Album: Words of Wisdom
Előadó: Wisdom
Megjelenés ideje: 2006.11.06.
Kiadó:
Nail Records (Magyarország),
Soundholic Records (Japán)
Származás: Magyarország
How many years I have lived
Like a holy vagabond?
What kind of life will the future bring me?
How many times I had to feel
That I won't be anymore?
Nobody knows my forever wandering soul…
Mindig az a szívünkhöz legközelebb álló muzsika egy zenekartól, amit először hallunk tőlük. Oké-oké; akadhat egy-két kivétel, de az esetek többségében igaz a fenti állítás. Ha nem is tartjuk az adott lemezt a legjobbnak (bár sokszor ez is összecseng), mégis az a bizonyos első az, amihez a legtöbb és legintenzívebb emlék köt minket.
Zenei ízlésem 10-12 éves korom körüli önállósodásában, ébredésében akad néhány igen sötét folt (Jézusom, hova is tűnt el az a sok NOX és Keleti pályaudvar körül vásárolt kamu apacs indián lemez…?), de van néhány olyan album is, amit máig szívesen és kitörő lelkesedéssel kotrok elő. Ilyenek például azok a korongok, melyek kiskamasz koromban folyamatos társak voltak az autós családi utazások során. Ott vannak az Ossian 2002-2005 közötti anyagai (melyeket máig bivaly erősnek tartok), valamint a Wisdom 2004-es self-titled EP-je, továbbá a 2006-os, 15 éves nagylemeze, a Words of Wisdom. Amúgy akkortájt a Wisdom néhányszor előzenekaroskodott is az Ossian előtt. Az ilyen vendégeskedések egyikén kerültek hozzánk a mörcs pultról a Wisdom korai anyagai is.
Emlékszem, az EP első, sejtelmes hangjaitól, hörgéseitől, sikolyaitól szinte rettegtem, ám aztán olyan elemi erővel csapott mellkason a Fate intróját követő téma, hogy sokszor a több órás autóutak alatt csak a 4 számos kislemez forgott körbe-körbe. Nem volt ez másképp a Words of Wisdommal sem. Máig tartom azt a gondolatomat (és talán igaz is), hogy semmilyen spanyolviaszt nem találtak akkor fel Kovács Gáborék, egyszerűen csak jól, okosan és szakértelemmel vegyítették a bejáratott, sokszor hallott power metal elemeket, olyan számokat létrehozva, amik ütős újszerűséggel voltak képesek hatni.
Nem vagyok zenész. Olyan értelemben főleg nem, ahogyan Molnár Mátéék voltak (és még máig) képesek bánni a hangokkal, ám azt el tudom mondani, hogy mi volt jó és sajátos a Wisdomban. Először is; a kezdetek óta kiválóan szóltak. Nem csak koncerten, de albumon is. Olyan kiválóan, amire egyes nagy, komoly, nyugati bandák sem voltak képesek. Az EP olyan volt, mint egy érett együttes új anyaga, az első számos, kezdő csapatok hibáinak nyomát sem lehetett látni. A power sémák úgy vegyültek zenéjükben, ahogyan sehol máshol. Erősek, fogósak, ívesek és heroikusak voltak a kórusok, az ikergitárok tapadtak, a refrének magával ragadtak. Bár nem voltak egyszerűek a témák, folyamatosak voltak a váltások, mégis, másodjára a hallgató már együtt dúdolt, énekelt Nahival. A nóták nagyon jól szerkesztettek voltak, 4 perc fölé ritkán nyúltak. A Wisdom albumok elejét rendre könnyen ható trackek indították, a lemezek második felében pedig mindig szerepelt egy ballada és egy 7-8 perces, kifejtős eposz is. Az albumszerkezet adott volt, bejáratott és bevált. Ez volt a Wisdom-séma. A szövegekben volt tartalom, de nem voltak túlbonyolítva, egyszerű, örökérvényű dolgokról szóltak, amikben mindenki megtalálhatta magát. Még Wiseman történetében is. Bármennyire is csípem ezt a karaktert, a lemezeken átívelő története engem igazán sose ragadott magával, de erre nem is volt szükség. Mert a szövegek alapján mi hallgatók voltunk Wiseman.
Ha már említettük Nahit; ő volt az egyik legfontosabb bástyája a korai Wisdom időszaknak. Legalábbis olyan értelemben, hogy hatalmas énekes, magas fekvésű, nagyon komoly orgánummal bír. Egyedül az igen masszív akcentusán és angol kiejtési problémáin akad ma már meg a fülem (ezt rögtön az albumot nyitó Holy Vagabondban is hallhatjuk), ám, ha tökéletes angolsággal szólna az ének, talán meg sem tudnám már hallgatni. Egyébként a Holy Vagabondban mély, kicsit durva riffelése, valamint a rákúszó ikergitárok és Nahi magasai által az egyik legkomolyabb albumindítást hallhatjuk. A Reduced to Silence egy vonszolósabb, középtempósabb tétel, az ének belépése alatt elhalkuló hangszerek ötletes hatáskeltők, az epikus kórussal megtámogatott refrén is eléggé ott van. Harmadiknak megkapjuk a Masquerade-et, mely újra pörgős, s kiállós refrénnel is operál. Egyébként szerintem ez a Wisdom nóták egyik legnagyobbika. A következő tétel a banda nevét viseli; minden téren ars poetica. Adalék a történethez, hogy 2007-ben csak épphogy nem ez a dal ment ki az Eurovízióra kishazánkból. Sokat változott azóta a világ, nem…? A Wisdomot követő Victory a csapat egyik legagresszívabb és leggyorsabb száma, az alap punkos lüktetést a refrének előtti verzékben már-már melodeath-es játék és hörgések törik meg.
Az az igazság, hogy az alap power metal stílusuk olyan apró, egyéb stílusú elemekkel (hard rock, heavy metal, leheletnyi punk, egy csipetnyi prog stb.) vegyül, hogy mindegyik számban találni érdekességeket. A Take our Soulban az együtt éneklős menetek mellett a középső rész lüktetős riffelésből melodikus szólóba való átcsapás fogott meg, míg a Sands of Time a legmatekosabb, legprogresszívebb, leggitárvirtuózabb daluk. 4 perces a szám, de már az első percében több váltást és 2 szólót kapunk, az ének pedig csak a track 2/3-nál érkezik meg. És persze az érzelmes akusztikus betét sem maradhat ki. A Sands… virtuozitását jól ellensúlyozza az utána következő ballada, a klipesített Unholy Ghost egyszerűsége, letisztultsága. Ha kötekedni akarnék, akkor azt mondanám, hogy nem értem, mit keres a Wheels of the War ennyire a korong végén, hiszen ez egy igazi albumnyitó szám (a Holy Vagabond mellett). Talán lett is volna egy erősebb gondolati íve a korong végének, ha az Unholy… után az alig több, mint 1 perces Wiseman Said következett volna. A Wiseman Said egyébként is együtt kezelendő a lemezt záró, 7 perc fölé nyúló címadóval, mely felteszi az i-re a pontot, meg a cseresznyét a habos sütemény tetejére, meg odanyomja Wiseman kezébe a könyvet, melynek szavait igeként hirdetheti. A Words of Wisdom képében zárásként egy enyhén feszült és szomorkás tételben követhetjük tovább a csapat által teremtett főhős sorsának alakulását.
Sose voltam egy „a demók meg az első album még jók voltak” arc, jelen esetben is imádtam a Wisdom következő 3 albumát és 1 EP-jét. Mégis, úgy gondolom, hogy a CD-ROM-os extrákkal (komolyan van rajta, és ezt csak nemrég fedeztem fel, amikor betettem a korongot a laptopom lejátszójába [igen, nekem még olyan gépem van, amiben van ilyen lejátszó…]) és igazán mutatós stilóval megtámogatott Words of Wisdom volt az együttes csúcsteljesítménye. Sajnáltam későbbi hullámvölgyekkel erőteljesen tarkított sorsukat és 4 évvel ezelőtti leállásukat. Mert amit műveltek, az egyértelmű világszínvonal volt (egykori külföldi turnéikkal el is indultak ezen az úton…).
A Words of Wisdom kiadását követő első megtorpanásuk Nahi 2007-es távozása volt. Ő azóta több helyen megfordult, jelenleg szólóban tolja, illetve Alapi István karantén projektes videóiban láttam legutóbb. A Nahit váltó Nagy Gábor hangja is király volt, de véleményem szerint inkább frontemberként teljesített jobban elődjénél. NG-vel kapcsolatban a hang- és torokproblémáit emlegették a csapat leállásakor, legutóbbi vele kapcsolatos hír pedig az, hogy a méltán híres YouTuber, Radics Peti mellett tevékenykedik, sőt, még egy poénnak szánt közös számot is kiadtak. A csapat szólógitárosa 4 évig Bodor Máté volt, aki előbb a Leander Killsbe ment át, majd pedig az Alestormba, továbbá nemrég adott ki szólólemezt Oh Wow! címen és még az All But One nevű, nemzetközi modern metal brigádban is tevékenykedik. Az őt váltó Anton Kabanen és a Wisdom fő mozgatórugója, a basszusgitáros, Molnár Máté a banda megszűnését követően alapították meg a Beast in Blacket, amit épp igyekeznek az európai metal színtér első ligájába helyezni. Kovács Gábor gitáros, zeneszerző a lassan 2 évtizedes múltra visszatekintő Blacksmith Productions-t csinálja, míg a csapat utolsó dobosa, Tóth Tamás nemrégiben a Roadba került be. (A Wisdomban számos zenész megfordult, így nem tértem ki, csak azokra, akikről van infóm. Ha a többiekről tudtok valamit, írjátok meg bátran!)
Talán a fentiekből kiderült, hogy zenei érésem fontos része ez a lemez (nem véletlen a lenti pontszám sem), de szerintem nem csak nekem jelentett ennyit. (Gyors keresés után kiderült, hogy Spotifyon 14 ezer körüli a Wisdom havi hallgatottságuk. Ez egy 4 éve inaktív, magyarországi együttestől azért nem olyan rossz.) S, bár a fentiekből látszik, hogy a társaság erősen szétszéledt, azért én még reménykedem benne, hogy egyszer majd újra összeállnak. Nagyon kellene. Ha máskor nem, akkor majd első nagylemezük 20 éves szülinapjára összehozhatnának valamit. Nincs már az olyan messze…
See every day empty people are in tears.
See every day as they're fallin' into misery.
Scream every day "People, what the hell is here?"
Scream every day, but your words give rise to agony…
Pontozás: 10/10
Írta: eNVé
Wisdom elérhetőségei:
