Album: Aether
Előadó: The Moon and the Nightspirit
Megjelenés ideje: 2020. június 19.
Kiadó: Prophecy Productions
Származás: Magyarország
Tracklist:
1. Aether
2. Kaputlan Kapukon Át
3. Égi Messzeségek
4. A Szárny
5. Logos
6. A Mindenség Hívása
7. Asha
A The Moon and the Nightspirit hamarosan - 2020.06.19. - megjelenő új albuma, az Aether a szerkesztőségünk mindkét tagját megihlette, így az alábbiakban egy dupla lemezkritikát olvashattok tőlünk! Köszönjük a meghallgatási lehetőséget a zenekarnak és a Prophecy Productions-nek!
I.
Amikor pár éve meghallgattam a The Moon And The Nightspirit Regő Rejtem című dalát, katartikus élményben volt részem, a zene tisztasága és lehengerlő ereje teljesen lenyűgözött. Ez a szerelem azóta is töretlen, hiszen ahogyan várni lehetett, a napokban megjelenő Aether album sem okozott csalódást.
A 2017-es Metanoia kissé komorabb hangulatú és tömörebb volt elődeinél, a táncos hegedűfolyamok hangsúlyosságából is visszavett a Tóth Ágnes és Szabó Mihály alkotta kreatív duó, ráadásul a billentyűs hangszerek is bekerültek a zenei repertoárba. Az új nagylemez ezt a vonalat viszi tovább, egy éteri utazás az egész album, amely teljes egészében végighallgatva nyújtja a legteljesebb élményt.
A dalokat igazából nem is lehet élesen elválasztani egymástól, ugyanannak a hömpölygő zenei áradatnak a különböző részei, többé-kevésbé egységes hangszereléssel bírnak. A révülés az Aether című dallal kezdődik, számomra a tetőpontot pedig A Szárny jelenti, nagyjából félidőnél. Az ütőshangszerek és akusztikus gitárok kiváló zenei alapot szolgáltatnak, ahogyan pedig haladunk előre, úgy lesz egyre színesebb és színesebb a zene. Az említett A Szárnyban például egyik kedvenc hangszerem, a doromb is szerepet kap, mellyel a rituális, sámánisztikus hangulat csak fokozódik. Természetesen hegedűszó is van a lemezen, de a sampler is meglepően nagy szerepet kap.
Divatos mostanában a neofolk és medieval folk címkékkel dobálózni, a duó zenéje azonban olykor egészen behatárolhatatlan, hiszen a tudat és a lélek legnagyobb mélységeiben gyökerezik. Az új album is ilyen, a meditatív hangulat azonnal magával ragadja a hallgatót, kiszakítva őt ezzel a hétköznapok világából. A szerzőpáros atmoszférateremtő képességei irigylésre méltóak, a lágy, éteri hangok mellett a zene kellőképpen súlyos, tele van erővel és energiával. Ez a női és férfi vokál kettősségében éppúgy megjelenik, mint az instrumentális részekben.
A dalszövegek nagyjából egységesek, a lélek, a természet és a transzcendentális szférák kapcsolatait írják le, az egyetlen negatívum velük kapcsolatban, hogy sokszor nehezen érthetőek ki. Lehet, hogy ez már csak az én rigolyám, de igazán megérdemelnék azt, hogy könnyebben kihallhassa őket az ember.
Az Aether egy újabb remekmű lett, igazi lélekmelengető, kapaszkodó napjaink rohanó világában, melyben Ágnes és Mihály a két pólus, akik egymást kiegészítve teljesedhetnek ki. Azt hiszem, hogy ez a The Moon And The Nightspirit esszenciája.
Pontozás: 9/10
Írta: mäyräkoira
II.
A The Moon and the Nightspirit-et én mindig is az egyik legértékesebb hazai formációnak gondoltam. Nemcsak amiatt, mert ritkás hazai megmozdulásaik mindig külön ünnepnek számítanak, de egyszerűen nem találtam kerek-e világon olyan zenét, ami hasonló módon szólítana meg engem, mint az ő muzsikájuk.
Én valahogy a legérdekesebb, legváltozatosabb albumuknak mindig is a 2005-ös Of Dreams Forgotten and Fables Untold-ot tartottam, ahol az erőteljesebb, kiélezettebb és különféle hangszerhasználat (például a zongorára épülés az Echo of Atlantis-ban) még egyértelműen jelezte annak a sajátos hangulatnak a keresés, amit a 2007-es Regő Rejtemre már tökéletesen megtaláltak. Azóta ezt a zenei egyveleget és egyedi atmoszférát vitték tovább az erdőben kitaposott ösvényen, néha be-besandítva és néhány lépést le-letérve erről a bizonyos csapásról, mindig, következetesen és ösztönösen valami csodálatosat alkotva, belelátva olyan mélységekbe és magasságokba, melyeket már nagyon rég nem tudunk és elfelejtettünk szavakkal megfogalmazni. A korábbi albumok erdei gyalogösvényének közvetlen közelébe már a 2017-es Metanoia is elkezdett taposni egy párhuzamos utat, ám ennek kiteljesedése egyértelműen a hamarosan megjelenő Aether lett. Persze nem kell itt drasztikus változásokra gondolni, hiszen a The Moon and the Nightspirit nem változott, ugyanakkor ezúttal egy amolyan konceptalbumot készítettek el, számos, Tóth Ágnestől és Szabó Mihálytól viszonylag szokatlan zenei megoldással, hangszer- és énekhasználattal.
Rögtön itt van a nyers ének hangsúlyozása. Az előzetes hírek miatt kicsit tartottam emiatt az albumtól, nem azért, mert nem lennének ínyemre a korábbi albumok erőteljes, szinte kiáltó énektémái, hanem mert Ági éteri, tiszta, kifejező dallamai az egyik legmagávalragadóbbak, amiket valaha hallottam. De félelmem alaptalan volt, nagyon jól eltalálták az arányokat; jó példa erre az albumot nyitó címadó. Alapvetően jellemzőek erre az albumra a viszonylag hosszú, 7 perc fölé nyúló számok, ilyen az Aether is, amiben a két, markánsan szemben álló vokál kiválóan kiegészíti egymást. Misi itt a harsány éneke alatt adja át nekünk a szövegeket, míg Ágitól nem kevésbé hangsúlyosan, de szöveg nélküli dallamokat kapunk. Jellemző a szövegek előadásmódjának váltakozása is; a felkavaró hangulatú, furcsa dalamokra, sampler-es intro-ra és outro-ra is épülő Logos-ban (mely egyébként a zenekar pályafutásának egyik legszebb versével bír) a szám atmoszféráját is alátámasztva Ági csupán egysíkúan szavalja a szöveget. A korong végi Asha levezetőjében szintén visszatér egyfajta nyomasztó hangulat, ami után csak a csönd marad, ugyanakkor az azt megelőző, szintén Ági által prezentált, mélyből a magas tartományokba viszonylag gyorsan váltakozó dallamok emlékében felsejlhet bennünk valamiféle megnyugvás. A banda keretein belül tehát maximálisan kihasználják az ének béli változatosságot.
Ha már említettük a Logos-t, a „megszokottak” mellett néhány olyan hangszer is fel-felbukkan, ami korábban nem jelent meg vagy nem ilyen hangsúlyosan. Ilyen például a Logos-ban is hallható hang drum / handpan (ki-hogy hívja…), amit szintén megtalálhatunk még szinte az összes számban, hangsúlyosan jelentkezik például a Kaputlan Kapukon Át, A Szárny, A Mindenség Hívása vagy az Aether dalokban. Nagy örömömre újra szignifikánsan hallhatunk zongorát (például A Mindenség Hívása, Aether), de kapunk itt arányos, nem tolakodó dorombot (pl. Égi Messzeségek, A Szárny), meg persze ott van a már többek által megemlített, mongol morin khuur is. Persze csak párat említettem, az én fülem sem hallhat ki mindent…
Minden esetre az is egyértelmű, hogy (újra) nyitottak a keményebb, már-már poszt-rock irányba is. A Mindenség Hívásának végében egy konkrét gitárszólót hallhatunk, ugyanakkor elsőre is könnyen felfedezhető a torzított gitár A Szárnyban. Nagyszerűen, nem arcunkba mászóan építkezik a dal 1/3-ától belépő, komorabb dobjátékra, amit egy amolyan megállás és hang drum, valamint perka szóló követ még a végső berobbanás előtt, melynek tetejébe a két vokalista párhuzamos énekét kapjuk. Persze az Aether esetében szinte lehetetlen ez, de ha nagyon-nagyon muszáj lenne kiemelnem egy számot, amely húzónóta és meg is mutatja, hogy mennyiben új a mai The Moon and the Nightspirit, akkor A Szárny lenne az.
Magát az album koncepcióját talán kicsit nehéz megérezni. Persze sosem voltak hosszú, terjengős szövegeik, ám valahogy úgy érzem, ezúttal a szokásosnál is rövidebb, még az eddigieknél is ösztönösebb szövegek születtek, amiknek most is az az egyik céljuk, hogy a hallgatóság a saját gondolatait is meghallja bennük. Ettől függetlenül én koncepciónak a természettel egységben, együtt élő emberen túl a kinti mindenségben, ám a benti önmagunkban is megtalálható transzcendencia különböző módú keresését véltem felfedezni. Ezt a szavakkal nem kifejezhető borító is alátámaszthatja az emberi alakok által különböző (egyébként fontos!) helyeken tartott galaxisokkal, a belőlük az Ég Felé (ugye-ugye?) kinövő fákkal… Összességében a Viharsarok The Moon and the Nightspirit-je ezúttal is maradandót, csodálatosat alkotott, önmagukhoz viszonyítva is változatos, határokat feszegető formában.
Pontozás: 9/10
Írta: eNVé
Elérhetőségek:
