Album: Warlords
Előadó: Bulletbelt
Megjelenés ideje: 2020.07.01.
Kiadó: Impaler Records
Származás: Új-Zéland
Tracklist:
1. Destroyer of All
2. Impaler
3. Punishment of God
4. Herodian Kingdom
5. Blade on the Fire
6. Flames of Hell
7. Boudicia
8. Mutilate and Destroy
9. Warlord
Az új-zélandi metal színtér az utóbbi időben a maori kultúrát népszerűsítő Alien Weaponry kapcsán került leginkább reflektorfénybe, de a black/death metal kedvelői előtt bizonyára nem hangzik ismeretlenül a Diocletian neve sem. A 2009 óta létező, szintén a metal extrémebb vonalain mozgó Bulletbelt is ismerős lehet, ha máshonnan nem, a 2015-ös Deathgasm című metalos horror-vígjátékból biztosan, melynek főcímdala az ő művük.
Azóta azonban számos dolog történt a zenekar háza táján, ugyanis a már akkor is a harmadik énekesét fogyasztó Bulletbelt jelenleg már az ötödiknél jár. A 2013-tól 2017-ig a mikrofont a kezében tartó Jolene Tempesttel készült két nagylemez óta egy elég felejtősre sikeredett kétszámos EP került kiadásra az előző énekessel, a mostani, Warlords című negyedik nagylemezen pedig már az új frontember, Paul Roberts hangját hallhatjuk. Mindezeken túl ráadásul a kezdetektől jelen lévő Ross Mallon gitáros is otthagyta a csapatot, mely már meg is találta az utódot Andrew Collett személyében, aki az új albumon viszont nem szerepel.
Kíváncsi voltam, hogy a Jolene utáni űrt hogyan fogják betölteni, és az igazat megvallva az utódjának nem is igazán örültem, Paul Roberts azonban bőven hozza a papírformát. Hangja ugyan sok tekintetben más, mint Jolene-é, de illik a főként a thrash és a black metal elemekből építkező muzsikához, melyhez egyébként olykor egy kis punkos lazaság is társul, mint ahogyan azt a korábbiakban megszokhattuk. Visszatérve Paul hangjára, kiemelném a korábbi énekesekre egyáltalán nem jellemző változatosságot. Paul ugyanis kitűnően hozza a magasabb veszettkutya-vokálok mellet a mélyebb énekrészeket is.
Az egyébként igen látványos borítóval rendelkező új lemez másféle újdonságokat is tartogat, viszonylag sok lírai gitárbetét van benne, melyek kicsit árnyalják az albumon egyébként igen erőteljesen jelenlévő súlyosságot. A Destroyer of All című intro például pont ilyen, de az album különböző pontjain több helyen is megjelenik a líraiság valamilyen formában. A Warlord címet viselő zárótétel például amennyire arcletépősen indul, legalább annyira líraivá is válik középtájon. A sebes, tipikusan black/thrash riffelésbe kitűnően építették bele a már-már melodeath-es gitárdallamokat, ez a kontraszt pedig még ha nem is jellemző az egész albumra, de itt-ott fellelhető, főleg annak fényében, hogy a korábbi lemezeken szinte kivétel nélkül a sebességé volt a főszerep. Ezzel szemben a Warlordson bőven akadnak lassabb, középtempós részek is. A magas-mély énekrészek váltakozásán túl a dallamosságra is jó példa a Boudicia, mely talán az album legváltozatosabb dala lett.
Van itt tehát minden, mi szem-szájnak ingere, blastbeatek és tuka-tukák, súly és líraiság, a Herodian Kingdom című dalban pedig még egy kis zongorát is kapunk, összességében tehát egy eléggé változatos albumról beszélhetünk az eddigi – nagyrészt szintén kiváló – Bulletbelt kiadványokhoz viszonyítva. Borítékban jegyezném csak meg, hogy mennyire igényes a zenekar a külcsínre mind a logójuk, mind pedig az albumborítóik tekintetében. Úgyhogy aki vevő az extrémebb fémzenére, annak bátran javaslom meghallgatásra a srácok legújabb albumát a többivel egyetemben!
Pontozás: 8/10
Írta: mäyräkoira
Elérhetőségek:
