Album: Csángó négy évszak
Előadó: Berka együttes
Megjelenés ideje: 2020.05.23.
Kiadó: Fonó Kiadó
Származás: Magyarország
Tracklist:
1. Hej-szó
2. Böjtelő
3. Keresztút
4. Tavaszi szelek
5. Huszáros
6. Pünkösdi rózsa
7. Párosító
8. Menyekező
9. Dzsermek
10. Kövecses víz
11. Hosszú útnak pora
12. Világnak világa
A 2008-ban alakult Berka együttes korábbi két lemezét (Szűnjék meg bánattól – 2010, Csángú országba – 2013) talán a megjelenések környékén hallottam utoljára, ma már sajnos viszonylag nehezen beszerezhetőek, ráadásul az interneten sem lelhetők föl teljes egészében. Az idén májusban megjelent harmadik karikára ugyan hét évet kellett várni, ám bőven megérte ez a várakozás, főleg annak tükrében, hogy fizikailag is milyen esztétikus megjelenést kapott a hangzóanyag, valamint, hogy nyitva a mai trendek felé, az albumot szinte egyből streamelhették is a különböző platformokról az igazán kíváncsiak. Mindezek tetejébe meg az is plusz különlegességet ad a felvételnek, hogy lemezen itt hallhatjuk először a Berka néhány éve érkezett új énekesnőjét, Tóth Dorottyát.
A több, mint egy órás Csángó négy évszakot először meghallgatva számomra csak elvétve jött át az a fergeteges, magával ragadó hangulat, ami a Berka Fonó Budai Zeneházas táncházait, koncertjeit jellemzi, emiatt először némi hiányérzetem támadt. Számos nótában annyi dallamot, szokást, ismeretet és gyűjtési anyagot igyekeztek felsorakoztatni, amennyit csak tudtak. Erre nagyon jó példa az albumot indító Hej-szó. A 7,5 perces dalban annyi váltás történik, melyet akár egy proresszív-rock együttes is megirigyelhetne, pont emiatt amint átéreznék egy dallamot, amint bele tudnék temetkezni, már egyből ugrunk is tovább a következő témára. Ugyanakkor második-harmadik meghallgatásra a dalok mondanivalóját, eredetiségét, az egész lemezt körül lengő légkört, valamint az album tejes koncepcióját megsejtve, részben megértve már azt mondtam, hogy ez az előbbiekben említett hiányérzet nem is akkora baj.
Az album egy évet, pontosabban négy darab csángó évszakot, tehát egy egész csángó esztendőt foglal magába, annak minden bújával, bajával, gondjával, vidámságával, elmélyülésével, révült örömével és táncaival, szokásaival, hagyományaival együtt. Ebben a koncepcióban olyan erő, tudás és mélység rejlik, ami népzenei albumokon ritkán jelenik meg. Ezzel semmilyen formáció zenéjét sem akarom ledegradálni, egyszerűen viszonylag kevés a hazai népzenei színtéren az egységes történet köré gondosan elhelyezett, szövetszerű dalszerkesztés, sokkal inkább jellemzőek a tájegységi, esetleg metszetszerű bemutatások. A Berka esetében itt nem a virtuózitásról vagy a végletekig kigyakorolt zenei magamutogatásról lehet beszélni, hanem a zene eredeti funkciójában való megjelenítéséről, tehát a szokások és a nép kiszolgálásáról és csak utána a szórakoztatásról. Ma, ha a népzenei és a néptáncos közeget nézzük, egyre inkább felcserélődik a funkció és a kötetlen szórakoztatásé lesz a főszerep. Hogy ez pozitív vagy negatív, egyáltalán, hogy ilyen szélsőséges jelzőkkel lehet-e ezt egyáltalán illetni, az talán inkább egy másik cikk témája.
Na, de kanyarodjunk csak vissza ehhez az egyedi lemezhez! A sok mindent magába foglaló Hej-szóval indítunk, melyet összevonva az azt követő Böjtelővel, egyfajta vízkereszti, farsangi, valamint guzsalyas/fonó-hangulatot kapunk, elűzve a telet s már vágyakozva várva a természet újraéledését. Már itt kiemelném, hogy a „mezei” táncházasok számára igazán érdekes hangszereléseket is kapunk ezen a lemezen. Jó példa erre a fentnevezett hangulatokra ráerősítő, a Böjtelőben hallható kereplő és duda szerepeltetése. Utóbbit bár egyik-másik együttes már ma is használja és jelen volt Moldvában (is), ám talán nem a legmegszokottabb hangszer ebben a közegben.
A tavasz következik, pontosabban a márciusra eső Húsvét, melyet ezúttal nem a ma már megszokott, (már-már nem is) locsolkodós, iszogatós, vidámkodós formában kapunk meg, hisz’ a zenekar itt olyan formát öntött a kereszténység legfontosabb ünnepének, mint amilyen eredetileg volt, amilyennek talán most is kéne lennie. Egy elmélyült egyházi kórusműről beszélhetünk itt, mely az album legszebb és talán legkülönlegesebb tétele. Az ezt követő Tavaszi szelekben talán az ismertebb moldvai dallamok közül kapunk néhányat, ám itt is egyfajta Berkás csavarra. A Tavaszi szelek után már el is érkeztünk a májushoz, mellyel a lemez felét közelítjük meg. A Huszáros ezáltal egy különlegesebb track, hiszen itt gyimesi csángó-, ráadásul kifejezetten maszkulin dallamokat hallhatunk, ezáltal egy plusz színt adva a csángó évnek. A dal már kapcsolatot teremt a szerelmetes nyárral.
A júniusi Pünkösdi rózsa, valamint a Párosító is ismertebb dalokat hoz, benne a párválasztásnak és a szerelem kiteljesedésének lehetünk fül- és fejlettebb képzelettel esetleg szemtanúi is. Érdekes a kettősség is a kissé melankolikus Pünkösdi rózsa és a játékos Párosító között, utóbbi hangulatát a dorombjáték is erősíti. Így érkezünk el a Menyekezőhöz, mely az esketési népszokásokat is bemutatja, ezáltal felépítésileg a Hej-szóval rokon. Megrázó a dal elején hallható pár soros moldvai sirató dallam, ám aztán hamar feloldódunk a házassági ünnepségben. A Menyekező középrészében egy szerba dallamot és éneket is hallhatunk, ám a különlegességre ráerősítve ez nem igazán ismert, nem túl szokványos.
A szerelem kiteljesedésével szeptemberre, szimbolikusan a kilencedik hónapra megérkezik a Dzsermek. Ez a dal funkciójából is adódóan a legjátékosabb, melyet jól kihangsúlyoz az is, hogy itt a legerőteljesebb a duda. Gólya-gólya gilicén kívül itt kapunk számos gyermekdallamot, melyeknek köszönhetően képzeletben akár az általános iskola énekóráira is újra beülhetünk egy kicsit. Az ősz előrehaladtával, a természet hanyatlásával elérkezik a két legelégikusabb nóta, a Kövecses víz, valamint a Hosszú útnak pora. Előbbiben a Menyekező után másodjára tér vissza a Gergelytánc-dallam, míg utóbbiban egy gyönyörű s szomorú balladát is hallhatunk, na de azért ezt némiképp feloldják a táncra szólító köztes dallammenetek, valamint a Hazám-hazám népdal beékelése is.
A 12. hónapra, decemberre írt Világnak világa zárja a Csángó négy évszakot. Egyfajta keretet ad a lemeznek, hiszen a számos váltás miatt felépítése a Menyekezőre, valamint a Hej-szóra hasonlít, igaz, itt erőteljesebb zeneiséggel. Feloldozást kapunk itt a Karácsonnyal, Jézus megszületésével. Mindezek tetejébe egyfajta körkörösség is jelen van, hiszen a szám címe a XIII. századi Ómagyar Mária-siralom szövegéből származik, mely az első fennmaradt, ismert magyar nyelvű versnek számít. Ez egyfajta visszatérés a kezdetekhez, a magyar költőiség és zeneiség középkori eredetéhez.
A cirkularitás pedig nem csak a dalokban, de az azokat leképező, már fentebb említett borítón is megjelenő elem. Érdemes egyébként kicsit belemerülni ebbe a borítóba, hiszen találni érdekes részleteket. Az előbb említett középkori vers és eredet pedig a moldvai csángók jelentős részének Árpád-korig (vagy még korábbra, ki tudja…) visszavezethető moldvai jelenlétére is utal. No és itt jutottunk el oda, hogy néprajzi szempontból is milyen kiemelkedő munkát végeztek az együttes tagjai. Az egyértelmű, hogy a zene autentikus, hiszen ez az életük, néhányszor jártak is már Moldvában gyűjteni, az énekdallamok és az előadásmód is archaikus, de szinte elvárt, hogy ezt így kell csinálni. Ugyanakkor az, hogy odafigyeltek arra, hogy a régebbi (nem XVIII. századi vagy újabb és nem székelyes) eredetű csángók beszédmódját is belevigyék az énekekbe, az nem túl gyakori jelenség. Itt említhető a selypítés, a dzs-zés és sz-elés, jó példa erre a Dzsermek, de ilyen dalszövegeket hallhatunk a Kövecses vízben, a Párosítóban vagy például az albumot nyitó Hej-szóban.
Mindez az alázatos utánajárás a Berka együttes célkitűzésére vezethető vissza, miszerint a moldvai (és gyimesi) csángó népzenét azon kívül, hogy autentikusan tálalják, muzsikájukba igyekeznek bele vinni olyan különlegességeket, melyek nem igazán elterjedtek a mai népzenei- és néptáncos mozgalomban. Úgy gondolom, hogy ezt a célkitűzést ezzel az albumukkal is sikerült teljesíteniük az előbbieken túl azzal is, hogy ahol lehetett, ott kevésbé ismert dallamszerkezeteket alkalmaztak, ahol pedig ismertebb zenét játszottak, ott ismeretlen(ebb) szövegekkel látták el azt. A Csángó négy évszak csak akkor lehetett volna kerekebb, még mozaikosabb és még színesebb csángó kaleidoszkóp, ha más-, a moldvaiakhoz és gyimesiekhez kötődő- és más, csángó elnevezéssel illetett néprajzi csoportok muzsikáját is felvonultatták volna. No de én telhetetlen vagyok, ám azért lehetetlent nem kívánok senkitől... Ez az album tényleg egy nagyszerű és komolyan összetett korkép, mely amellett, hogy a régi hit kereszténységbe való vegyülését is szemlélteti, egy közel tökéletes képet ad a moldvai csángókról, egy éven át tartó népszokásaikról, zenéjükről. Mást nem is üzenek a zenekarnak ide a végére, csak azt, hogy: Köszönöm!
Pontozás: 9/10
Írta: eNVé
Elérhetőségek:
