Már egy jó ideje álmunk többek között az is, hogy bemutathassuk nektek az itthon fáradhatatlanul működő, igényesebb zenei blogokat, vlogokat, magazinokat. Most végre eljött az ideje, hogy ezt a „rovatot” is elindítsuk, méghozzá nagy kedvenceinkkel, a Fülelő duójával. Jam és BB készségesen és bőségesen válaszolt kérdéseinkre, amit ezúttal is köszönünk! Az interjú alján meg kattintgassatok szépen az elérhetőségeikre is!
Ha jól tudom a Fülelő blog 2010 környékén indult, körülbelül 10 éves múltra tekint vissza. Mi volt az induláskor a koncepciótok? Ez változott valamiben azóta?
Jam: Egészen pontosan 10 éve, ugyanis 2010 májusa volt az első cikk publikálása. Akkor még Chart volt az oldal neve és a GameStar egyik aloldala voltunk, ahol öt kollégával kezdtem. Az lett volna a cél, hogy főállású cucc legyen belőle, mint ahogy a CineStar filmes oldalból lett nemrég Puliwood. Sajnos a Chart-ból igen hamar eloldalogtak az emberek, így kb. egyedül vittem az egészet 2016-ig, amikor is az IDG Hungary lelőtte az oldalt – tök jogosan, hiszen párezer kattintás volt csak naponta, az pedig egy GameStar-hoz képest kismiska. Akkor következett két év szünet, mert nem volt energiám a nulláról az egészet újrakezdeni, támogatás nélkül… De aztán csak elkezdett hiányozni az egész, úgyhogy 2018-ban, ráérősen, két-három hónap alatt visszatöltögettem minden cikket a blog.hu-s felületre (még jó, hogy mindent mentek), elkereszteltem Fülelőnek és voilá, így lett a Chocap… jah, nem. Szóval azóta is robogunk. A koncepció pedig annyiban változott, hogy csak arról írunk (illetve ma már beszélünk is), amiről kedvünk van. Kényszertől és korlátoktól mentesen. Illetve még annyi, hogy az egészet megpróbáljuk baráti/haveri hangnemben tolni, nem pedig karótnyelt, öltönyös formában. Azok baromira nem mi lennénk.
Voltak esetleg olyan blogok, magazinok, webzine-ek, amikre példaként tekintettetek? Mik voltak azok?
BB: Én itthonról szinte egyedül a Shockmagazint tartom mérvadónak, Draveczky-Uri Ádámot pedig talán a legjobb hazai rockújságírónak.
Jam: Én már csak a stílusomból adódóan mindig is NuSkull-os voltam, de nem feltétlenül példaként tekintettem rá, inkább csak azt éltem, mint online tartalom – plusz ugye a Völgyesi világi jó arc (hátha olvassa…). A Shortscore volt még anno nem rossz, de aztán gyorsan el is tűntek a süllyesztőben, meg személyes konfliktusom is volt velük, úgyhogy azt el is engedtem.
Egy jó ideje már ketten toljátok a Fülelő szekerét. Honnan ismeritek egymást? Honnan jött a közös munka ötlete?
Jam: Együtt fociztunk a tatabányai Vasas serdülő csapatában. Olyan 2003-2004 környékén?
BB: Most kapaszkodj, az igazából 2000-2001 volt…
Jam: Szóval belegondolni is fáj, hány éve ismerjük egymást. Aztán egy gimibe jártunk, majd mindketten elkezdtünk zenélni (akkor még külön-külön), majd mindketten elkezdtünk zenei online újságoknál írni… Szóval kb. végigkísértük egymás életét. Tatabánya kisváros, a metal meg szűk réteg, úgyhogy, ha az alapismertség nem lett volna, szerintem már akkor is régen ismernénk egymást...
Ha már felhoztátok a zenélést; azt tudom, hogy te, BB a Rural Pitchfork-ban játszol. Mióta zenélsz velük? Voltak korábbi zenekaraid is?
BB: Direkt nem toljuk a saját csapatainkat a Fülelőben, még említés szinten sem sűrűn fordult eddig elő. Ruralos póló volt már mondjuk rajtam, mint ahogy Shapat Terroros vagy Holtidős is, de nyilván nem olyan szándékkal, hogy reklámozzam a saját bandámat - kíváncsi vagyok, hány ember rakta ezt össze idáig... Egyébként 2013 óta vagyok "Vasvellás", és jó húzós, mocsár-, sör- és fűszagú stoner a játék neve, amit űzünk. Elvileg idén vagy jövőre kijön az első EP-nk is. Korábban megfordultam már több zenekarban is. Időrendben egyébként először jött a Bástya, a sok helyen használt nicknevemet is adó CrabJam, aztán sikerült egy kis időt eltöltenem a Magnetica nevű Metallica-tribute zenekarban is. Hiába, na, születés – iskola – Metallica – Halál (nevet). Jelenleg három zenekarban igyekszem helytállni, ebből kettő aktív, a harmadikkal pedig még a dalszerzős fázisban vagyunk, de, mivel annak a felállása javarészt lefedi a Ruralét, így most pihenőre tettük. Meg hát ugye Jam tettestársa is vagyok a Scage-ben.
Dobon kívül játszol még valamin, próbálkoztál más hangszerekkel?
BB: Nem, szakbarbár vagyok, és mindenkinek jobb ez így. Vokális ambícióim időnként ugyan próbálnak felszínre törni, de, mivel olyan bothangom van, hogy, ha eldobnám egy réten, egy pulikutya szaladna vissza vele, ezért vagy saját magam, vagy valaki más mindig sikeresen lebeszél arról, hogy mikrofont fogjak a kezembe. A basszusgitár mondjuk érdekel, mert egyszerű (ezt meg ne lássa egy basszeros… - Jam), és valami dallamhangszeren mindenképp meg akarok tanulni játszani, de előbb dobolni kéne megtanulni tisztességesen…
És akkor te Jam? Van ilyen jellegű zenei múltad, jelened?
Jam: Én tehát a Scage-ben dalolászom, kruttyogok és gitározom jobb pillanataimban (ahol ugye BB dobol, mint kiderült), amivel az electronic post-hardcore-ból indultunk, de miután öregedtünk és ketten maradtunk, így finomítani kellett. Szóval most popcore-nak csúfoljuk a muzsikát, ami kicsit olyan, mintha a Bring Me The Horizon Sempiternal lemeze megerőszakolta volna a Twenty One Pilots-ot. Emellett a SugarDaddiz nevű neonpop formációban is haknizom, ha időm engedi, hasonló posztokon.
Kezdeni pedig a Kóboráramban kezdtem még 2005 körül, ami a nevével ellentétben nem volt über-metal (bátran merek róla beszélni, mert nincs fellelhető cucc rólunk a neten…), inkább ilyen poprockos, punkos beütéses dolog volt. Sok System-feldolgozással, mert azt viszont imádtuk. Plusz pár évet zenesuliztam klasszikus gitár szakon, szóval ilyesfajta zenei múltam is van egy kevés.
A Fülelőn ugye a rock és metal zene a fő nyomvonal, de olykor-olykor becsempésztek más stílusokat is. Tudatos ez? Mi alapján készítetek anyagokat a különböző stílusú zenekarokról, zenészekről?
Jam: Tudatosnak nem biztos, hogy mondanám. Igazság szerint, Krúbival kezdődött az egész pár éve, mert amit művel, az eszméletlenül zseniális. A Twnety One Pilots a kedvenc bandáim egyike, a Follow The Flow-ékat ismerjük… Szóval mindig adja magát valahogy a téma, ami hiába stílusidegen, ezek is mi vagyunk, ezekkel is akartunk foglalkozni. Itt kanyarodnék vissza az ars poeticankra még egyszer, hogy tényleg csak azzal foglalkozunk, amivel szeretnénk foglalkozni – ezért is nem vagyunk és nem is leszünk egy nagyobb portál bértollnokai sem. És ennyi. A Biebers-re meg az asszony rángatott el… (nevet).
BB: Így van, arról, hogy mi jelenjen meg a Fülelőn, azt mi ketten döntjük el és senki más! Ezt nem adjuk!
Pár éve a vlogolás felé nyitottatok, ebben erősödött az oldal és talán jó néhányan emiatt ismertek meg titeket. Honnan jött az ötlet?
Jam: Először 2015-ben fogalmazódott meg a fejemben, hogy az új BMTH-lemezről, a That’s The Spirit-ről nem írnék, hanem beszélnék inkább, mert annyi minden volt bennem róla. De nyilván akkor még semmi technika nem állt rendelkezésemre, nem volt még maga a Fülelő sem (ugye még Chart volt), plusz akkor még BB is máshol publikált. Egyedül meg nem is igazán akartam nekiszaladni ennek az egésznek, mert úgy dumálni, mint Szirmai a Hollywood Hírügynökségben, nyilván nem tudok; úgy vágni vagy videózni, mint a Dancsó, nyilván nem tudok… Úgyhogy el kellett telnie egy kis időnek (jó, akkor sok időnek… - Krúbi), hogy visszatérjen ez a gondolat. Aztán valamikor 2018 vége felé elkezdtünk erről dumálni BB-vel, hogy mennyivel egyszerűbb ez, mint az írás (Egyébként nem, nem az! – kiderült utólag számunkra is), csináljunk pár próbafelvételt. Csináltunk is, amiből nyilván a felét levágta a YouTube a jogi szarságok miatt, de pl. a Memphis May Fire kritika az az első nap született, amikor nekifogtunk ennek az egésznek. Hallatszik is…
Én személy szerint kevés (jó) hazai, zenei vlogot, youtuber-t ismerek. Szerettétek volna ezt a hiányt valamennyire ti betölteni? Vannak, akiket ti tudtok ajánlani a hazai színtérről?
Jam: Egyértelműen Bánkuti Dani! Az a srác olyan szinten van benne ebben az egész sztoriban, hogy a lábnyomát nem csókolhatjuk meg – még ha a rockhoz nem is ért annyira. Van még egy-két önjelölt zenemegfejtő, de olyat nem tudnék mondani, aki releváns tudással és háttéranyaggal rendelkezne ahhoz, hogy egylapon említsük a Danival.
Igazság szerint nem akartunk semmilyen űrt betölteni, szerintem például a magyar YouTube így is jóval telítettebb a kelleténél és, mivel nem is trasht gyártunk (csak néha thrash-t..) – legalábbis szándékosan tuti nem -, így nyilván nagy elérésekre nincs esélyünk. Egyszerűen csak ki akartuk próbálni, megtetszett és azóta pedig örülünk, ha másoknak is tetszik.
Szerintetek mitől lesz jó egy zenei vlog vagy blog? Vannak esetleg olyan jellemzők, amiket inkább negatív példának tudtok felhozni?
Jam: Hát, ha ezt megtudod, szólj nekünk is, pls! Viccet félretéve, én abban látom az egésznek a nagy truváját, hogy nem akarunk nagy kritikusoknak tűnni (direkt nem kritikának hívjuk az anyagainkat), nem próbáljuk mindenki torkán leerőszakolni a véleményünket és főleg nem próbáljuk piedesztálra emelni sem magunkat, sem a cikkeinket/videóinkat. Ezek tök szubjektív vélemények, amiket úgy próbálunk átadni, mintha egy sör mellett dumálnánk ezt meg a sarki krimóban. A közvetlenséget próbáljuk erőltetni, azt, hogy konstruktív kommunikáció induljon köztünk az emberekkel, akik néznek/olvasnak minket. Ebből a szempontból a vlog sokkal jobban működik, mint a blog, mert ha véletlenül kommentek jönnek egy írott cikkhez… hááát… Viszont szerencsére Youtube-on és Facebook-on egyre inkább működik ez a dolog. Évek kellettek hozzá, de – lekopogom -, úgy tűnik, tartunk valamerre. Negatív pedig az tudna lenni szerintem, ha nem nyitnánk az új felé és olyan begyöpösödöttek lennénk, mint sajnos a magyar átlag… Ezt igyekszünk elkerülni mindenképpen.
Az arcotokat adjátok a videóitokhoz, a kezdetektől fogva. Mindezek tetejébe, ahogy említetted, beszélgettek egymással, spontán elemek kerülnek a videóitokba, nem előre megírt szövegekkel dolgoztok. Az elejétől kezdve tervezett volt ez a fajta „tervezetlenség”?
BB: Abszolút tudatos volt, hogy nincs tudatosság. Vázlatpontokban általában össze szoktuk foglalni magunknak, hogy az aktuálisan kibeszélt album kapcsán miket érdemes kiemelni, de nem osztjuk fel a szerepeket - előfordult már a jó zsaru - rossz zsaru felállás is, mint ahogy az is, hogy mindketten térdre borultunk az adott lemez előtt. Tényleg azt mondjuk, amit gondolunk a lemezről, megmondjuk például azt is, ha nem tetszik az adott stuff. Ez akkor tud igazán kemény lenni, ha teszem azt, egy hazai zenekar küld nekünk anyagot, hogy füleljük-sasoljuk meg, de úgy gondoljuk, az őszinte, építő kritika fontosabb a jófejségnél.
Nem tartottatok a negatív kommentektől, levelektől? Ért egyébként valamilyen „támadás” titeket a vlog kapcsán?
BB: Nem annyi, mint előzetesen vártuk (nevet). Néha egy-két vérmesebb rajongó betalál, ha rosszat mondunk a kedvenceikről - üdvözlet innen is az ország legádázabb Bullet For My Valentine-fanatikusainak -, de tartani határozottan nem tartunk tőlük. Hogy is van az a mondás a kurvának állásról? Ez ugyanaz a szitu, nem tetszhet mindenkinek, amit csinálunk. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk, és nem győzünk elég hálásak lenni azért, hogy megvalósult az, ami az elejétől a célunk volt, jelesül, hogy alakuljon ki intelligens párbeszéd a nézőinkkel, hogy elmondják a véleményüket, és, hogy, ha az nem azonos a miénkkel, akkor konstruktív beszélgetések során ütköztessük az álláspontjainkat. És persze érezzük a támogatásukat már az elejétől. Ezek jóval fontosabbak, mint az a néhány negatív megjegyzés, amivel eddig találkoztunk.
Viszonylag sok videóval jelentkeztek hétről-hétre. Biztosan rengeteg időt, kitartást, fáradtságot kíván ez meg tőletek.
Jam: Szeretnénk azt mondani, hogy nem, de de… Viszont legalább szeretjük csinálni, szóval fáradtságot talán annyira nem, kitartást viszont annál többet igényel. Viszont, amikor BB rámír könnyekkel küszködve a röhögéstől, miután megnézett egy videót, amivel épphogy csak kész lettem, na az priceless (És fordítva is, természetesen! - BB). Igazából ez az elsődleges szűrő mindig: ha a másik röhög rajta és érti a poénokat, akkor mehet a nagyvilágba.
Van valamilyen kialakított munkamódszeretek?
Jam: Azon felül, hogy felosztjuk egymás között, hogy ki mit vág, nincs nagyon nagy megfejtésünk. Nyilván egyre több a visszatérő elem a videókban, egyre rutinszerűbben megy a mechanikus része, de azt sosem akarjuk, hogy száraz, tényszerű videók menjenek ki, szóval mindig próbáljuk feldobni valamivel.
BB: Illetve van egy napunk a héten, amikor összeülünk egy session-re, addig meg gyűjtjük az anyagot. Érdekes egyébként, hogy az elején sokkal jobban teletömtük a videókat mindenféle hülyeséggel, mára viszont letisztultabb lett az egész. Meg kicsit talán feleslegesnek is éreztük, mert a mondanivaló elviszi az egészet. Plusz talán mi is vagyunk annyira viccesek, hogy egyéb aláfestésre ne legyen szükség – legalábbis szeretjük ezt hinni magunkról...
Most már viszonylag kevés cikk, de annál több videó jelenik meg nálatok. Ebben látjátok a jövőt?
Jam: Olyan szempontból mindenképpen, hogy sokkal könnyebb átadni szóban, gesztusokkal, aláfestő zenével és egyéb nyalánkságokkal, hogy mit is gondolunk valójában az adott stuff-okról. Nincs korlát, hogy most akkor két oldalban meg kéne állni, nincsenek szabályok, amikre figyelni kell, sokkal szabadabb az egész. Én ettől függetlenül simán írnék többet, ha lenne rá időm, de sajnos nincs. Úgyhogy a heti egy írott kritikánál húzni kellett egy határt, az még talán tartható.
BB: Jobban elsül így a lábunk, hogy focis hasonlattal éljek. Én nem is emlékszem, hogy valaha is írtam volna cikket a Fülelőre.
Milyen momentumokra vagytok a legbüszkébbek a Fülelővel kapcsolatban?
BB: Az olyan ismeretségek elmélyítésére, mint például a Nova Prospect, a Red Swamp, a New Friend Request, a Tiansen… Tény, hogy csomó zenekart, zenészt ismertünk már eddig is, de ez egy teljesen más perspektíva és sokkal direktebben tudunk így velük kommunikálni, mintha csak egy helyen játszanánk és a backstage-ben váltanánk pár szót futólag, vagy ilyesmi.
Jam: Plusz, szerintem arra mindenképpen, hogy még nem vertek minket agyon a sértődött Tankcsapda, Leander, Ossian, Hooligans, Dorothy és egyéb fanok (nevet)… De komolyabban talán arra, hogy amit elképzeltünk, hogy szeretnénk megvalósítani, amikor elkezdtük, az kezd valóra válni. És ez mindig jó érzés. Jó érzés volt az első 100-as jubiláció, még jobb érzés az 500-as és reméljük, még jobb lesz az 1000-es. Iszonyat élvezetes volt felvenni az egy éves videót, amikor visszatekintettünk arra, hogy egymásnak beszéltünk három nézővel, aztán hirtelen több százan elkezdtek minket nézni/követni/olvasni. Hogy megtaláltuk annak a közösségnek már egy részét, akiket megpróbálunk megszólítani. Én talán erre.
Szerintetek hova tudnátok még tovább fejlődni a bloggal, a vloggal?
Jam: Fhú, ez egy igen nehéz kérdés, amire lehet, hogy inkább egy videót kéne csinálni, annyi tervünk van még. De dióhéjban: tisztában vagyunk vele, hogy rétegműfajokról beszélünk és ezzel nagy tömegeket megszólítani nem lehet. Viszont technikailag mindenképpen szeretnénk fejlődni, ahogy a pénztárcánk engedi. Tartalmilag is rengeteg ötletünk van, csak nem akarunk csapongani sem, meg mindenbe belekapni, úgyhogy igyekszünk megfontoltan, lépésről-lépésre haladni. Önmagunkat is szeretnénk fejleszteni, hogy ne állandóan a dadogásba kössenek bele... Nyilván soha nem fogunk ebből élni, de én úgy gondolom, hogy amíg vannak konstruktív ötleteink és vannak emberek, akiket érdekel a mondanivalónk, addig mindig törjük majd a fejünket önmagunk és a tartalmunk fejlesztésén.
BB: Plusz azért mi mindketten „zenészek” vagyunk, ehhez értünk, tehát a zene az elsődleges. A tartalom számít főleg, azt meg, hogy milyen technikánk van és mennyire értünk egyelőre a videóvágáshoz, azt nem feltétlenül büszkén, de őszintén vállaljuk. Nyilván, ha véletlenül beállna mögénk egy-két-pár támogató, sokkal profibban is lehetne ezt művelni, de egyelőre vagyunk annyira undergroundok a témáinkkal, hogy ez a veszély ne fenyegessen minket.
Kérdezett: eNVé
Fülelőék elérhetőségei:
