Az idei évben rengeteg kiváló kiadvány jelent meg, melyeknek egy részéről mi magunk is írtunk, ám így is bőven maradtak ki olyanok, melyeket megosztanánk veletek. Kétrészes év végi cikkünkben ezen a vonalon indulunk el, és a több helyütt szokásos év végi toplistázás helyett a teljesség igénye nélkül válogatunk egy kicsit az idei lemezcsokorból. A lista hozzánk illő módon teljesen vegyes, hazai és külföldi muzsika egyaránt szerepel rajta, műfaji határok pedig természetesen továbbra sincsenek.
Lássuk hát a második felvonást!
Platon Karataev - Atoms
A néhány éve indult Platon Karataev körülbelül már az egyik fő meghatározója a hazai alternatív színtérnek. A Spotify révén külföldön is elég ismertek, nihillel, őszi elégiával átitatott, mégis gyönyörű muzsikájuk engem úgy magával ragadott, hogy az általam leghallgatottabb előadók között tüntette fel nemrég nekem őket a fentebb említett streaming platform. A zenéjük is nagyon komoly, ám én az igazi titkukat a különleges énekben és a lúdbőröztetős-, egyébként élőben is kiválóan szóló kórusokban vélem felfedezni. Sokáig tartottam a távolságot tőlük, mert mindenhonnan a nevük jött szembe, ám aztán végül is beadtam a derekamat. Nem bántam meg, az Atoms konkrétan az év hazai lemeze!
Kedvenc dal: Egyértelműen az Ocean
Elérhetőségek:
Mordái - Mordái
Sok népzenét, sok világzenét, sok népzenei elemekkel átitatott, egyéb stílusú muzsikát hallgatok, ráadásul még néptáncolok is. Azt hittem, hogy mindent hallottam már, ahogyan a Kárpát-medence népzenéjéhez lehet nyúlni. Hát nem. A Mordái még nekem is képes volt újat mutatni, még annak ellenére is, hogy debütáló lemezén nagyjából a legismertebb, legtöbbet feldolgozott népdalok sorakoznak. Nagyon komoly érzékkel nyúlnak a népzenéhez, feldolgozásaikban, saját számaikban pedig benne vannak fúvósok, vonósok, a hazai alternatív zene, ja meg egy kis grunge, egy kis stoner, egy kis Black Sabbath és még legalább ennyit kihagytam. A Mordái számaiba szerintem egyaránt beletemetkezhet a népzenét kedvelő metalos, de a komolyzene felől érkező hallgató is.
Kedvenc szám: Látod, rózsám
Elérhetőségek:
The Devil's Trade – The Call of the Iron Peak
Makó Dávid muzsikáját az első The Devil’s Trade album óta követem nyomon és már legutóbb is azt gondoltam, hogy nem tudunk majd ennél sötétebb helyre süllyedni. Mégis sikerült és ebben a monoton egyhangúság szomorúságában van egyfajta megnyugvás és felismerés. Szerettem volna a megjelenéskor erről a lemezről írni, ám annyi kritikában megírták akkor nálam szebben és jobban, hogy mi is ez a lemez, hogy végül nem adtam róla hangot anno. Most is csak annyit mondok, hogy ez egy nagyon nehéz és fájdalmas utazás, ám örökké bántam volna, ha kihagyom. No és azt sem gondoltam volna, hogy az utolsó koncertem a Dürerben Dávid megmozdulása lesz… Számomra a The Call of the Iron Peak mementoja az elmúlásnak és az azt elfogadó, kicsit keserű, száj széli mosolynak.
Kedvenc dal: Múltamból adódóan itt a Három Árvát kéne említenem, de rég volt rám bármi is olyan hatással, mint a Dead Sister…
Elérhetőségek:
Meristem – Dark Phase
Intelligens, progresszív, kiművelt és a szó legnemesebb értelmében Új, egyben mégis meditatív és enyhén pszichedelikus instrumentális gitárzenét hallhatunk a Meristem Dark Phase című lemezén. Barkóczi Bence szólóprojektje a lemez kiadását követően teljes zenekarrá alakult, én pedig nagyon várom, hogy ezt a különleges muzsikát élőben hallhassam. Amikor eddig beköltöztek a Meristem számai a fülembe, addig a teljes külvilágot és minden rosszat sikerült kizárnom. Remélem koncerten is ezt fogom érezni…
Kedvenc dal: Egyértelműen a Szombath Máté barátomék kiváló klipjével megtámogatott Circus
Elérhetőségek:
Facebook - Instagram - YouTube
Parkway Drive – Viva the Underdogs
Nagyon komoly hangmérnöki teljesítménynek köszönhetjük ezt a lemezt! Nem nagyon szoktam live hanganyagokat hallgatni, ha már live, akkor azt videóval együtt nézem, ám jelen esetben meg sem tudom számolni, hogy hányszor lepörgött ez a cucc. Számomra eddig az európai és az amerikai metalcore színtér volt jelen a képzeletbeli kartográfiámon, ám a Parkway Drive fölhelyezte rá a bolygónk tőlünk legtávolabbi részeit is. Szégyen-nem szégyen, az ausztrál banda nekem eddig kimaradt, ám idén mindent bepótoltam! Utoljára a Nightwish Showtime, Storytime live anyaga volt rám ekkora hatással… Aki látta a Viva the Underdogs című filmet is, esetleg le tudta tölteni, vagy valahonnan tudta streamelni, az szerencsésnek érezheti magát. Igaz, a filmben csak néhány számot mutattak meg teljes egészében, ám az is aranyat ért!
Kedvenc szám: Karma
Elérhetőségek:
This Calling – Methods of Protest
Nagy hősök enyhén nosztalgikus lemeze ez. A This Calling fő arcai ugyanis Bödecs András, Fellegi Ádám és Herczeg László, akik mind a hazai punk, hardcore és metal színtér elismert alakjai. Ugyan Bödecs Andris korábbi anyaga engem jobban elkapott; a Poison Alley bemutatkozása konkrétan engem falt fel kilora, ám a Methods of Protest is megvitt rendesen. Melós lemez volt ez, olyan értelemben, hogy a tavaszi karanténosdi alatt végig ezt hallgattam, a munkahelyen pedig mindenki csodálkozott, hogy a gép előtt headbangelek… Annak ellenére, hogy egyfajta hardcore és (skate-) punk egyvelegről van itt szó, nagyon sok a meglepetés. Vényre vele!
Kedvenc dal: Csak kiváló számok vannak ezen a lemezen, így kettőt is választok; Z Generation (mindenki átérzi, aki kicsit is érintettje a dalba foglalt korosztálynak) és a 20 Graves (azta kurv@, mi ez a nagyzenekari betét a dal második felében???)
Elérhetőségek:
Kamelot – I am the Empire
Mindig is tudtam, hogy a Kamelotnak az én zenémnek kéne lenni, hiszem progresszív power metalról van itt szó, az említett stílusok pedig külön-külön nagyon is a kenyereim, ám simán lemezen valahogy nem tudtak a számaik úgy Isten igazából elkapni. Aztán egy hirtelen fellángolástól vezérelve egy nagykörúti lemezboltban 8 rugóért megvettem a fullos kiadást (2 cd + dvd + blu-ray; ráadásul doku- és werk filmmel, rátolva az elmúlt évek összes videoklipjét…). Miután végiglestem az egészet, valahogy olyan érzésem volt, mintha ajándékot kaptam volna! Valószínűleg az kellett ahhoz, hogy megszeressem a muzsikájukat, hogy egy ilyen kiadványon hallhassam őket. Azóta visszamenőleg zabálom a diszkográfiájukat. Tommy Karevik meg konkrétan az egyik legnagyobb énekes ma!
Kedvenc szám: Phantom Divine; ezzel fedeztem fel Lauren Hartot, majd pedig az ő munkásságát is.
Elérhetőségek:
Facebook - Instagram - YouTube
Marko Hietala – Pyre of the Black Heart
A Nightwishból ismert Marko Hietala első szólólemeze még 2019-ben jelent meg Mustan sydämen rovio címen, ugyanakkor a lemez angol verziója idén év elején látott csak napvilágot. Ez a muzsika leginkább a progresszív hard rockhoz áll a legközelebb, de nincs értelme igazán behatárolni. Nem voltak elvárásaim, így a Pyre of the Black Heart (és finn verziója) számomra az elmúlt évek egyik legjobb lemezévé érett. Érdemes megemlíteni, hogy nagyon jó a fordítás és alig vannak prozódiai különbségek a két nyelvű verziók között, pedig ettől nagyon féltem. Áldom az eszemet, hogy februárban elzúztam a Barba Negrába Markot megnézni… konkrétan nyár végéig az volt az utolsó rendes, fizetős, élő koncertem.
Kedvenc dal: The Voice of my Father
Elérhetőségek:
Metallica - S&M2
Nem kell ecsetelnem, elég annyi, hogy jórészt Metallica-n nőtem fel. Amikor az első S&M megérkezett, akkor kb. 3 éves voltam, persze azóta felnőtt fejjel is megnéztem. Akkor az is egy korszakos mű volt, ám az S&M2 egy sokkal magasabb színvonalat képvisel. A szimfonikusok és a Metallica tagjai nemcsak elzenélgetnek egymás mellett, hanem szervesen összeegyeztetik, összevegyítik mindazt, amit tudnak, ezzel pedig valami nagyszerűt alkotnak. Megmosolyogtatónak tartottam, hogy egyes hazai kritikák nagyon be akarták bizonyítani, hogy ez bizony sz@r és az által, hogy nem csipázzák a komoly és klasszikus zenét, az efféle hatásokat, végeredménynek kihozták azt, hogy csak az első 4 Metallica album volt jó… Ehhez csak gratulálni tudok. Tényleg érdemes beszerezni, valahogyan meglesni ezt az anyagot, rengeteg a finomság és különlegesség, a középső csak akusztikus és szimfonikus blokktól kezdve, a szokatlan dalválasztásokig. Azt pedig csak így itt hagynám a végére, hogy nemcsak amiatt komoly memento ez az anyag, mert 1-2 napig moziban is meg lehetett nézni, hanem azért is, mert a koncerteket követően James Hetfield elvonóra vonult, utána pedig jött a koronavírus… Így sokáig ez marad a legfrissebb rendes koncert, amit videón is megörökített a zenekar és a körülöttük működő gépezet.
Kedvenc szám: The Unforgiven III
Elérhetőségek:
Trident – Beat
Kellemes, sok gondolattal megtámogatott hallgatni való a Trident új lemeze. Révén, hogy a 90-es évek elején indultak és pár éve alakultak csak újjá, így eddig nem fogta be őket a radarom, ám utólag is áldom őket, hogy átdobták az albumot. Intelligens szövegek, nem túltolt, túldíszített zenei alapok; rock, grunge, kicsi punk és kicsi metal és egyfajta hazai, kelet-európai életérzés. Ez a Beat, melynek külön dicséret illeti a mai trendekre fittyet hányó, mégis kifejező és sajátos borítóját.
Kedvenc dal: A rétegzett, többértelmű szövege miatt egyből kedvencem lett a Jobb lesz.
Elérhetőségek:
Apey – Book of Changes
Apey elég sűrű évet tudhat maga mögött, hiszen az első, amúgy negyedik Lazarvs korongon túl kihozta a negyedik szólóalbumát is. Hasonló a vonal, mint korábban, ám jelentősen változatosabb, mint eddig bármikor. A változás, ami állandó, és ez nem csupán a címből adódik, hanem abból is érezhető, ahogyan a hallgató megtalálhatja magát ezekben a trackekben. Sűrű hullámhegyek és völgyek követik itt egymást, átlagban pedig a megnyugvás és az ösztönös kiteljesedés, ami jelen van. A Blahalouisiana-ból ismert Barbi hangja is egy új színfolt Apey zenéjében és minden bizonnyal az ő életében is. A Dance with the Devils-en túl a Glowing Pink Rosé-ban is hallhatjuk őt, tetszik, hogy utóbbiban csak színesítésként, nem duoban, nem tolakodó módon. A Book of Changes Apey legérettebb és szerintem legjobban ható, legkellemesebb hatású albuma.
Kedvenc szám: Blue Veins; alapvetően az album legkedveltebb nótája, mely a legtöbb különchöz és kívülállóhoz szól, ám még így sem kap ez a szám elég figyelmet. Egy igazságos és szép világban ennek a dalnak kéne szólnia minden rádióból és világslágernek kéne lennie…
Elérhetőség:
Margaret Island – Live
A Margaret Island Live anyaga egyfajta időkitöltésként fogható fel két nagylemez között, ugyanakkor sokkal több ennél. Bár van minőségi különbség a különböző számok megszólalásában, hiszen más-más koncerteken lettek felvéve, ugyanakkor ez nem igazán zavaró. Nem cicomázták túl, hallatszanak az apró hibák, meg persze az is, hogy mennyire jól működik ez a zenekar élőben is. A Margaret Islandet, ha hallgatom, mindig vidámabb leszek és úgy érzem, hogy nincs olyan akadály, amin ne tudnék túl lenni, ami miatt érdemes lenne stresszelni. Ez az életérzés a koncertjeiken fokozottan jelen van, mindez pedig átjön a Live-ra összegyűjtött felvételeken. Mindezek tetejébe pedig itt olyan számok is méltó köntöst és megújítást kapnak, melyek mondjuk albumon nem érvényesülnek annyira. Már csak azt sajnálom, hogy csak digitálisan jelent meg…
Kedvenc dal: Nagy újra-felfedezés volt számomra a Csak még egy szót dal. Albumon nem igazán szeretem, de ezzel a merőben más megszólalással, valamint a szám második felében hallható, egészen pofás gitászólóval már engem is meg tudott szólítani.
Elérhetőségek:
USEME – Üveghegy
Tavasszal, csak digitális formában érkezett meg az 30 perces hosszúságot is csak alulról kapirgáló 3. USEME mű. Az Üveghegy ennél fogva kicsit kevésnek hat, inkább középlemez érzetét kelti és-, bár nem az első, de nem is a második legjobb USEME lemez, ettől függetlenül nagyon is ott van a szeren. Egy-két szám tágabb társadalmi kérdéseket boncolgat, ám én az első, inkább befele tekintő Világvevőhöz tudnám hasonlítani. Leginkább amiatt, mert itt kapjuk meg a legjobb balladákat és az eddigi komoly szövegeknél is erősebbeket Csongor Bálintéktól. Példának említhető, a Magunkon át és az Akiben én is hinnék. Kellemes és hallgatásra nagyon is érdemes az Üveghegy!
Kedvenc szám: Egyértelműen a Leszel-e még?; megmérettetném a legjobb USEME számért járó díjért. Bálint eddigi legjobb szövegét is itt hallhatjuk. Egyszerűen csodálatos!
Elérhetőségek:
Írta, összeállította: eNVé
