Egy hete, 2021.07.29-én volt az idei Túlfogyasztás Napja. Ez az egyik legkorábbi globális dátum. Elkeserítőbb, hogy a Földünket leginkább szennyező Nyugati országokban még korábbi időpontokat hallhatunk, Magyarország például csak egy kicsivel több, mint 5 hónap alatt élte föl a számára egy évre rendelkezésre álló erőforrásokat.

A túlfogyasztás azért jelentkezik, mert egységnyi idő alatt több energiát, erőforrást stb.-t használunk fel, mint amennyit ugyanazon idő alatt a természet regenerálni tudna. Globális léptékben Világunk társadalmának akkora az Ökológiai lábnyoma, mintha 1,6-1,7 Föld állna redelkezésünkre.

A környezet és a természet egyértelmű védelemre szorul, ám ez egy visszás megközelítés. A Föld, a természet köszöni szépen, megvan, megvolt előttünk is és meglesz utánunk is. A védelem azért szükséges, hogy olyan állapotot tudjunk hosszú távon fenntartani, ami az emberi létezés számára ideális. Tehát szó szerint magunk alatt vágjuk a fát.

Haladjatok tovább és ébresszétek fel további gondolataitokat 15 hazai és külföldi banda 15 dalával, videójával, melyeket az idei Túlfogyasztás Napjának apropóján gyűjtöttünk össze Nektek.

1. Tiansen: Nobody talks

A progresszív modern metalt csapató Tiansen az elmúlt évek nagy meglepetése volt, elég hamar fel is küzdötték magukat a kedvenceink közé. Az pedig külön elismerés, hogy debütáló albumuk első-, arcunkba mászó nótája már komoly és kicsit sem könnyű mondanivalóval bír. A Nobody Talks-ban átvitt módon olyan költői kérdéseket hagynak a levegőben Radó Édenék, mint hogy képesek vagyunk-e körbenézni, felismerjük-e a problémákat s hogy meg tudjuk-e újra teremteni azt, ami minket teremtett? Vagy csak egymásra mutogatunk, lesütjük a szemünket, homokba dugjuk a fejünket és „senki sem kommunikál egymással”, amíg késő nem lesz. (Tiansen FB) 

2. Disturbed: Another Way To Die

A Disturbed részben stock-felvételekből álló klipje hatalmas hatással bír. Rengeteg rétege van a videónak és a szövegnek is, ám talán a legfontosabb üzenet a „Fejlettnek” és a „Fejlődőnek” nevezett világok, országok drasztikus összehasonlítása, szembeállítása. A klip utópisztikus megközelítésű, holott ez szinte már a jelen. A Nyugati „jólét”, a túlzott luxus, pazarlás és szeméthegyek „Keleten” csapódnak le, ahova a kialakuló zavargások miatt „rendfenntartó” katonákat küldünk. A milícia pedig jól belemossa a szaros bakancsát a maradék ivóvízbe is… Mit akarunk még egyáltalán megmenteni? (Disturbed FB) 

3. Paddy and the Rats: Make a Change 

A Riot City Outlaws lemezt követően a celtic folktól elfordulva új irányokba tettek látogatásokat Paddyék, ennek pedig a Make a Change képében egy felettébb populáris köntösbe bújtatott nóta lett az eredménye. Az elektronikus dominanciával a hangszerelésben igencsak megosztotta a rajongókat a tétel, amely a környezeti károkkal kapcsolatban a saját képmutatásunkkal szembesít. A végére tulajdonképpen az egész huszonegyedik század megkapja a magáét – azt már tudjuk, mik vagyunk ezek alapján, de megvan-e bennünk az akarat legyőzni magunkat? (Paddy and the Rats FB)

4. Quiet Kid & the Speakers: Black Tangerine

Az enyhén elvont, alternatív indie rockban utazó hazai banda számát és videóját is nehéz lenne néhány sorban leírni… A dal és a klip is tökéletesen kifejezi azt, hogy itt nem csupán a klímaváltozás problémájáról van szó, hanem egy rendkívül összetett fogalomkörről, egymást generáló szintekről, melyeket bár sokan és sokszor említettek már, a legtöbbekhez még mindig nem jutottak el. Ez pedig nem más, mint az, hogy globális környezeti és értékrendi válságban élünk; nincs rend a fejekben, a gazdaság, a politika, a társadalom is szétszabdalt, rosszul működik, a mindezekből kibuggyanó méreg pedig a természetbe kerül. Az egyre inkább amorf geoiddá formálódó-, narancsból feketébe változó mandarin pedig csak rohad- és rohad el. És biztosak lehetünk abban, hogy nem (csak) a Földet szimbolizálja. (Quiet Kid & the Speakers FB) 

5. Kaukázus: Földről jöttem

Kardos-Horváth János és zenekara számos dalban foglalkozott már a környezet- és természetvédelemmel, valamint a kapcsolódó problémakörökkel, a Greenpeace is rendszeres látogató a nagyobb Kaukázus koncerteken. A Földről jöttem egyszerű zenei aláfestése ellenére rendkívül tartalmas, a szöveget érdemes újra- és újra meghallgatni, elolvasni. Rohanunk, szennyezünk, rohanunk, áttaposunk másokon, rohanunk, ölünk, rohanunk és közben az egészből semmit sem veszünk észre. Rendkívül elkeserítő képekkel festi le Janó a világ működését, mégis felcsillan egy apró remény. Ha más nem, hát felülünk egy űrhajóra egy csajjal, elhagyjuk a tönkretett Földet és alapítunk egy új Világot… (Kaukázus FB) 

6. Fit For An Autopsy: Black Mammoth

A földgáz- és kőolajkitermelés kérdése napjaink egyik legégetőbb természetvédelmi problémájává vált. A bolygó ezen kincseinek kiaknázása a Föld számos területén sodorja veszélybe természeti értékeinket, ezzel együtt pedig az ott élő, zömében őslakos embereket is. A legismertebb példa talán Szibéria szokott lenni, az amerikai Fit For An Autopsy azonban az Észak- és Dél-Dakota államok területén élő sziú indiánok kálváriájáról mesél Black Mammoth című dalában. A 2017-ben megjelent szám az egy évvel korábban kezdődött tüntetések témájára reflektál, a Dakota Access kőolajvezeték ugyanis az eredeti, Észak-Dakota állam fővárosát is érintő útvonaltól eltérően új tervek alapján a Standing Rock sziú rezervátum területét is érintette volna. Az útvonal megváltoztatását a főváros ivóvízkészletének veszélyeztetésével indokolták, az új útvonal pedig a rezervátum vízforrásainak megmérgezésével fenyegetett. A dakota és lakota törzsek ezért kezdtek tüntetésekbe, melyekre a hatóságok vízágyúkkal, az erélyesebben fellépő tüntetőkkel szemben pedig letartóztatásokkal reagáltak. A dal mondanivalójának súlya tehát adott, a dögnehéz deathcore riffek pedig tökéletesen passzolnak ehhez, de az élmény a klip igen erőteljes képi világával lesz teljes. (Fit For An Autopsy FB)

7. Moby Dick: Tiltakozz!

A hazai thrash metal zászlóvivőjének is tartott soproni Moby Dick az 1994-es Fejfa helyett és az 1996-os Indul a boksz című lemezekkel némileg kísérletezősebbre vette a figurát, az első három album tisztább thrash metaljától távolabb léptek, a kvartett a zenébe más hatásokat is beengedett. A Tiltakozz! című tétel az utóbbi lemezről való, melynek talán legszembetűnőbb jellegzetessége a mélyre hangolt gitárok használata. Akárcsak listánk előző szereplőjénél tehát, a súly itt is megadja a kellő komolyságot a környezetvédős témához. Pusztai Zoltán dalszövege egy atomkatasztrófa képével riogat, melynek bekövetkezése ellen senki nem tesz semmit. (Moby Dick FB)

8. Dé:Nash feat. 6363: Gyár

Amikor 2018 végén Dé:Nash berobbant a hazai nyilvánosságba Turul című dalával, azt gondoltam, hogy egy újabb egyslágeres, poénkodós arc bukkant fel, az azóta eltelt idő azonban keményen rácáfolt erre. A kormány demagóg és sokszor erőszakos kommunikációját zenei koncepcióvá gyúró Dé:Nash nagyon betalált a dalaival, a hazai közönség körében ugyanis egészen nagy igény mutatkozott a jelenleg regnáló hatalmon való élcelődésre modern zenei köntösben. A listánkon szereplő dal a magyar hip-hop-szcéna egyik feltörekvő, tehetséges szereplője, 6363, azaz Gege közreműködésével jött létre, a téma pedig a kormány klímapolitikája, vagyis inkább annak hiánya. Minden probléma megoldásának első lépése magának a problémának a fel- illetve elismerése, a dal pedig tökéletesen rámutat arra, hogy éppen ez az, ami a kormányzati narratívából hiányzik. (Dé:Nash FB  / 6363 FB)

9. Serj Tankian: Harakiri

A System of a Down énekesének első szólólemeze, az Elect the Dead tini korom egyik jelentős albuma. Sokáig nem is tudtam a többi szólómunkáját meghallgatni, mert nem gondoltam olyan értékesnek, pedig vannak rajtuk gyöngyszemek. Ilyen például a Harakiri is. A cím magáért beszél, a fenti klipek közül a Quiet Kid és a Disturbed videójának metszeteként lehet ezt leírni. A fő üzenet egyszerű: a társadalom nem a környezetet, hanem magát pusztítja el. És meg is érdemli. Még jobban leegyszerűsítve: „Mother Nature vs. Capitalism”. Mindenki eldönti maga, hogy melyiknek kéne kijönnie a háborúból győztesen. (Serj Tankian FB) 

10. Down for Whatever: Talán

Leggyakrabban talán lejtőként aposztrofáljuk azt a jelképes utat, amelyen haladunk az önpusztításban az egyre közelebbinek tűnő szükségszerű vég felé. Ez még egy viszonylag pozitív szemlélete a folyamatnak, mintha még képesek lehetnénk megfékezni, megfordítani a dolgokat. Ma már azonban kérdéses, hogy valójában urai vagyunk-e még bármennyire is a sorsunknak, egyre jobban szorít bennünket a félelem, hogy immár hiába vagyunk készek sokan – és még mindig kevesen – a változásra, a változtatásra, mindez már csupán csók annak a bizonyos halottnak, akit mi magunk földelünk el. Erről szól a Talán, a tehetetlenség szólamai közepette pedig csak reménykedünk, hogy még szelhetjük a vizet ahelyett, hogy némán sodródnánk tovább. (Down for Whatever FB)

11. Vad Fruttik: Tudom milyen 

A szocialista berendezkedés ”ipar mindenek felett” felfogással létrehozott gyárvárosaiból a mai napig visszamered ránk a felelőtlenség, amelynek következményei olyan generációkat is elérnek, akik már csak szülőktől, nagyszülőktől, vagy a történelemkönyvből tájékozódhatnak az akkori világról. Hogy ez az egész gépezet miként öli párhuzamosan a környezetet és a fenti települések népeinek lelkét, arról a Vad Fruttik várpalotai származású frontembere, Likó Marcell bőven tudna mesélni. És meg is teszi, művészetében jelentős gyakorisággal bukkannak fel ebből az atmoszférából eredeztethető szimbólumok. A témában íródott alighanem legemblematikusabb dala a Tudom milyen – a klip nem mutatja, az elképesztően erős képfestésnek köszönhetően mégis tisztán látjuk magunk előtt az egészet, benne élni valamiben, a szerves részének lenni úgy, hogy legszívesebben minden percben ordítanánk az undortól és a fájdalomtól. (Vad Fruttik FB)

12. Thy Catafalque: Sgùrr Eilde Mòr

A Sgùrr Eilde Mòr Kátai Tamás legfőbb zenei projektjének, a Thy Catafalque-nak a hatodik nagylemezének, azaz a Sgùrr-nek az egyik legdühösebb dala. A Thy Catafalque többi munkájához képest meglehetősen komorra és introvertáltra sikerült lemez leghosszabb daláról beszélünk, a Sgùrr Eilde Mòr ugyanis egy 16 percnyi utazás egy érzelmi hullámvasúton. A dal szerintem Kátai legjobbjai közé tartozik, az elemi düh keltette black metalos darálás és a ködös tájakat idéző dark ambient-be hajló részek ugyanis egy egészen egyedülálló atmoszférát alkotnak a rövid, ámde annál velősebb szöveggel együtt. A lélekfacsaró gitártémák távoli erdőkbe repítenek, ahonnan csak jéghideg patakokba és a szarvasvérrel átitatott avarba alámerülvén tudunk szabadulni a 16 perc letelte után. A különleges szóhasználat azért indokolt, mivel a dalt a Skót-felföldre szarvast lőni igyekvő hobbivadászok természetgyalázása ihlette. A dal nem egy zöldpolitikai állásfoglalás, sem pedig egy figyelemfelhívás a klímaveszélyre. A Sgùrr Eilde Mòr egy érzelmi reakció arra, amikor valaki az élő környezetet rombolja - pusztán passzióból. (Thy Catafalque FB)

13. Péterfy Bori & Love Band: Oroszlán a Hóban

Péterfy Boriék száma felüdülés a sok sötét hangulatú track között. Bár ez sem igazán megnyugtató, ám az egysnittes, aszfaltrajzos videó egyedi, zseniális. Egyszer egy bolond azt mondta, hogy: „Hol van a globális felmelegedés, amikor az USA középső tájaira -30°C-al csapnak le a hetekig tartó hóviharok.” Legalábbis valami hasonlót szólt. A hasító gazdaságoknak valóban nem érdekük a globális felmelegedéssel foglalkozni… Mindazonáltal az Oroszlán a Hóbanban Boriék egyszerre gyönyörű és megrázó szimbólumokkal festik le azt, hogy nem csak a globális felmelegedéstől, hanem az emberiségre veszélyes szélsőségek felerősödésétől is szükséges tartanunk. (Péterfy Bori & Love Band FB) 

14. Joni Mitchell: Big Yellow Taxi

Ha kéne választani egy nótát az ”örökzöld sláger” kifejezés lehető legteljesebb körű szemléltetésére, Joni Mitchell klasszikusa jó eséllyel pályázna erre a szerepre, elvégre az idő előrehaladtával nemhogy nem veszített érvényéből a tartalom, de a megjelenés óta eltelt fél évszázadban egyre nagyobb súlyúvá nőtt a világ szemében, ahogy lassan ébredezni kezdtünk a fenntarthatósággal kapcsolatban. Bár a tematika és a könnyed hangnem disszonanciája mai fejjel még erősebb is, a Big Yellow Taxi fő szimbólumát a fiatalabb generációknak sem kell bemutatni – ki ne járt volna úgy, hogy egy, a szívének kedves zöld folt helyén egyszer csak egy parkolót talált?  (Joni Mitchell FB)

*Azon kedves olvasóinknak, akik esetleg megütköznek az 1970-es dal jelenlétén az általunk "kortárs"-ként jelölt listán, nos nekik tökéletesen igazuk van, történt ugyanis, hogy tommy_dockworker kolléga az összeállítás szerkesztése közben megfeledkezett arról, hogy milyen címet tervezünk adni cikkünknek, utólag pedig nem volt szíve kivenni a művésznőt és remekművét a mezőnyből.*  

15. USEME: Túl kevés a szándék

 Csongor Bálinték videójában a fentebb látható Kaukázus dal űrhajó/rakéta szimbóluma tér vissza. A dalban minden egyértelmű. Elvesztettük gyökereinket, elvesztettük múltunkat, tönkretettük a Világunkat és a Jövőnket is. Hiába van szándék, az nem elég, nehezen adjuk fel életvitelünket és kényelmünket, pedig azt már nem sokáig élvezhetjük. Akárhova megyünk, ha mai gondolatainkat és létezésünket visszük tovább, ugyanabba a hibákba fogunk esni. De talán van még egy kis remény…(USEME FB)

Összeállította: eNVé, mäyräkoira, tommy_dockworker

Kiemelt kép forrása: One Green Planet (https://www.onegreenplanet.org/environment/this-sad-image-reveals-the-extent-of-our-trash-problem/)