Album: Eternal Hails......
Előadó: Darkthrone
Megjelenés ideje: 2021. 06. 25.
Kiadó: Peaceville Records
Származás: Norvégia
Két év telt el az Old Star óta, és máris itt a legújabb Darkthrone-album, az Eternal Hails…… Ahogyan azt a duótól megszokhattuk, lemezről lemezre új arcukat mutatják meg, ez pedig most sem történt másként. Noha az új korong leginkább az utóbbi két nagylemez, azaz az Arctic Thunder és az Old Star vonalát viszi tovább, érezhetően más is lett, mégpedig pozitív értelemben.
A Darkthrone legnagyobb erénye, hogy a számos stílusváltás ellenére is önazonosak tudtak maradni. A zajos, leginkább death metalos hatású korai demók után egy death metal lemezzel indító, de a black metal albumaival a korai norvég szcéna egyik legfontosabb zenekarává váló Darkthrone adott már ki crust punkos, black ’n’ rollos, illetve heavy/speed metalos hatású lemezeket is, ám a zene mélyén rejlő mag, és az üzenet mindvégig ugyanaz volt: hűnek maradni önmagadhoz és ahhoz, amit képviselsz. Ez egy olyan dolog, melyet nem sokan tudnak a magukévá tenni a műanyaggá váló zeneipar világában. A siker mámora sokakat megbolondít, számos eredeti zenét játszó formáció adta már föl az önazonosságát csupán azért, hogy az éppen populárisnak tartott zenei hullámot meglovagolhassa. Fenriz és Nocturno Culto filozófiája azonban messzemenően más, ennek köszönhetően pedig ugyanaz a friss energia árad az új lemezből is, mint amit a ’90-es évek korongjain hallhattunk.
Ha nagyon szeretnénk beskatulyázni a Darkthrone-diszkográfia különböző lemezeit, akkor az Eternal Hails……-t a doomosabb (vagy legalábbis a korábbiakhoz képest lelassult) korszak termékének mondanám, hiszen ez már zsinórban a harmadik lemez, amely inkább a súlyra, és a lassabb tempóra épít. Az album öt dalt tartalmaz, melyek közül egyik sem rövidebb 7 percnél, a játékidő pedig így pontosan 42 perc, ami egyébként az én ízlésemnek tökéletesen megfelel, nem nagyon szeretem ugyanis a rétestészta-hosszúságú 70 perces albumokat, habár a duónak ez eddig sem volt kenyere.
Mielőtt a dalok fejtegetésébe belekezdenénk, a borító és a hangzás is megérdemel pár szép szót. Az album hanganyagát illusztrálandó alkotás a Plútót és annak legnagyobb holdját ábrázoló Pluto and Charon című festmény lett, mely David A. Hardy keze munkáját dicséri. A némileg a Total Death lemez artworkjére hajazó borító misztikus hangulata nagyon is rokon az album atmoszférájával: hideg színek, végtelen űr, súlyos riffek, valamint kísérteties hangulat, egyszóval telitalálat.
A tökéletesen sima, teljesen tiszta hangzás nagyon gyakran teljesen élettelenül szól, mely a Darkthrone zenéjéhez egyáltalán nem is illik, éppen ezért tartom az album egyik legnagyobb erősségének a csiszolatlan retro soundot. A hangzásvilágot egyébként általában véve is fontosnak tartom, egyik nagy kedvencem, a Power Trip is teljesen másképpen szólna egy tiszta hangzással, a sound tehát nagyon is fontos az atmoszféra felépítésében. Persze Fenriz és Nocturno Culto zenéjére eddig sem volt jellemző a tiszta, agyoncsiszolt hangzás, most mégis úgy érzem, hogy a Darkthrone hangzásvilága elérte tökéletes állapotát, különös tekintettel a dobok megszólalására. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik az is, hogy a duó a gitárokat és a dobokat élőben rögzíti, ami értelemszerűen sokat dob a végeredményen.
Fenriz a következőképpen nyilatkozott az új lemez dalairól:
Öt súlyos dinoszaurusz csodálkozva és elképedve nézi a csillagokat.
Ez a kijelentés meglepően helytálló, a legsúlyosabb dinoszaurusz viszont mindenképpen a legelőször nyilvánosságra hozott Hate Cloak, a doom metal hatása ugyanis leginkább ebben a dalban érhető tetten, ez a dal a nagybetűs SÚLY. Azonban nem feltétlenül a Bolt Thrower-i, inkább a Saint Vitus-i és Candlemass-i értelemben. A lemezt nyitó His Master’s Voice is egy emlékezetes tétel, a dal ugyanis önmagában hordozza az album sokszínűségét. Van benne heavy metalos gitárfolyam, doom metalos riffelés, és egy kis melankolikus töltet is. Nocturno Culto pedig hozza a tőle jól megszokott érces énekstílust, melyre ezúttal sem lehet panasz.
A duó nagyon jól adagolja a váltakozó tempókat, sőt akár egy dalon belül is nagyon jól játszik velük, a Wake of the Awakened képében például inkább gyorsabb témákat kapunk, míg a Voyage to a North Pole Adriftben először a lassabb tempójú riffek dominálnak, olykor-olykor azonban nagyobb sebességre kapcsolnak az urak, a dalnak pedig ez kimondottan jól áll.
A lemez tetőpontja azonban mindenképpen a Lost Arcane City Of Uppåkra című hidegrázós zárótétel, mely egy egészen más dimenzióba emeli az egész albumot. Az utóbbi lemezeken rendre nagyobb szerepet kapó súlyosabb heavy metalos riffelés a dal felénél megszakad, hogy egy egészen misztikus hangulatú dallamvilágnak engedjen teret. Ennél a résznél az angol szöveg is norvégra vált át, mellyel a hangulat csak fokozódik, elvégre a téma mégiscsak Uppåkra városa, mely egy kereskedelmi és vallási központ volt a kereszténység térhódítását megelőzően a mai Svédország területén. A letűnt korok búskomor hangulatát a dal kitűnően hozza, olyannyira, hogy meg merem kockáztatni azt is, hogy a Lost Arcane City Of Uppåkra a Darkthrone legerősebb számai között van. A dal – és így az album – végén lévő katarzis olyan mértékű, amelyet én még a duó régebbi, fagyosabb nótái alatt sem éreztem, hiába volt akkoriban a főszerep a black metalos gitárriffeké.
Fenriz és Nocturno Culto egy nagyon jól összeszokott páros, akik már 35 éve együtt zenélnek, így a nevük garancia a minőségre. Az új lemezt pedig összetettebbnek és érettebbnek érzem az elődjénél, habár objektíven nézve a recept nem változott túl sokat. Az a bizonyos titkos összetevő viszont nagyon is megvan benne, ami az Old Starból hiányzott. A maximális pontszámot mindig valami egetrengetően eredeti, a dolgok velejéig hatoló produkciónak tartogattam, ez az új lemez viszont annyira betalált nálam, hogy nem tehetek mást, kénytelen vagyok megtörni. Az Eternal Hails…… a Darkthrone-diszkográfia eddigi legteljesebb anyaga, tömény metal-esszencia, melyben az alapvetően lassabb és súlyosabb riffek lépnek frigyre a hagyományosabb heavy metallal, és egy csipetnyi fekete fémmel. Igen kiváló egyvelegről beszélünk tehát, melyhez mindenféleképpen szükségeltetik a duó dalszerzői tehetsége és Nocturno Culto karcos énekhangja, hogy az eredmény az legyen, ami.
Pontozás: 10/10
Írta: mäyräkoira
Darkthrone elérhetőségek:
