Album: An Unexpected Reality
Előadó: Gatecreeper
Megjelenés ideje: 2021. 01. 13.
Kiadó: Closed Casket Activities
Származás: Amerikai Egyesült Államok
Tracklist:
1. Starved
2. Sick of Being Sober
3. Rusted Gold
4. Imposter Syndrome
5. Amputation
6. Depraved Not Deprived
7. Superspreader
8. Emptiness
A 2013-ban alakult amerikai Gatecreeper az újgenerációs zenekarok egyik legkiválóbbika. Zenéjükben a régi iskola által lefeketetett death metal alapokra építkeznek, elsősorban a svéd hagyományokat követve. E szellemben születtek meg az eddigi kiadványok, azaz a Gatecreeper EP, a Sonoran Depravation és a Deserted című nagylemezek, valamint számos split és single. Az arizonai kvintett idén januárban azonban egy új EP-vel jelentkezett, mely az eddigiektől kissé idegen területekre vezeti a hallgatóságot.
Az An Unexpected Reality nyolc darab dalt tartalmaz, melyek közül az első hét hossza egyenként átlagosan nem éri el az egy percet, a záró tétel viszont önmagában több, mint 11 perces. Furcsa kiegyensúlyozás ez már csak az eddigiek fényében is, hiszen a zenekarra inkább a rövid vagy középhosszú, 3-6 perces dalok voltak eddig jellemzőek. Fölfedezhettünk ugyan korábban is a srácok zenéjében hardcoreból származó vagy legalábbis arra hajazó elemeket, mint ahogyan ritkán melodeath-es dallamokat is, a jelen EP azonban jóval túltesz az eddigieken.
Az album első felét alkotó hét dal akár egy is lehetne, hiszen mindegyik ugyanaz a gyors tempójú, olykor grindos zúzda, habár azért egy-két kiemelkedő pillanatot tartogatnak nekünk. Említésre méltóak a Superspreader és az Imposter Syndrome cmű tételek, melyek talán önmagukban is megállnák a helyüket, de az album első fele – kis túlzással – javarészt egy Entombed-riffgyűjtemény némileg „hácésítva”. Chase Mason énekes ráadásul a tőle már jól megszokott mélyről jövő growl hörgéseket itt-ott azért elhagyja, és magasabb regiszterekkel kísérletezik. A nyitó Starved című dal például ilyen, és azon túl, hogy legalább megtudtuk, hogy Chase ilyet is tud, nem túl sok értékelhetőt találok benne, hiszen a dalok nem nagyon állnak össze. De a Gatecreepernek egyébként is a középtempós, súlyos riffek állnak jól, melyekhez Chase közepesen mély hangja a tökéletes választás épp úgy, ahogyan a Bolt Thrower sem Bolt Thrower Karl Willetts hangja nélkül.
Zárótételként a címe ellenére nagyon is tartalmas Emptiness című tételt kapjuk, ami az első hét szerzeményt a lehető legjobban ellensúlyozza, és egyúttal új dimenziókat is nyit meg a Gatecreeper-rajongók számára. Ahogyan arról már szó volt, a fiúk legtöbb és legjobb dala középtempós, vagy akár gyors, de nem abban az értelemben, ahogyan a jelen EP első felének szerzeményei. Az Emptiness minden eddigi Gatcreeper-hagyománnyal szembe megy, és egy egészen új arcát mutatja meg a zenekarnak. A 11 perces eposz a death és a doom metal határmezsgyéjén helyezkedik el, de klasszikus doom/death dalnak azért mégse mondanám. Leginkább egy Paradise Lost nótához tudnám hasonlítani zeneiségében és atmoszférájában is. Nyomasztóan súlyos riffek éppúgy vannak a dalban, mint epikus dallamok, Chase torka pedig az összes létező hangfekvést bemutatja. A dal tehát nagyon egyben van, az egyik legjobb, amit a Gatecreeper valaha alkotott. Chase magasabb regiszterei az EP első felével ellentétben itt egyáltalán nem tűnnek idegennek, mi több, a dal meg is kívánja azokat.
Az első hét tétel javarészt felejtős, kissé elkapkodottnak, sebtében összedobottnak érzem őket, ám a záró dal bőségesen kárpótolja a hallgatóságot, hiszen a már megszokott Gatecreeper-minőség köszön benne vissza az eddig ekkora mértékben sosem alkalmazott doomos köntösben.
Pontozás: 7/10
Írta: mäyräkoira
Elérhetőség:
