Ebben a rovatban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért tevékenykedő arcot hívunk meg, hogy segítsen minket a válogatásban 3 dal ajánlásával.

Ehavi vendégünk nem más, mint a poppunk vonalon mozgó SZELLEM, akiről többet megtudhattok korábbi interjúnkból (ide kattintsatok érte), ráadásul pont a mai napon jött ki legújabb klipje Jó helyen című számához, azt is csekkoljátok, ha gondoljátok (itt is van).

Még SZELLEM segítségével együtt is baromi nehéz volt a válogatás, rovatunk indulása óta talán ez a május volt a legerősebb! Van ezúttal is minden; népzenétől a skate punkig, világzenétől az indusztriálig, szomorkás poptól a metalig. Kellemes olvasást, jó zenehallgatást kívánunk!

Kátai Tamás: Return of the Vakond

Többször, több helyütt elhangzott már Kátai Tamás szájából, hogy első zenei produktumai egy Commodore Amiga 500-ason íródtak a '90-es évek elején, hat éve pedig egy '92-es szerzeményt föl is töltött az internetre. Gyanítom, hogy azt valami érdekeségfélének szánta, elvégre azért is esett arra a dalra választása, mivel "ez volt az egyedüli, ami érdemes volt arra, hogy másoknak is megmutassam". Hogy azóta mi történt, azt nem tudom, a dolgok viszont úgy alakultak, hogy május 30-án egy egész album napvilágot látott, melyen csak és kizárólag a '92-ben és '93-ban Commodore-ral készített dalok kaptak helyett. Azaz az említett időszak dalainak egy része, melyeket a szerző elmondása szerint két-három emberen kívül nem is hallott még senki. A Return of the Vakond ennek az albumnak a legelőször nyilvánosságra hozott dala (ha a hat éve föltöltött Jupitert nem számoljuk ugye), illetve az egyik személyes kedvencem. Feszes ritmus és játékos dallamvilág jellemzi a szerzeményt, melyben a játékosság ellenére igenis megvan az a falatnyi epikusság, amit a címe is sugall. Az egész album atmoszférateremtő képessége nagyon erős, ez pedig a szóban forgó dalt hallgatva sincsen másképp: szinte látom magam előtt a hatalmas fekete űrvakondot, ahogy a halál torkából visszatérve a sanyargatott és elnyomott nép segítségére siet. (Kátai Tamás FB) /mäyrakoira/

No Filter: Ma este

A No Filter egy viszonylag friss formáció, ha jól tudom, mindössze egy éves a zenekar. Teljesen véletlenül futottam bele tavaly az első klipjükbe, ami annyira prosztó volt (egy autópálya leálló parkolójában zenélnek benne), hogy teljesen megvett. Kellett ehhez persze a hozzám közel álló skate punkos muzsika is.

Májusban jelent meg a Ma este című daluk klipje. Látszik, hogy a srácok komolyan gondolják, mert az első, egy kamerabeállításos kliphez képest, itt már egy kis sztori is került a videóba, és több klasszikus zenélős erdei snittel dolgoztak. A zene szerencsére maradt a californiai punk vonal, erős Blink182 és Macskanadrág hatásokkal. Dallamos, lendületes poppunk, belassulós refrénekkel és kiállásokkal. A Macskanadrágos kötődés egyébként ott is tetten érhető, hogy közös turnét toltak tavasszal.

Szerintem a jövőben nagy potenciál lehet a No Filterben, ha elég kitartóak. Még az út elején járnak, de kíváncsian várom a folytatást, mert a saját zenei működésem kezdetére emlékeztet, ami csinálnak. Csak már most sokkal jobbak, mint annak idején mi voltunk… (No Filter FB) /SZELLEM/

Úrfi: Merülünk

Nem tudom, ki hallott mást

Az élet lassú haldoklás

Úgyhogy készülj, teremtmény

Lehet, hogy esélyünk sem volt

Lehet, csak puszta szégyenfolt

A végén egy az eredmény

Végéhez látszik érni az Úrfi második albumának kalandos – vagy legalábbis elég hosszúra nyúlt – históriája, a zenekar bejelentette A mélyén laknak a szörnyek június 19-i premierjét. Addig is mégegy single-nek örvendhetünk a korongról, a Merülünk újabb képviselője a víztoposznak, de nyitásával bizarrul elüt a korábbiakban tapasztalt – és a címben sejtetett – atmoszférától: igencsak felszabadult és jó kedélyű megszólalás jelenti be a vész közeledtét. Nem kell azonban sokat várni, hogy megérkezzen körénk az elképzeléseknek sokkal inkább megfelelő hangulat, elvégre úgysem kerüli el egyikünk sem ezt a merülést. (Úrfi FB) /tommy_dockworker/

Nova Prospect: Csendet a városban

Elhiszed rólam, hogy nem vagyok szomorú?

Nem is értem miért, de most, ez az élet egy végtelen háború...

Ami semmit ért. 

A Nova Prospect a tavalyi Törékeny Egyensúly nagylemezéről választott dalhoz készített klippel rukkolt elő májusban. A Csendet a városban videójának képi világát rendesen sikerült eltalálni, a helyszín választás mondhatni, tökéletesre sikerült. A csapat újabb cuccait látva mindig az jut eszembe róluk, hogy nagyon egységesek ők így négyen. Ez most sincs máshogy, a felvételekről süt az összeszokottság, és a profizmus.

A dal íve szépen felépített, kapunk súlyos riffeket, leülős versszakot, és bólogatós refrént is. Ehhez jön még hozzá az érett női ének, ami a hazai modern metal vonalból egyértelműen felfelé emeli ki őket, és teszi egyedivé az egész produkciót. Gabi hangja önmagában is kiemelkedő a színtéren, hát még ilyen csomagolásban. (Nova Prospect FB) /SZELLEM/

Acid Empire: Horrified

Ha már az előbb a Nova Prospectről volt szó, akkor jöjjön is a Horrified! Ugyanis az Acid Empire a Nova basszusgitárosának és hörgősének, Kósa Daninak az újdonsült zenekara. A csapat a jelenleg is zajló, Kill Monday Management-es tehetségkutatón is jól szerepel, de megérkezett egy egész nagylemez is Feast címmel. Szerintem füleljétek végig az egész albumot, van rajta hasonló indusztriális-rap-nu vonal és számos más érdekesség is, ám a számok között a Horrified magasra tette a lécet. Zenei szempontból is ütős, de egy ilyen képi világgal alátámasztva különösen gyomorszájas az az öklös. Nem sok reményünk van, mert az, amit a videóban látunk (oxigénhiányos környezet, kiüresedettség, a természet leigázása, amibe az ember is belehal stb.), már itt van a nyakunkon, sőt, szinte benne élünk! De legalább ilyen f@sza zenéket hallgathatunk haldoklás közben… (Acid Emipre FB) /eNVé/

Kravaiar: Zöld/Sárga

A Kex együttes legendás dalát dolgozta föl az önmagát streetfolk jellegű zajnak tituláló szegedi Kravaiar. A próbatermi felvétel azért is nagyszerű, mert a benne megmutatkozó nyers hangzás kiválóan rímel arra, hogy a Kex a rendszerváltás előtt nem rögzíthetett nagylemezt, stúdióminőségű dalok tehát két kislemezt kivéve csupán a rendszerváltás óta léteznek. A Kravaiar verziója zenei értelemben sokkal teltebb az eredetinél, amihez szerintem éppen ezért nem is ér fel (habár feltételezem, hogy nem is az volt a cél), az eredeti dal ereje ugyanis éppen a szöveg hangsúlyosságában és a zene egyszerűségében rejlik – legalábbis számomra. (Kravaiar FB) /mäyräkoira/

Kontraszt: Múltidő

Minden vásznam a földön foszlik el
A szép ruhám, nézd, csak gyűrötten hever
Csak úgy hever

Eddig is kedveltem a Kontraszt-dalszövegek árnyaltan könnyed vonásait, ezúttal is méltatnom kell ezt az egyensúlyt. Az elvontságukban is intenzíven megérintő sorok és az egyszerű, helyenként finoman megcsavart zene nem harsányan kiugró, de önmagában is nagyon emlékezetes pontjává teszik a tételt a róla elnevezett albumnak. Nem könnyű a gyerekkorról sablonoktól és giccstől mentesen, karakteres érzelmességgel írni – itt sikerült, nem akárhogy, és engem, akit ezzel a témával jellemzően ki lehet kergetni a világból, ez a dal teljesen levett a lábamról. (Kontraszt FB) /tommy_dockworker/

Helka: Jánoska

Úgy megválasztanám a legényt

Mint a piacon az edényt

Az edény közt a láboskát

A legény közt a JÁNOSKÁT.

Debreczeni-Kis Helga már rég túlnőtt a Fölszállott a Pávás szereplésén s népzenei berkeken belül (szerintem) egészen különleges az, amit csinál. Nemcsak az, ahogyan nyúl népdalkincsünkhöz, hanem az is, ahogyan fiatalosan, újítóan, a szcénán belül szokatlan módon, szokatlan témákban nyilvánul meg. Ebben pedig nagy segítség a szintén hölgyekből álló zenekara.

Korábban már írtunk Nektek a Hegyek-Völgyekről, ezúttal pedig megérkezett Jánoska. Akinek útja egy acapella énekkel indul, majd pedig visszafogott citera menetekkel folytatódik történetének elmesélése. Szerelmi vallomás, szerelmi civódás s vágyakozás ez a dal, aminek (egyik) különlegessége, hogy a képi animációt ezúttal (is) Helga készítette. (Helka FB) /eNVé/

Redbreast Wilson: I Quit The Ride

Well I’m over 30 and I still don’t know shit
Should I keep on goin’ or should I quit
Where I’m headin’ to I still don’t know
But I guess I keep on pushing the pull door

Nehéz egy magyar countryrajongó élete. Jó, ez így túlzás, az viszont tény, hogy a rétegműfajok egyik leginkább alulreprezentált tagja ez a stílus, ha a hazai színteret vesszük. Redbreast Wilson lépése ebbe az irányba ekképpen sokkal többet jelent remek dalok soránál, komoly űrt tölt be. Az I Quit The Ride a teljes Tradin’ Your Love albumhoz hasonlóan kiváló minőségben hozza a nem bonyolult, tisztaságában erős countrys hagyományokat, emellett számomra a műfajon belül is kiemelkedő tétel merengésének hangulatával, súlyával. (Redbreast Wilson FB) /tommy_dockworker/

Bordó Sárkány: Lencsés

Nem szeretem, amikor agyon dicsérnek csapatokat, de most én is ezt fogom tenni: A Bordó Sárkány a hazai-, de az európai világzenei színtérnek is a(z egyik) legjobb csapata! Ezt a Lencsés is nagyon jól bizonyítja; kevesen tudják ilyen tökéletesen ötvözni az archaikus népzenei dallamokat a modern könnyűzenei lüktetéssel. No, persze nem lehet elvonatkoztatni az elfogultságomtól, meg attól, hogy egy hozzám hasonló embernek (20 éves néptáncos múlt, megannyi táncház, és még az egyik szakdolgozatomat is a csángókból írtam) a lába s még a szíve is megindul a Kecskés dallamát hallva. Itt is kiemelném a videót, hisz Dickmann Rolandék nem voltak restek filmet forgatni egy moldvai útjukról. S amellett, hogy a videó tényleg Csángóföldet örökíti meg , még a benne szereplők is helyi, klézsei, somoskai hagyományőrzők. Remélem, ezúttal hamarabb fog érkezni az új nagylemez, de addig is: „Sirítsd meg, fordítsd meg, hátra felé indítsd meg!” (Bordó Sárkány FB) /eNVé/

The Grenma: Álljunk meg egy pillanatra

Rossz látni, érthetetlen, nem tanultunk ennyit sem?

Tudtuk, hogy fájni fog, és semmink nincs, hogy enyhítsen.

Nagy visszatérő volt májusban a The Grenma, akik 9 év pihenő után hoztak ki új dalt, ráadásul klippel együtt. Nosztalgikus örömömet csak fokozta, hogy nem egy teljesen megújult zenekarral találkozhatunk, hanem maradt a megszokott zene és minőség. Sőt, még a tagok is ugyanúgy néznek ki, pedig eltelt majdnem egy évtized.

A dalra mondhatjuk, hogy tipikus Grenma nóta: szaggatott versszakok, punkrock darálás, óóóó-zós vokálok. Van minden, amire a hozzám hasonlóan ilyen zenére fogékony ember szíve erősebben ver. Bízom benne, hogy nem állnak meg egy új dalnál, és talán egy lemezt is kapunk hamarosan Csongiéktól. Elnézve a megtekintések és a reakció számát, ennek nem csak egyedül én örülnék. (The Grenma FB) /SZELLEM/

Meszecsinka: Ég veletek

Ég veletek, megköszönöm,
hogy ennyit adtatok
az ég felé az arcomat,
s a kezemet tartom.

Hatodik albuma fog hamarosan megjelenni a  hazai világzenei színtér egyik zászlóvivőjének, a fővárosi Meszecsinkának. Erről az új lemezről származik az Ég veletek című szerzemény, mely egy minden ízében meszecsinkás dal lett. A latin-amerikai vidékeket idéző zenei alap és az Oláh Annamari által továbbgondolt magyar népi énekdallam elegye első hallásra szerelem, a meditatív atmoszféra szinte azonnal körülöleli a hallgatót, és olyan szférákba repíti, ahonnan csak a dal utolsó hangjának elcsendesülésekor nyílik lehetőség a szabadulásra. (Meszecsinka FB) /mäyrakoira/

Válogatásunk meghallgatható egyben is az alábbi Spotify Playlisten:

Amennyiben a platformon még nem elérhető egy előadó legújabb-, cikkünkben szereplő száma, úgy az adott előadó régebbi dalával színesítettük a playlistet.