Album: Mondogatásra való
Előadó: Guruzsmás
Megjelenési ideje: 2020. május 26.
Kiadó: Szerzői kiadás
Származás: Magyarország
Tracklist:
1. Beütés
2. Irgalom
3. Meg akarlak tartani
4. Mondogatásra való
5. Újévkor
6. Kifúvás
Különös színfoltja a hazai undergroundnak a fővárosi Guruzsmás zenekar. A Bencze Tibor által vezetett csapat a kezdetekben egy egészen különleges instrumentális folkos prog rockot játszott, tele valami egészen elképesztő lendülettel. Ambrózy György 2017-es csatlakozása óta azonban énekszó is színesíti a Guruzsmás zenéjét, melynek az idén májusban Mondogatásra való címmel megjelent EP már a második lenyomata.
A korábbiakhoz képest a felállás is megváltozott némileg. A kvartetté zsugorodott csapatnak ráadásul a szóban forgó kiadvány az utolsó hangzóanyaga, mivel a felvételek után dobosfronton is megcsappant a létszám.
Bevallom, hogy az instrumentális Guruzsmást jobban kedveltem. A VHK-s értelemben vett népzenei őserő, a punkos attitűd – melyhez korábban a garázshangzás sajátos bája is társult – valahogy más mértékben, más minőségben keveredett a kísérletezős prog rockos elemekkel, mint az utóbbi két kiadványon, különös tekintettel a szóban forgóra. Az instrumentális zenében általában véve sokkal több lehetőség rejlik, hogyha a kísérletezés a cél. Bármi megvalósulhat, hiszen a dalok nem klasszikus értelemben vett dalok, nincsen struktúra, ének híján a főszerep a hangszereké. Ez változott meg kissé, amikor az ének is a Guruzsmás részévé vált. A zene ugyanakkor továbbra is kiváló, a tagok hozzáállása nem változott, a zenekarnak eme új arca viszont kevésbé áll közel hozzám.
A legutóbbi, Akik mindig elkésnek című EP-t az elmondottak ellenére is egy igen erős kiadványnak tartom és tartottam mindig is, éppen ezért kíváncsian vártam az új anyagot, mellyel kapcsolatban kettős érzelmeim vannak még így, a sokadik hallgatás után is.
Az intro és az outro négy számot fog közre, melyek mindegyike – az előző EP-hez hasonlóan – egy-egy magyar költő és/vagy író megzenésített verse. Van itt József Attila, Ady, Radnóti és Kosztolányi is. A borító pedig ezúttal is Árvai Levente keze munkáját dicséri, akinek azonnal felismerhető stílusa kitűnően illeszkedik a Guruzsmás muzsikájához (Árvai és a Guruzsmás-főnök Timur közös zenei projektjét ITT találjátok).
Első hallásra a Mondogatásra való nem igazán nyerte el a tetszésemet. Hiányérzetem volt, ám hogy konkrétan mire vágytam, azt nem tudtam volna megmondani. Vannak a lemezen fafúvósok, és a citera hangja is felcsendül, de még a gitárdallamok is sokszor népies hangulatot árasztanak magukból. A dalokban is van erő, úgyhogy sokáig fogalmam sem volt, hogy mit is hiányolok valójában. Aztán rájöttem: lendületre vágytam. A lemez tempója ugyan nem kifejezetten lassú, és az Újévkor című dalban még egy kimondottan gyors részt is kapunk, az album lomhább, olykor jazzes szakaszai egyszerűen megtörik annak lendületét. A Meg akarlak tartani alatt például az volt az érzésem, mintha több dal lenne egybevágva, pedig szó sincs ilyesmiről.
Az „üresjárat” is sok volt nekem kicsit, a címadó nótában egyenesen zavart, hogy a ritmusszekció uralja a dalt. A Guruzsmástól nem ehhez szoktam, szokatlan megoldásokra és szűnni nem akaró révülős dallamvilágra vágytam, ami ezen a lemezen a korábbiakhoz képest kissé csökevényesen van jelen.
Ráadásul György énekében mintha kevesebb fantáziát bírnék felfedezni az előző lemezhez képest. Pedig tud ő, ha akar, erről számos más zenei projektje is tanúskodik. De hát hiába, ez az anyag Mondogatásra való.
Vannak azért fülbemászó részek, az intro utáni Irgalom gitárjátéka például egészen emlékezetes. A lemez egészére levetítve viszont úgy érzem, hogy az első EP, az Üst a gríz felett! esszenciájából most kevesebb került abba a kondérba, melyben az új anyag elkészült.
Ha jól tudom, a zenekar háza táján nem felhőtlen most minden, és a jövő is kérdéses, mindenesetre egy hatalmas kincs a Guruzsmás a hazai palettán, úgyhogy a magam részéről csak reménykedni tudok a folytatásban.
Pontozás: 7/10
Írta: mäyräkoira
Guruzsmás elérhetőségek:
