálkozom, hiszen leginkább pop, R&B, rap, rock, metal és más slágerek „átAnkorosításáról” híresek, melyek között akadnak kiválók és kevésbé jól sikerültek is. Magyarán szólva olyanok ők Spanyolhonban, mint nálunk a délvidéki Phrenia. Mindazonáltal ezeken a cover anyagokon érdemes túlmenni, ment az Ankor saját számai között is bőven akadnak figyelemre méltó darabok.
Egyébként saját zenéjük sem áll messze a fent felsorolt stílusoktól, bár a fősodor egyértelműen a rock, a metal és az amerikai post-hardcore, továbbá a fentieken túl még az erőteljesebb elektronikus hangzás is egyértelműen érzékelhető náluk. A 2003 környékén alakult brigád egyébként közel 20 éves kora ellenére hosszú útkeresésen van túl, mostani hangzásviláguk a felállás megszilárdulásával, valamint az újkeletű feldolgozásokkal párhuzamosan alakult ki. Ezt én leginkább a Bristol-ból származó énekesnő, Jessie Williams csatlakozásának tudom be, akinek hangját legelőször a Get on the winner horse! EP-n hallhattuk, továbbá nem sokkal ezt követően kaptuk meg azt a bizonyos, hírhedt System-féle Chop Suey feldolgozást is. Vegyesnél-vegyesebb fogadtatása ellenére ez a cover, valamint az említett EP nemcsak elindította az Ankor új korszakát, hanem sokakat egyből a zenekar mellé állított. A későbbiekben az említett hölgy, valamint Fito Martínez és David Romeu alapító gitárosok mellé a Brazíliából származó Ra Tache csatlakozott dobosként, kiegyenlítve ezzel a férfi-női arányokat is. A korábbi, útkeresősebb, nyersebb felfogású három nagylemezt követően a megújult banda a 2017-es Beyond the Silence of These Years-el már engem is meggyőztek, a tavalyi White Dragon-nal pedig erre még jobban rápakoltak.
Persze nem kell itt semmi spanyolviaszt (értitek, spanyolviaszt…) keresni, ám a különböző stílusokat és jegyeket legalább sajátosan keverik. Az albumot nyitó, klipes Holy Wolf egyébként minden erényüket felvonultatja, lágy bevezető, tiszta és szép női ének, erőteljes, hasító gitárteljesítmény, kellemes kórusok, rap-elős szövegmondás, mellbevágó breakdown-ok és blast beat-ek. A különlegességet leginkább az adja, hogy Jesse tiszta hangja inkább a pop-R&B vonalhoz áll közelebb, mindezt pedig ellensúlynak megfejeli hörgésszerű kiabálásokkal, sikoltásokkal. Az alapvetően vékony, már-már negédesnek ható, tiszta hangjára nem lehet panasz, persze előfordulhat, hogy valaki ízlésébe nem fér ez bele, ettől függet ilyen téren kiemelkedő a vokális teljesítménye. Az említett nyersebb énekbe viszont bele lehet kötni. Engem alapvetően nem zavar, ám az erőteljességre még bőven rá lehetne feküdni, ráadásul kihallatszik, hogy ez a hörgés koncerten még ilyen minőségben sem szólhat. Egyébként ezt leszámítva nehezen találni alapvető negatívumokat az albumon. Ja de, a különböző számokban ismétlődő, visszhang-szerű, elhaló, effektezett hörgés ugyan jó gag, mégis idegesítően hat, ez hallható az említett Holy Wolf és az azt követő Ghosts-ban is.
Az utóbbit követő, a Vissza a jövőbe filmből elénk ugró Hill Valley viszont az egyik csúcspont az egész albumon. Futurisztikus zenei megközelítéssel operál, ami alapvetően megalapozza a mondanivalót is. Sokan-sokfélét írtak, mondtak, énekeltek, zenéltek már a környezetvédelemről, a körülöttünk levő globális környezeti és értékrendi válságról (ráadásul a mostani időkben történt, egyébként pozitív áttörés miatt szinte divat is erről beszélni, ezzel foglalkozni), ugyanakkor az Ankor a Hill Valley szövegében olyan megközelítést használ, ami nem elcsépelt, ami nem szokványos. Egyébként fura a kontraszt, hiszen az egyik legkomolyabb, az emberiség egésze számára is rendkívül baljóslatú témához társul a legelektronikusabb, leginkább táncolható és nagyon fülbemászó dallamvezetés.
Fontos megjegyezni, hogy a modern zenei témákhoz szinte minden alkalommal fontos és erőteljes mondanivalót rendeltek. A Hill Valley-n túl itt említhető még például a viszonylag középtempós Fences, a belassultabb Gravity, az erőteljes kórusokkal megtámogatott Sail, de a szintén klipes Walking Dead is. Utóbbi egyébként egyben a lemez legváltozatosabb dala is, amin látszik, hogy a progresszív megközelítés sem áll távol a (félig) katalán együttestől. A hardcore-os dobjátékot, enyhén punk-os riffelés követi, majd egy elektronikus, eléggé pop-os verzébe és refrénbe vált át a szám. A dal közepén egy zongorára és flamenco gitárra épülő ücsörgös rész következik, ahol a brit származású énekesnő egyébként jó néhány sort spanyolul is énekel. Mellesleg gyönyörűen. Ezt követően pedig visszakapjuk a refrént. Mindez pedig kevesebb, mint 3,5 percbe van besűrítve, csak kapkodjuk a fejünket.
Bár a tombolósabb számok mind a lemez első felében kaptak helyet, nem szabad elfeledkezni a lemezt záró, talán kísérletezősebb tételekről sem. Ott van az enyhén funky-s, kicsit blues-os, mégis vakerálós Automatic, amiből azt hihetjük, hogy kifelejtették a metal-t. Persze azért megkapjuk a már-már epikus refrének közben, valamint egy groove metal-ba hajló részletet is hallhatunk. Ahogy a szám végében egy trombita szólót is… De komolyan, mi jöhet még? A Nebula, aminek elektronikus kezdete és berobbanó dallamai egyfajta Ankor-os balladába váltanak át, a leglassabb, mégis egyben a leginkább magával ragadó track-et eredményezve. Mondjuk az is igaz, hogy felépítése igen hasonlít az előző Automatic-éhoz, hiszen itt is csak a refrén alatt hallhatunk erőteljesebb torzított gitárt, míg a köztes részek versszakai csupán dobok, sampler-ek és zongora mellett szólnak, ám ez a közel egyfajta szerkezet nem vesz el sokat az értékből.
Bár az én tetszésemet a White Dragon borítója nem igazán nyerte el, azt azért ötletesnek tartom, hogy a már-már csicsásan tarka artwork a lemezen hallható számok közül szimbólumokkal vagy konkrét elemekkel megannyit megjelenít (például Fences, Hill Valley, Ghosts), ráadásul a zenekar legfőbb erényét is tükrözi, ami pedig az eklektikusság. Persze amúgy tökre elfogadható és teljesen érthető, ha valakinek ez a fajta zenei katyvasz (amit manapság jobb híján alternatív vagy modern metal-nak „csúfolunk”) nem nyeri el a tetszését. Én ezt a hozzáállást az Ankor részéről nem gondolom útkeresésnek, hiszen úgy döntöttek, hogy az összes ösvényt szeretnék egyszerre járni. Ebben lelhető fel valamilyen fajta különlegesség, bár az egyedi ízben és a harsány énekben még fejlődhetnének. Mindezt, valamint egy jövőbeli magyarországi koncertet remélve én megelőlegeztem nekik – egy gyenge – 8 pontost. Összességében azt mondom, hogy érdemes próbálkozni a White Dragon-nal, megéri, igazán kellemes hallgatnivaló. A tradíciókat tisztelve, ám mégis jól meghágva azokat, mutat a jövő felé. Anno valamikor régen így született meg a metal is, nem?
Pontozás: 8/10
Írta: eNVé
Eérhetőségek:
