Bő 8 éve alakult a zalaegerszegi illetőségű Lovecrose, ám 2012 óta sok víz lefolyt azon a bizonyos Zalán… 2015-ben például új énekesük érkezett Volner Márk személyében. Az ő belépésével párhuzamosan alakult ki az a metalcore-ral és számos egyéb modern metal stílus elemeivel tarkított zenei csapásirány, melyet kísérletezve, de azóta is követ a csapat. Az Edge Records gondozásában 2017-ben jelent meg az Alvilág és Ég névre hallgató előző albumuk, a mostani korongot, a Minden Lángolt pedig a novemberi Hammerwolrd magazin mellékleteként kaphatták meg pár nappal ezelőtt a lelkes olvasók. Kérdéseinket Márknak tettük föl, ő pedig többek között az említett két albumról, a szövegekről, a zeneírásról, az inspirációkról, a csapatról, a felvételekről és a jövőről is mesélt nekünk ezt-azt.
Nem tudom, hogy belegondoltál-e már, de idén van fél évtizede, hogy a banda tagja vagy. Hogyan emlékszel vissza az 5 évvel ezelőtti, a Lovecroseba éppen belépő önmagadra?
Először is szeretném megköszönni az interjú lehetőséget! Öt év alatt gyökeresen megváltozott az életem, hiszen még középiskolás koromban csatlakoztam a srácokhoz, így szinte velük nőtem fel. Nagyon sokat köszönhetek nekik, hiszen terelgettek a kis utamon, mindig is egy nagy család leszünk! Az öt évvel ezelőtti önmagam biztosan a legjobb helyre került, és semmit sem csinálnék másképpen.
2017-ben jelent meg a zenekar első nagylemeze, amin már te énekeltél. Három év távlatából neked mi a véleményed az Alvilág és Égről? Szerinted annak a korongnak mi a legnagyobb erőssége és a legnagyobb gyengesége?
Az Alvilág és Ég mindenképpen a legmeghatározóbb tényezője a zenekarnak, hiszen ez volt az első lemezünk. Hihetetlen érzés volt először a kezemben tartani és teljes mértékben elégedettek vagyunk vele még ma is. Nyilván érezhető volt benne az a bizonyos „keressük a stílusunkat” dolog, de ezt kivéve szerintem maximálisan helytálló kis korong lett. A legnagyobb erősségei talán a magyar szövegek és a pörgős gitártémák voltak, gyengeségként a fentebb említett „mindenből egy kicsit bele” érzést lehetne megemlíteni.
Gitáros és énekes fronton már jó ideje stabil a felállásotok, ám a többi poszton több tagcsere is történt. A mostani brigád egy ideje megszilárdulni látszik, így kérlek mesélj nekünk kicsit a viszonylag friss Lovecrose tagokról!
Bence és Ádi érkezésével hihetetlenül jó csapatot sikerül alkotnunk; mind zeneileg, mind barátilag a legjobbak! Bence hihetetlenül pontos és technikás dobos, véleményem szerint az egyik legjobb az országban, szóval vele kicsit úgy érzem, megfogtuk az Isten lábát. Ádi pedig kitűnő showmester, imádom az egyéniségét és azt, ahogyan a színpadon viselkedik, és nem utolsó sorban nagyon jól nyomja a basszusgitáron, igazi virtuóz a fiú.
Emlékszem, hogy az Alvilág és Ég borítóját legelőször a Hammerworld magazin egy viszonylag apró hirdetésén láttam, viszont második albumotok immáron az újság mellékleteként lát napvilágot. Miként élitek meg ezt a lehetőséget?
Ez egy nagyon nagy lehetőség, amit innen is szeretnék megköszönni a Hammerworld magazinnak! Már fentebb is említettem, hogy hatalmas élmény volt először a kezemben tartani az első albumot és legalább annyira várom a másodikat is! A Minden Lángol így sokkal több példányszámban fog eljutni az emberekhez, ami szerintem nagyszerű dolog és úgy gondolom, hogy ezzel a srácok is így vannak. Igazából már az első Hammerem megvásárlásánál nagyon vágytam arra, hogy egyszer mi is mellékletként szerepeljünk, hát sikerül. Szóval még egy álmomat sikerült kipipálni.
Neked mi a véleményed, van még ma relevanciája a fizikai formátumoknak?
Teljes mértékben! Igaz, ott a Spotify meg a Youtube prémium és minden egy-két koppintással elérhető, de úgy hiszem, aki igazán szereti a zenét, valamilyen szinten igényli, hogy a kezében tartson egy számára kedves, szeretett zenekar által kiadott lemezt. Így nekem is nagyon sokat jelent a fizikai formátum.
A fejlődés mind zeneileg, mind az ének terén érzékelhető a Minden Lángol és az előző lemez számai között. Ezúttal tudatosabb, esetleg hosszabb, eltérőbb volt az alkotási folyamatotok, mint korábban?
Igen, mindenképpen több időt szenteltünk a második lemezre. Az alkotási folyamatokat tekintve több teret kaptam az első koronghoz képest. No, meg jött a vírushelyzet is, ami mindenkit egy kis kényszerpihenőre intett, így tudtunk foglalkozni kicsit mélyebben is a lemezmunkálatokkal. Lassan megtaláltuk a saját stílusunkat, ez hallatszik a Minden Lángolon-, így az éneken és a zenén is. Nyilván egy-két újítás és kísérletezés azért ezen a lemezen is felcsendül, de úgy hiszem, egy egységes, feszes lemezt sikerült összeraknunk.
A fejlődést illetőleg azt első hallgatásra észrevettem, hogy sokrétűbbek lettek az énektémáid és magasabb minőséget is képviselnek. Ez minek köszönhető a te véleményed szerint?
Nyilván az első albumhoz képest eltelt 3 év, ami alatt tudtam új technikákat tanulni, illetve kicsit felnőttem a feladathoz is. Rengeteg gyakorlás, talán ez a titka.
Ha már az énekednél tartunk; kik a te nagy hőseid? Mely frontember, énekes hatására kezdtél bele ebbe az egészbe?
Erről igazából akár egy külön cikket is csinálhatnánk… De, mint nagyjából mindenki, én is a Metallica, Iron Maiden és hasonlók miatt kezdtem el zenélni. Most már leginkább a deathcore és metalcore vonalat hallgatom, így most talán a Chelsea Grin, az August Burns Red és az As I Lay Dying frontemberei inspirálnak, sok technikát el is lestem tőlük. De a Bullet For My Valentine és a Bring Me the Horizon voltak az első olyan „hörgős” zenekarok, amik miatt elkezdtem ezt a vonalat.
Ezúttal a szövegek jó részéért is te voltál a felelős. Hogyan kell elképzelni téged dalszövegírás közben? Vannak fő inspirációid?
A dalszövegírás mindenkinél máshogyan néz ki, nekem nincs konkrétan rituálém erre, igazából történik valami, leülök és megírom. Vagy száz félbehagyott szövegem van, amik arra várnak, hogy befejezzem őket majd egyszer. Nyilván én is érzelmekhez vagy pillanatnyi dolgokhoz kötöm a szövegeimet, de különösebb konkrét szituációt nem tudok mondani, hogy miként és hogyan születnek. A szövegeimet meghallgatva, elolvasva talán mindenki megleli benne azt a pillanatot, amit akkor én éreztem, vagy valami teljesen mást fognak megérezni belőle, ami szintén jó.
Ki tudnál emelni egy-két olyan dalt a Minden Lángolról, melyet most visszahallgatva, a szövegét visszaolvasva is jobban megérint téged?
A Felkavar és az Árulás talán a legkiemelkedőbbek. A Felkavar a pánikbetegségről szól, ami egy nagyon gyakori dolog mostanában, sajnos. Igazából az érzéseimet kiírva nyugtattam meg magamat, mikor nagyon lent voltam, így, mikor eljátsszuk vagy hallgatom, akkor szintén mindig megnyugtat. Az Árulás pedig egy igazi szakítós nóta, ami egy nagy csalódást mesél el. Tudom, maga a téma kicsit klisés, de a szöveget egyáltalán nem érzem annak, hiszen maga a szituáció sem volt az…
Az Árulás a Tales of Eveningből ismert Dudás Ivettel közös dalotok. Oké, hogy Ivett úgymond földitek, mégis érdekelne, hogy hogyan jött a kooperáció ötlete és miként zajlott a megvalósítás, a dal és a klip felvétele.
Maga a dal ugye eléggé összetett lett, Atti hozott egy olyan instrumentált, amihez amúgy hozzá sem tudtam szagolni hónapokig, aztán történt egy dolog, ami miatt megszületett rá a szöveg... Éreztük a srácokkal, hogy kellene rá valami kontraszt, hiszen nem akartuk ezt a számot és a szöveget végig darálni, így felkértük Ivettet, aki szerencsére benne volt a dologban. Elküldtük neki a demót, hogy tudja, nagyjából milyen énektémát gondoltunk ki rá, de igazából szabad kezet is adtunk neki, így csak a szöveg volt adott. A klip pedig egy három napos forgatás eredménye. Innen is szeretném megköszönni Ivettnek és Németh Petinek a munkájukat!
Egyébként kikkel dolgoztatok együtt, kiknek köszönhetjük, hogy a Minden Lángolt ilyen formában és ilyen hangzással kapjuk meg?
A felvételeket mi készítettük el Zalaegerszegen, ezt Hussi keze munkájának köszönhetjük. Innen ment tovább masteringre Simon István ’Simi’hez Gyulára, a No Silencebe az összes kis dalocska, ahol megkapták a végső simításokat és elnyerték a final verziót. A borítót pedig Devecz Ádám készítette. Mindenki kitűnő munkát végzett és nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel!
Hova tovább? Mik a csapat következő lépései? Tudtok egyáltalán előre tervezni bármit?
A vírushelyzet miatt kicsit meg vagyunk lőve koncert ügyileg, de reméljük, ezen a téren is lesz valami előre lépés, hiszen a lemezen kívül élőben is szeretnénk eljuttatni az emberekhez a Minden Lángolt. De ha nem tudunk koncertezni, akkor lehet, hogy írunk még egy lemezt… Ki tudja?
Így az interjú végére; mely új albumos Lovecrose idézetet küldenéd az olvasóinknak?
Úgy kell élnünk, hogy halljon a világ,
Csak azt hallják meg, aki kiált!
Kérdezett: eNVé
Elérhetőségek:
