Rettenetesen durván gyorsan telik az idő! Kettőt pislogtunk és már itt is van a nyár vége. Úgyhogy összeállítottuk Nektek válogatásunkat a 2024. áprilisi-júniusi időszakban megjelent, számunkra legkedvesebb albumokból:

Hűtőre rajzolt pánikroham. Tiszta gázolajból írt gizda számok. Repetitív lerángatás az utcai mocsokba. Tavaszi vers a szeretetéhségről, a Halálról. Dél-alföldi pusztában, nappal szemben énekelt, artos elszállás. Életünkben csak egyetlen-egyszer szívjuk be ezt a levegőt. Csodálatos hardcore, no meg hamisíthatatlan közéleti punk; Isten és Ördög között. Tábortűzből a csehóba. Történetek közterekről.

Mindezek és még sokkal több minden fért bele új cikkünkbe. Kellemes olvasást, önfeledt zenehallgatást kívánunk!

AWS – Innen szép nyerni

Eleget teszek én, futok, amíg bírja a lábam, küzdök

Így leszek koravén.

Élek még, én játszom a szerepem, a vállamon ültök

Teszem, amíg tehetem, bírom még.

De ti neveltétek a szörnyet

Szubjektív kulcsdalok: Nincs árnyék, Otthon

Rejtélyes módon úgy alakult, hogy leginkább én lettem a hazai mainstream zenék hallgatója, kedvelője, híresztelője az oldalunkon. Ezek a csapatok a kelleténél is nagyobb figyelmet kapnak általánosan, ennek ellenére van jónéhány megjelenés, mely olyan minőséget képvisel és történetet tár elénk, mely mellett mi sem mehetünk el szó nélkül.

Ennek egyik ékes példája (de még milyen!) az AWS 5. nagylemeze, az Innen szép nyerni. Azt talán sokaknak nem kell magyarázni, hogy hogyan érkeztek el ehhez a megjelenéshez a srácok. Könyörtelen küzdelem árán, a legmélyebb gödör legmélyebb kútjának legmélyéről kimászva tették elénk a(z egyik) legigényesebb hazai modern metal kiadványt. Az új AWS énekese, Stefán Tomi olyan belső, lelki utazásra invitál minket, melyet követően már nem leszünk ugyanazok, mint előtte. Feltéve, ha értő füllel és figyelemmel követjük utunkat.

Az album első 9 nótája igen egységes képet mutat, s bár vannak ízes nüánszok (pl. a Legyen könnyebb elszállós, fúvóssal színezett második fele), ám annyira azonos az egyébként kiváló zenei megközelítés, hogy sokszor belefeledkezve folyhatnak össze a számok közötti határok a tudatunkban. Ez egyszerre előnye és hátránya is az anyagnak. Az album végén az Odaát – Ketten képzeletben – 2359 triumvirátus szerepeltetésének én nagyon örülök, ez a fajta lemezszerkezet a 2014-es Égésföldet idézi bennem, ráadásul ötletes, hogy pont a 2359 nóta a lemezzáró. Mindezek ellenére talán szerencsésebb lett volna ezen dalokat az album elején szerepeltetni, úgy a Stefán Tomival való közös történetük fejlődése jobban megfigyelhető lett volna. Mindezeken kívül már szőrszálhasogatás, de bármennyire is értem és érzem a koncepciót, az album címével én nem tudok kibékülni.

Ezekkel szemben az Innen szép nyerni annyira komplex, komplett és szerethető, hogy melegen ajánlott a srácok és a műfaj kedvelőinek. Természetesen a helyén kell kezelni ezt a dalgyűjteményt a diszkográfián belül, ugyanakkor úgy gondolom, már akkor is elismerő bólintás kíséretében örülhettünk volna, ha egy sokkal kevésbé nívós anyagot kaptunk volna az új AWS-től. Meglepően jóra sikerült a korong. (AWS FB) /eNVé/

duckshell – hosszított/magasított

Szubjektív kulcsdal: Roscoe

Amikor idén egy cimborámmal közösen fölfedeztük a Duckshellt, első hallásra szerelem volt. Az elsőnek a Bohemian Betyars zenéjét idéző, azon viszont jócskán túlmutató muzsika hamar a kedvenceim közé került, melyben nem kis szerepe volt annak a műfaji gazdagságnak, melyet a srácok dalról dalra a hallgatóság elé tártak. Éppen ezért – a diszkográfiát lassan elfogyasztva – meglehetősen kiéhezve vártam az új lemezt, mely végül áprilisban látott napvilágot.

Eklektikából pedig a hosszított/magasított a legkevésbé sem múlja alul a korábbi kiadványokat, sőt talán túl is mutat rajtuk. A hip-hop ezúttal leginkább két vendég, Co Lee és Mr. Tzatziki szövegelésében érhető tetten, de latinos dallamokban sincsen hiány, a Besh o Drom Pettik Ádámjának közreműködésével készült botoló szintiszólója pedig egy pszichedelikus rockdalban is megállná a helyét. A hangzás bevallottan könnyedebb, kissé rádióbarátabb, ami egyértelműen érezhető a lemezen, pogózni továbbra is az előző lemez dalaira fogunk. Szövegileg a dalok többsége önreflexív, és a turnézás / úton levés tematikáját járják körbe, de akad azért egyéb nyalánkság is a lemezen.

Hogy ne csak dicsérő szó hangozzék el, az olyan rímpárokat, mint a „csináljuk a pénzeket / autópálya, M7-es” vagy az „a legjobb szag a tiszta gázolaj / attól írom a gizda számokat”, de leginkább a „roscoe testvérem, na ő tudott élni / igaz, hogy én is vagyok rá végig” először csorbaként könyveltem el, sokadik hallgatás után azonban átkerültek az apró kis gagek kategóriájába, habár kissé még most is megütik a fülemet. Egyéb hiba nincs, kivéve persze a lemez hosszát, mely nem egészen 28 perc, ami mondanom sem kell, hogy igen kevésnek bizonyult, ilyen eredeti muzsikát ugyanis ritkán hall az embör. (Duckshell FB) /mäyräkoira/

AURORA – What Happened To The Heart?

When your shadows were forgiven

I abandoned your religion

And I knew that I would never come back

Szubjektív kulcsdalok: When The Dark Dresses Lightly, A Soul With No King

Aurora Aksnes talán a legszerethetőbb, legigényesebb, leginkább a lelkünkbe látó, közkedvelt pop előadó a nemzetközi szcénában. Új albuma immáron az 5. a sorban, 16 db tételével és 1 óra feletti játékidejével elsőre meghökkentő lehet, s bár tényleg vannak (szerintem) felesleges túlbonyolított, túlalkotott mozzanatok (pl. a My Body Is Not Mine zárása), de mégis egy mosolygós, elgondolkodtató, a kedvünket és a világot is pozitívan alakító korongról beszélhetünk. Én imádtam a The Gods We Can Touch természetesebb, akusztikusabb világát is, de jól esik a What Happened To The Heart? cserfessége, felszabadultsága, őrültsége. Az ücsörgős elmélázások (Invisible Wounds, Echo Of My Shadow, The Essence) mellett nagyobb hangsúlyt kapnak a határokat földbe tipró, olykor komoly veretésbe is átcsapó, elektronikus(abb) tételek (My Name, Do You Feel?, Starvation), de itt-ott, pár dalrészletben meg-megnyilvánul még AURORA rock-metal szeretete is (When The Dark Dresses Lightly, A Soul With No King). Gyönyörű átgondoltsággal hullámzik ez a lemez, akár a tenger, s akár a lelkünk. Ha nem csíped a mainstream pop-ot, ennek a 10/10-es műfaji eklektikának akkor is érdemes egy esélyt adni, simán lehet, hogy ez lesz az új kedvenced. Én is így jártam. (AURORA FB) /eNVé/

Giliszta- Felrobbant

Kedvenc dal: Garda-tó

Meglehetősen friss és többdimenziós a Giliszta-élményem, köszönhetően annak, hogy elcsíptem őket az idei Grasahu fesztiválon. Ott igen jó bulit hoztak össze annak ellenére, hogy nappali viszonyok jutottak nekik a menetrendben – ez önmagában sem annyira hálás dolog, hát még a negyven fokos dél-alföldi pusztában, nappal szemben… Szóval elég pozitívan értékeltem találkozásunkat, még úgy is, hogy egyébként a színpadi kiállás és a kommunikációs stílus nekem annyira nem volt megnyerő, a mérleg másik serpenyőjében ugyanis ott volt a remek muzsika. Átfedésben a két hónapja kijött, Felrobbant című korong anyagával, amely egy hol kiabálós, hol már-már artosan elszállós, egyensúlyi állapotokat nem nagyon találó, folyamatos kilengéseit viszont remekül fazonírozó lemez lett. (Giliszta FB) /tommy_dockworker/

Berka Együttes – Visszajő tavaszra

Szubjektív kulcsdalok: Meddig él a szerelem és A Vers

Egy korábbi cikkünkben már bőségesen kifejtettem véleményemet a Berka Visszajő tavaszra albumának egyik daláról (itt olvasható), ám annyira jól sikerült ez az 5 tételes EP, hogy szerettem volna ezúttal is teret adni neki. Amellett, hogy nagyon jól szólnak a számok, igazán élvezhető a felvétel, fontos kiemelni, hogy ezzel a dalcsokorral Berkáék igyekeztek kilépni a hagyományos népzenei keretekből. A Vers dal egésze, a Meddig él a szerelem introja vagy például a Vert kezes második fele már-már súrolja a népzenei feldolgozás és a könnyűzene határát. Ugyanakkor teljes mértékben autentikus az album, tisztelettel bánik a moldvai népzenével, mégis, ezeket a dalokat, ilyen szerkesztésben soha nem hallhatnánk a faluban vagy egy táncházban. Nagyon jó és üdítő ez a hozzáállás és célkitűzés, hiszen ezzel úgy vonzhatnak be új hallgatókat, hogy közben nem csúsznak át a manapság igazán kedvelt mozgalomba; a különböző könnyűzenei alműfajok népzenésítésébe. A Visszajő tavaszra a 2024-es év leginkább kiemelésre méltó, autentikus, reformáló népzenei kiadványa. (Berka Együttes FB) /eNVé/

Hegedűs Józsi - Penészvirágok

Szubjektív kulcsdalok: Pofáraesés, Kígyó

Nem tartozom a hardcore Hegedűs Józsi-fanok közé, de mindig szívesen hallgatom az ifjú békési titán muzsikáját. A Penészvirágok már Józsi második lemeze, melynek felvételében a vele igen gyakran fellépő Vadvirág együttes is közreműködött, de Barkóczi Noémi és Foster Dorka is fícsöringel egy-egy dalban. Mindezen információk birtokában nem ér tehát minket meglepetésként a tény, hogy a Penészvirágok zeneileg gazdagabb elődjénél. Hangulatában hozza ugyanazt a tábortűzbe-múltbarévedős hangulatot, mint A Szívemből a félelmet kioltom, mely igen nagy erénye a lemeznek, de a zenei gazdagodással új atmoszférabeli távlatok is megnyílnak. Ez már nem egyszálgitár, kéremszépen. Noha a bemutatkozó lemez is igen kellemesre sikeredett, a Penészvirágok minden téren szintlépés, a tábortűz mellől egy csehóba való belépés, mégpedig a legjobb értelemben! (Hegedűs Józsi FB) /mäyräkoira/

Planéta - Nyomát sem látom az esőnek

Kedvenc dal: Túl vagyunk rajt’

Van az úgy, hogy ráakadok egy előadóra, amely nem azért lesz nagyon kedves számomra, mert valami merőben új impulzusként érint meg, vagy rendkívül karakteres sajátossággal formál újra egy régi szenvedélyt, hanem egyszerűen épp abban működik, amit jellemzően nagyon szeretek fogyasztani, és ha nem is új utakon, de egészen kiváló minőségben képviselik a műfajt. Számomra egy ilyen brigád a Planéta, és azért az előzőekhez hozzátenném, hogy bár kétségkívül túl könnyű megvenni engem a melankolikus altermuzsikával, szövegileg azért igen kényes vagyok ezen a terepen – nos, Fülöp Ádámék kiváló szövegeket szállítanak, amelyek épp annyira költőiek, amekkora erővel közben lerántanak az utca kézzel tapintható mocskába, ennél többet én nem is kívánhatnék. Hiába hajlanak repetitívbe a zenei megoldások, hiába ível át dalokon ugyanaz a lüktetés és dallamvilág, én egy pillanatra sem tudom unni magam a Nyomát sem látom az esőnek hallgatása közben. (Planéta FB) /tommy_dockworker/

The Idoru – Undertow

Szubjektív kulcsdalok: Lighthouse, Between Good And Evil

 Az Undertow örömjáték a javából! Nagyon vártam ezt a korongot, hiszen már a 2020-as visszatérő EP-t, az Old Songs-ot, és az azt követő szingliket is imádtam. Az Undertow nótái gondolkodásra sarkallnak, úgy hoznak nosztalgiát, úgy elevenítik fel a 2000-es évek legszebb dallamos punk-hardcore pillanatait, hogy közben előremutató elemeket is felvonultatnak. Ez inkább a gondolatiságban, és apróbb zenei elemekben lelhető fel, mert közben teljes mértékben old-school az egész anyag. Keserédes, ökölrázós, szemek sarkába könnycseppeket gyűjtős, mégis felszabadító és katarktikus. Igaz, Bödecs Andristól, Szalkai Tibitől és az egész brigádtól nem is vártam mást. Sokáig fog számomra safe place-t kialakítani az Undertow, bárhol is járjak majd a világban. Már csak a Pison Alley feléledésére várok... (The Idoru FB) /eNVé/

Kozmosz - 1987

Kedvenc dal: Ezek

Röstellem, de tinédzseréveimből kimaradt az akkor a csúcson működő Kozmosz, nem sokkal az üzemszünet kezdetét követően akadtam rájuk, így egészen a 2022-es visszatértükig kellett várnom a jelenidejű találkozásra. Akkor épp egy kicsit pop-rockosabbra volt véve a figura, az 1987 EP viszont hamisítatlan közéleti punk, még ha a könnyedebb fajtából is, zeneileg épp annyira egyszerű és mindeközben annyira ízesített, hogy az nekem nagyon imponáljon. Kissé talán be-becsúsznak közhelyek, és azt is remélem, hogy nagyobb dózisban visszatérnek a későbbiekben a történelmi-történeti utalások a szövegekbe. Mert ezt alighanem a Kozmosz csinálta a legjobban, és bízom benne, hogy ez a kijelentés is nyerhet újra jelenidőt – az 1987-ben ez számomra még (talán) nem testesül meg ugyan, de az ígéretet magában hordozza, hogy jelen évtizedben is ők osztják majd a leginkább hiánypótló igét. (Kozmosz FB) /tommy_dockworker/

tigris szofi – most én vezetek

Szubjektív kulcsdalok: egyedül

Amikor megtudtam, hogy a klasszikus homlokhorpasztós barnaszofi által ihletett zenekarnév mögött nem egy félrehangolt, ordítozós-köpködős pankzenekar rejlik, kishíján kitértem a hitemből, de végül – meghallgatva a most én vezetek című négyszámos kislemezt – sikerült megőriznem a hidegvéremet (bár nem volt egyszerű!). A főként és leginkább a Ricsárdgír, Blue Tips és Tudósok zenekarokhoz köthető tagság afféle populáris rockzenét játszik, melyhez női ének társul, és a szövegvilág is – persze ez csak merő feltételezés – Flóra gondolatainak kivetülésének tűnik. Párkapcsolati viszály, férfi-női együttélés, különböző köztereken megélt szituációk – ilyen témák lelhetőek föl a lemezen, melyet meleg szívvel ajánlunk mindenkinek, aki szereti! (tigris szofi FB) /mäyräkoira/

Margaret Island – Minden levegővétellel újra megszületünk

 Befelé sírok, kifelé hallgatom magam

Pofoz az élet, cipellek téged céltalan

Valaki segítsen - elmerülni nincs erőm

Leszek a támasz, hiába bántasz

Nekünk együtt fogy el az időnk

Szubjektív kulcsdalok: Árva madár, Megőriz majd

Lábas Vikiék új kiadványa sokkal jobban bejött, mint amire számítottam. Mindegyik albumuk közel áll a szívemhez, de az 5. nagylemez természetesebb, akusztikusabb, kissé koszos, rock ’n’ rollos, kevésbé elektronikus és poppos hangzása még jobban az én világom. Ha a III a nyár-, a Hol Marad Az Én Történetem pedig a nyár végének és ősz elejének zenei aláfestése, akkor a Minden levegővétellel újra megszületünk már az igazi, beköszöntött és kiteljesedett ősz zenéje. Ez valahol benne van mind a 15 dalban, hol gyengébben, hol erősebb színekben. Értékelendő, hogy Margaret Island-i szinteken, de ezúttal érzékelhetően a könnyű fogyasztás és a könnyed témák ellen mentek. Persze nem fordultak ki önmagukból, de az olyan dalok, mint a Szombat, a Szomorkodó, a Vihar (erről a tételről itt is írtunk), az Ölelj át, az Árva madár vagy épp a Megőriz majd egy egyértelműen merengős, kevésbé direkt irányba mozdítják az életművet. Persze ez a hozzáállás eddig is jellemzője volt a csapatnak, ezúttal viszont erőteljesebben jelentkezik. Az meg csak hab a tortán, hogy a Bakancslista borítója óta a mostani lett a legjobb front. (Margaret Island FB) /eNVé/

Szubjektív kulcsdalok; a cikkünkben szereplő kiemelt nóták meghallgathatóak az alábbi Spotify Playlisten: