2020 év elején alakult és bő egy hónapja már első lemezét is kiadta a budapesti brigád. Persze letudhatnánk annyival, hogy „modern-metalt” játszik az Evermind, ám ennél lényegesen több stílus, hatás és apróság vegyül és leledzik zenéjükben. A csapatban öt fiatal srác tolja az ipart, név szerint: Debreceni Márk (ének), Kocsis Szabolcs (gitár/vokál), Tóth Albert (gitár), Lukács Alex (basszusgitár), Kmetyó Levente (dob). Előbbi négyüket meg is interjúvoltuk olyan témákat körbejárva, mint például a lemez és a dalok születése, a hatásaik, a karantén-időszak, a kiadó és a managemenet, valamint többek között a dalok mögött rejlő mély, nem túl egyértelmű szövegekről is eldiskuráltunk. Kellemes olvasást kívánunk, az interjút elolvasva pedig repüljetek rá alul a banda elérhetőségeire!
Nagyon friss formációnak számítotok, hiszen még egy évesek sem vagytok, ugyanakkor már az első lemezetek is megjelent. Ez egészen gyors tempónak számít, a karantén-időszak is rásegített erre a lendületre? Ti hogyan éltétek meg az elmúlt hónapokat?
Albert: Nem volt egyszerű helyzet senki számára. Én azon aggódtam, hogy egy ilyen nehéz időszakban vajon meg fogunk-e maradni, mint zenekar, fogunk-e egyáltalán érvényesülni bármilyen szinten is. Azon is aggódtam, hogy a lemezbemutató koncertünk összejön-e, de szerencsére nem kaszálták el. Most itt a második hullám, mi még élünk és nagyon is úgy tűnik, hogy senki nem vesztette el a lelkesedését.
Alex: A lemez megírása már a karantén-időszak előtt meg volt. De a felvételekkel is elkészültünk május végére, tehát azt nem mondhatjuk, hogy rásegített volna a folyamatra. Szerintem csak ártalmas volt számunkra. Jó pár koncertünk elmaradt tavasszal és a zenekar népszerűsítésére is beszűkítette a lehetőségeinket.
Augusztus közepén jelent meg a Büszkeségem Mocsara album, melyen a gondolatébresztő, egyben olykor-olykor kifacsart címekhez erősen filozofikus szövegek párosulnak. Mennyire volt tudatos, hogy ne túl egyértelmű, elgondolkodtató szövegek szülessenek?
Márk: Igen is meg nem is. Egyrészt, én alapból sokat gondolkodom a dalokban feltett kérdéseken és próbálok rájuk választ találni. Másrészt, mindenképp szerettem volna valami különlegeset csinálni, ami szerintem itthon hiánycikk, mert a legtöbben sablonokban gondolkodnak. Kaptunk is miatta hideget-meleget egyaránt. Valaki szerint metal zenére az ilyen típusú szövegek furán hangzanak, van, aki pedig egyenesen oda van érte. Az biztos, hogy a további lemezeken sem fog változni a metal és a szócsavaró szövegek gondolkodást igénylő kombója, mert nekem ez egyfajta beteges játék, kihívás amit nagyon élvezek.
A lemez egyfajta belső, sötét utazást mutat be. Bár a hallgatóságra van bízva ez az önvizsgálat, a lírai énből én mégis azt érzem, hogy sajátos önismereti tételekről beszélhetünk. Volt olyan szöveg, amit emiatt különösen nehéz és megérintő volt megírni, feldolgozni?
Márk: Annak idején, amikor Szabival kitaláltuk a lemez koncepcióját, elkezdtem kérdezősködni ismerősök, barátok, a zenekar körében a témákkal kapcsolatban. Sok információt gyűjtöttem a beszélgetések során és ezeket felhasználva színesítettem a szövegeket. Van pár dal, ami csak saját tapasztalaton alapszik, de ezekből sem megterhelő érzelmileg számomra szavakat kovácsolni. Sőt, sokkal inkább felszabadító érzés. Valaki egyszer azt mondta, hogy saját szöveget előadni olyan, mintha meztelenül állnál ki a közönség elé, ugyanis megmutatod nekik magad teljes valódban, védtelenül mindenféle sallang nélkül. Ezen az elven gondolkodva én szeretek pucér lenni (nevet).
Ki tudnátok emelni akár zeneileg, akár a szöveg szempontjából néhány olyan dalt a lemezről, amelyek végleges formát öntve nagyon elkaptak titeket?
Alex: Szövegileg nekem a Szociopatakok és az Invidialógus a kedvenceim. Biztosan nem a legslágeresebb dalok, de mindkettőt nagyon értékesnek tartom a mondanivaló, a szöveg technikássága, és a képek miatt, amikkel Márk lefesti őket. Slágermájeres dalokból nekem a Büszkeségem Mocsara vagy a Halhatatlanok Tragédiája viszi a prímet, de a Csak Játszom is már a kezdetektől nagy favorit.
Márk: Van pár dalunk, amiket nagyon szeretek és közel áll a szívemhez, de valahogy sosem vagyok 100%-ig elégedett a munkámmal. Szóval én még várom azt a dalt, ami nagyon el fog kapni.
Zeneileg sajátos a megközelítésetek, ám fel tudok fedezni benne néhány egyértelmű modern metal hatást, a tiszta énekdallamok tekintetében pedig még a heavy metal és a hard rock is eszembe jutott. Ti hogyan érzitek, milyen stílusok, mely együttesek hatottak leginkább rátok és a megszületett Evermind dalokra?
Szabolcs: Részemről a Killswitch Engage, a Slipknot és a Machine Head zenéje az, ami meghatározó volt az album írásakor. Ezekben mind megvan az az agresszív vonal, ami nekem a metal alapját képezi, ezt próbáltam vegyíteni lágyabb, dallamos részekkel, próbáltuk mindig megtalálni a középutat a keménykedés és a poppos hangzás közt.
Alex: Nagyon szeretem, amikor a basszus dallamokat játszik egy metal zenekarban. Nyilván nem hasonlítanám magam ilyen legendákhoz, de ha hatásokról beszélünk, akkor mondjuk Cliff Burton, Ryan Martinie vagy mostanában Eugene a Jinjer-ből nagy példaképek számomra.
Márk: Imádom a verseket, a Slam Poetryt és rengeteg magyar hiphop zenét hallgatok. AKPH, Gege, Krúbi, Saiid mellett mostanság Para Dox és Beton.Hofi is pörög nap mint nap a lejátszási listámon. Az ő munkásságuk mindig inspirálóan hat rám.
Egyébként mennyi idő alatt és milyen módszerrel születtek meg a nóták? Kikkel dolgoztatok együtt, hogy ilyen minőségi hangzása lett a számoknak?
Szabolcs: Valójában a Büszkeségem Mocsara dal első demója 2018 októberében született Márkkal való közös munkánk eredményeként. Akkor eldöntöttük, hogy erre a tematikára össze tudnánk dobni egy egész koncepció albumot, ami a hallgató lemerüléséről és lehetséges kiemelkedéséről szól abból a fiktív mocsárból. Innentől kezdve minden dalt úgy írtunk, hogy a szöveg és a zenei rész kiegészítse egymást, ugyanazt a narratív ívet írjuk le. A Tiktakk, mint instrumentális intermezzo választja ketté a sötétebb és a pozitívabb dalokat, valamint a Szilánkok is szándékosan úgy íródott, hogy keretet alkosson a Büszkeségem Mocsarával (ugyanazt a skálát, tempót és szövegtematikát is használja a két dal).
Alex: Megírt és nagyrészt felvett dalokra kellett kitalálnom a saját részeimet. Szerkezetileg nem volt így lehetőség variálni, de egyébként azt csináltam, amit akartam. Kicsit rohamtempó volt év elején, de a vírus helyzet miatt lett 1-2 hónap plusz időm az eredetileg tervezett május végi megjelenéshez képest.
Márk: Ezútón is szeretnénk megköszönni Gerő András Péter (Hekkai / Hex / Peti a The Tumor Called Marlából, kinek-mi) türelmét stúdiómunka terén, mert vagy 100x kevertettük újra a dalokat mire végleges formát öltött. Mindemelett, az egyik dalunkban közreműködő szerepet is vállalt a lemezen, ami szintén megtiszteltetés számunkra, ugyanis évek óta nem énekelt magyarul.
Ha már a stúdiómunka szóba jött; a kezdetektől a Kill Monday Management-el dolgoztok együtt, akik számos hazai underground formációt segítenek már. Honnan ered ez a kapcsolat?
Márk: Még 2018-ban egy előző formációval az S8 underground tehetségkutató döntőjéig meneteltünk. Itt volt Hekkai (KMM) zsűritag. A dobogós zenekarok nála nyertek 50%-os áron kislemez felvételt. Az első performanszunk után odajött és mondta, hogy függetlenül a helyezesünktől szeretne velünk együtt dolgozni majd a jövőben, mert lát potenciált a zenénkben. Szerencsére, pár hónappal később a nyomott árú lemezfelvételt is sikerült megnyerni, ezért nem volt kérdés, hogy elkezdünk vele együtt dolgozni. Az EP után szó-szót követett és csatlakoztunk a KMM-hez. Amikor ez a korábbi zenekar zátonyra futott megbeszéltük, hogy a Büszkeségem Mocsara projektet is vele fogjuk tető alá hozni az új formációval.
A lemezetek fizikailag és digitálisan is megjelent, méghozzá a metal.hu kiadójának gondozásában. Hogyan jött ez a lehetőség, meg vagytok elégedve a kiadó munkájával?
Szabolcs: A lehetőség Hekkain keresztül jött. Ráadásul már ismerünk korábbról is pár metal.hu-s szerkesztőt, és az egyik társbandánk, a Heedless Elegance első lemezét is ők adták ki, így adott volt az együttműködés. Az elején voltak bukkanók kiadás szempontjából, de a végeredménnyel teljesen meg vagyunk elégedve. Elég jó érzés tudni, hogy nemzeti szinten forgalomba került egy nagylemezünk, szerintem minden kezdő zenész álma, hogy egyszer majd valamikor hivatalosan is megjelenjen egy általuk írt mű.
Annak ellenére, hogy milyen a 2020-as év, induló bandaként jó néhány koncerten túl vagytok, nemrég pedig a lemezbemutatókat is megtarthattátok az Analog Music Hall-ban. Milyennek éreztétek az eddigi fellépéseiteket, összeszoktatok már? Hogy sikerült az említett lemezbemutató?
Szabolcs: Még nem mondanám, hogy 100%-osan együtt mozgunk a színpadon, de érzésem szerint minden koncertünk alkalmával egy szinttel jobban teljesítettünk, mint az előzőn. Az Analogos lemezbemutató épp ezért az egyik legjobb élmény volt. Nem csak az Evermindos koncikat beleértve, hanem az összes eddigi fellépésem terén. Jó volt profi crewval dolgozni, olyan színpadon, ahol mindenkinek volt mozgástere, valamint a fények és a színpadkép (utólag visszanézve) is teljesen jó volt.
Albert: Szerintem egyre jobban kezd összeszokni a zenekar, a legutóbbi koncertünkön, a lemezbemutatón én már úgy éreztem, hogy kezd kialakulóban lenni egy egység. Én a lemezbemutatót nagyon élveztem, szerintem jól sikerült. Nagyon örültem, hogy ennyien eljöttek és támogattak minket. Persze van még hová fejlődni, így folyamatosan dolgozunk azon, hogy minél jobbak legyünk.
Tudom, hogy nehéz jelenleg erre a kérdésre válaszolni, de hova tovább, mik a következő lépések? Hova és milyen szintre tudjátok elképzelni a zenekart 5 év múlva?
Albert: Igaz, hogy nemrég jött ki az első lemezünk, de már gőzerővel dolgozunk az új dalokon. Reményeink szerint idén még egy videoklip is megvalósul. Részemről én szeretném, ha 5 év múlva már szerves részei lehetnénk a fesztiváloknak, minden nagyobb koncerthelyszínnek. Illetve szeretnék túl lenni addigra több száz koncerten (mosolyog).
Márk: Hova tovább? A zenekar számára még csak most kezdődik a kaland. A bábuk eddig is készen álltak, a karakterlap végre kitöltve. Innentől kezdve igyekszünk minél több hatost dobni.
Kérdezett: eNVé
Fotók: Uhlár Brigi, Evermind
Evermind elérhetőségek:
