Helyszín: Csónakházi szabadtéri színpad, Balatonszepezd
Időpont: 2021. 08. 28.
Képek: eNVé
A fesztivál kezdete előtt pár nappal érkezett hozzánk a hír, miszerint egy év kihagyás után idén újra megrendezésre kerül a BFBMK Hellfest elnevezésű rendezvény. Mivel szerkesztőségünk éppen Badacsonyörsön tartózkodott, így nem volt kérdés, hogy tiszteletünket tesszük-e a Balaton-parti fekete misén.
A 7 óra 6 perces 6 óra 66 perces kezdésről a vihar miatt némileg lecsúsztunk, a szakadó eső azonban nem rettentett el senkit sem, megérkezésünkkor a Phoschydeux már javában a színpadon állt. A zenekart a hazai death és black metal underground ismert személyei, a Veér, az OS és a Gyötrelem tagjai alkotják, a (nem túl jól hangosított) élő produkció azonban engem nagyon nem győzött meg, hiába tisztelem az említett formációk munkásságát. Noha a stúdiófelvételt meghallgatva némileg pozitívabb megvilágításba került nálam a Phoschydeux, a melankolikus, olykor már blackesen fagyos doom metaljuk nem vált a szívem csücskévé. Ebben nem kis szerepe van a southern rockos/stoneres énekstílusnak sem, mely élőben sajnos nem ért fel az idén megjelent demón hallható közepes színvonalhoz sem. A közönség nagy része azonban biztosan élvezte a bulit, hiszen azon a nagyjából tucatnyi emberen kívül, akik a parti mosdóépület eresze alá menekültek az özönvíz elől, meglepően sokan álltak a színpad előtt.
Maga az esemény egyébként kissé szürreális látványt nyújtott, tekintve, hogy a szepezdi színpad közvetlenül a Balaton partján helyezkedett el egy parti sétány szomszédságában, ráadásul a vonatok is a feszt helyszíne mellett haladtak el közvetlenül. Nem egy szokványos koncerthelyszín egy black metal est számára, habár a BFBMK Hellfest korábban is itt került megrendezésre. A résztvevők között egyaránt fel lehetett fedezni a hazai underground színtér ismert arcait, de voltak olyan, a part mellett sétáló turisták is, akiket csak a kíváncsiság vonzott a szabadon megközelíthető színpadhoz, emellett pedig természetesen néhány kiadó és disztró is képviseltette magát.
A következő fellépő a BFBMK-s házigazdákból verbuválódott Lidérc volt, mely idén áprilisban jelentkezett egy kétszámos demóval, amit több más dal mellett most mutattak be először élőben. A black metal dallamosabb vonalát képviselő kvintett muzsikája már nagyon is kedvemre való volt, ráadásul az eső is elállt, úgyhogy míg a Phoschydeux alatt folyamatosan kellett a színpadról söprögetni a vizet, a későbbiekben szerencsére erre már nem volt szükség. A frontember közepes magasságú hangja szerintem ugyan kevésbé illett a magyar nyelvű szövegekhez, de ezt kitűnően ellensúlyozta a gitáros kolléga magasabb károgása. Stúdiófelvételen ugyanezt nem éreztem problémának, élőben viszont a magasabb ének jobban átjött. Black metal esetében szöveget írni különösen nehéz, pláne anyanyelven, és ugyan sokat nem hallottam ki a sorok tartalmából, de amit igen, az megütötte a mércét.
A legtöbben talán a harmadik zenekar, a szegedi Ahriman fellépésén voltak, akik itt adták ez évi egyetlen koncertjüket. Legutóbb a Fekete Zaj fesztiválon láttam őket, ahol a szintetizátor jóval hangosabban szólt, most azonban épp a számomra megfelelő mértékben kaptam a hangszerből. A zenekar egyébként nem tartozik a kedvenceim közé, és noha becsülöm, amit csinálnak, valahogyan sosem sikerült megfogniuk sem zeneileg, sem szövegileg az általuk képviselt atmoszferikus szintis black metallal. Ennek ellenére kellemes koncertélmény volt, a zenekar is jól szólt, habár a koncert első felében az egyik dobmikrofon elszállt egy időre. Szalma Tamás gitáros helyett pedig a DVVAD-ból ismert Dudás Ádám állt a színpadon, aki kitűnően hozta a korábbi színvonalat, de az Ahriman élén álló Lédeczy Lambert torkára sem lehetett panasz. Lambert egyébként abszolút kimeríti a frontember szó jelentését, nem jár a szája fölöslegesen, mégis kiválóan közvetít a zenekar és a közönség között, ez pedig az Ahriman-tagsággal némi átfedésben lévő, thrash metalban utazó Mörbid Carnage-re is igaz. Hamarosan egyébként új album is várható az uraktól Kehely címmel, melyről három dalt is hallhatott a nagyérdemű.
Az estet a némileg klisés logójú Diecold szeánsza zárta, akik a Terrörhammer vagy a Deathhammer nevével fémjelzett punkos-speedes nyers black metal képviselőiként 17 év után álltak újra először színpadra. A zenekar a Туман-ból vagy a Dusk-ból ismert Shadow projektjeként indult 2003-ban, és egy nagylemeznyi daluk született egészen a közelmúltig, amikor is újra összeállván új számok írásába kezdtek, a program pedig nagyrészt ezekre épült. A Diecold kapcsán eléggé kettős érzéseim vannak, a zene maga ugyanis nagyon bejött, a parasztos black metal nagy kedvenc, főleg, ha telis-tele van tukatukával és táncolható ritmusokkal. Az ének azonban hagyott némi kívánnivalót maga után, az angol nyelvű szövegeknél pedig már-már zavaróan hatott az akcentus. A magyar nyelvű szövegeket kissé gyermetegnek éreztem, és ezzel sajnos nem voltam egyedül. Potenciál tehát lenne a zenekarban, azonban a vérfrissítésre szükség lenne a szövegek és az ének terén is. A – számomra legalábbis – túlzásba vitt megmondós stílus és a gyakran infantilis szövegvilág dacára jópofa koncert volt, ha az említett hibákat kiküszöbölnék, a Diecold egy kiváló zenekar lehetne.
Összességében egy abszolút pozitív este volt, habár kissé féltem attól, hogy az underground black metalra gyakran jellemző sznobizmusba hajló elitizmus túlzottan is érezhető lesz az esemény hangulatában, szerencsére viszont ez csak nyomokban volt felfedezhető. Hatalmas tisztelet illeti a szervezőket, akik egy ilyen szintű minifesztivált szerveztek a Balaton partjára cateringestül, becsületkasszástul, mindenestül.
Írta: mäyräkoira
Facebook elérhetőségek:
Bandcamp elérhetőségek:
Phoschydeux - Lidérc - Ahriman - Diecold
