17-évvel ezelőtt, a Viharsarokból indult el a The Moon and the Nightspirit története. A pagan-folk, neo-folk vonalon mozgó együttes zenéje mindig is sajátos és különleges utazást kínált, hol erdők mélyébe, hol pedig a fellegekbe. Néhány hete immáron a 7. nagylemezükkel, az Aether-rel is megtapasztalhatjuk ezt. A zenekar két tagjával, Tóth Ágnessel és Szabó Mihállyal ennél fogva leginkább az új kiadványról beszélgettünk, de felmerült számos egyéb, érdekesnél-érdekesebb téma is, mint például az ember és a természet viszonya, a környezetvédelem, a pagan-folk hazai és külföldi helyzete.
Három év telt el a legutóbbi nagylemezetek, a Metanoia megjelenése óta, nemrégiben pedig megérkezett a 7 számos Aether. Viszonylag hosszú alkotói folyamat áll mögöttetek. Hogy kell elképzelni titeket komponálás közben? Milyen módszerrel és hogyan születnek a dalok?
Nem kapkodunk, nem siettetjük a dolgokat, ha számírásról van szó. Először a koncepció születik meg, a történet, a mondanivaló. Amíg ez nem kristálytiszta, addig nem is kezdünk bele a zeneírási folyamatba. Amint összeáll egy kép, elkezdődik az ötletelési, kísérletezési fázis. A kezdetektől saját hangstúdiónkban dolgozunk, így az idő nem tényező. Nyugodt, relaxált körülmények között készülhet egy album. A kívánt hangulat, atmoszféra elérése érdekében sokat kísérletezünk a hangszereléssel, különböző zenei megoldásokkal. A már elkészült és rögzített számokat/számvázlatokat "pihentetjük", hogy később tiszta füllel újra nekifeküdhessünk, esetlegesen újragyúrjuk azokat, amíg el nem érjük a kívánt eredményt. Minden hangszert mi játszunk fel és mivel a munka tulajdonképpen otthon zajlik, bármikor lehetőségünk van finomítani, módosítani a dolgokon. Nekünk ez a módszer válik be. Így folyamatosan érlelődnek, fejlődnek a számok.
Ezúttal a korábbiaknál talán konkrétabbak, ösztönösebbek a dalszövegek. Mi táplálja ezeket a sajátosan megfogalmazott gondolatokat?
Valóban kevesebb ezúttal a szöveg. Ez egy tudatos lépés volt részünkről. Egyfajta repetitív, rituális jellegű hatást akartunk ezzel elérni. Egy érdekes kísérlet is volt ez arra, hogy hogyan érhető el mély, spirituális tartalom csupán néhány szó felhasználásával. Amolyan varázsigék ezek, melyek a benső világból törnek elő a határtalan kozmosznak, a csillagok szülte végtelennek címezve.
Az egyértelmű, hogy az Aether számai különböző megközelítéssel ugyan, de egyfajta transzcendens gondolatvilágot járnak körbe. Magától alakult így, avagy tudatos volt, hogy ezúttal konceptalbumot adtatok ki?
Egy spirituális, benső utazást mesélnek el a szövegek, A Mindenséggel való rejtett, elfeledett kapcsolatunkat fedik fel, a Kozmikus egységbe való visszavágyódásunkat tükrözik. Mindig törekedtünk arra, hogy legyen valami spirituális többlete a szövegeknek, valami transzcendentális tartalma. Az Aether esetében a mohalepte erdők mélyéről az égi messzeségekbe vezet ez az utazás. Ez a kozmikus perspektíva az, ami koncepcióba foglalja az új számokat.
Számos, eddig nem vagy kevésbé használt hangszert is hallhatunk az Aether tételeiben. Szerettetek volna valami újat, valami más ízt is megmutatni például a morin khuur, a doromb, egy handpan, vagy a torzított, elektromos gitárhangzás segítségével?
Minden alkalommal próbálunk új elemeket beépíteni a zenénkbe, új hangszerekkel, új hangzásokkal gazdagítani a zenei világunkat. Sokkal nagyobb szerepet kaptak ezúttal a billentyűsök, a zongora, a szintik. Az eddig állandóan jelenlévő hegedű helyett ezúttal minden vonós téma morin khuurral lett feljátszva. Ez a szőrös, nyers, mély és erőteljes hang sokkal jobban illett az atmoszférához, és a dalok epikusságát is támogatta. Sok a doromb és ezúttal "normál" dob is megjelenik a perkák mellett. Rengeteget kísérleteztünk, a hangszerelést teljes mértékben a hangulat alá rendeltük.
Új számaitokban több lett az erőteljes férfi ének, kiegyenlítődtek az arányok, de egyébként is különlegesebb az ének terén az előadásmód. Gondolok itt például a Logos-ban Ági egyszerű, baljós szövegmondására. Meséljetek arról, hogy mi áll az ének-béli változás hátterében!
Ebben is szerettünk volna a saját kereteinken belül megújulni. Úgy döntöttünk, hogy ideje egyensúlyba hozni a feminin és maszkulin oldalt, hogy a szépség és törékenység mellett az erő is karakterisztikája legyen a zenénknek. Bár eddig is jelen volt a férfi ének, ezúttal jóval markánsabb szerepet tölt be. Próbáltuk minél változatosabbá tenni a zene vokális oldalát és ennek érdekében sok új, általunk eddig nem használt megoldást használtunk. Ilyen például a Logos című számunkban szereplő női kántálás, szövegmondás is.
A különböző egyházak, de a pogánynak titulált, természeti vallások is valamiféle felsőbb hatalom elérésére, megtapasztalására törekszenek, ugyanakkor sokan teljesen elfordulnak ettől, nem foglalkoznak ilyen gondolatokkal. Nektek mi a véleményetek erről? Nálatok folyamatos ez a fajta keresés, kutatás?
Nem követünk és nem vagyunk tagjai semmilyen egyháznak vagy vallási csoportosulásnak, de ezekhez hasonlóan mi is a transzcendentális, létkérdésekre adott válaszokat kutatjuk. Ez egy örökkön tartó keresési, tanulási folyamat, melynek célja önmagunk megismerése, a lélek feltérképezése és felébresztése ebből az anyagba süllyedt létezésből, hogy visszatérhessünk az Örök Forrásba, ahonnan mi mind származunk. Ennek a keresésnek, lelki utazásnak a manifesztációja a zenénk.
Ha visszatekintek az eddigi hét albumotokra, egyértelműen mindegyikben közös a természetközeliség. Ti mit gondoltok, csak a természettel erőteljes összhangban, harmóniában élhet igazán teljes életet az ember?
Mivel ugyanazon egység részei vagyunk mi magunk is, csak a természettel való összhangban, azzal való örök és megmásíthatatlan kapcsolatunk felismerésében élhetünk teljes életet. A "lélek megzavarodása", ahogy a védikus tanítások nevezik, pont abban rejlik, hogy az ember önmagát a természettől külön választotta és ezzel az eredendő köteléket megszakította. A feneketlen mélybe zuhant, ahol magát elkülönült, magányos, apró pontként, egóként érzékeli a széttördelt sokaság kaotikus örvényében.
Nagyon fontos és aktuális probléma a környezetvédelem, az ember mértéktelen kizsákmányoló és pusztító tevékenységének kérdésköre, ráadásul egyre többen nyilvánulnak meg erről, mainstream lett ez a téma. Nektek mi a véleményetek erről; szerintetek is visszafordíthatatlanul vágjuk magunk alatt a fát?
Amíg az ember magát a természet fölé helyezi, és zsarnokként kifosztja azt, addig nem sok esélyt látunk. A kapzsi, profithajhász nagyvállalatok és a fogyasztói társadalom rabszolgaságában, az anyagi javak megszállott és értelmetlen felhalmozása közepette esélytelen, hogy felnyíljon az emberek szeme. Vissza kellene térni az "ősi" útra, de nem biztos, hogy sokan akarják ezt az utat.
Amikor lehetséges és tehetitek, koncerteztek külföldön, megannyi országban ismerik már a neveteket, folyamatos vendégei vagytok például a különböző középkori fesztiváloknak, itthon mégis viszonylag kevés a fellépésetek. Mi miatt lehet, hogy ez a fajta zene sokkal többeket érint meg például Nyugat-Európában, mint itthon?
Tényleg lényegesen kevesebb koncertünk van itthon, mint külföldön, ami elég szomorú. Ne értsd félre, nagyszerű, hogy lehetőségünk adódik külföldön játszani, de egy hazai koncertet semmi nem múlhat felül. Sajnos nem sok fesztivál, rendezvény van itthon, ahova beférnénk (elsősorban metal fesztiválokon tudunk játszani). Ez a fajta zene nem annyira elterjedt itt, pedig lehet, hogy lenne rá igény. Nyugat-Európában ezeknek a középkori/pogány/fantasy összművészeti fesztiváloknak nagy hagyománya van és egész évben számtalan helyszínen rendezik meg őket.
A The Moon and the Nightspirit vállaltan a Viharsarokból származó zenekar. Életetek során származott bármi hátrány abból, hogy a fővárostól ennyire távol éltek?
Nem származott eddig hátrányunk, abból, hogy hol élünk. Mi jobban szeretjük a nyugisabb, kisvárosi légkört, mint a rohanó, pörgő nagyvárosi nyüzsgést.
Megszámlálhatatlan természeti értékkel bír a mi kis hazánk. Mik a kedvenc helyeitek itthon és külföldön, mik azok a helyek ahol erőteljesen fel tudtok töltődni, esetleg ahonnan ihletet tudtok szerezni?
Rengeteg varázslatos hely van itthon és külföldön is, ahova szívesen járunk. Közel élünk a román határhoz, és alig néhány kilométerre innen szinte érintetlen, káprázatos tájak, erdőségek terülnek el, ahova mindig felüdülés ellátogatni. Alföldi "gyerekek" révén, nagyon élvezzük a tágas eget és a messzibe nyúló pusztaságot is.
Kérdezett: eNVé
Elérhetőségek:
