Dudás Ádám neve elsősorban a szegedi DVVAD kapcsán lehet ismerős, ahol énekesként és gitárosként is tevékenykedik. A 2018-ban alakult black metal horda már egy EP-n és egy split kiadványon is túl van, jelenleg pedig éppen az új anyagukon dolgoznak. A DVVAD mellett azonban egy ideje Ádám már a hazai színtér egyik veteránjának, a szintén szegedi Ahrimannak a sorait is erősíti. E két zenekaron túl a black metal helyzetéről és a dalszövegírás nehézségeiről kérdeztük, de még a magyar hip-hop is szóba került.
Dudás Ádám, 2021 // Fotó: Kispál László
Aki utánatok néz, az találhat arról némi infót, hogy a DVVAD hogyan is jött létre, de csak hogy képben legyünk, elevenítsük föl ezt az időszakot!
A DVVAD nem titkoltan a Gyepűből alakult. A basszusgitárosunk Pestre költözött, a másik gitáros pedig már nem érdeklődött annyira a zenélés iránt, és úgy voltunk a Gergővel (Takács Gergő, dob – a szerk.), hogy ha már a Gyepű feloszlik, akkor visszük tovább a DVVAD-ot. Mert hát igazából ez már korábban is be lett lebegtetve, próbáltunk is már ketten a Gergővel DVVAD-ként még a Gyepűs idők alatt, de a Gergő rakta fel az i-re a pontot a feloszlás kapcsán, mivel neki akkor már megvolt a Boru, volt a DVVAD, és nem akart egy harmadik zenekart, amibe még tagokat is kell keresni. Azt hiszem, hogy valamilyen kocsmában ültünk, és megbeszéltük, hogy akkor ez nem lesz többé. Meg hát már nyilván azért alakult meg a DVVAD, mert éreztük, hogy nem sokáig fog a Gyepű kitartani. És igazából így is lett, a DVVAD körülbelül szeptemberben alakult, október végére pedig már nem is volt Gyepű. Gyorsan történtek a dolgok.
A Gyepűből akkor nem is lesz már semmi?
Nem hinném. A Gyepűvel azt hiszem, hogy hét számunk volt összesen, amiből négy lett rögzítve. Nekem pedig volt egy olyan tervem, hogy ha minden lehetséges technikai feltétel adott, és lehetőségem van felvenni, akkor felveszem a maradékot. Mert ezek a számok érdemelnének még valamit, egy normális keverést, egy demót, egy EP-t, vagy valamit. Igazából ez még nincs föladva, de idő hiányában tolódik, fontosabb dolgok vannak. Múltkor egyébként elkezdtem felveszegetni a reaperömmel, és rájöttem, hogy elkezdtem átírni a számokat, szóval nem biztos, hogy ezzel most kéne foglalkozni. Majd ha lesz egy olyan flashem, hogy ezt föl kéne venni, akkor föl lesz.
A DVVAD-tagság állandó, vagy session-zenészekkel dolgoztok?
Ez az egész egy kétszemélyes projektnek indult, de jelenleg négyen vagyunk. Azt nem tudom megmondani, hogy a kezdetekkor gondolkodtunk-e koncertekben, és habár én szeretek koncertezni az állandó stressz ellenére is, úgy voltunk vele, hogy lesz, ami lesz. Aztán megismertük a Pétert (Gilián Péter, basszusgitár – a szerk.), vele lettünk hárman, egy idő után pedig nekiálltunk gitárost keresni, mert szerintem a black metalnak jól áll a két gitár. De régóta négyen vagyunk, a 2020-as decemberi debreceni koncertet már négyen nyomtuk. A korábbi gitárosunkkal egyébként rögtön félre is értettük egymást, mert legelső alkalommal egy basszusgitárt hozott a próbára, amire mondtam, hogy „Gábor, nem ilyen embert keresünk, hanem gitárost!” Úgyhogy végül hozott egy gitárt. De végül a Gábor kilépett, mert el is költözött Szegedről, a Lacit (Nagy László, gitár – a szerk.) pedig már a Peti által találtuk. Úgyhogy a zenekar fele most bajai, de Szegeden van a központ, itt vannak a próbák, koncertre is innen indulunk. Úgyhogy remélem, hogy ez a felállás állandó marad, mert tagokat keresni halál, Szeged pedig egy relatíve kicsi város, egy ekkora színtérnek pedig főleg.
A Burning Times EP-tek 2018-ban jelent meg, a tavalyi évben pedig egy single-t jelentettek meg a horvát Defiant zenekarral közös spliten. A jövőben mi várható, készül-e új anyag, és ha igen, az EP-hez hasonlóan ismét konceptlemezben gondolkodtok-e?
A Burning Times boszorkányos tematikája mondjuk nem volt valami nagy megfejtés, de tök jó volt megírni. A split két okból kellett, egyrészt mert egy nemzetközi split sose rossz, másrészt pedig akartunk valami életjelet adni magunkról. A rajta lévő számot szerintem nem vesszük fel még egyszer, a készülő lemezen nem lesz rajta.
Ami nagylemez lesz?
Aha, habár nem is igazán tudnám megmondani, hogy mi a különbség az LP és az EP között. Mert ha hosszban méred, akkor ott van az, hogy a Wolves in the Throne Room egyik albumán például van két szám, de van vagy 35 perc az egész. Az akkor EP vagy nagylemez? Szóval ez kicsit problémás, de igen, ha úgy tetszik, nagylemez lesz. Idén nem is lesz koncert, minden megkeresést visszamondtunk, ugyanis a lemezre szeretnénk koncentrálni, aminek körülbelül a fele már fel is van demózva. De még ötletelünk, ezt az évet biztosan erre szánjuk, de az is lehet, hogy a jövő év elejét is. Csak hát a Petinek van 86 darab zenekara, régebben a Dreamgrave-ben is játszott, most a From the Sky-ban, de a Lacinak is van zenekara, a Gergőnek is ott a Boru, nekem pedig ugye már az Ahriman, úgyhogy mivel mindenkinek van más is a DVVAD mellett, így össze kell hangolni, hogy kinek mikor és hogyan jó.
Tartalmi szinten koncepcióban gondolkodtok megint?
Igen, de ez még formálódik. Vannak dalszövegötletek, sátános lesz, de metaforikus értelemben. Én úgy szeretem használni, nem mint önálló entitást. Egyébként meg fogalmam sincs, ez az utolsó pillanatig változhat.
A sablonos black metalos témákba egyébként csomó zenekar beleragad szerintem. Én nagyon bírom például az olyan alternatív dolgokat, mint amit akár az Ahriman művel, de említhetném a ti Burning Times-os koncepciótokat is. Úgy látom, hogy ezek kicsit kiszakadnak ebből és új távlatokat nyitnak. Nem ártalmas szerinted a színtérre az, hogy sokan tucattémákal dolgoznak, és leragadnak a 666-nál, illetve az egyház szapulásánál?
Szerintem van, akinél ez is tök jól működik, de van, akinél meg tök szarul. Nem píszískedni akarok, hogy minden jó, mert nyilván nem, de valakinél a 666-ozás ötmilliomodjára is ugyanolyan hatásos, mert egyszerűen érzed, hogy jó. Ugyanakkor a filozofikusabb vonal is tud jól működni, de annál is van, hogy elcsépeltnek érzem. A zenének van egy olyan tulajdonsága, hogy egyszerűen átérződik azokban a hullámokban, amiket a levegő közvetít feléd. Egyébként, ha valami tényleg true és önazonos, azt érzi az ember, de olyan is van, aki a felvett pózt is tök jól nyomja. A Ghostnak, ami ugyan nem black metal, például tökéletesen jól áll. Szerintem inkább egy adott zenekaron belül lenne érdemesebb vizsgálgatni, hogy a 16. albumukon is ugyanazt nyomják-e. Ebből a szemszögből sokkal érdekesebb lehet azt boncolgatni, hogy a zenekaron belüli fejlődés – már ha a témaváltás annak nevezhető – végbemegy-e . Egyébként tök jó, mert vannak olyan zenekarok, akik elkezdik valahol, és teljesen máshova jutnak el, lásd mondjuk az Ulvert, ami a Nattens Madrigal-tól eljutott a The Assassination of Julius Ceasar-ig. Mindkettő működik, és nem tudod megmondani, hogy miért. De ott van a Behemoth is, akik az első lemezek baltikumi, pogány pince black metaljától a death metalon keresztül eljutottak ehhez az újabb vonalig, ami nekem egyébként személy szerint annyira nem jön be. De ha megnézed a Cannibal Corpse-ot, tökéletesen működik a mai napig és semmin az ég világon nem változtattak, egy-két hangzásbeli dolgot leszámítva, mégis tök jó. Senkit a világon nem érdekel hogy a 16. albumon is zombik vannak, meg láncfűrész, aprítás, vérejakulálás, húskampó, szodómia és a többi. De a lényeg, hogy szerintem mindkét megközelítés beválhat.
A Gyepűben magyarul íródtak a szövegek, a DVVAD-ban viszont angolul. Minek köszönhető a váltás?
A metalban úgy általában véve nagyon kevés zenekarnak áll jól a magyar szöveg. Márpedig ahhoz, hogy az jól álljon, és jól meg legyen írva, ahhoz olyan költői vénával kell rendelkezni, amivel én nem rendelkezem, ezt be kell látni. De ott van a Kátai Tamás, aki rendelkezik ilyen vénával, vagy ott van a Veres Gábor a WMD-ből, a Pálinkás Tamás az Isten Háta Mögöttből, vagy a Vörös Andris az Ørdøgből, akik szintén rendelkeznek ilyen vénával. Én úgy éreztem, hogy nekem nincs meg az a képességem, hogy úgy formáljam a nyelvet, mint az Akkezdet Phiai. Jó, nyilván nem pont úgy, de egyébként szerintem valahogy úgy kéne művelni a magyar nyelvet, mint ahogyan ők teszik. De ha már így csapongunk, és a black metaltól eljuttotunk a hip-hop-ig, akkor megemlíteném azt a három előadót, akit érdemes meghallgatni a magyar hip-hop-ból, hogyha tényleg a magyar nyelv játékosságát szeretnénk visszahallani. Ez egyrészt az NKS, másrészt az Akkezdet Phiai, illetve Mikee Mykanic, zseniális mindhárom.
Zeneileg is van azért különbség a Gyepű és a DVVAD között. Az előbbi némileg elszállósabb, pszichedelikusabb zene volt, most viszont kidomborodik egy erőteljes deathes-doomos vonal. Ez honnan jön?
Mondanám,hogy a sokáig tartó drogfogyasztásból, de nem (nevet). Vagy hát biztos onnan is, de már nem élünk ilyesmivel. Az újabb számokban már inkább vannak lassúbb témák, a Lowland Festen például játszottunk egy új számot, ami 14 perces, és ilyesmi lesz a lemez is. Annyi koncepciónk van zeneileg jelenleg, hogy 8 perc alatt nincs szám, amiből egyébként három vagy négy kerülne fel a lemezre. A Gyepűben nem tudom, hogy miért nem volt annyi doomos dolog. Mondhatnám, hogy akkor még nem volt divat, de igazából nem nagyon volt ott helye, máshogy képzeltük el a zenét. Viszont egy kis pszichedelika valóban volt, sok Isten Háta Mögöttet hallgattunk akkor, az nagyon inspirált minket. Most meg a számok nagy részét én írom, a Laci is ír számrészeket, a Peti pedig kijavítgatja ezeket. Ő egy képzett zenész, amivel nagy szerencsénk van, mert lejön próbára, és megmondja három perc alatt, hogy hol rossz. Ez egyrészt nagyon frusztráló, hogyha nagyon szerettél egy részt, és ki kell cserélni. Másrészt meg tök jó, hogy van egy ember, aki képes azt mondani, hogy ezt ki kell törölni, mert máshogy jobb lenne, és tényleg jobb is lesz. Ha valamit átörököltünk a Gyepűből, akkor azok az elszállós témák, amikből most még több lesz. Nem mintha sokat bonyolódott volna a zenénk a Burning Times óta, de az direkt lett kicsit egyszerűbbre, nyersebbre hagyva. Recsegős-ropogósra úgymond.
Én egyébként azt hittem, hogy a doomos hatás a Gergőtől és tőled jön, mert a Gergőnek ott a Boru, ami szintén elég lassú zenét játszik, a te neved kapcsán pedig eszünkbe juthat a Sentio Ergo Sum, ami meg tradicionálisabb doomban utazik.
A Gergőnek a riffekre olyan szempontból nincsen hatása, hogy azok miként vannak megírva, a dobot viszont nagyjából 100%-ban ő találja ki. Igazából nem tudom, hogy honnan jön a doomos hatás. Szeretünk lassulni, szeretem az arcleszaggató témákat, de az említett zenekarokra visszatérve tök más a Sentio Ergo Sum megközelítése a doomhoz, tök más a Borué, mert ők ilyen hardcore-osabb, sludge-osabb dolgokat csinálnak, de a DVVAD-ban is tök máshogy közelítjük meg ezt az egészet. Be kell lassulni, és kész! Deathből most kicsit kevesebb lesz, doomból viszont annál több. Hatalmas technikai újítások, illetve nagy megfejtések nem lesznek, de nagyon szeretnénk a Gyepűben hagyott atmoszférát visszahozni. Arra megyünk most rá inkább, hogy atmoszférát építsünk, mert nekem nagyon bejön, és hát az egész black metalnak az atmoszféra a lényege. Ezt több fajta módon lehet megteremteni, mi pedig úgy érezzük, hogy találtunk egy bizonyos módot arra, hogy ezt megtegyük.
A black metalban más metalbéli műfajokhoz képest sokkal jobban jelen van egy erős elitista attitűd. Erről mit gondolsz? Nem fertőzi szerinted meg a színteret ez a fajta mentalitás?
Van egy podcastem, ami A bejáratnak háttal névre hallgat, és ennek keretein belül szoktam kulturális témákban beszélgetni Szabó István Zoltán nevű barátommal, aki igazából az ellenpólusom, de nagyon jó barátok vagyunk. Ő egy hithű katolikus, aki hip-hop-ot hallgat, én meg egy ateista nemistudomkicsoda vagyok, talán egy black metal zenész, habár nem szoktam zenészként hivatkozni magamra. Lényeg, hogy elég érdekes dolgok szoktak kijönni ebből, és amikor a black metalról volt szó, pont azt kérdezte a Steve, hogy honnan jön ez az attitűd. Az igazság pedig az, hogy erre nem tudok jó választ. Már akkor is jelen volt, amikor megismerkedtem a black metallal, és nagyon nem értettem. Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy egy bizonyos részét én is magamra szedtem. Szerencsére én nem mentem el olyan végletekbe, hogy ez is szar, az is szar, amaz is szar. Nyilván ennek az egésznek van egy törzsi logikája, amit én nem fogok tudni megfejteni, meg hát kultúrantropológus sem vagyok. Az elitizmust nagyon könnyű tetten érni a black metalban, de más szubkultúrákban is. Viszont van egy ellentmondás az egészben, mégpedig az, hogy ez úgy egy elitista műfaj, hogy ez törekszik leginkább arra, hogy kurva szarul szóljon. Nekem ez kicsit mindig is ellentmondásos volt. A raw black metalt nagyon nehezen hallgatom meg, ez tényleg olyan, hogy lemész a kishúgod játékmagnójával a pincébe, és akkor visszhangzik minden, mint a kurvaanyja. Nyilván ebből is van jó, mindenesetre furcsa, hogy úgy elitista egy műfaj, hogy arra törekszik, hogy hallgathatatlan legyen. Ezt az ellentmondást nem bírtam feloldani, kedves kommentelőinket várom a megoldással (nevet)! Hogy ezt ki kell-e irtani vagy egyáltalán érdemes-e, arra az a válasz, hogy nyilván nem. Ha egy szélsőséges zenei irányzat szubkultúrájának vagy a tagja, akkor a szubkultúrába újonnan érkezőktől nyilván meg fogod kérdezni, hogy vannak-e olyan szélsőségesek, amennyire szerinted szélsőségesnek kell lenni, ezt a szélsőséget pedig bármire lehet érteni. Szélsőségesen szar hangzás, szélsőségesen gyors tempó, ideológiai szélsőségesség, és még nagyon sok mindent föl lehetne sorolni. Nekem az a véleményem, hogy ennek az elitizmusnak a szélsőséges ágát egy bizonyos életkor fölött ki szokták nőni emberek. De igazából az se baj, ha nem, engem nem érdekel. Zeneileg én is kissé sznob vagyok, de hogy elitnek tartom-e azért magam, mert olyan zenét hallgatok, amilyet – nem. Nyilván én is azt hiszem magamról, hogy csak én tudom, hogy mi a Bölcsek köve,de én azért játszom black metalt, mert ebben találtam meg azt, ami nekem egy zenében fontos. Értelemszerűen tetszenek a külsőségek is, meg hogy magaménak tudom érezni ezt az egészet, de én személy szerint ebben a zenében találtam meg azt, ami engem gyakorlatilag meditatív állapotba tud hozni, és amivel minden érzelmemet ki tudom fejezni. Ellentétben sok más műfajú zenével, amik szerintem gyakran csak a felszínt kapargatják. Az elitizmusra visszatérve pedig: mindig is volt, mindig is lesz, szerintem nem kell ezzel törődni. Nekem is volt olyan időszakom, amikor 1000 klikk fölötti Youtube-zenét nem hallgattam meg, mert az már ”divat”, de ez is hozzáállás kérdése, hogy most mi is számít annak. Elég egyoldalú hozzáállás ez. Természetesen vannak szélsőségesen elitista emberek, de én nem tudom átérezni azt, amit ők éreznek, legfeljebb csak egy bizonyos fokig. Számottevőnek semmiképpen sem tartom őket, de hogyha odajönnek hozzám beszélgetni, én elbeszélgetek velük, és meghallgatom, hogy a rajtam lévő zenekar pólója miért szar, de ilyennel nem nagyon találkoztam még. Egyszer egy punk gyerektől kérdezték, hogy hallgat-e Mgła-t, ránézett a pólómra, és mondta, hogy nem hallgat náci blacket. Mindenesetre addig, amíg nem megy konkrétan a Waffen SS-imádat, addig engem ez nem érdekel. Varg Vikernes mondjuk számonkérhető, vagy ha valaki tényleg náci kiadóhoz megy, illetve náci black metalt csinál, mert ilyen is van. Érdekes kérdés egyébként, hogy a művészt el lehet-e választani a produktumtól, hiszen vannak például olyan irodalomelméleti megközelítések, melyek szerint a mű önálló életet él.
DVVAD, 2021 (B-J: Gilián Péter, Dudás Ádám, Nagy László, Takács Gergő) // Fotó: Kispál László
Más téma, de a szegedi színteret hogy látod? Mert Budapesthez viszonyítva azért viszonylag kis városról van szó, mégis egészen sok black metal / extrém metal zenekar van a színtéren.
Abszolút! Én tök pozitívan tudok nyilatkozni a szegedi black metal színtérről. Jó, azért azt nem mondom, hogy minden második ember black metalos, de ahhoz képest, hogy mekkora városról beszélünk, covidmentes időkben egészen sok black meg extrém metal koncert van. Úgyhogy ilyen szempontból Szeged el van látva. Nyilván 2-300 ember az, akit ez érdekel, közülük pedig 80 vagy 100 az, aki meg is jelenik a koncerteken. Ezek olyan számok, amiket most a farzsebemből húztam elő csak úgy, de jó a metálszíntér általában véve is. Békeidőben nagyjából minden hónapban el tudsz jutni egy black metal bulira, meg hát külföldi fellépők is szeretnek itt megállni, ha Horvátországba, Szerbiába, vagy éppen Romániába mennek. Sőt, a kanadai Zaum egy időben nem is játszott Pesten, csak Szegeden. Szóval mindenki ismer mindenkit, de azért ilyen nagy hardcore unity-t nem vizionálok ide. Mindenkinek megvan a véleménye mindenkiről, de nincs problémázás, nincs 1994 - Oslo kicsiben, én legalábbis nem tapasztalom ezt. Szegednek igazából két nagy hátránya van, csak hogy kinyissam a panaszládát: az egyik a próbaterem, másik a fellépési lehetőség. Ha nem hivatalos próbaterembe mész, amiből van mondjuk kettő, és állandóan tele van, akkor igen szar körülmények között tudsz próbálni. A mostani próbatermünkben például rohad a fal, az előzőt pedig azért hagytuk ott, mert följelentette a szomszéd a bérbeadót. Azt az épületet, ahol az Ahriman próbaterme volt, műemlékké nyilvánították, az új hely pedig volt, hogy másfél évig nem üzemelt, és úgy beázott, hogy leszakadt az álmennyezet, és újra kellett gipszkartonozni. A másik pedig, hogy fel lehet lépni, de körülbelül három helyen, amikkel inkább az a baj, hogy nincsen rendes színpad, nem nagyon jó a hangosítás, nem olyan jó az infrastruktúra, vagy ilyesmi. A Grand Café talán kivétel, de oda nagyobb volumenű bulikat nem lehet szervezni, mert a szomszéd épületben mozi van, és meg kell várni az utolsó filmet. Képzeld el, ahogy nézed az új Bosszúállókat – bár miért pont azt néznéd –, de egyszerűen nem tudod élvezni, mert a progresszív death metal zenekar éppen beáll, és a Jóska hörög a mikrofonba. Szóval ezt így nem lehet. Van még pár hely, de egyikben sincs hangcucc, úgy pedig elég nehéz koncertet szervezni, hogy a monitorokat meg minden egyebet is neked kell intézni. Úgyhogy ez zsebbenyúlós, és ezt a közönség nem tudja kitermelni. Van egy hely, ahol szintén nem volt hangcucc, de mondta a tulaj, hogy intézzük, és 80%-ban állja, ami tök korrekt. Én amúgy gyűlölök koncertet szervezni, egyszer szerveztem úgy, hogy csak én és a Gergő, de az a szopás, ami ezzel jár… Úgyhogy innen is üzenem a Suncity Bookingnak, hogy maximális respekt, mert amit ők csinálnak, azt én nem csinálnám semmi pénzért. Ők csomó zenekarral foglalkoznak érdemben, velünk is nagyon segítőkészek voltak, bár koncert nem lett belőle a járvány miatt.
Ha már az előbb említetted az Ahrimant… Hogyan kerültél a zenekarba?
Ugye én pedagógus vagyok, és éppen online órát tartottam, amikor a dolog kezdődött. Ha jól emlékszem, éppen a 11/A-val írattam témazárót a 19. századi Magyarország etnikai viszonyairól vagy talán az első világháborúból, amikor egyszer egy kéretlen mappában megjelent egy üzenet a Lédeczy Lamberttől. Írta, hogy gitárost keresnek, és hogy lenne-e kedvem menni. Fölhívott, pár nap gondolkodási időt kértem, hogy átgondoljam, mint lesz az életem, belefér-e még egy zenekar, meg hogy technikailag képes vagyok-e erre egyáltalán, hiszen nem én vagyok a black metal Steve Vai-e. Végül pedig mondtam, hogy nézzük meg, mi lesz ebből.
Aktív dalszerzőként is közre fogsz működni?
Igen, tök pozitív volt az egész. Mondták, hogy koncert lesz, de készül a lemez is, már vannak új számok. Elsőre láttam, hogy technikailag nekem ez egy kihívás lesz, de ösztönzött. Ezek olyan, tekerős témák, amiket magamtól sose gyakoroltam ki, mivel se a Gyepű, se a Sentio Ergo Sum, se a DVVAD nem ilyen. Egyébként én balkezes vagyok, nekem szopó az élet, és egy purple burst LTD gitárt sikerült szereznem balkezesben, ami egy szintlépés volt az előző gitáromhoz képest. Amikor levittem a próbaterembe, és látták, hogy lila, akkor csak annyit szóltak, hogy „ezt nem mondtad!” (nevet) Színpadi fényekben amúgy elég jól néz ki, de világosban… kicsit furcsa. Az volt a gáz, hogy a DVVAD-ban drop B-ben vagyunk, az Ahriman-ban meg standard E-ben, ami elég nagy távolság. Végül úgy lett beállítva a hangszer, hogy mindkét hangolásban működjön, ez pedig elég nagy kompromisszumokkal járt, magyarul mindkét hangolásban kényelmetlen játszani a nyak bizonyos részein.
Az új albumon akkor már lesznek is témáid?
Igen, lesznek. Amikor az egyik dalt megtanultam, és lementem próbára, akkor megkérdeztem utána, hogy ha van saját ötletem, azt hozhatom-e, mire ők mondták, hogy bátran. Úgyhogy ez kurva pozitív egy ’93-as alapítású zenekartól. Tök jó egy olyan zenekarban lenni, ami majdnem olyan öreg, mint te, és azt mondják, hogy hozd a témád, írd bele, legfeljebb azt mondjuk, hogy szar. És meg is mondják, múltkor is vittem pár témát, egyre még én is azt mondtam, hogy le se kellett volna hoznom, mert szar, tényleg szar. Otthon jó ötletnek tűnt, de amúgy élőben nem működött. Amiket a BFBMK-s koncerten játszottam, azok nagyrészt már az én témáim voltak.
Akkor jó az atmoszféra, minden király…
Igen, csak hát ugye a Lambert Németországban van, a Mezey Tomi Pesten, úgyhogy így hárman vagy négyen szoktunk próbálni. A számok íródnak, a váz megvan, már amennyire én látom. És nem tudom, hogy pontosan mikor, de majd valamikor jövő év közepére biztosan kész lesz az album, habár a DVVAD-lemezt talán hamarabb fogjuk majd rögzíteni.
Utóbbinak kerestek majd kiadót, vagy marad a Tortured Tree Productions-ös együttműködés?
Igazából egy nemzetközi kiadót szeretnénk. A Tortured Tree-s Golyó végtelenül jófej, és tényleg nagyon jó, hogy bevállalta a split kiadását, distributorként biztosan szeretnénk vele együttműködni. Emellett pedig jó lenne egy bakelit kiadása is, ami mostanság elég nehézkes, mivel amennyire én tudom, a vinilkiadás úgy világszinten 8 hónapos csúszásban van.
Az a 8 hónap nem kevés…
Hát nem. Pedig bakelitet egy álom lenne megjelentetni. Gondolkodunk a Tortured Tree-ben, ő is próbál kontaktot keresni, nem tudom, hogy végül miként lesz. Egy perui csávó egyébként megkeresett minket, hogy ő ismer egy csomó kontaktot kiadókhoz, írtam is neki, hogy majd egyeztetünk, és az első link, amit küldött, egy olyan kiadóhoz vezetett, ami olyan albumot jelentetett meg, ahol horogkeresztes zászlókkal vonul a Wehrmacht, úgyhogy akkor úgy voltam vele, hogy „na neki sem kell visszaírni”. (nevet).
Így a végére ajánlj hazai zenekarokat, akiket érdemes meghallgatni!
Amikor podcasteltünk a Szabó István Zoltánnal, ő kért ilyen ajánlót, és akkor azt mondtam, hogy magyart eleve nem mondok. De akkor ajánlom a Frostot, az nem rossz, sőt, egész fasza, az új számuk kifejezetten jó. Ajánlom a régi Watch My Dyingot, főleg annak, aki irodalommal szeret foglalkozni, vagy szereti a jó magyar dalszövegeket. Ajánlom az Isten Háta Mögöttet. Mi legyen? Black metal?
Bármi lehet. Akár népzene is.
Akkor a VHK-t nem ajánlom. Voltam jópár koncerten, az első hármon voltam lenyűgözve, de rájöttem, hogy egy blöff az egész. Legutoljára még évekkel ezelőtt láttam őket a Fekete Zajon, és eléggé untam. Az idei Zajon pedig az egyik legjobb barátom beszámolója szerint szintén szinten aluli volt. A tavalyi Zajt egyébként sajnos ki kellett hagynom, mert Prágában nyaraltam. Onnan viszont a BeerGeek Bar-t ajánlom mindenkinek (nevet)! A Void of Voices-t úgyszintén, az kurvajó! De ami még nagyon király zene, az az Entrópia Architektúra. Undorítóan jó, tényleg egy egyedi színfolt. Külföldiből pedig a Neurosist mondanám. Hallgassa meg mindenki a Through Silver in Blood-ot vagy a Times of Grace-t. Illetve Wolves in the Throne Room mindenek fölött, nekem ők az alfa és az omega. Jaj, még elmondok egy sztorit, ami eszembe jutott. A legjobb koncertélményem az volt, amikor a Gergő nem tudott eljönni játszani velünk, és a Szenti Árpi helyettesítette. Vicces volt, de azon túl, hogy az első, remélem, hogy az utolsó ilyen koncertélményem volt. Az történt, hogy a dobos és a basszusgitáros a koncert előtt 3 perccel mutatkoztak be egymásnak, hogy „Szia, XY vagyok!”, és tökéletesen lement a koncert. Tudod, az a jó, amikor profi emberekkel vagy körülvéve, főleg ha te nem vagy az – mert én nem vagyok az, nagyon messze vagyok tőle.
DVVAD @ Lowland Fest 2021 // Fotó: Bócsi Tamás
Kérdezett: mäyräkoira
Fotók: Kispál László, Bócsi Tamás
DVVAD elérhetőségek:
Facebook – Bandcamp – Spotify – Instagram
Ahriman elérhetőségek:
