Zsüd producer, dalszerző énekes és vezető zenei oktató (imPro School) is egyben. Szólóprojektjének stílusa leginkább electro-pop, ám dalai igen eltérő karakterekkel bírnak, keverednek bennük többek között jazzes, filmzenés és egyéb elektronikus hatások. Alábbi interjúnkban munkásságáról, az eddig megjelent Zsüd dalokról, valamint a mai napon, március 12-én megérkezett, debütáló lemezéről is kérdeztük őt.
Üdvözöllek a MusicTunnel oldalon! Mesélj nekünk; hogyan alakult a zenei, produceri pályád a szólóprojekted elindulásáig?
Bár gyerekként sokáig tanultam klasszikus zongorát és zeneelméletet, egészen sokáig úgy tűnt, hogy rendes ember lesz belőlem. A mester diplomám megszerzése után azonban véletlenek sorának köszönhetően kikötöttem az imPro School Zenei Producer képzésén, és teljesen beszippantott ez a világ. Sokáig kerestem a helyem ebben, mert túl széles a zenei érdeklődésem ahhoz, hogy kényelmesen beleférjek egy dobozba, de, ahogy kezdtem elengedni ezeket a valós vagy képzelt elvárásokat, rájöttem, hogy ez nem bug, hanem feature, és lényegében a Zsüd alapja is ez.
2020 során három Zsüd dal is megjelent (Birds, Carved and Burned, Heavy). Te hogyan kötődsz ezekhez a tételekhez? Hogyan jellemeznéd ezeket a trackeket 1-1 mondattal?
Mindhárom dalt nagyon szeretem. A Birds és a Carved and Burned filozofikus vonalat képviselnek, a Heavy pedig egy jó kis agonizáló nóta.
A Birdsről Marcus Aurelius jut eszembe, aki az Elmélkedések c. könyvében számtalanszor érvel azzal, hogy igazából bármit csinálsz, ígyis-úgyis meghalsz. Ez persze lehet depresszív, de, ha igazán belegondolunk, ez valójában egy nagyon felszabadító gondolat.
A Carved and Burned egyfajta vezeklés az elhagyott pályám felé. Bár nem gyakorlom a környezetmérnöki szakmát, a témakör erősen foglalkoztat. Ez a dal egy elképzelt, poszt-apokaliptikus világról szól, ahol az emberiség föld alá kényszerült a környezetszennyezés következtében, ám mégsem kérdez senki semmit, csak ülünk a magunk kreálta kakaóban, mert mindenki tudja, hogy megérdemeljük.
A Heavy pedig egy olyan pillanatot kap el, amikor egy kapcsolat elején az ember ráeszmél arra, hogy ugyanazokat a köröket rója, ugyanazokkal a mintázatokkal és, bár újnak tűnik a szituáció, mégis lejátszott meccs az egész.
A tavalyi év második felében megjelent a Platon Karataev átdolgozás albuma, az Atoms Reimagined, amin különböző előadók formálták át a nagy sikerű Atoms néhány dalát. Ezen a lemezen te szerepelsz egyedül két dallal. Hogyan hatott rád ez a projekt?
Nagyon-nagyon inspirálóan! 2020 egyik pozitív hozadéka számomra Sebő és Gergő barátsága, ami ráadásul instant klick volt. Kvázi ismeretlenül kerestem meg egyébként őket még az Atoms megjelenése előtt, hogy nagyon szívesen készítenék remixet és átküldtem néhány demomat nekik. Ekkor még el sem indult a Zsüd és őszinte meglepetésemre azt mondták, hogy „szuper, benne vagyunk!” Ha jól emlékszem, ez indította el a remix album gondolatát is. Az pedig, hogy kétszer szerepelek rajta, csak a stréberségemet jelzi.
Idén január végén ismét új saját számot adtál ki, egy motivációs himnuszt, a Player-t, mely egy igazán mutatós klipet kapott. Mi alapján választottad ki a videóban szereplő három fiatal tehetséget, bajnokot?
A fő szempont az volt, hogy tinédzsereket szerettem volna fókuszba állítani. A tinédzseri lelkesedést sokszor hajlamosak az emberek nem komolyan venni, de a befektetett energia kortól, nemtől és minden egyéb paramétertől független előbb-utóbb meghozza az eredményét. Neten keresgéltem ilyen fiatalok után és így találtam meg Zsókát és Gergőt, Ádámot pedig Zsókáék ajánlották, hogy legyen ő a sakkpartner.
Ha jól tudom, a Player-t többek között magadnak is címezted. Mi volt az a pont, amikor rájöttél, komolyan kell venned önmagad és nem szabad magadra kezdőként tekintened?
Egy idő után azt vettem észre, hogy azok a producerek, akikkel jóban vagyok, teljesen alapszintű dolgokat magyaráznak nekem állandóan. Egy darabig gyűjtöttem a frusztrációt magamban ezzel kapcsolatban, de rá kellett jönnöm, hogy ez hárítás, és az én felelősségem, hogy mit kommunikálok magamról a környezetem felé.
Kiemelnék egy részletet a dal szövegéből: „My focus is on the top, and I don’t care what you say I’m not.” Mit jelent ez számodra és mit üzensz ezzel a különböző tehetségeknek? Sokszor találkoztál hasonló mondatokkal a pályád során?
Nem szűkíteném le ezt a zenei pályámra, mert civil oldalról is kaptam ilyeneket. Ezek már nem frusztrálnak egyáltalán, mindenki a saját szűrőjén keresztül lát, és addig, ameddig a saját játszótere ér. A lényeg, hogy ne hagyjuk, hogy ezek szabják meg a miénket. Csak azért, mert valaki nem látja, hogy meddig ér a szárnyad, még nem jelenti azt, hogy nincs ott.
Március elején újabb dallal jelentkeztél, egy instrumentális jazz nótával, a 2 a.m.-el. Hogyan zajlott ennek a hangulatos, noir videónak a forgatása? Mesélnél a klip koncepciójáról?
Elárulok egy titkot, ezt a dalt eredetileg nem terveztük önálló single-ként megjelentetni, épp azért, mert finoman szólva is messze van a nyári sláger kategóriától. Tavaly nyár végén azonban a Terézvárosi Önkormányzat kiírt egy klip-pályázatot, amelyben a kerülethez kötődő videókat támogattak és ebben a dalban találtuk meg a legőszintébb kapcsolódást. Andrással sokat beszélgettünk előtte, mert már benne voltunk jócskán a Player előkészítésében. Tudtam, hogy az egyik álma, hogy készítsen egy egysnittes videót, úgyhogy már azzal küldtem át neki a dalt, hogy mi lenne, ha ez lenne az, amihez elkészül. Mindketten szeretjük a kihívásokat, így született meg a koncepció, hogy építsünk egy mozgó platformot, amin berendezünk egy antik nappalit. Azt a típusú merengést szerettük volna megjeleníteni ezzel, amikor valamilyen ötlet, koncepció beragad az ember fejébe, és hiába megy akár egy sétára, akár társaságba, nem hagyja nyugodni, és gondolatban még mindig a “papír fölött” van.
A 2 a.m. klipje tehát az éjjeli baglyokról és az alkotásról is szól. Valóban hajnalban szoktál a legtöbbet, a leginkább komponálni? Hogy kell elképzelni nálad az alkotói folyamatot?
Változó az alvásciklusom, vannak bagoly-periódusaim, ilyenkor akár 3-4-ig is dolgozom, de ez nem állandó. Nincs kőbe vésett alkotói metodikám, ami tudatos is, mert élvezem azt, hogy ezer-féle oldalról meg lehet közelíteni a zenét. A 2 a.m. alapja például zongora improvizáció volt és, bár tele van hibával, de épp ezért akartam meghagyni az eredeti verziót, majd e köré építettem minden mást.
A Player-nek és a 2 a.m.-nek is te voltál a rendezője. Előbbi az első rendezésed volt, míg utóbbiban szerepeltél is. Nem okozott ez nehézséget a számodra?
Dehogynem! (nevet) Sőt, hozzátenném, hogy a gyártásvezető is én voltam, és egy hét alatt forgattuk le a két klippet. Meredek menet volt, sok tanulsággal gazdagodtam.
A mai nap folyamán, március 12-én jelent meg első nagylemezed. Az eddig kijött Zsüd számok mind szerepelnek rajta, mondj nekünk pár szót az album többi tételéről!
Igen, az album tavaly augusztusban lett kész, és úgy kerültek a single-ök leválogatásra róla. Az eddig megjelent dalok alapján szerintem már senki nem lepődik meg azon, hogy sokszínű a lemez, de mégis van egy vonalvezetése, lényegében egy feldolgozási ciklust követ végig. Van benne dráma és intrika, a végén pedig rájössz, hogy a komornyik a gyilkos!
Zsüd Rewiring című első nagylemezét itt végig is hallgathatjátok!!!
Zsüd elérhetőségei:
