Az önmagát Magyarország legjobb zenekaraként, illetve a világ első posztpank boybandjeként hirdető Megtűrtek nevű duó egyedi zenei megoldásaival hívta fel magára a figyelmünket. Muzsikájukban egyebek mellett post-punk-, darkwave- és metal-hatások keverednek technóval és számos más elektronikus zenei elemmel. E kreatív boszorkánykonyha kulisszái mögé engedett betekintést a két tag, Csabi és Doma, de beszélgetésünkben a hazai színtérről is szó esett.

Cs: Mi vagyunk a Megtűrtek. Három éve alakultunk egy szerencsés együttállásnak köszönhetően. Domonkos szült két elcseszett demót 2017 karácsonyán, amikben több potenciál volt, mint az országban addig bármiben. Én megláttam benne azt, amit odáig egyik projektben sem, aminek része voltam; egy megragadható koncepciót. Egy jó darabig nem tudtunk vele mit kezdeni, de az apró közönségünk valahogy annál is többet látott benne, így a motivációnk is konszolidálódott.

Ti magatok milyen zenéket hallgattok, illetve kik azok, akik a leginkább inspirálnak titeket?

D: Sokféle össze nem illő zenét hallgatok. Természetesen faterom gondoskodott róla, hogy megkapjam a megfelelő zenei táptalajt az egészséges fejlődésemhez, így már gyerekkoromban sok Led Zeppelint és Purple-t hallgattam. A kamaszéveimben rátaláltam a világ legjobb zenekaraira, a Kornra és a Toolra, és ekkortájt kezdtem motivált lenni, hogy magam is alkossak valamit. Azóta rengeteg különböző zenekart, előadót ismertem és szerettem meg, egy pár a teljesség igénye nélkül: Isis, Amenra, Kanye West, Sybreed, Azealia Banks, Gesaffelstein, The Soft Moon, Zebra Katz stb. Fontos tudni még rólam, hogy évek óra kizárólag egy Dirge nevű francia poszt-metál zenekar albumaira tudok csak elaludni. 2020-as kedvencem Dorian Electra.

Cs: A zenei ízlésem alakulása leginkább csak egy bekebelező cikázás volt. Mindig benne volt, hogy milyennek látom önmagamat kívül-belül, ennek megfelelően szigorúan személyes és esztétikai alapon tudtam azonosulni a zenével, de egy már kész szubkult csomaggal 100%-ban soha. Minél jobban tükrözte, és minél jobban mozdította előre a zene az identitásomat, annál jobban vált be. Ilyetén módon egy csomó mindent hajítottam el magamtól, így nosztalgiázni nem szoktam, ellenben például a guilty pleasure koncepcióban egyáltalán nem hiszek, amivel gyakran együtt említik. Szeretem a zenéket, amik jót akarnak nekem és embertársaimnak, amikre BDSM-képek, meg különféle testnedvek villannak be, amikre ökölbe tud szorulni az arcom, és ami kivált belőlem egy intenzív azonosulási folyamatot, valamint egyfajta tiszteletet az előadó felé. Jelenlegi kedvenceim: Business City, Brutalismus 3000, Shygirl, Slave To Society, Only Fire, Schwefelgelb, Rosa Anschütz, Deli Girls, Slayyyter, Ayesha Erotica, Arca, Dorian Electra. Olyasmik, amik többletet adnak a világhoz. Az se rossz, ha diló.

Hogyan születnek meg a dalok? Az, hogy ki melyik hangszerekért felelős, mennyiben más élőben és a stúdióban?

D-Cs: Általában egyikünk hoz egy ötletet, ami ha inspiráló, akkor a másikunk hozzárakja azt, ami neki eszébe jut. A dalok szerkezete elég hamar fixálódik, inkább a szólamokon szoktunk tökölni. Amikor még nem voltunk lusták gitározni, általában Csabi hozta a dobot és a basszust, Doma pedig a gitár és szintetizátor szólamokat. Kezdetben még egy Audacity nevű programban dolgoztunk, ami elég fapados és limitáló, de aki követ minket tudja mit gondolunk a limitációkról. Jelenleg hardver szintetizátorokkal, groovebox-okkal, hangmintázással készítjük a dalokat, ami sokkal kényelmesebb, izgalmasabb és gyorsabb, mint gitározni meg számítón faszolni. A hangmintáinkat leginkább magunknak szintetizáljuk hardver szintikkel, DAW-val, meg a csöpp agyunkkal. A végén pedig hozzáadjuk a titkos Megtűrtek-adalékot, amit itt most nem fogunk megosztani veletek. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek, hogy dobja ki a gitárt és csináljon valami fasza (elektronikus) zenét. A „stúdió” általában Doma szobája, az éneket is itt vesszük fel. Remélhetőleg feljelentenek majd minket. Mivel csak ketten vagyunk, ezért élőben nem mi játszottunk minden szólamot; többnyire exportáltuk a dob+szinti „alapot” mp3-ként és erre gitároztunk meg acsarkodtunk. Az új, elektronikus szettel még csak egy-két treki erejéig koncerteztünk, arról most még nem tudunk nyilatkozni. Szar nem lesz.

A dalszövegeitekhez honnan merítetek inspirációt, illetve melyikőtök írja őket?

D-Cs: Klisés, de ez van: a szövegeinkhez a fő ihlet a saját életünk, és a minket ért élmények. Általában közösen szüljük őket Domonkos teraszán, ahol egymásnak passzolgatjuk a telefont, amibe bepötyögjük, ami csak eszünkbe jut. Eközben sok cigit és csipszet szívunk el, mellé kék Powerade-et fogyasztunk. Általában a szövegeink egy központi inzultussal indulnak, amihez kijammeljük a verzéket. Vannak absztraktabb agymenéseink, de a legjobb szövegeink általában a legegyszerűbbek.

Nemrégiben egy új, háromszámos kiadvánnyal jelentkeztetek, amely sokkal inkább szinitközpontú az eddigiekhez képest, az első dalon még autotunet is alkalmaztok. Tudatosan vittétek ebbe az irányba a zenét vagy teljesen spontán módon történt így?

D-Cs: Elég nehéz meghúzni aközött a vonalat, hogy mi tudatos, és mi nem. Mi is idő közben jövünk rá arra, hogy mi működik nekünk a legjobban, és sokat nyom a latban az is, hogy mit gondolunk a zene csúcsának abban a pillanatban. A gitárok elhagyását nagy részben tulajdoníthatjuk a kényelmi faktornak, de annak is, hogy sok esetben úgy éreztük, kevés újat tudunk már vele mutatni, és nem is volt annyira kielégítő, mint agyamentebb hangokkal baszakodni.

Cs: Az is hozzátett az egészhez, hogy a hardverezés megkezdésével a DAW-undorom egy idő után már elviselhetetlen volt.

D-Cs: Az autotune pedál karácsonyi ajándék volt magunktól magunknak, és ez tulajdonképpen elkerülhetetlenné tette az utat, amivel a „karrierünk” elején már eleve szimpatizáltunk.

Eléggé különleges zenét játszotok, mi volt a legpozitívabb, illetve a legnegatívabb megjegyzés, amit eddig kaptatok?

D-Cs: Sok negatív megjegyzést nem kapunk azon túl, hogy „nem érteni a szöveget”, vagy hogy „nincs dobos”. Ezek persze nem kifejezetten ellenünk szólnak, illetve leginkább akkor válnak problémává, ha feltesszük magát a fölösleges kérdést. Mostanában ennyi kritikát sem kapunk – valószínűleg már megszokták tőlünk. De a kiabálást meg a dobgépet se mi találtuk fel. Továbbá abszolút nem vesszük komolyan magunkat, nekünk ez buli, és aki tud ezzel azonosulni, azt mi mindig szívesen barátunkká fogadjuk. Ha valaki pont ezen a zenén baszódna fel, akkor ő maga válna viccé. Hozzá kell tegyük, egy ilyen emberrel sem találkoztunk még; egészséges pszichétek van.

A legpozitívabb visszajelzés számunkra az, hogy aki éli, amit csinálunk, az olyan szintű dedikációt mutat felénk, amit megtapasztalni számunkra egy igen erős szentimentális élmény. Elég baráti a légkör – tükrözi a mi attitűdünket is. A legutóbbi szép minősítés, amit kaptunk, valami olyasmi volt, hogy olyan jó, hogy Magyarországon csinálnak ilyen zenét.

Több single és kislemez van már mögöttetek. Ezeket fizikai formátumban nem tervezitek megjelentetni?

D-Cs: Nem vagyunk ellene, de idáig még nem tolongtak értünk a kiadók. Vegyetek pólót.

A főváros számos underground koncerthelyszínén játszottatok már, beleértve a jelenlegi helyszínen már a végnapjain túl lévő Dürer Kertet is. Ha szeretnétek, kommentálhatjátok az eseményeket, de ha van valami jó kis sztoritok akár fellépőként, akár látogatóként, semmiképp se tartsátok magatokban!

D-Cs: Megrendítő meg szar az egész. Évek múltán is el fog kapni a gyomorgörcs, amikor arra járunk, és az eredeti épületnek már nyoma sem lesz. Nem csak koncerteztünk, de többször is próbáltunk ott különféle termekben – annyira közel még sosem kerültünk a Hooliganshez. Tőlük nagyon kell félni. Azért nagy öröm számunkra, hogy az utolsó éveiben mi is hozzátehettünk a Dürer-mitológiához; itt volt például az első koncertünk, ahova több, mint 10 ember jött el. Fontos, hogy ne felejtsünk, de meg kell tanulnunk elengedni ezeket, és szükség esetén nomáddá válni. Továbbá az is fontos, hogy az elkövetkezendő években szülessenek új platformok, és hogy ne nyomorodjunk bele a hányattatásokba, mert aztán pislogunk kettőt, Tankcsapda és barátai meg már be is foglalták az egész zenei életet. 

Hogyan tovább, mik a tervek a jövőre nézve? Gondolkodtok-e egy nagylemez megírásában?

D-Cs: Nincsenek világmegváltó terveink. Rövid távon szeretnénk jobb emberekké válni és a közvetlen környezetünket gyarapítani, ahogy éppen tudjuk. Számunkra ez abszolút a „passion project” kategóriát foglalja el az életünkben – egyebeket is csinálunk (egyike, melóka, stb). Hosszútávú terveink között szerepel egy főzőműsor, egy videóklip, a várva várt ADIDAS X MEGTŰRTEK kollab, de Balenci is szóba jöhet, ha van elég tökük hozzá. Előadókkal is kollabolnánk. Ja igen, a nagylemez még várat magára; továbbra is EP-kkel, singlékkel és instás szarságokkal akarjuk terrorizálni a népet.

Végezetül soroljatok föl pár olyan hazai zenei formációt, akik szerintetek megérdemlik a figyelmet!

D-Cs: Polldarier, Fat & Cute, Season of Mists, Erkölcsi Mozsdo, Monstaz, és ennyi. Itthon sajnos kevés egyedi zenei produkció van, inkább nyugati trendeket követnek a zenekarok 3-5 évvel lemaradva, vagy kispálok próbálnak lenni. Csináljatok többen érdekes zenét. Emellett jobb időkben technózzatok, támogassátok a WEB és FamilyFast buliszériát, meg a Kriptát. Meg tudjátok, mit kell még tennetek. Plusz gondoljatok az olyan írásos médiumokra, mint a KERET és társai. Meg a kis fesztiválokra. Aztán majd tal <3

Kérdezett: mäyräkoira

Képek: Megtűrtek, szuszugraphy (teljes album ITT)

Videók: KERET

Elérhetőségek:

Facebook – Bandcamp – Spotify – Instagram