Rögös-, mégis egyenes, tiszta, egyedi úton haladt a Képzelt Város és eddigi története. A zenekar megszületése óta eltelt 16 év, történt számos tagcsere, megszületett 5 nagylemez (Mit nekem – 2009, Hélium – 2012, Anatolij – 2013, Köd – 2016, Samizdat – 2020), s a hazai underground egyik sajátosan-, bármihez nehezen hasonlítható módon fénylő csillagává vált poszt-rock muzsikájuk.
Egyébként sem adnak sűrűn koncerteket, ám érthető módon az elmúlt két évben még ritkábban lehetett őket színpadon látni. Ezért is különösen fontos a holnapi, A38 Hajós bulijuk (az eseményért kattintsatok ide), hiszen ez 2021-ben a 2., egyben idei utolsó performanszuk, melyen a tavalyi, 15. szülinapjuk kerül megünneplésre. Az eltel másfél dekádról, a tavalyi Samizdatról és elkövetkező terveikről kérdezősködtünk, Bos Mici (cselló), Győrffy Máté (basszusgitár), Kovács Ákos (ének, gitár) és Miskolczi Marci (gitár, billentyűk) pedig válaszolt.
Fotó: Bodnár Dávid
Engedjétek meg, hogy rögtön visszamenjünk a 2000-es évek közepére. Ma már csak Marci alapító tag a bandában, Máté pedig kicsivel később érkezett. Hogyan emlékeztek vissza erre a korai időszakra? Mennyivel volt akkor másabb a Képzelt Város és működése?
Marci: A korai időszakban sokkal kevesebb kézzel fogható tudásunk volt arról, hogyan kell egy zenekart tudatosan építeni és működtetni, viszont nagyon sok segítséget kaptunk külső emberektől, akik láttak valamit a zenekarban (Balvanyver booking, Soundkitchen, Emptiness Booking majd a Mamazone). Nagyon sokat köszönhetünk az akkori undergroundot lelkesedésből működtető embereknek is. Én azt látom, hogy ma már nagyon sok magyar zenekar is teljesen tudatosan építkezik, van managere, saját hangtechnikusa, fotósa, hirdeti magát a közösségi médiában stb. Ma már ezt lehet tanulni mindenféle iskolákban, de amikor mi kezdtük, mindenre magunknak kellett rájönnünk, mondhatni DIY módon. Volt, hogy magunk terveztünk, nyomtattunk szórólapot, vagy hajtogattunk papírhajót és azt osztogattuk. Ennek persze volt egy varázsa és csapatépítő ereje. Nagyon szép időszak volt az is, amikor bekerültünk a Keleti Blokkba, amivel nem csak állandó próbatermet, de rengeteg barátot is szereztünk. Hirtelen egy magyar underground zenei közösségben találtuk magunkat, ahol rengeteg pozitív impulzus ért minket. Az a fajta közösségben létezés és alkotás ma hiányzik.
Máté: Igen, elég más volt a helyzet 15 éve, mindent magunktól, akár sokszor a saját kárunkon kellett megtanulnunk. Nem volt más, aki szervezzen, úgyhogy én álltam neki végül a zenekar ügyeit intézni. Ebből aztán az lett, hogy az egyetem után az építész szakma helyett öt évig zenekarokat manageltem. Csináltunk Marcival egy hangstúdiót is, belőle meg közben hangmérnök lett. Tudatosság azért volt bennünk a kezdetekkor is, szerintem jól használtuk az akkori online közösségeket is. Akkoriban nagyon mentek a zenei blogok, meg letöltések. Előbb ismerte meg a külföldi post-rock közösség az első lemezünket, mint a magyarok. Aztán persze szép lassan beindult itthon is a dolog.
Akkoriban mit és meddig terveztetek a bandával? Gondoltátok, hogy még 15 évvel később is működni fogtok és új lemezt fogtok kiadni?
Marci: Egy vagy két évnél ritkán gondolkodtunk tovább előre. Mindig az volt a cél, hogy készüljön el a következő lemez. Szerintem ezt lehetett volna jobban is csinálni, de valahogy mégis megmaradt a zenekar.
Máté: Többször volt mélypont. Volt, hogy egy évig nem volt próbatermünk, hogy Marci Dániában tanult és nem igazán próbáltunk, vagy, hogy nem volt dobosunk, de valahogy sose merült fel bennünk, hogy abba kéne hagyni. Persze változik az intenzitás, hogy mennyire fontos a zenekar az ember életében. Lehet, hogy már nem a legelső helyen van, mint mondjuk tíz éve volt, de az meg elképzelhetetlen, hogy ne legyen.
Számos tagcserén vagytok túl, ám a mostani felállás tartósnak tűnik. Milyen most a bandán belüli dinamika?
Mici: Szerintem nagyon működőképes felállás a mostani. Valahogy kiegyensúlyozottabb, jól szót értünk egymással, úgyhogy remélem, most már egy darabig ez marad.
Máté: Mici nem sok másik felállást tapasztalt mondjuk, de így is teljesen egyetértek vele.
Tavaly még pont megjelent 5. nagylemezetek, még pont be tudtátok mutatni, majd jött a járvány, a karantén. Szerintem egyébként ez az eddigi legkomolyabb, legmélyebb albumotok, rendre szembe is jött velem a neten, Spotifyon stb. Mennyire váltotta be a Samizdat a hozzá fűzött reményeiteket a Covid mellett, vagy épp a Covid ellenére?
Mici: Óriási mázlink volt, hogy nagyjából mindig a lezárások előttre voltak időzítve a koncertek. Illetve maga a járvány kitörése előtt egy hónappal volt a lemezbemutató, úgyhogy ilyen szempontból szerencsések voltunk. Sajnos találkozni keveset tudtunk, de reméljük, most már jobban tudunk összpontosítani a dalírásra.
Marci: A Samizdat egy nagyon nehezen elkészült lemez volt, pont a felvétel előtt váltak el útjaink a dobosunkkal, sokkal hamarabb szerettünk volna megjelenni az albummal. Ennek ellenére hangszerelésben és hangzásban a legtudatosabb lemezünknek gondolom én is. Talán a Samizdat az, ami legközelebb áll ahhoz, ahogy eredetileg elképzeltük.
Máté: Igen, érdekes, hogy végül ez a lemez eléggé a vírushoz kötődik, pedig a dalok már másfél évvel korábban teljesen kész voltak. Szerintem ez a lemez talán a legegységesebb anyag az albumaink közül. Nem tudtunk sokat koncertezni vele eddig, de pont ezért az a pár koncert nagyon emlékezetes. Már dolgozunk közben új számokon, de a Samizdat dalai szerintem sokáig a koncertjeink gerincét fogják adni.
Míg a legtöbb hazai banda angol szövegekről magyarra vált, addig nálatok ez pont fordítva történt. Mi miatt szólnak a Samizdat szövegei teljesen angolul? Direkt mentek szembe az árral vagy ez teljesen másra vezethető vissza?
Marci: Mi sokkal kevesebb jelentőséget tulajdonítunk ennek, mint azt sokan elképzelik. Egyszerűen úgy gondoltuk, hogy ez a lemez angol nyelven jobban szólna. Elképzelhető, hogy lesznek magyar nyelven még dalaink vagy akár lemezünk is.
Zenétekben megmaradtak az olyan védjegyek, mint például a légiesség, az elszálló dallamok, ugyanakkor az 5. album számai egységesen súlyosabbak, zúzósabbak is a korábbiaknál. Mindehhez pedig viszonylag rövid, elvont szövegek társulnak. A gondolatébresztés a lényeg, hogy a hallgató szabadon utazhasson a zenétekkel? Tudatosak voltak ezek a változtatások?
Marci: Abszolút tudatosak. Az is elég valószínű, hogy megmarad a zúzósabb irány. Hangszerelésben szeretnénk még tovább fejlődni.
Máté: Én nem nagyon tudok halkabban basszusgitározni, szóval tényleg valószínű… A viccet félretéve, szerintem az évek alatt egyre jobban megtanultuk, hogyan kell lemezen is úgy megszólalni, hogy átjöjjön az a katarzis, ami talán a koncertjeinken szokott. Kevesebb hangszer szól egyszerre, mint a korábbi lemezeken, mégis jobban a helyén vannak a hangsúlyok. A szövegek aránya szerinem összességében hasonló az első 3 lemezéhez, ott teljesen instrumentális számok is előfordultak. Az ének nálunk egyenrangú a többi hangszerrel, nem akar uralkodni fölöttük. Ebből a szempontból talán a Köd lóg ki inkább az ellenkező irányba, ott előfordultak több versszakos dalok is.
Tavaly év végén egy EP-tek is kijött, egy videóval karöltve. Kérlek, meséljetek kicsit erről a kislemezről, valamint a helyszínről, ahol fölvettétek!
Mici: Nagyon jó volt végre kicsit kimozdulni közösen, a Pegazus pedig irtó klassz hely! Aki teheti, mindenképp látogasson el oda. Szerettük volna egy élő felvételen keresztül is megmutatni, hogyan szólnak ezek a dalok. Terápia jellege is volt, főként ugye a Covid körüli időszak miatt.
Máté: Egy közönség nélküli koncertre nyertünk valamennyi támogatást a vírus alatt. Úgy alakult, hogy a számításba jövő koncerttermek elég hamar beteltek, mert kikötés volt a pályázatban, hogy egy helyen maximum két zenekar léphet fel. Így léptünk egy merészet és megkerestük a Pegazust. Különleges volt a helyszín és felejthetetlen lett a végeredmény. Szerintem mind a négy dal erősebben szólal meg, mint lemezen. Ilyen az, amikor igazán együtt zenélünk. Elképesztően visszhangos volt amúgy a terem, nekem utána egy napig fájt a fejem, de a dobnak olyan természetes hangzást adott végül, hogy komolyan fontolgatjuk, hogy ott, vagy valami hasonló helyen vegyük fel a következő lemezünket.
Bár idén összességében a szigorítások enyhültek, eddig mégis csupán egy koncertet adtatok, augusztusban, a Törzs társaságában. Mi miatt alakult így? Hogy sikerült ez a buli, hogy éreztétek magatokat?
Ákos: Remek volt; két hasonszőrű zenekar, nagyon jó klubhelyszín, lelkes közönség. Lényegében sold out koncert volt, ami mutatja, hogy a közönségnek is hiányoztak a bulik. Más ambíciónk nem volt, inkább a dalírásra szerettünk volna koncentrálni. Nem fér bele az időnkbe, hogy sokat próbáljunk. Mi vagy egy koncertre készülünk, vagy lemezt írunk. Már egy ideje az utóbbival szeretnénk foglalkozni.
Volt még egy igazán különleges esemény idén, ez pedig a Fekete Zaj teltházas napja, amin a Mezolit projekt keretében hallhattunk először élőben Thy Catafalque dalokat. Mici, ezen a koncerten te is felléphettél. Hogyan zajlott a készülés, próbálás? Hogyan élted meg az eseményt?
Mici: Intenzív készülési időszak volt, de nagyon élveztem, bármikor újra igent mondanék rá. Nem csak zeneileg, de emberileg is szuper élmény volt. A Fekete Zaj egyébként is a szívem csücske, de ennyi ember előtt színpadon lenni a mátrai éjszakában… Nem fog egyhamar feledésbe merülni.
Holnap, november 4-én az egész eddigi életműveteket átfogó koncertet adtok, rég nem játszott kedvencek is felcsendülnek. Mi alapján válogattátok össze a setlistet? Nem lehetett könnyű dolgotok. Készültök esetleg valamilyen más különlegességgel is?
Ákos: Mindegyik lemezről játszunk dalt, ilyen talán még sosem volt. Van köztük olyan is, amit kicsit átdolgoztunk az alkalomra, ennyiben meglepő is lesz talán.
Mici: A zenei finomságok mellett összekészítettünk 10 merch-csomagot is, amelyek megvásárolhatók lesznek a koncerten. Ez tartalmazza majd CD-n a diszkográfia legmeghatározóbb albumait, a Héliumot, az Anatolijt, az IO-t és Ködöt.
A mai időkben sokan azt sem tudják, hogy holnap mit hoz az élet, mégis megkérdem; ti mit terveztek? Merre fog tovább haladni a Képzelt Város története?
Mici: Szeretnénk új dalokat írni, jó lenne megint elvonulni kicsit pár napra, ha sikerül.
Ákos: Szeretnénk a zenekart működtetni, legalább annyira közösségként, mint zenei produkcióként. Segít túlélni a mindennapokat ebben a világban.
Kérdezett: eNVé
Fotó: Bodnár Dávid
Képzelt Város elérhetőségek:
