Az idei évben rengeteg kiváló kiadvány jelent meg, melyeknek egy részéről mi magunk is írtunk, ám így is bőven maradtak ki olyanok, melyeket megosztanánk veletek. Kétrészes év végi cikkünkben ezen a vonalon indulunk el, és a több helyütt szokásos év végi toplistázás helyett a teljesség igénye nélkül válogatunk egy kicsit az idei lemezcsokorból. A lista hozzánk illő módon teljesen vegyes, hazai és külföldi muzsika egyaránt szerepel rajta, műfaji határok pedig természetesen továbbra sincsenek.
Lássuk hát az első felvonást!
Ensiferum – Thalassic
Az Ensiferum hőskora számomra egyértelműen az első két nagylemez ideje, amikor még a ma már a Wintersun zászlóját vivő Jari Mäenpää állt a zenekar élén, de az azt követő két nagylemez, a Victory Songs és a From Afar is nagy kedvenc mind a mai napig. Az Unsung Heroes már nem ütött akkorát, ahogyan az azóta kijött két lemez sem, ugyanis hiányoltam belőlük a kreativitást és azt a hatalmas energiát, amivel annak idején meggyőztek. Az idén nyáron megjelent Thalassic című nagylemez egy konceptalbum – ahogyan azt a címe is sugallja –, a dalokat pedig a tenger motívuma kapcsolja össze. Először a Rum, Women, Victory című kalóznótát hallottam a lemezről, ami először nem nyerte el teljes mértékben a tetszésemet, de idővel megbarátkoztam vele, és a lemez úgy összegészében egészen nosztalgikus hangulatot teremtett. Vannak itt súlyosabb témák éppúgy, mint sebes, power metalos gitárfolyamok, és noha az új billentyűs, Pekka Montin tiszta énektémái nem lesznek a szívem csücskei (igen, régenmindenjobbvót), a lemez egészét tekintve azonban kijelenthető, hogy a From Afar óta nem készült ilyen jó Ensiferum album – számomra legalábbis biztosan nem. (Hatalmas gratula Havancsák Gyulának is az igencsak megnyerő kinézetű kalevalai ihletésű borítóért!)
Kedvenc dal: Run from the Crushing Tide
Elérhetőségek:
Facebook - Weboldal - Instagram - Spotify
Megtűrtek – 6666666凸(¬‿¬)
A hazai underground egyik ékköve a Megtűrtek névre hallgató fővárosi szintis-technós post-punk duó. Úgy tűnik, hogy a srácok igencsak kedvelik a kislemez formátumát, így a korábbiakhoz hasonlóan ismét egy EP-be csomagolva érkeztek az új nóták november első felében. A három, 2-3 perc hosszúságú dal az eddigi Megtűrtek-hagyományokat némileg megtagadva az elektronikus zenei részekre helyezi a nagyobb hangsúlyt a hangszeres részekkel szemben. Ezzel egyenes arányban megnőtt a dalok táncolhatósági faktora is, mely a szememben mindenképpen pozitívum, habár kissé hiányolom a jellegzetes, szintire hajazó gitárhangzást, mely a duó védjegyének számított. A kislemez címe az első dalra utal, mely a 6x6 Taxi szolgáltatását igénybe vevőkön élcelődve mutatja be a társadalmi igazságtalanságokat. Ami viszont bizonyos: ahogyan a 6x6 Taxi, úgy a Megtűrtek zenekar is értéket szállít.
Kedvenc dal: Densz-pank
Elérhetőségek:
Igorrr – Spirituality and Distortion
A jelenlegi zenei paletta egyik legizgalmasabb zenekara kétségkívül a francia Igorrr. A Gautier Serre által megálmodott, kezdetben egyszemélyes projektként, immáron teljes zenekarként működő formáció mindent felrúg, amit az emberiség eddig a zenéről gondolt. Szó szerint mindent, de csak azért, hogy az így létrejövő káoszból alkossa meg saját, öntörvényű elképzelései nyomán azt a zenei világot, mely most a Spirituality and Distortionben öltött testet. Az Igorrr zenéjében a metal különböző alműfajai keverednek a klasszikus zenével, és számos elektronikus zsánerrel, de voltaképpen mindenféle hatást magába fogad a muzsika. Gautier kreativitása egészen elképesztő, a Spirituality and Distortion az eddigi lemezek agyamentségére még egy lapáttal rátesz. Ha valaki igazán változatos zenére vágyik, akkor a válasz: Igorrr.
Kedvenc dal: Kung-Fu Chèvre
Elérhetőségek:
Facebook - Weboldal - Instagram - Spotify - Bandcamp
Thy Catafalque – Naiv
Kátai Tamás az a zenész, akiről nem tudok objektívan nyilatkozni, hiszen nem volt még olyan alkotása, amely ne tetszett volna. A hajdani Gire mellett a szóban forgó projektje, a Thy Catafalque a másik nagy kedvenc. A bekategorizálhatatlan zenét nem evilági atmoszféra jellemzi, mely nagyon könnyen beszippantja a különlegességekre éhes fülű hallgatót. Valami nagyon ősi tisztaság tör felszínre a Thy Catafalque dalaiban lemezről lemezre, és ez most sincs másként. A Naiv ez eddigieknél talán valamennyivel könnyedebb lemez, ezért ha egy laikust be akarnék vezetni Kátai zenei világába, biztosan ezzel az albummal kezdeném. Horváth Martina hangja ismét nem okozott csalódást, de külön öröm volt Hermann Balázs és Kónya Zoltán – mint hajdani Gire-tagok – vendégeskedése is a lemezen.
Kedvenc dal: Szélvész
Thy Catafalque – Zápor EP
Az év elején megjelent Naiv után novemberben új Thy Catafalque anyag érkezett. Azaz nem teljesen, a Zápor ugyanis a 2004-es Tűnő Idő Tárlat nagylemez öt dalát tartalmazza remixelve és remaszterelve, részben pedig újra felvéve, ráadásul az utóbbi kiadványokon jól bevált Horváth Martina énekével. A Radnóti Miklós halálának napján megjelent EP egy régi ismerős, új köntösben, ezáltal pedig egy nagyon izgalmas kiadvány.
Kedvenc dal: Zápor 2020
Elérhetőségek:
Facebook - Bandcamp - Spotify - Instagram
Burzum – Thulêan Mysteries
Varg Vikernes megosztó személyiség még a black metalon belül is, ahová személyét leggyakrabban kötik, noha legutóbbi black metal lemeze 2012-ben jelent meg. Az azóta dark ambientben utazó Varg 2018-ban bejelentette a Burzum végét, ám idén mégis egy új albummal jelentkezett, mivel rengeteg kiadatlan dal volt még a tarsolyában. A Thulêan Mysteries voltaképpen tehát egy gyűjtemény, mindenféle koncepciót nélkülöz. Aki az utóbbi időben követte Varg dolgait, az már néhány dalával találkozhatott is a videói alatti háttérzenék formájában, de az oldschool fanok a Skin Traveller című szerzeményben a Han Som Reistét is felismerhetik (amelynek ez már a harmadik változata). Maguk a nóták igencsak sokfélék, és noha egyikük sincsen túlbonyolítva, találunk azért néhány értékelhető szerzeményt is. Noha nem vetem meg az ambientet, számomra a(z akár minimális) dallammal bíró alkotások jobban tetszettek a végtelen űrben való tévelygést idéző rétestészta hosszúságú morajlásoknál. Néha még valódi hangszert is hallhatunk egy líra formájában, mely nagyon jót is tesz az egyébként felejtősre sikeredett albumnak. Pár viszonylag jó alkotástól eltekintve kiemelkedő dalok nem nagyon vannak a lemezen, a nagy részük közepes, őszintén szólva azonban pontosan erre is lehetett számítani.
Kedvenc dal: The Great Sleep
Elérhetőség:
Selofan – Partners in Hell
Ha a Molchat Doma, a Lebanon Hanover, vagy a She Past Away típusú zenéket bírod, akkor a new wave, a darkwave, illetve a post-punk vonalán mozgó görög duó, a Selofan muzsikája is biztosan tetszeni fog. Kissé elvont, sötét hangulat jellemzi az új nagylemezt, mely Vitrioli című elődjénél némileg lassabb tempójú, kicsit mintha visszavettek volna a lendületből. Ráadásul szaxofon sincs akkora mértékben a lemezen, mint említett elődjén, amit őszintén sajnálok, hiszen nagyon sokat dobott az atmoszférán.
Kedvenc dal: Auf deiner Haut
Elérhetőségek:
Facebook - Bandcamp - Spotify - Instagram
Ulver – Flowers of Evil
A kísérletező megoldásokról híres Kristoffer Rygg vezette norvég Ulver már számos stílusbeli változáson van túl, a korai, black metalos érát maga mögött hagyva a zenekar manapság avantgárd, art rockos és szintipopos hatásokkal is operáló elektronikus zenéjéről ismert. Ebben a szellemben fogant meg és jött világra legújabb lemezük, a Flowers of Evil is, mely nekem kissé talán túlságosan is elszállósra sikeredett. Az album hallgatása alatt végig az volt az érzésem, hogy a ténylegesen meglévő atmoszferikus mélységek ellenére mintha még lenne valami a felszín alatt, amit nem akarnak kiengedni. Valamiféle áttörést hiányoltam, ami kicsit megtörhette volna a lemezen jelenlévő egyhangúságot, ez azonban nem következett be. Ennek ellenére egy kiváló zenei élmény, nekem azonban nem teljesen adta meg, amire vágytam.
Kedvenc dal: Machine Guns & Peacock Feathers
Elérhetőségek:
Facebook - Weboldal - Bandcamp - Spotify
Revenge – Strike.Smother.Dehumanize
A hajdani Conqueror örökségét továbbvivő James Read zenekara kereken 20 éve működik, aki pedig ismeri a Revenge munkásságát, annak valószínűleg még az a kevés betű is fölösleges lesz, amit itt most leírok. Kompromisszummentes, könyörtelen és brutális – dióhéjban ennyi a black és death metal legmocskosabb tulajdonságainak nászából született Revenge. Aki persze a kifinomult hangok szerelmese, annak bizonyára egy nagy zajtenger lesz az idei lemez (is), de hát a Revenge nem is nekik szól. A Revenge az a zenekar, amitől anyád óvott általános iskolás korodban, nehogy sátánistává válj. Az a zenekar, ami pontosan úgy szólal meg, ahogyan egy laikus egy átlagos metalzenekart elképzel Zárójelben jegyezném csak meg egy internetes hozzászóló szavait: „ez az album a 2020-as év soundtrackje”. És mennyire igaza van.
Kedvenc dal: Oath Violator
Elérhetőségek:
Garmarna – Förbundet
A Förbundet már a hetedik nagylemeze a leginkább a Herr Mannelig című balladáról ismert svéd folk rock csapatnak, és az első, amely a Season of Mistnél jelent meg. A folk rock meghatározás eddig sem fedte le pontosan a Garmarna stílusát, hiszen vannak tradicionálisabb, modern könnyűzenét teljesen nélkülöző dalaik is, illetve olyanok is akadnak, melyekben viszonylag nagy szerepet kapnak az elektronikus zenei eszközök, egészen pontosan a sampler és a sequencer. Ez különösen igaz az új lemezre, mely talán kissé modernebb és polírozottabb hangzással bír elődeinél, ám ugyanúgy hozza a megszokott Garmarna-hangulatot.
Kedvenc dal: Ramunder
Elérhetőségek:
Körgull the Exterminator – Sharpen Your Spikes
Itthon talán kevésbé ismert a hangzatos nevű katalán Körgull the Exterminator. A női énekkel operáló thrash/black metal horda ötödik nagylemezéről beszélünk, mely nálam mindenképpen az idei legjobbak között szerepel. Ennek oka egyrészről Lilith Necrobitch frontasszony egyedi hangja, másrészről pedig az a tény, hogy míg a stílusban alkotó legtöbb csapat a nyolcvanas éveket és egymást másolja, addig a Körgull eredeti megoldásokban gondolkodik. A Sharpen Your Spikes úgy lett egy végtelenül agresszív és gyilkos lemez, hogy a riffek nem kétbites aggyal íródtak, sőt néha egy kis dallamosság is beköszön. A zenekar eddigi talán legváltozatosabb albuma, aki vevő az extrémebb muzsikára, semmiképpen se hagyja figyelmen kívül.
Kedvenc dal: The Black Goat of the Woods
Elérhetőségek:
Finntroll – Vredesvävd
Korábban nagyon kedveltem a Finntroll zenéjét, 2013-as Blodsvept című albumukat annak idején napi szinten meghallgattam, az utóbbi időben azonban meglehetősen elhanyagoltam őket. Az új lemez érkezésének a híre sem csigázott fel annyira, noha a folk metal annyira már nem is a kenyerem. A Finntrollban azt szerettem, hogy valahogy sosem mentek el a sörlóbálós mulatósmetál műfajába, de nem is vették sose véresen komolyan azt, amit csináltak, ennek szellemében pedig kiváló szerzemények születtek. Ez a gondolatiság az új lemezt is áthatja, nekem azonban valahogy többszöri hallgatás után is hiányérzetem maradt. Jó a lemez, dinamikusak a dalok, a tagok dalszerzői képessége egyáltalán nem vitatható el. Mathias Lilmåns hangja sem hagy kívánnivalót maga után, mégsem érzem azt, amit a Nifelvind vagy Blodsvept lemezeknél éreztem. Lehet, hogy egészen egyszerűen már nem elégít ki az efféle muzsika, de hogy őszinte legyek, magam sem tudom, hogy így van-e.
Kedvenc dal: Ormfolk
Elérhetőségek:
Malokarpatan – Krupinské Ohne
A Kárpátok sötét erdeiből előmászó szlovák Malokarpatan idén újra lecsapott. A folklorisztikus ihletésű ötösfogat ezúttal a Korpona környékén található Štangarígel-kövekhez kapcsolódó helyi legendákból merített harmadik lemezének megírásakor. A szlovák nyelven megszólaló dalszövegek ismét nagyon jól passzolnak a régi iskolás, első hullámos black metalhoz, melyet csehszlovák rajzfilmbetétekkel vagy ritkábban népi hangszerekkel is színesítenek. Fülbemászó gitárszólók, súly, és emlékezetes riffek jellemzik a Malokarpatan zenéjét, melynek hangzása is igazán kiváló. Nincsen túpolírozva, ám kásás garázshangzásról sincsen szó, igazán élettel teli eredmény született.
Kedvenc dal: Filipojakubská noc na Štangarígelských skalách
Elérhetőségek:
Septicflesh – Infernus Sinfonica
Mostanában egyáltalán nem ritka, hogy különböző metalegyüttesek szimfonikus zenekarokkal állnak színpadra, az pedig pláne nem, hogy rögzítésre is kerül. Megcsinálta ezt már a Dimmu Borgir, a Dirty Shirt, a Skálmöld, de említhetném akár a Metallicát is. A görög Septicflesh nagy kedvenceim közé tartozik, és habár a korai, gitárközpontú dalaikat jobban kedvelem az utóbbi évek egyértelműen szimfonikus zenekarra szabott produktumainál, még mindig előkelő helyet foglalnak el lejátszási listáimon. A dallamos, és egyre inkább szimfonikus elemekkel megrakodott death metal muzsikájuk élőben történő előadása viszont eddig igencsak felemás módon történt, tekintve, hogy logisztikailag nehezen lenne kivitelezhető egy nagy szimfonikus zenekar állandó utaztatása. Voltaképpen csak idő kérdése volt, hogy mikor rukkolnak elő az egyértelművel, és cserélik le végre a felvételről szóló szimfonikus sávokat egy rendes zenekarra – még ha csak egy egyszeri alkalomra is. Erre a tavalyi évben került sor Mexikóban, ahol a tolucai filharmonikusokkal közösen léptek színpadra, hogy dalaik végre a megérdemelt körülmények között szólalhassanak meg. Az eredmény idén került kiadásra az Infernus Sinfonica című koncertlemez formájában, az eredmény pedig magáért beszél. A kiadvány egészen lehengerlő mind a hangot, mind pedig a képi világot illetően. Kristálytiszta hangzás, tűpontos játék és kiváló megkomponáltság. Igazán szerencsésnek érezheti magát, aki ott volt, őszintén reménykedem benne, hogy nem ez volt az utolsó szimfonikus Septicflesh koncert.
Kedvenc dal: The Pyramid God
Elérhetőségek:
Facebook - Weboldal - Bandcamp - Spotify
Írta, összeállította: mäyräkoira
