Fatal Error - Művirágok karneválja I. (2021)

By: ENVÉ 2021. júl 29.

Album: Művirágok karneválja I.

Előadó: Fatal Error

Kiadó: Fatal Error

Megjelenés ideje: 2021.06.03.

Származási hely: Magyarország

Hálásnak érzem magam, hogy szemmel és füllel is végigkövethettem a Fatal Error első 10 évét, növekedését, fejlődését. Emlékszem arra, amikor csak néhányan tengtek-lengtek előzenekari duhajkodásaikon, meg arra is amikor a Dürer Kertet vagy annál nagyobb helyeket is sikerült fullosra tölteniük. Szurkoltunk nekik A Dalban, aztán pedig már nem is versenyzőként, hanem különleges, extra produkcióként köszöntek vissza a köztévé színpadáról. Küzdöttek és izzadtak eleget, így nem véletlen ez a siker, de úgy gondolom, meg is érdemlik.

Hogy őszinte legyek, a 2019-es Halandó számai a korábbi albumok nótáihoz képest kevesebbet szóltak a fülesemből. Fura, hiszen azóta is működő és kedvelt slágerekkel van tele, ráadásul szikárabb, kicsit morcosabb megközelítése miatt még talán közelebbinek is kéne állnia hozzám. Én mégis hiányoltam azt a vegyes-felvágottat, azt a váratlan eklektikusságot, ami a Fatal Error első két lemezét jellemezte. Ám a Művirágok karneváljának első részére úgy visszatért az említett változatosság, hogy kapkodhatjuk rá rendesen a fejünket!

Megkapjuk az olyan rock ’n’ roll tételeket, mint a lemezt nyitó Garzonember, vagy a Kisszobából nagyvilág vulgarizmusával erősen rokon punkolás, a Szürke. De ott van az ötletes zongora és gitár motívumokkal tarkított, középrészében már-már metalosra bedurvuló, káoszra és hatalmas agymenésre épülő klipet kapott Kapaszkodj is.

Zuhanó gépen nincs ateista

Ha már utóbbi nótánál tartunk, kiemelendő, hogy a szövegek tekintetén is hatalmas lépcsőfokkal lépett feljebb ezzel az albummal a csapat. Nem csak arra gondolok, hogy már szinte nem lelek fel kényszerrímet vagy hibát a szótagszámokban, de a könnyen agyban maradó gondolatokon túl a dallamvezetés is egyre lágyabb, egyre profibb, ahogy a képalkotás és a prozódia is kiváló. Zsola igazán sajátosan utalgat vissza korábbi tételekre, hiszen átvett szavak, szószerkezetek rendre megjelennek korábbi Fatal Error tételekből, ám nem az ötlethiány, hanem egyfajta ötletes, jóleső kapcsolatteremtés jut az ember eszébe. Ez egyébként az aktuális albumon belül is jelen van, hogy mélyebbre ne menjek, a Kapaszkodjban szereplő repülő metafora is többször előkerül.

A Művirágok karneválja I. egyébként kompletten a slágerek albuma, ahol ezúttal is erősebbek és jobban magukkal visznek a lassabb vagy középtempósabb, poposabb, esetleg pop-rockosabb számok. A címadó mellett a Hallucináció, de a Veled más a helyzet is igen ütős (Utóbbi track-et különösen köszönöm, általa megismertem a Kontrasztot is, dalaik pedig azóta is csak pörögnek- és pörögnek nálam!), én mégis a korong közepén hallható kvartettet érzem a Fatal Error eddigi csúcsteljesítményének.

A Minden hang első, akusztikus pengetéseit erősen ismerősnek érezhetjük, ám hamar eljön a váltás és megkapjuk a zenekar eddigi legpoposabb, mégis meglepően mély nótáját. Nem hiába, ahogy hallottam, le is csapott rá a Petőfi Rádió. A Van hullám, nincs tenger egy leheletnyit morcosabb, szépen, komótosan építkezik, példaértékű szerkezettel bír, ráadásul a Fatal Error tételekben visszatérő téma a tartalmatlanság, a gyökértelenség, az ezekhez kapcsolódó, értelmetlenségbe hajló élet kap egy új megközelítést.

A következő Képek a banda talán legmelankolikusabb darabja, az érzékeny zenei aláfestés itt is organikusan van jelen. A Képekben pedig azt a mindenkinek ismerős érzést hallhatjuk, amikor egy régi, családi fotóalbumban lapozgatva egy olyan embert látunk meg, aki már nem lehet velünk, egy olyan jelenetbe láthatunk bele, ami hiányzik, amit valamikor megéltünk, de soha többet nem kaphatunk meg újra. A Képek egyszerre húzza mosolyba a szád sarkát, csal könnyet a szemedbe és rántja görcsbe a gyomrodat. Érdekes asszociáció és lehet, hogy csak az enyém, ám a Van hullám, nincs tengert és a Képeket egymás után hallgatva a pár évvel ezelőtti Hülye élet, bolond ember jut az eszembe („Gyerekként felmásztam a fára, felnőttként meg kivágtam…”).

A Képek után egy kicsit még jobban elszomorodunk, elkeseredünk, mégis még jobban büszkék lehetünk. A Képeket a lemezt záró Szép álmokathoz hasonlóan egyszerű alapokkal kísért Mesélnék követi, melynek klipjéből derül ki, a dalt a néhány hónapja tragikusan fiatalon elhunyt barátunk, Siklósi Örs emlékére írták. Azért csodálatos ez a szám, mert a szomorúság mellett ott van az emlékezet, a teremtett érték és az odaadás is, ha pedig valaki úgy hallgatja meg, hogy nem tudja a hátterét, annak is sokat tud nyújtani. Talán az egyik legszebb üzenet Örs felé.

A Fatal Error negyedik nagylemezének első fele összességében az eddigi legjobban megszólaló, legjobban szerkesztett, legváltozatosabb, legslágeresebb, egyben legtartalmasabb anyaguk.

Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi maradt a II. részre?