Rajzol, fest, alkot. Az ösztönös hobbit azért elég komolyan veszi, hiszen folyamatosan új ötleteken agyal, új projekteken dolgozik (évről-évre résztvevője például az Inktober-kihívásnak), és volt már saját, önálló kiállítása is. Mindezek mellett olykor kérésre, megrendelésre is dolgozik, így készült el a mi logónk is.
Bredák Ádám 2016 környékén indította útnak Bredy Design oldalát, ahol azóta is napról-napra osztja meg a közönséggel műveit. Rendhagyó interjúnkban Ádám mesélt nekünk többek között szenvedélyéről, különleges stílusáról, az alkotói folyamatról és természetesen kicsit a zenét is belecsempésztük beszélgetésünkbe…
Gyermekként szinte mindenki imád rajzolni, de ez a szenvedély nálad felnőtt korodra is megmaradt. Mi az első rajzolós, festős emléked?
Kiskoromban Anyukám nagyon sokat rajzolt és festett, így az ő hatására, 3 évvel idősebb bátyámmal, mi is elkezdtünk alkotni. Ha visszanéznénk (Anya szerencsére elrakta az utókornak az összes gyermekkori rajzunkat egy hatalmas dobozba), legelső alkotásainkon saját házunk, különböző rajfilmfigurák (leginkább Songoku a Dragon Ball-ból), illetve kombájnok szerepelnének. A kombájnos alkotások onnan jöttek, hogy a Mamánk tesója nyáron jó párszor elvitt minket egy-két körre aratni, ami gyerekként óriási élmény volt (mosolyog).
Az egész gyermekkorodat végigkísérte vagy csak később, nagyobb korodban tértél vissza komolyabban ehhez az alkotási formához?
Ha jobban belegondolok, 3-4 éves korom óta szinte folyamatosan rajzolok. Egyszerűen imádtam mindig is az alkotást, amikor a semmiből valami tök király dolgot hozok létre. Persze voltak olyan szakaszok az életemben, amikor 2-3, esetleg 4 hónap kimaradt, leginkább a gimi idejében, de ennél nagyobb szünetre nem emlékszem. Kezdetben - ovis koromban - mindig a testvérem rajzait másoltam. Nagyon szépen és színesen rajzolt, ami elbűvölt, de aztán a sok gyakorlás hatására eljött az idő, amikor túlszárnyaltam (nevet).
Tulajdonképpen hobbi vagy inkább hivatás ez nálad? El tudod képzelni, hogy valaha teljesen az alkotás iránti szenvedélyedből élj meg?
Jelen pillanatban a kettő között állok, de azon az úton haladok, hogy csakis ez legyen a hivatásom. Korábban persze csak hobbi volt a sport mellett, azonban mindig is bennem élt a vágy, hogy ezzel szeretném majd „megkeresni a kenyérre valót”. Szóval el tudom képzelni és, ha minden jól alakul, hamarosan ez így is lesz.
Gyerekként arról álmodoztam, hogy majd rajzfilmkészítő leszek, persze ez azóta már átalakult. Az animáció készítés is jó, de számomra egy kicsit monoton és hosszú. Jobban szeretem a változatos munkákat, például amikor egy portré festése után egy logó- és arculattervezés, majd egy karakterterv jön.
Vannak karikaturisztikus ábrázolásaid, de számos más módon is festesz, sajátos a stílusod. Vissza tudsz emlékezni, hogy mikor és hogyan alakult ez ki?
Egyedi stílusjegyeim leginkább a kézzel készített portréknál, karikatúráknál és különböző karakterterveknél jönnek ki. A ceruzával készített vázlatok után a fő körvonalakat, arcvonásokat mindig alkoholos filccel kihúzom, majd utána jöhet a színezés. Régen mindig csak színesceruzával színeztem, aztán egyszer (2015 körül) megnéztem, hogy a japán Studio Ghibli animációs stúdió feje, Hayao Miyazaki (akit a „japán Walt Disneynek” is hívnak) hogyan is tervezi meg meséihez a háttereket, karaktereket. Érdekes, de mindig vízfestéket használt színesceruzák helyett. Ugyanezt a technikát vettem észre két másik művésznél, akikre az instagramon bukkantam rá. Ők név szerint a lengyel Mateusz Urbanowicz és a finn Heikkala. Munkásságuk annyira megtetszett, hogy én is kipróbáltam és mind a mai napig a vízfesték az egyik legjobb társam alkotás közben. Azóta a színesceruzákat csak ritkán használom. Például, ha a vízfestékkel felvitt színeket egy parányit szeretném már csak alakítani, akkor egy színben odapasszoló ceruzával oldom meg pár vonással.
Mi volt az első olyan munkád, amire a mai napig büszke vagy? S milyen élményre, tapasztalatra vagy a legbüszkébb, amit az alkotás révén éltél meg?
Az igazság az, hogy ha valamelyik rajzom, festményem (szerintem) jó lett, akkor mindig büszke voltam rá, gyerekkoromtól egészen mostanáig. Viszont, ha ki kell emelnem egy emléket, amikor elsőnek voltam rendkívül büszke, akkor azt 2003-ra kell datálni. Ezidőtájt publikálták az egyik focis karikatúrámat Thierry Henry, francia csatárról a Sztár Sport nevezetű hetilapban. Emlékszem, hogy postán kellett elküldeni a rajzot az újság postacímére, de az utána lévő két legfrissebb számban még nem jelentették meg, amiért kicsit szomorú is voltam és kezdtem azt hinni, hogy nem is fogják. Aztán egy nap indultam haza suliból, amikor szembe jött három ismerősöm, akik a testvérem osztálytársai voltak és nagy vigyorral tudatták velem, hogy benne van a rajzom és a nevem is a legújabb Sztár Sportban. Amint otthon voltam, szóltunk is Apának vonalas telefonon, hogy munkából hazafelé menet ugorjon be egy újságoshoz és vegyen egy példányt. Azóta is őrzöm azt a kivágott oldalt. A legbüszkébb azonban akkor voltam, amikor több portál is lehozta Dédimamám háborús történetét az általam készített festménnyel…
Mi miatt találtad ki, hogy létrehozod a Bredy Design oldalt? Vagy nevezhetjük ezt már márkának?
Amikor 2016-ban végeztem az egyetemen (az ELTE-n geográfusként), és elhelyezkedtem egy elektronikai hulladékkezelő cégnél, mint irodavezető, elkezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy ha egyszer s mindenkorra komolyan szeretném venni a rajzos pályát, akkor először is kellene egy platform, ahol megtudom osztani a munkáimat (a hagyományos módon, illetve digitálisan készült rajzokat, festményeket, logókat, borcímkéket, portrékat, karikatúrákat, egyszóval mindent). A név szinte egyből magától értetődően jött, hiszen a vezetéknevem miatt már az oviban is sokan becéztek Bredynek, ami végig kísér mind a mai napig. Hogy márka-e? Szeretném annak gondolni, hiszen majdnem 5 éve, hogy, ha készítek valamit, mindig Bredy Design néven jelenítem meg. Remélem, hogy a közeljövőben egyre nagyobb- és nagyobb hírnek örvend majd ez a név és sokakhoz eljut az alkotásaim híre.
Van kialakult munkamódszered? Van olyan helyszín, napszak, lelki állapot, amikor könnyebben, jobban megy a rajzolás, festés?
A legjobb helyszín az alkotásra este az íróasztalom, miközben mennek az általam kedvelt zenék, de persze azt is szeretem, ha csak szimplán csend van. Ekkor tudok leginkább a saját gondolataimmal lenni, tervezni a folyamatot és rajzolni. Ilyenkor könnyedén át tud esni az ember hajnalozásba, viszont legtöbbször mindig be tudom fejezni az adott munkát, reggelre persze elmaradhatatlan a kialvatlanság. De nincs mit tenni, éjszaka proaktívabb-, szóval egy éjjeli bagoly vagyok.
Ötletek, ihletek viszont nem csak az „éjszakai műszak” alatt jönnek, hanem mondjuk vonaton, fürdés közben vagy épp az ágyban, amikor még nem tudom álomra hajtani a fejem és még pörög tovább az agyam a különböző projekteken. Sosem tudhatja az ember, hogy mikor jelenik meg a feje mellett a kis villanykörte. Épp ezért a hátizsákomban mindig van ceruza, filc, festék és egy vázlatfüzet.
A munkáimat mindig képgyűjtésekkel kezdem az adott témakörben, legyen szó digitális vagy hagyományos módon készített munkáról. Ha digitális terepen fut a projekt, akkor ezután jön a photoshop, ha pedig kézzel készítek például egy portrét, akkor először ceruzával skiccelek egy vázlatot, a fő vonalakat megvastagítom, amin átmegyek egy alkoholos filccel, majd jöhet a vízfesték a színezés gyanánt.
Mindig érdekes projekteken dolgozol. Legutóbb például különleges állatokat vetettél papírra, kettőből egy új hibridet alkotva. Mesélnél nekünk erről kicsit? Miért tartottad fontosnak ezt a projektet?
A legelső ilyen hibrid egy „szarvasbagoly” volt, ami mondhatni, véletlenül született. Egy szimpla baglyot rajzoltam kedvtelésből pár perc alatt, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve, hozzárajzoltam még két szarvasagancsot is, mert, hogy miért ne. Azt gondoltam, hogy milyen menőn, meghökkentően nézne ki egy ilyen állat a valóságban. A végeredmény annyira tetszett, hogy elkezdtem töprengeni, hogy még milyen további fúzió jöhetne szóba. Ennek köszönhetően megfestettem 10 hibridet, majd a kiválasztott állatokról kigyűjtöttem érdekességeket, hogy a követőimnek ne csak szimpla látványosságot nyújtsak, hanem érdekes információkat is, amikről esetleg még nem hallottak. A projekt ennek köszönhetően a „Unique Animals – Különleges Állatok” megnevezésen került a nyilvánosság elé. A család és a baráti kör nagyon szereti a társasjátékokat, ezért az állathibridekből készítettem egy memória kártyajátékot is.
Muszáj egy művedet külön kiemelnem, ez pedig a dédmamádról készült festményed, amit már említettél is. Hogyan emlékszel vissza ezen festmény születésére, hátterére?
Az egész egy 2013-as töri órára vezethető vissza, ahova készíteni lehetett egy kiselőadást, arról, hogy a magyar katonák hogyan élték meg a doni katasztrófát a II. világháborúban. Ezen alkalomból én egy hanganyagot indítottam el, amin a Dédimamám meséli el az ő és Dédipapám történetét a háborús időkből. A tanárnőnek először nem tetszett, azt mondta, hogy én igazából nem adok hozzá semmit az egész előadáshoz pár bevezető szót leszámítva. A videó végén viszont dédszüleim személyes története annyira meghatotta, hogy könnyes szemekkel mondta az osztálynak, hogy „gyerekek, ez az igazi történelem, nem, ami a könyvekben van”, majd megköszönte nekem is, hogy ezt bemutattam a tanórán.
A festményt csak 2017-ben készítettem el, amit ajándékba szántam neki, természetesen nagy volt az öröm, nagyon tetszett a Dédinek is. Az alkotási folyamatot direkt vettem fel, hogy a már 2013-ban elkészített hangfelvételt zenei aláfestéssel együtt alávágjam. Több portál (Szeretlek Magyarország, Index, Bors stb.) is lehozta azóta a történetet, videóval együtt, továbbá a Meglepetés magazinban is szerepeltünk. Mondanom sem kell, azt a példányt is őrzöm. Emlékszem a pillanatra, amikor a velencei SPAR-ban levettem az újságos polcról, majd a Dédivel közös fotóm, valamint a festmény tekintett rám vissza. Különleges pillanat volt.
Azóta sajnos már csak föntről figyel ránk, 2020 januárjában aludt el, 98. életévében…
Képeidet a legtöbbször különleges fotókon mutatod be. Mi fog meg téged legjobban a fotózásban?
Szeretem különlegesebb formában tálalni az alkotásaimat, éppen ezért odafigyelek, hogy jó szögben és kompozícióban készüljenek a fotók. Sokszor van, hogy elmegy fél óra is mire összegyűjtöm a kellékeket. Hogy a kérdésre is válaszoljak, a kompozíció kialakítását élvezem a legjobban a fotózásban. Persze ebben nem vagyok profi, de nagyon szívesen elmerülnék a fotográfiában is, ha lenne rá több időm…
Olykor-olykor kérésre, megrendelésre is szoktál dolgozni, így született a MusicTunnel logója is. Mennyivel másabb így dolgozni, mint simán kedvtelésből? Miért tartod fontosnak, hogy ilyen munkákat is elvállalj?
Egyértelműen ezt is nagyon szeretem. Kihívásnak érzem, hogy egy megbízó kéréseit megvalósítsam pár gondolatból, elképzelésből. Élvezem az utat, amikor különböző tervekből elérünk a végső, kész állapothoz, amikor a megbízó és én is elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Nagyon hasznosak is egyben az eltérő felkérések, megbízások, mert így új témák, stílusok felé kell nyitnom, ezáltal fejlődni és tanulni tudok.
Ha már feljött a MusicTunnel; az eddig említetteken kívül van más hobbid is? Próbálkoztál esetleg zenéléssel?
Imádom a sportot. Legjobban természetesen focizni szeretek, de kedvenceim közé sorolom még a biciklizést, a túrázást, a fallabdát, a teniszt és a ping-pongot is. Nyáron rendkívüli módon ki tud kapcsolni és szabadságérzetet nyújt a SUP-ozás. A sporton kívül, ha tehetem, akkor a baráti társasággal társasjátékozunk, vonaton vagy hétvégi ebéd után pedig szeretek olvasni, leginkább életrajzi könyveket.
Ami azt illeti zenéltem is, de csakis kedvtelésből. Gimnazista koromban kaptam egy szintetizátort és autodidakta módon tanultam meg a kedvenc zenéim. Youtube-on kerestem jó pár tutorialt, ahol látni lehetett, hogy melyik billentyűket kell lenyomni. Szóval, ha valaki olyat kérdezne, hogy mi az a C-moll vagy C-dúr, arról fogalmam sincs, ellenben még ma is eltudom játszani Diddy - Dirty Money ft. Skylar Grey Coming Home vagy Regina Spektor Hero című számát. Sőt, gimi vége felé még egy 15 perces mini koncertem is volt a kápolnásnyéki suli aulájában, ahol 2 saját szerzeményt is előadtam Coldplay, Eminem és Pachhelbel dalai mellett.
Ha időd engedné most, milyen hangszert, hangszereket próbálnál még ki?
Ha időm engedné, akkor ráfeküdnék a zongorára és saját filmzenéket szereznék. Erre időskoromban lesz szerintem csak időm (nevet).
Többnyire milyen zenéket szoktál hallgatni, kik a kedvenc előadóid? Mindenevő- vagy inkább egy stílusban elmerülős vagy?
Egyértelműen mindenevőnek vallom magam. Egyaránt szeretem a külföldi és a magyar előadókat, valamint rengeteg stílust, legyen az rock, pop, klasszikus, elektronikus, lakodalmas zene. De ha muszáj leszűkíteni, akkor az Indie rock stílus áll hozzám a legközelebb, ami szerintem azért lehetséges, mert a FIFA játékban leginkább ilyen dalok szerepeltek. Kedvenc előadóim közé sorolnám a The Wombats, a Satellite Stories, a Coldplay, a Linkin Park zenekarokat. Azt ki kell emelnem, hogy a filmzenékért is odáig vagyok. Ebben a kategóriában a favoritok: Ludovico Einaudi, Hans Zimmer, John Willams, Ludwig Göransson, Ramin Djawadi.
Mik voltak a legkedvesebb koncertélményeid?
Ludovico Einaudi előadása a Müpában, valamint Example koncertje a VOLT Fesztiválon.
Vissza kicsit a Bredy Design-ra; mik készülnek nálad mostanság? Van esetleg már új projekted, amiről elárulhatsz nekünk ezt-azt?
Több projekten is dolgozom, de bőven van a tarsolyban, mindegyiknek csak várni kell a sorára. Annyit elárulhatok, hogy a közeljövőben lesznek különböző témakörben bögrekollekciók. Valamint van egy 2019 óta futó projektem, pontosabban egy társasjátékfejlesztés, amit a játékmechanizmustól, a táblán át az egész játék látványvilágáig, mindent én tervezek, persze az ismerősök kritikáját meghallgatva. Ha minden jól megy, jövőre kész lesz.
Végezetül; mi a kedvenc rajzoláshoz, festéshez kapcsolódó idézeted, szállóigéd?
A türelem (és az igényes munka) rózsát terem.
Kérdezett: eNVé
Bredy Design elérhetőségei:
