A Kajgūn zenéje a metal, a világzene és a jazz elemeiből merít, a hangsúly pedig az energiákon, a hangulatokon és az atmoszférán van, nem a virtuózitáson. A srácok (Czimmermann András – szaxofon, fafúvósok, szintik; Mesterházy Győző – dob; Söptei Balázs – gitár; Tóth Ádám – theremin, elektromos hegedű, effektek) muzsikájában minden hang él, lélegzik, instrumentális improvizáció lévén pedig semmi sem szól kétszer ugyanúgy és semmi sem mesterséges.
Első debütáló EP-jük (Maorey) is előzetes megbeszélés nélkül, élőben eljátszva került rögzítésre egy próbán. A lemezt 2021 első felében jelentették meg, ám most júliusban újra stúdióba vonultak. Mindezekről faggattuk egy kicsit őket.
Üdv! Először is kérlek, meséljetek nekünk a Kajgūn előtti időkről! Honnan érkeztetek a bandába, honnan ismeritek egymást, miként állt össze a felállás?
Sziasztok! Amit első körben tudnotok kell, hogy a Kajgūn két másik zenekar összeolvadása, avagy mátrix szorzata. Ádám és András évek óta a Modef nevű doomjazz duóban zenél együtt, full improvizatív, loop alapú zenét csinálnak. Korábban is kísérleteztek improvizatív zenével és éveken át együtt játszottak a Mocun nevű experimental-prog bandában is. Söpi és Győző a Vanta nevű sludge metal duóban játszik együtt. Amúgy a Modefen és a Vantán belül az ismeretség hosszú évek óta tart, keresztbe pedig korábbi Fekete Zajokról ismerjük egymást. Az ötlet, hogy négyen csináljunk egy új projektet, egy sörözés alkalmával született. Az improvizatív megközelítésben szinte azonnal megegyeztünk. Már csak a személyes találkozókat kellett megszervezni.
Eléggé sajátos, instrumentális muzsikát játszotok. Ebben a fajta zenei atmoszférában tudjátok a legjobban kiélni magatokat? Nem gondolkodtatok „hagyományos” felállásban, énekessel a színpad közepén?
Abból a szempontból itt tudjuk legjobban kiélni magunkat, hogy egyrészt mindent szabad, nincsenek korlátok, másrészt a zene improvizatív jellege miatt teljesen kilépünk a komfortzónánkból. Ahogy említettük, a zenekar minden tagja játszik más formációkban is, ahol más dolgokat (is) csinál. Zenei szempontból több oldalunk van, amelyeknek egyik része ide illeszkedik be, a többi pedig más projektekbe.
Vannak ötleteink, hogyan lehetne éneket is belevinni egy ilyen zenébe, és kísérletezni is fogunk vele a jövőben. Ez egy nem-triviális problémakör, kezdve azzal a dilemmával, hogy az ének halandzsa legyen (vagy akár olyasmi, mint amit Yamatsuka Eye csinált a Naked Cityben), esetleg rögtönzött szöveg, vagy egy előre előkészített szöveg rögtönzött énektémákkal, satöbbi. A felálláson nem tervezünk változtatni, valakinek majd magára kell vállalnia az éneklést a hangszeres zenélés mellett.
Hogy érzitek, a közönség miként fogadja különleges zenei világotokat? Hiszen lássuk be, nagyon kevés az instrumentális, esetleg rendszeresen improvizáló banda itthon, ráadásul mind az underground-undergroundjába tartoznak.
Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk a Maorey EP és a tavalyi Fekete Zajos koncert kapcsán. Annak ellenére, hogy a zenénk nincs előre megírva, törekszünk az esztétikára és az élvezhetőségre dallamokkal és harmóniákkal, és viszünk bele némi pszichedéliát a zúzda mellé. Többen kiemelték a meditatív jelleget a zenénkben. Persze ezek a lassan építkező, gyakran repetitív tételek nem mindenkinek jönnek be, ami teljesen rendben van.
Van olyan zenekar, ami nagy hatással volt a Kajgūn-féle muzsikára? Esetleg tudtok az olvasóinknak ajánlani néhány instrumentális csapatot itthonról vagy külföldről?
Nagyon sok zenekar volt ránk hatással (nem kizárólag instrumentálisak, de a legváltozatosabb műfajokból), egy külön erre szánt sörözés sem lenne elég mindet felsorolni. Ha csak az instrumentális zenékből szemezünk, az egyik nagy kedvencünk és jó fej emberek a svájci Convulsif, ők kicsit matekos, dob-basszus alapon elúszós témákkal operálós ambient-jazznek mondható zenét csinálnak. Az Egyesült Államokból például a Russian Circles nagyon jó, ők rockosabb világban utaznak. Akik szeretik a teljesen beteg és behatárolhatatlan dolgokat, azoknak javasoljuk a Clowncore-t. Jazz oldalról pedig a nyilvánvaló Ornette Coleman hatás mellett az instrumentális részről a norvég Jaga Jazzist és az amerikai Secret Chiefs 3 megközelítése hatott ránk. Andrásnak pedig régi nagy kedvencei a német Can és a Tangerine Dream is. Itthonról barátaink zenéit tudjuk ajánlani. Ott van például az Arkas, akik eklektikus, matekosabb metált játszanak vagy a Her Highness, akik dübörgő basszusgitár-orientált sludge metálban utaznak. Illetve csak a járvány miatti lezárások hiúsították meg a Pyøbával közös bulink ötletét. Náluk sincsenek fixen megírt nóták, szeretnek kalandozni a témáik között.
Van valami bevett módszeretek arra, amikor improvizáltok, amikor épp dalokat alkotott? Tudjátok, érzitek, hogy ki- és mikor következik vagy nálatok tényleg minden spontán zajlik?
Az elején annyit szoktunk megbeszélni, hogy ki kezd, és milyen hangnemmel (és néha ütemmutatóval) indulunk. Ezután teret hagyunk a spontaneitásnak, hagyjuk folyni a zenét, és közben figyelünk arra, hogy ki és mit játszik. Ha halljuk, látjuk, hogy valaki változtat az addigi flow-n, arra reagálunk. Ugyanakkor egy ilyen folyamatban a tudatalattinak is nagy szerepe van, segít egy irányba mozdulni. Szóval inkább érezzük, mint tudjuk, hogy mi fog történni.
A dallamvezetésben nem teljesen tudatosan és minden áron, de valamennyire követjük a népdal sorvezetések mintáit. Még ha sokszor is ismétlünk el részeket, igyekszünk mindig picit variálni az alaptémán.
Említettétek bemutatkozó, három számos EP-teket, mely a Maorey címet viseli. Ide kapcsolódnak a dalok nevei, illetve a Kajgūn megnevezés is. Hogyan jött az ötlet ezekhez a címekhez, ehhez a tematikához?
A koncepciónk az lett, hogy hagyd, hogy a zene vigyen a tudatalattidon és az érzéseiden keresztül. Ezért igyekeztünk az EP-nek és a rajta szereplő tételeknek olyan címeket adni, amik nem jelentenek semmit, nem befolyásolnak a hallgatás során. Egyébként Ádám generálta pszeudo-véletlen a címeket.
A zenekar nevét pedig több ötlet közül közösen megszavaztuk. Történetesen a Kajgūn is egy jelentés nélküli hangsor volt, de most már mi adjuk neki a jelentést.
Miért pont erre a három számra esett a választásotok, miért pont ezeket vettétek fel az EP-re? Elvégre folyamatosan, de mindig mást játszotok és nálatok sosem szól mindig ugyanaz, ugyanúgy.
Úgy voltunk vele, hogy mivel messze lakunk egymástól (Budapest, Győr, Bécs), ritkán tudunk találkozni, különösen járvány idején, így eldöntöttük, hogy egy stúdióba megyünk el próbálni. Négy tételt improvizáltunk aznap, ebből ezt a hármat elég erősnek éreztük ahhoz, hogy közzé tegyük. Az EP, mint megjelenési forma így alakult ki, utólag.
A Maorey-t követően most júliusban újra stúdióba vonultatok és egy videótokban még vinyl megjelenést is említettetek. Mindezekről elárulhattok nekünk valamit bővebben?
Említettük, hogy a Maorey esetében később jött az ötlet, hogy legyen a felvett számokból egy EP. Most eleve azzal az elhatározással mentünk a stúdióba, hogy egy vinyl kiadványt csinálunk. A rögzített anyagból már kiválasztottuk azokat, amelyeket elég erősnek érzünk. Zeneileg ez most más lesz, mint amit a Maorey-n hallhattatok, tovább tágítottuk a horizontunkat. Ezenkívül videóanyag is készült, két operatőrrel, ők is improvizáltak, csak a vizuális részét. A vinyl mellett az audiovizuális anyagot is szeretnénk kiadni.
Vannak koncertek kilátásban? Mik a következő tervezett lépcsőfokok a csapat életében?
Ősszel szeretnénk újra színpadra lépni, ha a járványhelyzet is lehetővé teszi. Az idei Metal Halloweenre van egy meghívásunk, ezenkívül szeretnénk pótolni egy sor, a járvány miatt elmaradt koncertet.
Ami lépcsőfokok szem előtt vannak: egyrészt szeretnénk minél többet játszani és mindent rögzíteni, még többet mutatni a zenénkből a közönségnek; másrészt szeretnénk zeneileg fejlődni és új szintekre lépni; harmadrészt szeretnénk elérni, hogy ne csak az underground metal, de a jazz rajongói is megismerjenek minket. Végső soron a régen fúziós jazz néven ismert műfajt értelmezzük újra, modern formában.
Kérdezett: eNVé
Fotók: Vagyas Fanni, Bands Through The Lens
Maorey cover artwork: Mesterházy Győző
Kajgūn elérhetőségek:
