Nem sok információnk van a Szellem szólóprojekt mögött álló úriemberről. Nem most kezdte zenei pályáját, kb. 20 éve tolja az ipart, és eléggé csípi a dallamos punk muzsikát; ám ezeken kívül szinte semmit nem tudni róla. A projekt maga egyébként épphogy az Apokalipszis első hulláma előtt indult, 2020 februárjában kaptuk meg az első nótákat. Azóta megérkezett még a Szellem és az Örökre EP, néhány napja pedig már legújabb számát (Ide ez kevés) is dúdolhatjuk. Szóval mindezekről, a múltról és a jövőről is kivallattuk, hátha többet tudunk meg róla…
Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Milyen úton érkeztél a Szellem megalapításáig?
Ha az első kevésbé komolyan vehető próbálkozásokat nem számoljuk, akkor 2002-ben, még gimnazistaként alapítottunk egy punk-rock zenekart, aminek hatalmas ifjonti lendülettel álltunk neki, és sikerült kisebb nagyobb sikereket elérnünk általa. Több, mint 10 évig tartott, és többször bejártuk az egész országot, megismertük a hazai klub életet, és sok jó embert is ebből a közegből. Ez volt zeneileg a legmeghatározóbb időszakom, persze erre már csak utólag jöttem rá.
Aztán amikor ez a történet már kicsit elfáradt, illetve költözés miatt egy meghatározó tag kilépett, akkor egy pop-rock formációba kezdtünk. Újra a nulláról akartunk felépíteni valamit, de ott már nem volt akkora a lendület, és egy újabb költözés szintén véget vetett a projektnek pár év után.
Mikor már majdnem szögre akasztottam a gitárt, az egyik legjobb barátom (és zenész társam, korábban az összes zenekart közösen csináltuk) szólt, hogy az akkori zenekarából, ahol épp játszott, kilépett a gitáros koncert előtt, megkérdezte, be tudnék-e ugrani. Így kerültem egy alter-rock zenekarba 2 évre. Velük álltam utoljára színpadon 2019 szeptemberében. Majd még aznap este koncert után közöltem, hogy kiszállok.
Régebb óta ért bennem a gondolat, mert ez már zeneileg nem igazán az én világom volt. Korábban mindenhol én írtam nagyrészt a dalokat, és a szöveget is, itt meg csak gitározni kellett, nem éreztem igazán magaménak. Közben belefáradtam kicsit a koncertre utazás, pakolás, kocsiban alvás, benzinkúton sörözős hajnalokba is meló mellett. Úgy voltam vele, hogy ha már alig van szabad időm, amit a zenére tudok fordítani, azt inkább olyannal tölteném, amit tényleg szeretek.
Pár héttel a kilépést követően a már említett dobos barátommal iszogattunk. Kitaláltuk, hogy visszatérünk az alapokhoz, ami nekünk a punk-rock. Ezzel indultunk, és ez áll legközelebb hozzánk, tehát megbeszéltük, hogy csinálunk egy „szobazenekart”. 2020 január elején felvettük az első két dalt, és elkezdődött a Szellem története. Sajnos ő nyáron, az első EP megjelenése után kilépett, és felhagyott az aktív zenéléssel, így lett ez szólóprojekt. De egyébként a mai napig átküldöm neki minden új dalnál a dob midi sávokat, hogy nézze át őket dobos füllel, és kb. minden Szellemes történésről értesítem, mintha még közösen csinálnánk, mert ugyanúgy jóban vagyunk, csak a zene már neki nem fér bele az életébe.
Feltöltöttél egy-két régebbi képet már, melyen persze arckitakarással, de a színpadon láthatunk. Gondolom nem árulod el konkrétan, hogy melyek voltak az előbb említett formációk, de akkor hasonló stílusúak voltak, mint a Szellem? Aktuálisan játszol még esetleg más bandában is?
Jelenleg csak a Szellem van, illetve nem rég felkértek, hogy írjak dalszöveget egy másik projekthez, de az csak egy dalra vonatkozott sajnos. Pedig rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobban működök, ha csak egy dologgal kell foglalkoznom, ami jelen esetben a szöveg volt, és nagyon élveztem. Úgyhogy, ha valakinek szövegíróra van szüksége, keressen bátran!
A korábbi saját zenekarok mind hasonlóak voltak. A legelsőt klasszikus generációs punk-rock jellemezte, Rise Against, Blink-182, Alvin és a mókusok hatásokkal. Utána a pop-rock próbálkozás majdnem ugyanaz volt, kevesebb torzított gitárral, és kevésbé társadalom kritikus szövegekkel, mondjuk mint a Supernemnél. Az alter-rock csapatban nagyjából készen kaptam amit játszanom kellett, és az új daloknál sem volt túl nagy a mozgástér, de érdekes tapasztalat volt számomra. Mivel ezt a vonalat nem ismerem annyira, nehéz valamihez is hasonlítanom, de talán mondjuk úgy, olyan volt, mint a szegény ember Kispálja.
Eleinte a MusicTunnel-nél mi is névtelenül indultunk, ezért különösen érdekelne, hogy miért fontos számodra az anonimitás?
Az elején tényleg szobazenekarnak terveztük ezt. Úgy gondoltuk, hogy felveszünk dalokat a magunk örömére, kirakosgatjuk őket, és ennyi. Nem terveztünk koncertet tartani, zenekari fotókat készíteni, klipet felvenni, semmi ilyen külsőségre nem gondoltunk.
Aztán amikor az első két dallal voltunk stúdióban, Nortyx Pepe, azaz Tóth Péter hangmérnök, aki egyébként a Nortyx Hangstúdió ügyvezetője is egyben, azt mondta, hogy ne már, hogy ne legyen klip. Mi tovább erősködtünk, hogy bizony nem akarunk foglalkozni ezzel ilyen szinten, nem akarunk ennyire belemenni. Hazamentünk dolgunk végeztével, majd este csörgött Pepe, és ajánlott egy olyan nagylelkű verziót klipforgatásra, amit nem lehetett nem elfogadni. Így ő készítette el az első videó klipünket a Most vagy soha című dalhoz, azzal a kikötésünkkel, hogy mi ne szerepeljünk benne felismerhető módon. Ha nincs ez az ajánlat, valószínűleg sokkal kevésbé venném komolyan az egészet, szóval Pepe nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elhiggyem szükség van ilyen zenére.
Különben az anonimitás nem lényeges szempont, de tényleg úgy álltunk hozzá az elején, hogy ez egy háttér projekt a saját örömünkre, meg pár ismerős szórakoztatására. Maga a név is ezért lett Szellem, mint valami nem látható, nem igazi dolog. Nem azért lett anonim, mert nem akartuk vállalni az arcunk, vagy a nevünk, egyszerűen nem gondoltuk olyan komolyan csinálni, hogy fizikai megjelenésben is pózoljunk béna imidzs képeken.
Előbb vagy utóbb úgyis lelepleződöm majd, nincs erre konkrét terv. Kommentelők és privát üzenetben rám író emberek már többen eltalálták, hogy ki vagyok a korábbi zenekarok és a hangom alapján. Szóval ez csak idő kérdése, úgy gondolom.
A rejtelmességen, de talán kicsit a formáció nevén is csorbát ejtene az, ha színpadra vinnéd a számokat, bár még ott is meg lehet oldani, hogy ne ismerjen fel a közönség. Gondolkoztál esetleg fellépéseken, koncerteken?
Egyre többet gondolok arra, hogy kellene koncert, és persze, hogy gondolkodtam mindenféle maszkokban, meg fellépő ruhákban. De egyrészt ez annyira snassz már 2021-ben szerintem, hogy nem akarok a „még egy maszkos előadó” lenni, másrészt annyira nem is lényeges kérdés számomra az anonimitás, ezért biztos vagyok benne, ha egyszer színpadra áll a Szellem, akkor az a saját hétköznapi arcommal lesz.
Örökre számod akusztikus verziójáról azt lehetett olvasni, hogy bár később jött ki, de előbb készült el, mint a zúzósabb változata; te a halkabb formáját tekinted az eredetinek. Minden számod hasonlóan születik? Hogyan képzeljük el a Szellem dalok alkotási folyamatát, van bevált módszered?
A saját dalok mindig a szövegből indulnak ki. Egy jó mondatból, amit hallok, olvasok valahol, vagy egy érdekes szituációból, amit megélek, vagy akár mesél valaki. Ezeket felírom magamnak, és amikor van már pár sor egy adott témáról, akkor ülök le egy akusztikus gitárral a főbb akkord menetet kitalálni. Ha megvannak az akkordok, akkor nekiállok demózni, és különböző verziókat gyártani magamnak, közben befejezem a szöveget. Majd mielőtt stúdióba mennék, feldemózok minden végleges sávot, hogy halljam egészben a dolgot, és ne ott érjenek meglepetések.
Eddig EP-k és single-k érkeztek tőled. Ilyenekben gondolkodsz vagy esetleg van kilátásban nagylemez is?
Nem rég döntöttem el, hogy lesz nagylemez. A most november végén megjelent Ide ez kevés című dalomat eredetileg egy következő EP-re szántam. Aztán arra jutottam, hogy EP van már kettő is, valami nagyobb horderejű dolgot szeretnék letenni az asztalra, amiben több mozgásterem van a stílusokkal, szövegekkel. A dalok nagyjából kész vannak, és bár nem szeretek ígérgetni, de reményeim szerint 2022-ben meg is jelenik majd a nagylemez. Ha mégsem lesz annyi időm foglalkozni vele amennyit szeretnék, akkor csak egy-két single jön ki róla, és majd 2023-ban a teljes.
Én elég sajátosnak gondolom a stílusodat, személyesnek a dalszövegeidet. Persze azért egy-két előadó könnyen beugorhat a hallgatónak számaidról, az Alvin és a Mókusok többször fölmerült már. Mennyire direkt ez a párhuzam? Ráerősítesz erre vagy egyszerűen ez jön belőled?
Sajnos vagy nem sajnos, de ez jön. Szerintem indulhatnék egy Alvin imitátor versenyen szövegben, zenében, és talán hangszínben is. A párhuzam nem szándékos, de gyerekkoromtól kezdve elég meghatározóak volt a zenéik és a szövegeik számomra. 18 évesen még erősen törekedtem arra, hogy megpróbáljak olyat csinálni, mint ők, mert hazai fronton ők voltak nálam a favoritok. Ahogy Alvin egy témáról tud írni lassan 30 év elteltével újra és újra egy másik dalt, de mindig tekerve egyet a szövegen, az valami zseniális szerintem.
Most már úgy érzem sikerült ezt kicsit levetkőzni a zenémben és inkább a saját utamat járni, de az első EP-nél sokszor megkaptuk, hogy nagyon Alvinos lett. Olyankor mindig arra gondolok, hogy ha ők a legjobbak ebben itthon, és a Szellemet hozzá hasonlítják, akkor az nem is olyan rossz igazából.
Az újabb számaid kapcsán még a The Grenma név is a szemem előtt lebegett. Mennyire nézed jó szemmel az ilyen összehasonlítgatásokat? Te mit gondolsz, kik voltak rád zenei szempontból nagy hatással?
A Grenmát is „kis alvinnak” hívták 15 évvel ezelőtt, ez valahogy kikerülhetetlen egy ilyen kis piacon. Mivel ezt a fajta punk-rockot ők képviselik a legmagasabb szinten a legrégebb óta, ezért mindenkit hozzájuk fognak hasonlítani, nincs ezzel baj. Ez a stílus szerintem idehaza nem igazán tudott rajtuk kívül igazi első vonalas zenekart felmutatni, talán a Fish!-t leszámítva.
Mivel én a 2000-es évek elején kezdtem a zenekarozást a korszakos nagy poppunk, punk-rock zenekarok mind hatással voltak rám. Ha ki kell emelnem párat, akkor mondjuk a Blink-182, Rise Against, The Offspring, Alvin és a mókusok akiket mindenképp említenék.
Ajánlj nekünk hazai vagy külföldi-, akár punk, akár más stílusú, feltörekvő előadókat, akiket nagyra tartasz!
Úgy látom mintha külföldön jönne vissza kicsit a mainstreambe a poppunk, de lehet csak azért tűnik így nekem, mert a saját buborékomon belül hallgatok főleg zenét. A Fabled Mind nevű zenekarnak volt egy ígéretes bemutatkozó albuma 2019-ben (link), bár azóta nagy a csönd náluk. Mostanában egész sok Stand Atlantic-ot hallgatok (link), ők is jók. Vagy ott van még KennyHoopla Travis Barkeres cuccai (link), azok is tetszenek.
Itthonról már nehezebb ebből a stílusban új feltörekvőket mondani. Az Atom zenekar jut eszembe elsőre, akik pár éve vannak csak, de már két nagylemezük megjelent, és nagyon szimpatikus punk-rockot tolnak (link). Vagy nem rég botlottam bele a No Filter nevű zenekar Hová tartasz című első klipjébe (link), ők elég ígéretesnek tűnnek.
Néhány napja, november végén érkezett meg legutóbbi számod, a már említett Ide ez kevés című. Mi ennek a tracknek a háttere?
A dalra a be nem teljesült álmok himnuszaként szoktam hivatkozni. Gyakorlatilag a zenei „karrieremről” szól. Az Ide ez kevés tételmondat az, amit sokszor megkaptam az elmúlt években, ha nem is feltétlen így kimondva, de körülírva. Gondoltam írok róla egy önironikus, de mégis vidám dalt. Én az egészet igazából egy játéknak élem meg, amiben, ha én lépek, azaz kijön valami új tőlem, utána a sajtónál, zenei szerkesztőknél a labda, hogy írnak-e róla, lejátszák-e az anyagot. Majd újra én jövök valami újjal, aztán megint ők következnek. Egyszer betalál valami, sokszor meg nem, ilyen ez a zenei körforgás.
Ha jól tudom, ehhez az új dalhoz hamarosan videóklip is fog érkezni. Erről mit árulhatsz el nekünk?
Jók az értesüléseid, tényleg nem rég forgattunk hozzá klipet. Még pár jelenet van hátra, amit a napokban rögzítünk, aztán meg is jelenik a tervek szerint még karácsony előtt. Vidám klip lett megálmodva a dalhoz, remélem át jön majd a végeredményből is. Annyit elárulhatok előre, hogy ilyen sokat még egy Szellem klipben sem szerepeltem én magam, és valószínűleg elég sok újdonsággal fog szolgálni rólam.
Végezetül pedig; mik az elkövetkezendő terveid? Merre megy tovább a Szellem?
Jövőre a nagylemez a nagy terv, ahogy már említettem. Az Ide ez kevésen kívül lesz még pár single, ami előbb ki fog jönni, mint a teljes anyag, ezekhez szeretnék klipeket is csinálni. Próbálok több féle műfajjal kísérletezni, nem csak klasszikus poppunk lesz majd a korongon hallható, de erről később mesélek majd, ha elkészül. A nagylemez után meg kiderül hova visz még ez az út…
Kérdezett: eNVé
Fotók: Berkesi Ágota Mirjam
Szellem elérhetőségek:
