Mantra a frusztráltságból való kitörés vágyáról – NANANA dalpremier és interjú

By: ENVÉ 2023. máj 12.

Lüktető, nyugtalanító, monoton, mégis felpörgető sötét hangulatok. Éteri hangok, olykor melankolikus, olykor dühös, pszichedelikus poszt-punk. Nagyjából így lehetne leírni az idén januárban alakult NANANA együttes zenéjét. Az 5 tagú csapat (Timári Lotti – ének, szintetizátor; Fülöp László – gitár; Hosszú Levente – gitár; Demeter András – basszusgitár; Cseh Dániel – dobok) év elején adta ki első számát (Release), majd ezt követte a Kereten debütáló Timber és a Recorderre érkezett Take off. Negyedik dalukat pedig mi mutathatjuk be nektek! Ám a cikkünk végén található, videóval megtámogatott új nótáról, a Coming Home-ról előbb beszéljenek ők Nektek alábbi interjúnkban.

Kérlek, meséljetek először is a csapat alakulásáról! Hogyan formálódott a banda? A NANANA zeneileg miben különbözik korábbi együtteseitektől?

Fülöp László: A NANANA története úgy kezdődött, hogy tavaly 27 éves lettem, és gondoltam, ez jó apropó arra, hogy kitűzzem célul arra az évre, hogy végre befejezzek legalább két félkész dalkezdeményét, amik évek óta a fiókban kallódtak. Meg is kerestem Danit és Levit, hogy lenne-e kedvük segíteni ebben a hálószobaprojektben, akik egyből azt mondták, hogy három emberrel ez akár már egy zenekari formáció is lehetne.

El is mentünk hármasban próbálni, és bár a közös zenélést élveztük, a dalok valahogy nem működtek. Pár hónapra el is felejtődött ez a projekt, aztán egy közös koncertlátogatás után merült fel ismét a közös zenélés gondolata. Dani dobta be, hogy neki régi álma egy női frontemberes posztpunk zenekar, én meg egyből mondtam, hogy nagyon régóta szeretnék Lottival közösen zenélni. Dani korábban már zenélt együtt Bandival a Quiet Kid & the Speakers-ben, nagyon jó egységet alkottak a ritmusszekcióban, és mivel mind az ötünk jó barátságban volt már egymással, hamar egyértelmű lett a felállás.

A NANANA legalább abban különbözik a korábbi közös projektektől, hogy egy elég szilárd koncepcióra épült: egy női énekes posztpunk zenekar, amelyik nem fél kísérletezni más stílusokkal sem.

Igen, ez utóbbi abban is látszik, hogy bár dalaitok igen karakteresek, de mindegyik más-más arcát mutatja meg a csapatnak. Hogyan csatlakozik ehhez az új dalotok, a Coming Home? Zeneileg szerintetek mi a kohézió a dalaitok között?

F.L.: Egyik kedves barátunk mondta azt egyszer, hogy akármelyik dalunkat hallgatja, legyen az valami pörgősebb vagy akár vidámabb, ő mindegyikben érez elrejtve a zenében egy kis szorongást, feszültséget vagy akár melankóliát. Talán ez képezi leginkább a kohéziót a dalaink között.

A Coming Home is jól illeszkedik ebbe a vonalba. Bár a dal vége egy pozitív, kitörő felszabadulásba érkezik meg, a feszes dobok vagy a gitárok hangzása végig magukban hordozzák ezt a feszültséget.

A Coming Home az első dal, amit közösen alkottatok, ám pár hónapra rá teljesen újra is kellett írnotok. Meséljetek erről kicsit! Mi miatt alakult ez így?

F.L.: A Coming Home eredetileg egy kicsit talán blues-rockos gitártéma köré épülő, ugrálós indie-rock dal volt, amelyet nagyon szerettünk játszani a próbákon, de végig éreztük, hogy hiányzik belőle a közös pont a többi dalunkkal. Az egyik próba után erről el is kezdtünk konstruktívan is beszélgetni és megegyeztünk, hogy a következő alkalommal megpróbáljuk teljesen szétbombázni a dalt. A következő próbát gyakorlatilag végig csak ezzel töltöttük, rengeteg változatot néztünk meg, még egy dúros, boldog verzió is volt, de végül a végleges változat alapja volt az, amire azt mondtuk, hogy „Na, ez lesz az!”.

Írtatok már dalt a környezeti válságról, klímaszorongásról, de a kivándorlás mögötti keserű gondolatokról is, ezúttal pedig a lelki béke és az élet káoszából való kitörés vágya van terítéken. Milyen gondolataitok húzódnak meg a Coming Home szövege mögött?

Timári Lotti: A dal maga bár dinamikus, néhol talán vidám hangulatú, de, mint a legtöbb dalunkban eddig, most is adott időszakok általánosabb szorongásait írtuk ki magunkból. A Coming Home egy belső monológ, egy mantra, ami az általános frusztráltságból való kitörés untalan vágyakozásáról ír. Arról, hogy néha milyen jelentéktelennek tűnik az ember, és arról a paradoxról, hogy milyen nehéz és szorongató, amikor kényszeresen törekedni vágyunk a belső békére.

Ezúttal ki készítette a videót és mi volt az ezzel kapcsolatos koncepciótok?

F.L.: A mostani videó ötlete a készítője, Siteri Nóra fejéből pattant ki, aki korábban már a Timber videóját is készítette nekünk. Nóri a mindennapi frusztrációt valamilyen testrész gúzsba kötésével igyekezett megjeleníteni. Az elképzelés az volt, hogy a videót visszafelé játszva a kötél úgy tűnjön, hogy szinte magától tekeredik a testrész köré, és kezdi azt körbehálózni.

Eddig kijött négy dalotok, voltak már fellépéseitek, s hamarosan további két koncert is következik. Mik a további tervek, mik a következő lépések a NANANA életében?

F.L.: Május 18-án az Aurórában lépünk fel a Breastbone és a görög Lia Hide társaságában. Ez a koncert lesz egyébként a NANANA dj-set debütálása is! Június 6-án az A38 Hajón játszunk a Gomoly és a Butterbros előtt. Júliusban pedig várható egy fesztivál fellépés is. Eddig ezek a fix dátumaink, de már tervezzük szervezni a további koncerteket a nyár második felére és az ősz elejére.

Emellett az elmúlt hetekben elkezdtünk ismét demózni, ezzel készülve a következő stúdió sessionre. Négy új dalt szeretnénk még a nyáron felvenni.

Végezetül zárjuk az interjút a Coming Home egy számotokra fontos szövegrészletével:

T.L.: