„A reménytelenség sötét pillanatait is be kell járnunk” - Vihar Után Interjú

By: ENVÉ 2024. már 05.

Még 2020 végén indult útjára a Vihar Után zenekar, majd 2021 év elején az első EP is megérkezett (Természetesen). Ezt követően kicsit elcsendesedtek, s bár az élet mindig átírja a menetrendet, a háttérben azért folyamatosan zajlott a post-rock banda körüli munka. Ennek eredménye, hogy 3 db single után holnap (2024.03.06.) már a teljes, 11 tételes első nagylemezükbe (Songs O People) is elmélyedhetünk. Utoljára 3 éve beszéltünk a srácokkal (ami itt olvasható), így épp itt volt az ideje egy kis eszmecserére az új lemez hátteréről és minden egyéb aktualitásról.

Örülök, hogy újra kérdezhetlek titeket, s, hogy már az első teljes korongotokról beszélhetünk! De előbb kérlek, meséljetek kicsit arról, hogy mi is történt Veletek a Természetesen EP megjelenése óta! Hogyan jutottatok el az LP kreatív folyamataiig?

Leindler Milán: Mielőtt bármilyen zenét is írunk, le szoktunk ülni és hosszasan beszélgetünk arról, mit szeretnénk mondani, mi foglalkoztat minket, milyen témában érzünk egy nagylemezt. Minden részletre pontosan már nem emlékszem, de az biztos, hogy egy nehéz időszak volt mindannyiunknak; lezárások, krízisek, senki nem igazán látta a jövőt. Így elég egyértelmű volt, hogy a motívum, amire a választás esni fog, az a remény lesz.

Mennyiben volt másabb a Songs O People megalkotása, mint a debütáló anyagotoké?

Galacsik Zoltán: Metodológialiag nem volt sok különbség, a kislemezhez hasonlítva, a dalok megírása nagyon hasonló folyamatok szerint történt. Jellemzően valamilyen DAW projektben osztjuk meg egymással az egyes ötleteket, demokat, így aztán azokon közösen tudunk dolgozni, módosítani vagy folytatni, kiegészíteni ötletekkel, témákkal. Ezúttal viszont a dalokat nem, mint egy-egy mű írtuk, hanem egy nagyobb ívű témát dolgoztunk fel, ennek megfelelően az egyes dalok helye a lemezen hangulatuknak és mondanivalójuknak megfelelően alakult. Annyi volt most a különbség, hogy egy tágasabb szerkezetet kellett megtölteni tartalommal.

Míg az EP-n 3 db-, énekkel bíró tétel szerepelt, addig az új LP-n csak instrumentális dalok fognak megszólalni. Furcsa, a hazai szcénából hirtelen nem is tudok hasonló példát mondani. Általában az instrumentális dalokról szoktak a szövegesek felé áttérni a csapatok. Nektek hogyan jött ez a megközelítés?

G.Z.: Szerencsére jó visszajelzéseket kaptunk az EP-re, mint énekkel kiegészített post-rock kislemezre, ami nekem külön öröm volt, mert tulajdonképpen én ezen az anyagon debütáltam énekes pozícióban. A továbbiakban is tervezünk énekes dalokkal is megjelenni – remek dalszövegek vannak talonban, amiket szeretnénk megzenésíteni, kidolgozni – viszont erre a konkrét albumra már csak a témaválasztás, a megálmodott hangzás, és amiatt is, hogy külföldi post-rock közönséget is megcélozhassuk, jutottunk végül arra, hogy csak hangszeres dalokat szerepeltetünk.

Amellett, hogy a Songs O People dalai mind instrumentálisak, az album címe is nagyon érdekes, ráadásul a lemez felépítése, a tételek számmisztikája is külön jelentést hordoz.

L.M.: Igen, szerettünk volna helyet hagyni az interpretációnak, a projekciónak. Mivel instrumentális dalokról van szó, el akartuk kerülni, hogy nagyon szájbarágós legyen. Mind a címek, mind az album címe eléggé megfoghatatlan ahhoz, hogy a hallgató szabadon megtölthesse a saját gondolataival, érzéseivel. Ez a post-rock műfaj sajátja is, így ebből a szempontból nem tértünk le a járt útról.

A dalok mögötti koncepció, jelentés nagyon fontos üzenetet közvetít. Mesélnétek erről? Szerintem a mai embereknek különösen szüksége van az ehhez hasonló belső utazásokra, illetve, hogy ilyen lelki folyamatok, megélések felé terelje őket a zenehallgatás. Erről ti mit gondoltok?

G.Z.: A lemez központi témája az említett remény és a reménytelenség kettősségére épül, ez egy fontos motívum, megvannak benne az ívek, az érzések. És ráadásul mindenkit érint.

A lemezen átívelő történet, a dalok egy olyan belső utazást tárnak fel, ami a mélyből való felemelkedést meséli el. A zenét, mint eszközt használva tereljük a hallgatót a lelki folyamatok és megélések felé. Mivel ezek univerzális belső motívumok, egyszersmind általánosak is. Így tud hozzá mindenki kapcsolódni.

Egyetértünk abban, hogy a ma emberei számára talán még fontosabb, mint valaha, hogy kapaszkodókat találjanak a reményhez. A belső utazás során a reménytelenség sötét pillanatait is be kell járnunk, hogy igazán értékelni tudjuk a reményhez való felemelkedést; ez a belső utazás nem könnyű, de a végén mindig jutalmazó. Nem vagyunk egyedül a nehézségeinkkel, a küzdelmeinkkel, ez minket, a zenekar tagjait is érinti. Nem vezetni szeretnénk senkit, hanem elkísérni.

Az albumon szereplő For even the Great Oak bows nóta egy korábbi számotok (A tölgy is meghajol) mai, újragondolt verziója. Szerepel még hasonló át/feldolgozás a lemezen? Vagy esetleg olyan tétel, ami régebbi, anno nem kiadott ötletetekből kristályosodott ki?

G.Z.: Van ilyen, igen. A Paint my face with honest colours dal is az EP-ről került be (azon a Merülés címet viseli). Ezzel kapcsolatban is úgy éreztük, megérdemelt helye van a nagylemezen. Korábban nem kiadott ötlet abban az értelmezésben van csak, hogy például az A tormentor's lamentation eredetileg egy önálló szöveges dalnak indult, aztán végül többszöri átdolgozás után tulajdonképpen a Disproportionate dal introjaként is értelmezhető.

Az instrumentalitás ellenére a tételekhez igazából tartoznak szövegek, csak nem hallhatjuk őket. Ezekről megtudhatunk valamit? Esetleg gondolkodtatok már azon, hogy valamikor a későbbiekben publikáljátok ezeket a szövegeket?

L.M.: Van két dal, ami szerepel a Songs O People lemezen, amiket már említettünk és amiket korábban már hallhattatok, régi címeiken ezek a Tölgy is meghajol, illetve a Merülés. Ezekhez adja magát a szöveg, de több olyan dalt is írtunk, ami szövegesen indult, és aztán vettük csak le róla, hogy kövessük a koncepciót. Ezeket a szövegeket élőben meg fogjuk majd jeleníteni, és lehet, hogy későbbi dalokhoz fel fogjuk használni. Mindenesetre több dalhoz szervesen hozzátartozik a képi megjelenítés és a háttérben meghúzódó szöveg is.

Igen érdekes, mégis elég szűk a hazai (és külföldi) post-rock közeg. Ti mely bandákat ajánlanátok a műfajban elmerülni kívánkozóknak?

L.M.: Magyarországon ott van a Törzs, de, ha valaki mindenáron éneket szeretne hallgatni a zenéhez, akkor a Platon Karataev áll talán a műfajhoz a legközelebb. Régebben a Képzelt Város vitte a prímet. Külföldön pedig végtelen a választék, az óriások a We Lost the Sea vagy a God is an Astronaut, de most fog Budapestre érkezni a Godspeed You! Black Empreror is.

Március 28-án a Dürer Kertben végre élőben is hallhat titeket a közönség (infók itt). Hogyan állt össze ez a buli, mit kell róla tudnunk? No, és mire számíthatunk tőletek?

L.M.: Egy komplex élményre, ami egy kicsit közelebb lesz egy színházi előadáshoz, mint egy megszokott koncert. Eljátsszuk az egész lemezt elejétől a végéig, rengeteg adalékkal, vetítéssel, tehát lehet majd a klipeket is látni. Sok munkánk van benne, imádjuk az alkotói folyamatot, többek között ezért sem léptünk még színpadra, egyszerűen jobban el vagyunk foglalva az írással. A színpadot a BUZZ és az Innerverse zenekarokkal osztjuk meg. Komolyan összerakott produkcióval érkeznek ők is!

Most csak a düreres koncertig láttok előre vagy vannak már azt követő terveitek is? Ha igen, elárulhattok valamit?

G.Z.: Egyelőre a koncert van a fő fókuszban, ami után majd veszünk egy nagy levegőt és kiértékeljük a közönség visszajelzéseit (amik remélhetőleg pozitívak lesznek), hogy mivel tehetjük még jobbá az előadást, mit tudunk még hozzátenni.

Köszönöm szépen a beszélgetést! Sok sikert kívánok a koncerthez!